NEMURA - HONURA - MAGURA
„Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátóm azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja;
mert nyilván tapasztalóm azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti,
de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni.”
~ Berzsenyi Dániel, A Magyar Nyelv Eredetiségérül (1776 – 1836, költő)
„Nehéz elkezdeni, mert van egy határ, ami az emberi természet adta határ, hogy a kis újdonságot elfogadja könnyen.
Úgy érzi, hogy bővült az ismeretanyaga. De az ismeretéhez képest nagyon eltérő anyagot, vagy ismeretanyagot nem fogad el.
Megrémül tőle, mert akkor fölborul minden. Ezt nagyon sokszor tapasztaltam, látom, hogy megy le a roló.”
„A MAGYAR NYELV ŐSNYELV, HA CSAK NEM, AZ ŐSNYELV.
AZÓTA LÉTEZIK, AMIÓTA EMBER.”
~ Varga Csaba (1945 – 2012, nyelv és íráskutató)
„OLYAN MINTHA A MAGYAR NYELV EGY EGYSÉGES NAGY DOLOG LETT VOLNA,
ÉS SZÉTROBBANT, S MINDENFELE BELÁT A NYELVEKBE.”
~ Kiss Dénes (1936 – 2013, író, műfordító, nyelvkutató)
mert nyilván tapasztalóm azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti,
de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni.”
~ Berzsenyi Dániel, A Magyar Nyelv Eredetiségérül (1776 – 1836, költő)
„Nehéz elkezdeni, mert van egy határ, ami az emberi természet adta határ, hogy a kis újdonságot elfogadja könnyen.
Úgy érzi, hogy bővült az ismeretanyaga. De az ismeretéhez képest nagyon eltérő anyagot, vagy ismeretanyagot nem fogad el.
Megrémül tőle, mert akkor fölborul minden. Ezt nagyon sokszor tapasztaltam, látom, hogy megy le a roló.”
„A MAGYAR NYELV ŐSNYELV, HA CSAK NEM, AZ ŐSNYELV.
AZÓTA LÉTEZIK, AMIÓTA EMBER.”
~ Varga Csaba (1945 – 2012, nyelv és íráskutató)
„OLYAN MINTHA A MAGYAR NYELV EGY EGYSÉGES NAGY DOLOG LETT VOLNA,
ÉS SZÉTROBBANT, S MINDENFELE BELÁT A NYELVEKBE.”
~ Kiss Dénes (1936 – 2013, író, műfordító, nyelvkutató)
Magyarságunkat csak a Jóisten veheti el!
Az emberiségnek van egy ősmúltja. Egy olyan ősmúlt amely ködbe veszett, de búvó patakként még él. Emlékezni rá, kutatni vagy felvetni tiltott, mert olyan összefüggésrendszer állana össze amely kiadná az ősi, primordiális emberi történelmet, s ez veszélyeztetné a hatalmi rendszert. A Magyar nyelv Mag nyelv. A Magyar a MAG, a MaGőR. Nyelvészeti úton könnyedén be lehet bizonyítani hogy valójában majd összes európai nép valaha Magyar tájszóláson beszélt. Ma is azok egyébkén, és saját tájszólásán, nemzeti anyanyelvén Magnak, Magyarnak(!) hívja magát. Maga a földrész neve is, Európa, ezt jelenti: Pejér, azaz fejér – fehér. Pontosabban PeJéR – JuRoP (hangugrás révén). Ahogy Kiss Dénes is megállapította, a Magyar nyelv az amellyel a legtávolabbra tudunk a múltba látni. Akinek van múltja, lesz jövendője. S minél távolabb képes a múltba tekinteni, annál messzibbre lát a jövőbe. Vagy, annál távolabbi jövőképet tud magának alkotni. Ez egy igazi időbeli utazás.
A Magyar, gyökökre épülő ragozó nyelv. A gyökökhöz ragok tapadnak, s így bővülhet árnyalatában a jelentés. Ilyen maga a GYöK szavunk is. GYöK-ér, GYöK-er-es, GYöK-rend-szer stb. A szavak értelmét a magánhangzók és mássalhangzók viszonya adja. Vegyük a KR gyököt: KeR-ek, KeR-ül, KeR-es, KaR-ika, KaR-csu, KaR-zat stb. Tudjuk hogy BeReTVa – BoRoTVa, KeVeR – KaVaR, NYiKKaN – NYeKKeN ugyan azt jelenti. A magánhangzók váltakozásával új mélységi értelmet adhatunk egy adott szónak és az azt kifejező fogalomnak: ered – árad, folyó – főlyó (fő jó), nevel – növel, mint felnevelni gyermeket.
A hangokat csoportosítani szokás. Egy ilyen csoportot hangcsoportnak, hangcsaládnak neveznek. Egy hangcsoporton belül a hangok felválthatóak, átcserélhetőek. Azonban, van átjárás a hangcsoportok között is. A csoportokat nevesíteni is lehet, könnyebb megjegyzés gyanánt.
