A tudatlanok világában élünk. Vak vezet világtalant. A hülyék paradicsoma. Teljes gőzzel halad az egész emberiség a végtelen nagy szakadékba. De a tudatlant nem lehet a valósággal szembesíteni. Ezért ha valaki megteszi, támadva érzi magát, innen jön a folytonos kitámadásuk. Kitámadják azt amit nem értenek, az egész valóságot. A hülyével nincs mit beszélni. Csak a folytonos kimagyarázkodás, evvel megteremtik saját rémálmukat amelyben örökkön keringenek körbe-karikába. Ezért lehetetlen a felvilágosításuk. Támadva érzik magukat, ezért visszatámadnak. Oda ért a világ hogy a tudatos, nevelt ember röhej tárgya. Egy barom. A jóérzés nem csak hogy gúny tárgya, egy igazi veszély a tudatlanok számára. A zsarnokság egy fajta szekta forma által valósul meg. Egy igazi élet s halál közti küzdelem a valóság értelmezése iránt. Csak hogy a tudatlan mennyire bírna is értelmezni a valóságot? Félreértelmezni. Ezért beidomított kutyaként megvezethető. Rögeszmék zuhataga árad belőle. S miután nincs igazuk, egyedüli maradó lehetőségük a saját butaságuk erőszakos rákényszerítése másokra. Ebből fakadóan ők úgy érzik amit a tudatos ember mond, az az a valóság, az igazság (amit ők képtelenek észlelni), erőszakosan lenne rájuk kényszerítve.