Égi élő igazság
A Szent Korona megmenekítése
Napjainkban mint törvény jelenik meg a magyar gyűlölet, már már élet mód lehetne mondani némi túlzással egyeseknél. S nem is lenne eme túlzás messze a valóságtól ha számba vesszük hogy egyes népek amelyek körül vesznek, a magyar gyűlöletük adja a létük lényegét. Nélküle szét is esnének. Ezért mi, számukra nélkülözhetetlenek vagyunk, csak mint minden elvakult birka ezt ők nem képesek látni.
Persze az is túlzás hogy „napjainkban”, hiszen ez már nagyon rég elkezdődött. Az ókorban a Perzsák is vagy a Görögök is azzal töltötték idejüket hogy a Szkítákat (Szittyákat) kiirtsák. Így minket kakukk tojásként kezelnek. Holott pont fordítva van. Ennek a lelkületnek a pszichológiája sokkal mélyebbre megy, azt most bemutatni hosszas lenne. Csak annyit hogy az akinek nincs semmi csak attól tud elvenni akinek van. Az aki az átvevő nyilvánvalóan el akarja tüntetni azt akitől átvett. Így szép hősi múltat lehet kovácsolni a semmiből. Mivel a mi kálváriánk, itt a lovas-nyilas népeket értendő, már régen elkezdődött jóval az ókor kezdetén, így elhúzódott mai napjainkig. Gondoljunk csak a többi kontinensre ahol az ős népek mind ki lettek irtva, mivel az őskultúra egy vérszomjas szellemiség szemében a legnagyobb ellenség. A szegény amerikai indiánok vagy Ausztrál bennszülöttek nem voltak ennyire „szerencsések”. Számukra már „modernebb” idők hozták rájuk ezt a balsorsot. A miénk úgy három ezer éve javából tombol s kezdete még egy kicsit messzibbre nyúlik. Egyszerű történelmi és régészeti tény hogy őt ezer évnél későbbi hadi eszközöket nem találnak. Sem a lakhelyek, települések nem voltak körül véve erősített kerítéssel, netán fallal. Egyszeri kis térdig érő valamicske, épp hogy a tyúkok ne rohanjanak szanaszét s az a fránya róka ne merészeljen tolvajkodni. Ahova ki szeretnék kanyarogni az az hogy a mi elődeinknek volt „idejük” „felkészülni” és úgymond „hozzászokni”, helyesebben szellemileg felnőni, az igazi „barbároknak” támadásaihoz és betöréseihez. És mi is átéltünk olyan időket melyek hasonlóak az indiánokéhoz, csak hogy mi adtuk a világ legalább hatvan százalékát, így emberhiányban nem szenvedtünk. Azóta billent az egyensúly. „Mi” alatt a lovas-nyilas népeket értendő itt is. Tudniillik sem a nyíl, sem a nyílvessző vagy a fokos nem harci tárgyak voltak. Hiszen nem volt kivel harcolni mert békés élet folyt. Ezeknek szakrális jelentőségük volt.
Miért nem lehet a Magyar Magyar? Miért kell utálnia magát? S miért volt egy önpusztító folyamatba belekényszerítve? Miért kell kicsinek éreznie magát? Meg barbárnak? S műveletlennek?
Lassunk néhány példát a nyelvészetből: Ne felejtsük el hogy mi magyarok még így is szoktuk mondani: e szekér, e gyerek, e játék vagy eme asztal, eme szék, eme helyzet stb. stb, Egy – a “gy” hang lágyítva “n” orrhanggá változik, s így az egyből Én lesz. Mint Én, te, ő stb. Az EGY a Mindenséget kifejező, míg az Én az EgyÉn-et fejezi ki. A magyar nyelvben nincsen szavunk a 0-ra, ez vagy nulla vagy zéró. Az egyik latin a másik arab. Mindkettőjük a semmit fejezi ki. Ez is már az EGY-ségnek a szétbontása, az ember egységes világlátásának rombolása volt a 0 bevezetése. Minden az Egyből lett. A régi magyar nyelvben az Egy a Teremtő Istent jelentette. Az Egyet. A Végtelen Egyet. Újból az egységes világképnek a szemlélete. Innen az egyház szavunk is, ami azt jelenti hogy Isten Háza. Tudni illik hogy a semmi szavunk jelentése: sem valami. Csak össze lett húzva, tömörítve. A senki az – sem valaki. A sem pedig az: se nem. Mint se nem az, se nem ez. Amit így is lehet: sem ez, sem az. A semmiből nem lehet valami. Csak az EGYből lehet valami. ↑ E Z É R T ! ! !
Az európai nyelvek szótár nyelvek. Az európai műveltség album műveltség. Gépies. A magyar nyelv élő. A magyar műveltség élő. S e világ beállítása olyan hogy mindent ami élő ki kell irtani. Mindent ami szerves egész, ami visszavezethetné az embert a Természethez. Ameddig nem térünk vissza a műveltségünk gyökereihez, úgy sem lesz semmi jó változás. Csak a szokásos ördöngi kör. Ameddig tényleg átvesszük a nyugati műveletlenséget, addig csak kiszolgáltattak lehetünk. S így már tényleg mutogathatnak az ujjukkal hogy “na látjátok, ezt is tőlünk vettétek át”. Ezért kell elfelejteni a sok süket Valentin napot, s nők napját és anyák napját! Ha az ember jócskán utána néz, rájöhet hogy ezek mind humbugok és nem is voltak olyan rég kitalálva. Mesterségesek, egy szóval. Lehet durván hangzik, de volt egy műveltségünk ami a miénk volt és még a miénk lehet igazából. Mert itt van, csak nem használjuk. Egy olyan műveltség amelyben minden nap a szeretet napja volt. Minden nap a nők napja volt. S az anyák napja. S az élet napja. Ezért éltek az emberek. Az élet szeretetéből. Az élet szerelmesei voltak. Az EGY szerelmesei. A Boldogasszony, ami a Szűz Anya, az Anya Isten, mind-mind ennek a jelképe! Van saját írásunk, a rovás. Van saját számrendszerünk. Miért kell értelmetlen arab számjegyeket használni, amiben a legdicséretesebb a nem létező, a 0 (zéró). Ha végre Isten Igazából fogunk élni, s ha végre Isteni törvény szerint, csak akkor lesz igazi feltámadása a magyarságnak. Az emberek által kitalált törvények célja a rabsorba helyezés, az engedelmességre kényszerítés. A kettős mérce pedig a dicséretes talapzata. Ami történik a magyarsággal, az történik a világgal, amilyen a magyarok sorsa és helyzete, olyan a világ sorsa és helyzete.