Hangcsoportok: K-GY-G-H (KíGYózó), M-N-NY (MeNő), L-J-R (LeJáRó),
C-CS-S-SZ-Z-ZS (CSoSZogó), T-TY-D (ToTYogó), B-F-P-V (BeFutó).
Kiejtés szempontjából is csoportosíthatóak:
K-H-G, NY-TY-GY, ZS-S-CS, J(LY)-L-R, Z-SZ-C, N-T-D, F-V-P-B-M. (Az F-V és P-B ugyan azok a hangok, csak kiejtésben különböznek. Három alaphang van: ajak, nyelv és torok. Ezek lehetnek például: M-G-R! MaGoR!!!)
Még tudni illik hogy másutt a C az K és a Z vagy két ZZ az C. Angolban a C-t SZI-nek ejtik, Olaszul néha CS. A J az ZS, DZS. De a G is úgy szinten az lehet. Angol „Jesus”, Olasz „Gesu”, mind kettő dzs-sen ejti. A Spanyol nyelvben a J-é H-nak ejtendő, Németben a V az F és W az V, mint Lengyelben is, ahol a Ł az W. Oroszban a B az V stb. stb.
Varga Csaba (1945 – 2012, ősnyelv, írástörténet kutató) munkássága során kellő képpen rámutatott hogy: (szó)gyök=kép. Ezt kell lelki szemünk előtt látni, a képet amit egy szógyök, egy szó ábrázol. Csak így lehet az ember képes az összefüggések meglátására. „...bármely őskép nevének kiejtési változatai úgy zsongják körül az ősképet, mint méh a mézzel teli tálacskát. Vagyis a szó változik, a kép marad. Itt is láttuk a szógyöknek ezt a zsongását: ház, hause, haus, håoz, hose, hame, home, heim, hám, hamu, hum, humbug, hamis, hámoz, hárlik, hánt, hon, hoar, hair, haj, hajlek, háncs, harisnya, kártya, fur, hat, bare, burse, bursa, börze, board, bury, burlap, barb, bark, pőre stb. E szavak gyöke egy és ugyanaz – csak a kiejtése eltérő némiképp.” ~ Varga Csaba – Szavaink a múltból, 2010, 122. oldal.
Csak nagyon röviden, bizonyíték a Magyar nyelv MAGságára:
STN – iSTeN – SáTáN. Ez így van, bármennyire meglepő. Egy nap 24 órából áll. Nappalból és éjszakából. Két fél alkot egy egészet. Nő és férfi. Ennyi. (Lásd a ráadásban)
SEJT – Angol CeLL, Olasz CeLLula. A szógyök a SEJ, hangváltozás által S->SZ az Angolban és S->CS az Olaszban. De csak Magyarul SEJ-lik valami, csak Magyarul SEJTünk! Csak a Magyarban van SEJT-ELEM! Angolul sejteni valamit az „guess”, amíg Olaszul „indovinare”.
HÁZ – Angol HouSe, Olasz CaSa. A HÁ (hang) gyök takarást, fedést jelent vagy burkolást. Innen a „huny” szavunk, ha lehunyjuk, tehát lefedjük szemünket. A HaJ is fed, takar. Angol HaiR, Olasz CaPello. A hányni, hányás ugyan csak takarást jelent. A ház jelentésében hasonló a HaZ-ug vagy HaN-ta szóval. Az igazság léfedése, letakarása.
FÉL – félelem (fél-elem). Nem egész. Kételyes. Két-ség – egy-ség. Angol FeaR, Olasz PauRa. Az Angol s Olasz nem jelent csak félelmet, rettegést. Angolul a fél az „half”. Olaszul pedig „mezzo”.
NYUGALOM – Angol CaLM, Olasz CaLMo. Az első, „NYUG”, hang lekopott. Az „alom” nem használatos szó, magas hangú változata annál inkább: ELEM. Tehát, nyug-alom – nyug-elem. Hat-alom – hat-elem, az ami hat, hatásos. Fogalom – fogelem, az ami fog, ami tart, megtart. Például a fogadalom (fogadelem), amit az ember megfogad.
LOP – Angol RoB. Olasz RuBa. A szógyök a ló! Aki lop, az lopózik. Lovas nép lévén a Magyar, nem nagy dolog ha megtalálható e szóban a ló. A lopakodás nem volt más, mint ló háton kúszva mászni és elbújni. Egyben a ló háton való vágtatást (szökést) tárja elénk.
HITEL – Angol, Olasz CReDiT. Hangugrás és H->C, T->D, L->R. HiTeL-CiDeR-CReD(o). A „credo” valójában hitet jelent, hitvallást esetenként, ez Angolul „faith”. Aki hisz az „believer”. Olaszul csak azt jelenti, a Magyarban pedig a hit gyökkel kezdődő szavak özönét tudhatjuk: hiteget, hiteles, hitetlen, hithű, hitves, hitvány. A hiú szavunk is ugyan azon gyökből ered.
