Pap Gábor –
Mint a Mennyben úgy a Földön is
Gondolatok az Úri Imádságról

Valamit az előzményekről. Az 1970-es évek második felétől rendszeresen jártam le a Szamoshátra, Gyügyére, a fény járását tanulmányozni az ottani református templomban. Akkortájt Gyügye Cégénydá- nyádhoz tartozott. Az ottani lelkipásztor, Csorba Péter nagytiszteletű úr hallotta tőlem először az alább következő, már akkor is eléggé terjedelmes gondolatmenetet. (A „szkíta ősvallásra”, illetve a manicheizmusra való utalás akkor még hiányzott belőle!) Érdekesnek és meggyőzőnek találta, ezért nyomban összehívott egy kis — hat-hét „kollégából” álló lelkes mag köré szerveződött — baráti társaságot, hogy ismerkedjenek meg ők is ezekkel a gondolatokkal. A környékbeli református lelkipásztorokból és közvetlen hozzátartozóikból álló gyülekezet — nem kis meglepetésemre – egyhangúlag osztotta a házigazda véleményét. Azóta ide s tova harminc év telt el. Alakult, csiszolódott, itt-ott kissé módosult, máshol kiegészült az okfejtés, de lényegében nem szorult változtatásra. Több ízben előadást is kellett tartanom a témáról, mert a híre hamar szétszaladt az országban. Néhány helyen hangszalagra is rögzítették (legalább egy ilyen példány hozzám is eljutott) — szóval értetlenségre igazán nem panaszkodhatom. Most úgy adom közre — ezúttal először írásban —, hogy belátom: mint nagykorú gyermek, már a maga életét éli, a maga útját járja. Fogadják szeretettel! Tartok tőle, hogy sokan már a szövegét sem ismerik az Úri Imádságnak, nemhogy a mondandója mélyebb rétegeit valaha is vizsgálgatni merték volna. Ezért most ide írom azt a szövegváltozatot, amelyet gyermekkoromban megtanultam, és azóta is így mondom. (A sorszámozás a további hivatkozások megkönnyítésére szolgál.)

~HÁBORÚ A VALÓSÁG ELLEN~

A hülyeség (vagy hülyék) aranykorában élünk, ez egyben az anyagiasság aranykora is. A kettő összetartózik. Az anyagias felfogás egy nagyon alacsony szintű szellemiséget jelent, vagy akár a teljes szellemiség és tudat hiányát is. Ez inkább az állatokra jellemző. A kutyák egymás felismerésére hátsófeleiket szokták szagolgatni, még nem tart az emberiség ilyen szinten, de már nincs sok hátra. Mi még csak a személyi igazolványnál tartunk. A civilizáció ámulata a sírba viszi az egész emberi létet, a civilizáció egy diliházzá vált, az volt már igazán eredetileg is a város államok idején is. Az anyagiasság másik nagy vívmánya az írott törvény, az hogy valamilyen sorrendbe helyezett szavak mondják meg parancsra ki mit tegyen s hogy éljen. Ez az emberiesség teljes kiiktatása és az ember mint olyan, teljes megszüntetése és létezése mint természeti lény. Ahogy ezt az ember kimondja már vádolják anarchizmussal, antiszociális viselkedéssel s más egyébbel. Az fel sem merül hogy az egész Világmindenség írott törvény nélkül létezik!!! Vagy hogy az ember létének 99%-át írott törvény vagy hatalom nélkül élte le. Majd jön a Darwinizmus áltudományával s jól kioktatja az emberiséget hogy az csak mind véletlenül történt. Persze! Véletlen! A növény is az öntözéstől véletlenül nő, a madár is véletlenül készít fészket, másképpen repülés közben pottyantana tojásait fejünkre.. S így lehet a végtelenségig felsorolni a sok példát s az egész Teremtést, a szűkeszűeket úgysem érdekli. A fő az anyagiasság, a pénz, a duma, a villogtatás, az öndicsőítés. Kit érdekel hogy az arany csak egy fém, a pénz csak egy darab papír, értékeik képzeletbeliek?

A fékek teljesen elszakadtak. Végidőket élünk, s egy korszak a végén a legdurvább. Az ember azt hinné rosszabb nem lehet ennél, hogy ennél lentebb nem lehet. De lehet. Még egy kicsi és majd az emberölés is “törvényes” lesz. Persze csak a pszichopatának. Mert ha az “áldozat”, azaz a meghurcolt öl majd pszichopatát önvédelemből, az gyilkosság, ha a pszichopata, az “törvényes” önvédelem. A többi elfajultságot nem is érdemes sorolni, az embernek felfordul a gyomra. A lényeg hogy az erkölcs „törvényesen” legyen kiiktatva. Csak hogy nem lehet ezt csak úgy törvénybe iktatni, hogy holnaptól az erkölcs törvénytelen s az erkölcstelenség törvényes. A gondolkodás törvénytelen, a jó érzés, a jó akarat, a szeretet az be van tiltva. Ezért az a sok troll aki a civilizáció tetején ücsörög rákényszerül állandóan valamiféle beteges eszme kitalálására amely által helyeselhetik beteges tetteiket. Jó az ürügy, mehet a buli. Judeókereszténység, szent inkvizíció, feudalizmus, nácizmus, bolsevizmus stb. A csúcs vívmány a liberalizmus meg a menekült áradat. Liberalizmus – tehát szabadizmus. Nekik mindent szabad, a jó érzelmű embernek semmit. Akkor ki is lenne az áldozat? Kell legyen egy áldozat, egy hibás. S ha az áldozat nem hajlandó az lenni önkéntesen, azzá tesszük. S ha ellenáll, szeparatista, népellenség, deviáns stb. A lényeg a jó pusztítása. Akárhogy is van, nagyon eljött már az ideje Isten Ostorának. S Természetesen e sorok írója csak azért ír mert "mentegetőzni szeretne, menteni irháját a sok erkölcstelenségtől". A magasztos civilizáció egy hatalmas nagy kaptafa (sablon), nincsen benne önjavítás, s ha nem létezik orvosolás, majd megy a lecsóba az egész emberiséggel együtt. A fenntartói úgysem fognak soha szint vallani. Csak még erőszakosabbak, még durvábbak és gonoszabbak lesznek, ahogy jobban és jobban érzik vesztüket.