A VALÓSÁG ÁLLHATATOSSÁGA
ÉS HIVATALOS VÁLTOZATA
A Világ sorsa úgy alakult mára hogy az élősködő szellemisége uralja. Az hogy ez a civilizáció rákfenéje, már más tál tészta. Ahhoz hogy az élősködő uralomra kerüljön előbbször szét kell rongálja az életet. Az élet alapvetően szerves. A szerves rendszer több magból, elemből áll össze amelyek között szoros kapcsolat áll fenn. Egyidejűleg egymást kiegészítik és tökéletesítik. Ez egy önszabályzó rendszer. Ilyen az egész Világegyetem. Az emberi társadalom is természetszerűen ilyen volt. Az élősködő ilyen helyen nem jöhet létre, ha mégis, akkor nagyon szűk mozgástérrel. Hogy a mozgás terét növelje a várost, a civilizációt hozta létre. A várossal sem lenne semmi baj, úgy ahogy, az ember el lenne benne, ha nem lenne az élősködő. A civilizált ember az amely a város előírt törvényei szerint engedelmesen viselkedik. A törvényt a láthatatlan bábművész írja saját javára. E féle képen szakad el az ember a szerves, természetes rendtől. Csak van az egésznek egy kellemetlensége. Az élet szerkezete a gátak átlépésére, a gátak túlhaladásara van beállítva. Ha nem így lenne, megszűnne a lét. Ezért a városban, a mesterséges közegbe erőszakolt embertömeg állandó szabadságszomjúságban szenved. Ezért jelenik meg a tömeges depresszió vagy az elidegenülés. Ez mind természetes. Így viselkedik az állat is amelyet ketrecbe zárnak. Ellenben több nemzedékek elteltével a saját élet ösztöneit és életvágyát megtagadva az ember már egy engedelmes biorobottá válik. Az aki mégis még valamilyen okból ki akar szabadulni, az szeparatista, anarchista, eretnek, népellenség, különc, beteg. Az egészséges aki hűen engedelmeskedik.