INT – e szógyökre sokszor rábukkanhatunk. Angol iNTention, Olasz iNTenzione. Mély hangú alakban Olaszul „aNDare”, ami Magyarul „aNDalog”(!). Angol „eNTernce”, Olasz „eNTrata”, bejárat, azon indulunk be és ki. De elvezet egészen az intézmény, intézet szóig (Angol institution, Olasz instituzione). Egy intézetben általában elintéznek valamit, s oda járnak az emberek e célból. E szógyök a mozgást jelenti, az intést, az indulást, indítást stb. Az ín is mozog, ahogy az iNG is iNoG. S mi köze az ingnek és az ing-erültségnek? A mozgás. Aki ingerült, folyton mozog.
KÉPTELEN – Angol „inCaPable”, Olasz „inCaPabile” vagy „inCaPace”. Egyértelmű hogy melyik az eredeti, az ősi. A kép Angolul „image”, Olaszul „imagine”. A képtelen jelentése: nincs fogalma, nem tud képet alkotni valamiről.
LOBOGÓ – Angolul „flag”, Olaszul „bandiera”. Azért lobogó, mert LoBoG-LeBeG. S lebegő a levegő. L->R, B->V->P hangváltással, repül. Reppen-rebben. Angolul a repülés „fly”, Olaszul „volo”. A „lev” szógyök fordítva „vol” az Olaszban és „fl” az Angolban. Innen sok egyéb szó mint levitáció vagy a láng, ami Angolul „flame”. A LáNG is LeNG. Csak Magyarban függenek össze a szógyökök és a rájuk épülő fogalmak!
PÓR, POR – Angol „poor”, Olasz „povero”. A pór szó a szegénységre utal, s a leszálló por fogalmát használja. Ami Angolul „dust”, Olaszul „polvere”. Némi rokonság mutatkozik az Olasz szóval ez esetben. A pór nép kifejezés a porban élő népre utal, a szegény emberekre.
GYÖKÉR – Angol „root”, Olasz „radice”. Ebben az esetben is látszik hogy az Olasz nyelv kevesebb torzuláson ment keresztül mint az Angol. Az Angolban zömivel találhatók úgy nevezett Latin szavak, fordítva ez már nincs. Angolul a „radical” is erre utal. Angolban a gyökér szóból egyszerűen elveszett a „k” hang, így lesz gyökér->györ. GY->T hangváltással györ->tör, majd gyökfordulattal: „root”. Az Olasz marad, csak hangugrás történik, GYöKéR – ReGYöK – RaDiCe. Mondjuk lehetett volna ez is egy szép Magyar szó, gyökér helyett: rögyök. De elégedjünk csak meg a ReTeK-kel!
Ráadás: FEL, FÖLD és FÖD. FeL vagy FöL ugyan az. Tejfel – tejföl, felesleg – fölösleg, felér – fölér. A föld lehet az amin járunk, a talaj. Vagy a Föld, mint bolygó. S azért föl-d, mert fölötte vagyunk. Azonban, a föld mint a bolygó kérge, burka fedi azt. Fed – föd. L díszítő hanggal: föld. Mint nyáka – nyálka, száka – szálka, gyakni – gyalkni. A föld e-s változata: feld. Csakugyan, ez már Német szó, és mezőt jelent. Angolul „field”, azaz „fíld”. Egyszerű és nagyszerű! Ezt csak Magyarul lehet! Csak Magyarul lehet MAGYARÁZNI! A Magyar nyelv szavai nem csak egymást magyarázzák, értelmezik, fejtik meg, hanem képesek a többi nyelv (meg)magyarázására is. Fordítva ez már lehetetlen, mert azok a léágazások. S a törzsből származik az ág, nem fordítva. Ennek meglátására és megértésére a szerves gondolkodás és világlátás szükséges.
Egy kis beszámoló következzék mind erről, Magyar szemszögből. S a mitikus nevek elemzése Magyarul, azaz, a MAG nyelvén. Mert bárhova tekintünk, a MAG nyelvén értelmezhetőek a tájak, legyen az hegy, folyó vagy akár népnév. Nilus – Nyilas – nyílás. Thamse – Temze – Temes(!!!), ami tömös, tömött. Szamos –számos. Ezentúl, Olt, mint kiolt, beolt, elolt, oltár, oltalom stb. (Másképp Lajta vagy Litva-Lietava stb.) Maros – mardosó (mint maros kutya!). Szeret – szeret-ő. Tisza – tiszta (tisz szógyök – tiszt, tisztel, tisztás stb. Fordítva szita!). Vagy London – Ladány, Coppenhagen – Koppányhágó, Kiev – Keve, Kevi, Kövi. Kaukáz(us) – hóköz, s természetesen Kárpát – körpad. (A pad egy széttáruló egység, nem szakaszolt mint a szék. Lásd Cz-F pad szócikkét.)
Most olyan időket élünk mikor nagyon nagy segítségünkre válhat anyanyelvünk. Olyan világtérképet tárhat elénk, amely a megmaradást nyújthatja. Az alábbi példák bőségesen igazolják ezt.
A Magyarok és minden lovas-nyilazó nép ősatyja, a Világ első királya, NIMRÓD.
