A mai világunk kezdetét ősi mondák és regék őrzik. Mindegyik egy nagy hasadásról számol be. E hasadás bekövetkeztével megtörik az ősi egység amely örök idők óta létezett. Elválik a világosság és a sötétség, a jó és a rossz vagy a nő és a férfi. E ősi idők egységét a Magyar nyelv még őrzi, például abban hogy nem tesz különbséget a nemek között. De ez nem valami „ősi gender elmélet”, hanem mert fogalom nyelv. Tehát a fogalmat nevezi meg, mint sem hogy a részletet fejezné ki. A részlettel megjelenik a számosság, a fogalom pedig minőséget jellemez s nem mennyiséget. Ezért az „ő” egyaránt fejez ki nőt is és férfit is.