Grandpierre Atilla zenész, énekes, csillagász, a természettudomány doktora, a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa, író, költő. De leginkább magyarságkutató, a magyarság ősműveltség feltárója és az egész emberiség ősműveltségének kutatója.
A legjobb taktika valami szétrombolásában a zavar keltés. Szellemileg valakit úgy összezavarni hogy már azt se tudja fiú e vagy lány. Majd rákényszeríteni, elfogadni olyat amit nem is ért, éppen zavarodottsága miatt. Ez amolyan „jó, jó igazad van, csak hallgass már el” féle dolog.
Két emberről lesz itt szó, az egyik Mario Alinei néven fut, a másik pedig Michelangelo Naddeo. Mindkettőjük a Neo-Finnugrizmus(!) irányzatnak délceg lovagja. Ha már a megnyomorított magyarság próbálkozik valahogy kikószálódni a több évszázados elnyomás alól, akkor hát megjelenik szükségszerűen az ellenvelünk. Már kezdetektől fogva feltűnt hogy egy idegen ennyire lelkesen védelmezi a magyarságot s már már kész is lenne dárdájával harcba menni csak hogy az egész világnak bemutassa hogy mi, Magyarok, már x ezer éve a Kárpát medence őshonos lakosai vagyunk és evvel együtt a legrégibb népesség Európában. Azt hiszem a Bibliában, ha nem tévedek a jelenések könyvében van egy ilyen hogy az igazsággal fognak hazudni az embereknek. Elámítják azzal őket amit akarnak hallani, közben egy milliomodik vakvágány. Mikor egy kicsit a Magyar kidugja a fejét az elnyomás alól akkor elhitetjük vele azt hogy igaza volt, csak nehogy nagyobb legyen a kár s minden maradjon a régi. Persze ez a szokásos „oszd meg és uralkodj” és a kedvencem, „ha nem tudod legyőzni őket, állj az élükre” forgatókönyv.
A magyar nyelvnek van tudata és emlékezete, ahogy azt Kiss Dénes is mondani szokta. Ha a magyar nyelv a valóság nyelve, akkor annyit még hozzá lehetne tenni hogy a magyar nyelv fogalom megnevező nyelv. Egyszóval, a magyar nyelvvel nem lehet mellé beszélni. S nem lehet ezért igazából szét se rombolni. Csak a magyar nyelvtudatnak lehet ártani. Elferdítik a szavak értelmét, tévesen használják a kifejezéseket. Új értelmetlen szavakat és kifejezéseket táplálnak be a köztudatba amelyeknek értelme nem természetes hanem egyezményen alapulnak. Ahogy tudni lehet a nyelv adja a gondolkodását az embernek. Annak szétrombolása a gondolkodás, a szellemiség szétrombolása. Az európai nyelvek gépies nyelvek. Szótár nyelvek. Európa népeinek műveltségei lexikon műveltség. Ha egy adott szó nincs benne a szótárba, az nem számít valódi szónak. Legfeljebb zsargonnak. Vegyünk egy példát: lépde! Vajon mit jelenthetne e szó? Hát persze! Lépcső! De ezt minden magyar megérti, még ha soha nem is hallotta. Na itt a különbség a magyar és a többi európai nyelvek közt. Ez egy élő nyelv! Tán a végtelenségig lehet a szavakat szaporítani. A szótár az csak a hátgerince.
A legfőbb károkozója a nyelvnek a média. (méd-mét, metélni!) A TÉVében a sok szappan opera, a „szór-akoztató” műsorok. Ezekben mind mind gépies nyelvezetet használnak, egy leszűkített szóhasználatot. El lehetne képzelni, valószínűleg így keletkezhetett kezdetek kezdetén is egy szláv vagy latin nyelv többek közt. Egy leegyszerűsített gépies nyelv sajnos egy ilyen szellemiséget is hordoz magával. Vegyünk két példát. Az egyik a vírusként elterjedt „ez nem semmi”. Ez a magyartalan kifejezés főleg azért sértő mert már olyanok szájából is elhangzik akik azért jobban észre kéne vegyék magyartalan mivoltát és hát, éppen történelmünk hamisításának féltárasával foglalkoznak. De már a magyar fűlnek, ha nem máshogy, csak idegennek hangzik. Sérti, karcolja azt. De persze az ismétlés mágiája csodákat tud tenni. Ha valamit sokan ismételgetnek egy idő után az emberek azt hiszik helyes. Holott ennél nagyobb tévedés nincs! A másik példa pedig így hangzik: „-na, mit csinálsz?” mire jön a felelet: „-nem csinálok semmit!” mire a kérdő, s itt van a kutya elásva: „miért? Lehet a semmit is csinálni? Hahaha”
|
|
|
|
Ennek az oldalnak egy célja van, az embert eltöprengtesse, mert a mai világ képzelet hiányban szenved, érzelemről nem is beszélve.