NiMRóD – NeMRóD (pl. Tarih-i Üngürüsz-ben) – NeM(i)eRőD. A nemnek, nemiségnek erődje s ereje. A te nemi erőd vagy erődje. A nem jelenthet még fajtát, féleséget és nemességet, nem csak nemiséget! De, lehet akár NeMieReDő, NeMáRaDó vagy NeMuRaD! Ennek legjobb alátámasztója Nimród nevének másik változata, Nemere.
NeMeRe – NeM(i)eRő, NeMőR, NeMúR, NeMuRa. Olyan változatok mint Nimrut, Nimurta, Ménrót, Ménmarót ugyan azok, különböző kiejtéssel. A mén természetesen lovat jelent, s a „nem” fordított olvasata a fentebb említett jelentésekkel. A NEMes ismerte NEMét, önazonosságát. A nemtelen, a hitvány.
HUNOR és MAGOR Nimród fiai. A Hun az hon! Ami fed, takar, burkol. Egyszóval, héj. (Pl. haj)
A HuNoR az HoNeRő, HoNőR, HoNúR avagy HoNuRa.
S a MaGoR a MaGeRő, MaGőR, MaGúR avagy MaGuRa.
Űzik folyton folyvást a Csodaszarvast. SZaRVaS – SZeRVeS, SZaRV – SZeRV.
Milyen szervest űznek? A (csoda)szerves életet!!! Tehát őseink nem „civilizátorok” voltak!!! Az nem a Teremtőtől, Teremtésből való. A civilizáció véges, a Természet, a szerves végtelen!
Más példák: nyíl – nyúl, töröl – tarol vagy tudós – tudás.
A civilizáció elfog tűnni, most tartunk a vég kezdeténél. Ezt a Dániel proféta könyvéből is megtudhatjuk, ahol megjövendölte Jézus (a Fehér Ló) eljövetelét. Mivel már Jézus eljövetele után tartunk, nem maradt más mint csak a második eljövetel, az Apokalipszis. Az apokalipszistől nem kell megijedni! Nem Világ végét jelent, ha csak nem a hazug, hamisok világának végét, hanem az apokalipszis Görög szó és leleplezést jelent.
JÉZUS, lássuk e nevet. „És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” (Jelenések 6:2) Tehát ő, nem más mint, a győző. JéZuS – GYéZuS – GYőZő(S). A J<->GY hangváltozásra példák: gyer-jer (gyere-jere), gyerek-jerek, gyönni-jönni. Olaszul Jézus neve „Gesu” (dzsezú). Angolul „Jesus” (kb. dzsízösz). Spanyolosan „Jesús”, Hészusz – HoZóS, aki a megváltást hozza! (J=H) És JéZuS – GéZuS – GYőZőS! A halál legyőzője. „...és a rajta ülőnél íjj vala.” Ha íja van, akkor: JéZuS – íJaZóS! Egyszóval: íjász. Amit még nyilasnak is mondunk. (Lásd Czuczor-Fogarasi, azaz Cz-F szótár íj szócikkét.) A KRiSZTuS az nyilván „KeReSZTeS”, de „KöRoSZTóS” egyben. KeReSZT – KöRöSZT, KöRoSZTó. (Lásd Varga Csaba – A Latin kincsesbánya: Kör & Kereszt fejezet, 14-17 old.) Ez az asztrológiával kapcsolatos. Igen ám, de a szemfüles észreveheti: Jé-ZuS – ZeuS. Zeus a Görög mitológiából való, a Latinban ez Jupiter. Ennek jelentése „JaVíTó eRő”. JuPiT – JaVíT. Gyavító – gyógyító. S ő a Szakrális Uralkodó, a Nyilas. SaGiTTaRiuS, azaz SeGíTő eRő! Az -us toldalék. A nyíl Latinul „sagitta”, Görögül „scytha”, ami Szkíta. E csillagképen keresztül jön be világunkba a teremtői erő. (Lásd A beavatás útján)
Még hogyan hívjuk Jézust? A Megváltó. Tehát megváltoztató, mert megvált, megváltoztat és megvál(ik). (Erről többet itten) Megváltoztatja a Világot, megvál(ik) a régitől („Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” ~János 13:34) és megválasztja az apostolokat. Majd a második eljövetelkor elválasztja a jókat a rosszaktól s megválassza az érdemlőket akik az Örök Birodalmában foglalnak helyet. Ezt is csak MAG nyelven lehetséges értelmezni, mint sok más bibliai nevet. Például: Ábrám, az „én ábrám”, a Teremtő ábrája, ábrázolata. Mivel Isten képmására teremtette az embert. Ádám – adám (életet). Olyan mint látám, fogám, mondám. A folytonos múlt. Káin – kín (a földműves, a civilizátor). Ábel – ápol (a szerves életet űző).
