MIKOR A KERESZTÉNY SZERETET ZSARNOKSÁGA
FELFESZÍTI SAJÁT MEGVÁLTÓJÁT
FELFESZÍTI SAJÁT MEGVÁLTÓJÁT
„Nem voltunk mi elveszlődve és nem kertünk semmilyen könyvet.
Majd a Nagy Szellem találkozott a nagy hazugsággal.”
(John Trudell - Hanging from the Cross (Bone Days, 2001))
E témát nem elég körül járni, s ahányszor az ember még egyszer körül járta, mintha még mindig valami hiányzana, mintha még mindig egy elem csak kimaradt volna. Sajnos az emberek túlnyomó többsége, ha egyáltalán az ilyenek még embernek nevezhető, még mindig alussza Csipkerózsika álmát, várja a sült galambot repüljön be szájukba. A kutyából nem lesz szalonna, sem a suszterból primadonna! Aki pedig másképpen látja a dolgokat vagy másképpen értelmezi őket, hát legyen, pont ugyan abba a hibába esik mint mások, úgy jócskán két ezer évvel ezelőtt. Az Élet egy folytonos folyamat. A Teremtést nem megteremtették, hanem folytonosan teremtődik. Egy megújuló körkörös folyamat. Az átalakulás az egyedüli állandó, aki nem kér az átalakulásból, a változásból, az ki lesz dobva a Létből. Az utóbbi változást a Megváltó, a megváltoztató(!!!) hozta el. Minden korszaknak van egy jellemzője. Sajnos ennek a korszaknak amelyben belecsöppentünk, a jellegzetesebb jellemzője a félreértés, a félreismerés. S pont ez történt a Megváltóval is! Aki mind ezt nem érti, nem látja tisztán vagy sem akarja érteni, az ne is olvassa tovább, csak idővesztés!