A Jézusi minőség megtestesítője volt Atilla is! TL – aTiLa: éTeL, iTaL, íTéL(ő). Isten ostora és a Világ pörölye. Gondoljunk csak az utolsó vacsorára. Étel, ital osztás. A kenyér a test, a vér a bor. Test+vér=testvér. Ez egy ősi Magyar vérszerződés!!! Atilla neve megőrződött mindenfele, csak a történelemhamisítók ködbe borítják látásunkat. Ilyen Martell Károly vagy Nagy Károly. Martel=pöröly, Károly=király. Nagyobb király mint e minőség nem lehet, ez a „Királyoknak Királya, és uraknak Ura” ~ Jelenések 19:16
Vagy éppenséggel az Artúr király mondakör. Uther Pendragon, a fehér, fő, fény sárkány. Fia Arthur, kardja az Escalibur, ami az Ikrek csillagkép két fő csillag nevének összevonása. Castor és Pollux (lásd történetüket a Görög mitológiában). Valójában Ostor és Pallos. (Lásd Isten ostora – A Magyarok keresztútjárása)
Odin fia Thor, fegyvere egy pöröly! E két történet összevonásával megkapjuk Atilla alakját. Tehát: uTHeR – oDiN – aTiLa és aR-THuR – ThoR – aLa-DáR. Aladár, Atilla idősebb fia. Angolul az idősebb „eLDeR, oLDeR”, szóval, aLaDáR->aRTúR. (Lásd Tóth Gyula - Arthur király & Beowulf) Atilla női változata Otília, ami Odin nevére rímel. Legyen az Arthur, Thor vagy Csaba királyfi (Atilla kisebbik fia), mindig visszatér, eljön a Világ s nemzetének segítségére. Halála, csak mély álom.
Ha nem is egyeztethetőek történelmi vagy mondaköri személyként e nevek hordozói, akkor is kétségen felül áll, ugyan azt a minőséget testesítik.
TOVÁBBÁ: Sicambria azaz, Szíkambria. Értelme: szík ámber, szík ember. Az -ia toldalék, tájegyeseget, országot jelentve. Ez található számos ország vagy földrajzi névben. Hungár-ia, Bulgár-ia, Skandináv-ia. Az ámber – ember – embrió.
TURUL – Tárul, Tárol. A Turul madár fészke a Kárpát-medence! A túra, Angol tour, körkörösséget jelent.
KERECSEN – Karácsony. A kar = kör. A -csony a kany – kanyar, kony – konyul gyökhöz kapcsolódik, hajlást, görbülést fejezve ki. Hogy érthetőbb legyen: bukást. Karácsony idején történik a téli napforduló. Ekkor bukik át a Nap az év legmélyebb, legsötétebb pontján és születik újra a fény. Ekkor tesz meg a Nap járása egy egész kört! Az évkör túlsó felén, a nyári napforduló található, ekkor éri el a fény kiteljesülésének egészét. A téli napforduló, nevezzük most napbukásnak, napbukónak, a bak jegyében történik. Bak – buk! A nyári, a rák jegyében. A rák az anyaság. (RáK<–>KöR) A korcs és görcs szó is segíthet, mind kettő a körbezárulás fogalmát hordozza. E szerint, Kerecsen, Karácsony körforgás jelentésű. Karkony vagy körkony, az évkör konyulása, kanyarulata. A legrosszabb esetben is kar->karcs->karcson, csak a körséget jelenti. A Kerecsen egy sólyom fajta. Sólyom – „Solom”. A „sol, sole”, Napot jelent. „Sol” fordítva luca, „lux”. Érdekességképp: Angolul a könyv, book! (buk, bukó) A könyv és könyök hasonlóságát kell még Magyarázni? (Lásd Cz-F alacsony szócikkét)
DUNA – sok változatával, Dunav, Donau, Danubio. A Don, Dnyeper ugyan arra utal. Ősibb neve, Iszter. A Dnyeszter ezt a kettősséget őrizte meg, Duna-Iszter. iSZTeR – eSZTeR. Ez lehet őSTéR, őSTáR. A Mezopotámiai főistennő Ishtar (Inanna). Ebből származtatják Európában a húsvét nevét. Pl. Angol „easter”. A DuNa lehet éDeN, oDiN. Kiegészítve „S” hanggal, őSDoN, őSTeN – iSTeN. A Kelták ősanyja Danu. A „da” nagyot jelent, fenségest, égit, királyit. Jelen van a da-gi, da-gály, da-gad szavakban. „T”-s változata tág, tágas. Fordítva: gát. Németül egy nap „tag”, innen az Angol „day” (T->D, G->Y). Az „N” az Ana, Anna, Anya. Ma ezt így mondjuk: Nagy Boldogasszony (Anyánk). Tehát Da Ana – Duna (összevonva). Duna fordítva: nad. D->GY, nagy. Ugyancsak ond, and – ondó, inda. Mint indulás (andalgás), áradás, ontás értelmében. (Lásd Cz-F ondó, and, ind, olt cikkeit.) Más lehetőség hogy a D-T hangok az ata (pl. Török), atya fogalmát jelölik. Kettőzve, tata. Angolul „dad, daddy.” Tehát, a fény és sötétség, a férfi és női minőség egységét nevesítve meg. Érdekes, Magyarul a dada, dadus, dédi, dédus női személy.
A Tisza még lehetne akár aTYaőSZ, aTYaőS. Fordítva, őSZaTYa, őSaTYa. (ősz=ős) Ugyan úgy mint özönvíz – vízözön, színhely – helyszín, Anyaisten – Istenanya.
S ha már anya, akkor nem hagyható ki Enéh, Nimród felesége, ki ugyan az mint Eme, Emese. Akit a Turul madár termékenyít meg, s vízáradatként látja nemzetének jövőjét, szétterjedve mindenfele. Emese „ama ős”, anya ős, ősanya. Az eme, emlő, emletés az anya, anyaság jelentéssel bír. Kettőzve mama, mámá (Emma). M–>N ana (Anna), nén, néni. Ny-el nény, anya, nyanya. Az ünő, üné vagy üsző, a fiatal nőstény szarvastehén.
KÖVETKEZTETÉS: Minden Magyarnak ha legalább ennyi van tarsolyában, akkor már a jó ösvényén jár. Tudniillik, nem volt mit átvegyünk, a MAG nincs honnan mit átvegyen. A szerves nem szorul kölcsönzésre, öngerjesztő. A mag pedig MAG-ában tartalmazza sűrítve a Teremtés egészét, annak lehetőségét, a teremtői erőt. Nem a hokedliből lesz nagy fa, hanem éppeg hogy fordítva. S a szervetlen vesz majd át a szervestől. Mindenek felett, a civilizációban szerves nem jöhet létre!
RÁADÁS: Sokak meghökkenésére a Magyar nyelv ősiségének és szervességének legjobb bizonyítéka az STN hangzósítása. iSTeN – SáTáN. Biza! Így van, bár mennyire hihetetlen lenne. Van fény, van sötétség. Van női és férfi minőség! A Yin és Yang (HuN és HuNG?) is ezt jelképezi. A fehér, a fény a férfi minőség; a cselekvő. A sötét a női minőség, a befogadó, a merev. Magyar vonatkozásban a címerünk ezt tükrözi. Az „Árpádsávosnak” nevezett zászló, amit inkább életsávosnak kéne hívni; a vörös vagy piros jelképezi a cselekvő minőséget, ami a férfi. Az ezüst vagy fehér, a női tétlen, befogadó minőség. Az egyik a Nap, a másik a Hold. S mely nagy csoda, hisz pont ez található a Székely zászlón is! A címer sávos fele a váltakozó, lüktető folyamat jelölője. Ez a négy szent folyó: Duna, Tisza, Dráva, Szava. A másik fele, a hármas halom és kettős kereszt, a szent, állandó állapot. A kettős kereszt (ǂ) a rovás eGY betűje (G). Ez az egy-háromság jelképe. Egy=Isten. Az STN még lehet őSTeN – ez a változat megadja e fogalom valódi értelmét: ős ten – ős tér!!! (N->R) Az „Úr” nem más mint űr!!! (Lásd Cz-F szótár Isten és teny, ten szócikkeit.) Sajnos az európai nyelvekben már csak Sátán neve maradt meg egészében, Istenéből csak a „T” és „S”, amelyből a „T”-é „D”-re vagy „Z”-re változott. Dio, Dieu, Diva. Deus pedig Zeus. A Magyar Élő (Isten), mély hangon, Allah! Az Elohim lehetne akár Élő Hím. (Lásd Varga Csaba – Allah és Jehova, Markos Gyula - Az Úr szava magyar volt) Az STN hangugrással és S->SZ hangváltással SZNT, ami SZeNT. Latin „sanctus”, Olasz „santo”, Angol „saint” stb. Angolban ez egyezik az „anCieNT”, (éjnsönt) ős fogalommal. Ez az Olasz „antico”, de az „anziano” (ánciánó) öreget, időst jelent.
ERDÉLY – ORDOS: Erdélyt mindig az erdő fogalmával párosították. Ez valóban így van, az alfölddel szemben. Az -ély toldalék, mint szegély, terebély, engedély stb. Az eRDő, az eReDő – áRaDó. Emellett, eRőD. Erdélyt néha még Erdelu-nak is mondták. eRDeLu – eRDeLő – eReDeLő (eReDeL). Amiből, ahonnan valami ered, árad. Ennek iker párja észak Kínában, belső Mongóliában, a Sárga-folyó torkolatában található. S neve: oRDoS – eRDőS – eReDőS. S->Z torzulassal, erdöző, eredező. Ahogyan, „Erdel” áradol, áradoló. Ordos, áradás, áradós, áradozó. uRaD éLő – éLő uRaD. uRaD őS – őS uRaD. Az RD hangzósítása a Latin „ordo” és „origo” (D->G) szavakkal egyezik.
A hangokat csoportosítani szokás. Egy ilyen csoportot hangcsoportnak, hangcsaládnak neveznek. Egy hangcsoporton belül a hangok felválthatóak, átcserélhetőek. Azonban, van átjárás a hangcsoportok között is. A csoportokat nevesíteni is lehet, könnyebb megjegyzés gyanánt.
Hangcsoportok: K-GY-G-H (KíGYózó), M-N-NY (MeNő), L-J-R (LeJáRó),
C-CS-S-SZ-Z-ZS (CSoSZogó), T-TY-D (ToTYogó), B-F-P-V (BeFutó).
Kiejtés szempontjából is csoportosíthatóak:
K-H-G, NY-TY-GY, ZS-S-CS, J(LY)-L-R, Z-SZ-C, N-T-D, F-V-P-B-M. (Az F-V és P-B ugyan azok a hangok, csak kiejtésben különböznek. Három alaphang van: ajak, nyelv és torok. Ezek lehetnek például: M-G-R! MaGoR!!!)
Még tudni illik hogy másutt a C az K és a Z vagy két ZZ az C. Angolban a C-t SZI-nek ejtik, Olaszul néha CS. A J az ZS, DZS. De a G is úgy szinten az lehet. Angol „Jesus”, Olasz „Gesu”, mind kettő dzs-sen ejti. A Spanyol nyelvben a J-é H-nak ejtendő, Németben a V az F és W az V, mint Lengyelben is, ahol a Ł az W. Oroszban a B az V stb. stb.
Varga Csaba (1945 – 2012, ősnyelv, írástörténet kutató) munkássága során kellő képpen rámutatott hogy: (szó)gyök=kép. Ezt kell lelki szemünk előtt látni, a képet amit egy szógyök, egy szó ábrázol. Csak így lehet az ember képes az összefüggések meglátására. „...bármely őskép nevének kiejtési változatai úgy zsongják körül az ősképet, mint méh a mézzel teli tálacskát. Vagyis a szó változik, a kép marad. Itt is láttuk a szógyöknek ezt a zsongását: ház, hause, haus, håoz, hose, hame, home, heim, hám, hamu, hum, humbug, hamis, hámoz, hárlik, hánt, hon, hoar, hair, haj, hajlek, háncs, harisnya, kártya, fur, hat, bare, burse, bursa, börze, board, bury, burlap, barb, bark, pőre stb. E szavak gyöke egy és ugyanaz – csak a kiejtése eltérő némiképp.” ~ Varga Csaba – Szavaink a múltból, 2010, 122. oldal.
Csak nagyon röviden, bizonyíték a Magyar nyelv MAGságára:
STN – iSTeN – SáTáN. Ez így van, bármennyire meglepő. Egy nap 24 órából áll. Nappalból és éjszakából. Két fél alkot egy egészet. Nő és férfi. Ennyi. (Lásd a ráadásban)
SEJT – Angol CeLL, Olasz CeLLula. A szógyök a SEJ, hangváltozás által S->SZ az Angolban és S->CS az Olaszban. De csak Magyarul SEJ-lik valami, csak Magyarul SEJTünk! Csak a Magyarban van SEJT-ELEM! Angolul sejteni valamit az „guess”, amíg Olaszul „indovinare”.
HÁZ – Angol HouSe, Olasz CaSa. A HÁ (hang) gyök takarást, fedést jelent vagy burkolást. Innen a „huny” szavunk, ha lehunyjuk, tehát lefedjük szemünket. A HaJ is fed, takar. Angol HaiR, Olasz CaPello. A hányni, hányás ugyan csak takarást jelent. A ház jelentésében hasonló a HaZ-ug vagy HaN-ta szóval. Az igazság léfedése, letakarása.
FÉL – félelem (fél-elem). Nem egész. Kételyes. Két-ség – egy-ség. Angol FeaR, Olasz PauRa. Az Angol s Olasz nem jelent csak félelmet, rettegést. Angolul a fél az „half”. Olaszul pedig „mezzo”.
NYUGALOM – Angol CaLM, Olasz CaLMo. Az első, „NYUG”, hang lekopott. Az „alom” nem használatos szó, magas hangú változata annál inkább: ELEM. Tehát, nyug-alom – nyug-elem. Hat-alom – hat-elem, az ami hat, hatásos. Fogalom – fogelem, az ami fog, ami tart, megtart. Például a fogadalom (fogadelem), amit az ember megfogad.
LOP – Angol RoB. Olasz RuBa. A szógyök a ló! Aki lop, az lopózik. Lovas nép lévén a Magyar, nem nagy dolog ha megtalálható e szóban a ló. A lopakodás nem volt más, mint ló háton kúszva mászni és elbújni. Egyben a ló háton való vágtatást (szökést) tárja elénk.
HITEL – Angol, Olasz CReDiT. Hangugrás és H->C, T->D, L->R. HiTeL-CiDeR-CReD(o). A „credo” valójában hitet jelent, hitvallást esetenként, ez Angolul „faith”. Aki hisz az „believer”. Olaszul csak azt jelenti, a Magyarban pedig a hit gyökkel kezdődő szavak özönét tudhatjuk: hiteget, hiteles, hitetlen, hithű, hitves, hitvány. A hiú szavunk is ugyan azon gyökből ered.
INT – e szógyökre sokszor rábukkanhatunk. Angol iNTention, Olasz iNTenzione. Mély hangú alakban Olaszul „aNDare”, ami Magyarul „aNDalog”(!). Angol „eNTernce”, Olasz „eNTrata”, bejárat, azon indulunk be és ki. De elvezet egészen az intézmény, intézet szóig (Angol institution, Olasz instituzione). Egy intézetben általában elintéznek valamit, s oda járnak az emberek e célból. E szógyök a mozgást jelenti, az intést, az indulást, indítást stb. Az ín is mozog, ahogy az iNG is iNoG. S mi köze az ingnek és az ing-erültségnek? A mozgás. Aki ingerült, folyton mozog.
KÉPTELEN – Angol „inCaPable”, Olasz „inCaPabile” vagy „inCaPace”. Egyértelmű hogy melyik az eredeti, az ősi. A kép Angolul „image”, Olaszul „imagine”. A képtelen jelentése: nincs fogalma, nem tud képet alkotni valamiről.
LOBOGÓ – Angolul „flag”, Olaszul „bandiera”. Azért lobogó, mert LoBoG-LeBeG. S lebegő a levegő. L->R, B->V->P hangváltással, repül. Reppen-rebben. Angolul a repülés „fly”, Olaszul „volo”. A „lev” szógyök fordítva „vol” az Olaszban és „fl” az Angolban. Innen sok egyéb szó mint levitáció vagy a láng, ami Angolul „flame”. A LáNG is LeNG. Csak Magyarban függenek össze a szógyökök és a rájuk épülő fogalmak!
PÓR, POR – Angol „poor”, Olasz „povero”. A pór szó a szegénységre utal, s a leszálló por fogalmát használja. Ami Angolul „dust”, Olaszul „polvere”. Némi rokonság mutatkozik az Olasz szóval ez esetben. A pór nép kifejezés a porban élő népre utal, a szegény emberekre.
GYÖKÉR – Angol „root”, Olasz „radice”. Ebben az esetben is látszik hogy az Olasz nyelv kevesebb torzuláson ment keresztül mint az Angol. Az Angolban zömivel találhatók úgy nevezett Latin szavak, fordítva ez már nincs. Angolul a „radical” is erre utal. Angolban a gyökér szóból egyszerűen elveszett a „k” hang, így lesz gyökér->györ. GY->T hangváltással györ->tör, majd gyökfordulattal: „root”. Az Olasz marad, csak hangugrás történik, GYöKéR – ReGYöK – RaDiCe. Mondjuk lehetett volna ez is egy szép Magyar szó, gyökér helyett: rögyök. De elégedjünk csak meg a ReTeK-kel!
Ráadás: FEL, FÖLD és FÖD. FeL vagy FöL ugyan az. Tejfel – tejföl, felesleg – fölösleg, felér – fölér. A föld lehet az amin járunk, a talaj. Vagy a Föld, mint bolygó. S azért föl-d, mert fölötte vagyunk. Azonban, a föld mint a bolygó kérge, burka fedi azt. Fed – föd. L díszítő hanggal: föld. Mint nyáka – nyálka, száka – szálka, gyakni – gyalkni. A föld e-s változata: feld. Csakugyan, ez már Német szó, és mezőt jelent. Angolul „field”, azaz „fíld”. Egyszerű és nagyszerű! Ezt csak Magyarul lehet! Csak Magyarul lehet MAGYARÁZNI! A Magyar nyelv szavai nem csak egymást magyarázzák, értelmezik, fejtik meg, hanem képesek a többi nyelv (meg)magyarázására is. Fordítva ez már lehetetlen, mert azok a léágazások. S a törzsből származik az ág, nem fordítva. Ennek meglátására és megértésére a szerves gondolkodás és világlátás szükséges.
Egy kis beszámoló következzék mind erről, Magyar szemszögből. S a mitikus nevek elemzése Magyarul, azaz, a MAG nyelvén. Mert bárhova tekintünk, a MAG nyelvén értelmezhetőek a tájak, legyen az hegy, folyó vagy akár népnév. Nilus – Nyilas – nyílás. Thamse – Temze – Temes(!!!), ami tömös, tömött. Szamos –számos. Ezentúl, Olt, mint kiolt, beolt, elolt, oltár, oltalom stb. (Másképp Lajta vagy Litva-Lietava stb.) Maros – mardosó (mint maros kutya!). Szeret – szeret-ő. Tisza – tiszta (tisz szógyök – tiszt, tisztel, tisztás stb. Fordítva szita!). Vagy London – Ladány, Coppenhagen – Koppányhágó, Kiev – Keve, Kevi, Kövi. Kaukáz(us) – hóköz, s természetesen Kárpát – körpad. (A pad egy széttáruló egység, nem szakaszolt mint a szék. Lásd Cz-F pad szócikkét.)
Most olyan időket élünk mikor nagyon nagy segítségünkre válhat anyanyelvünk. Olyan világtérképet tárhat elénk, amely a megmaradást nyújthatja. Az alábbi példák bőségesen igazolják ezt.
A Magyarok és minden lovas-nyilazó nép ősatyja, a Világ első királya, NIMRÓD.
NiMRóD – NeMRóD (pl. Tarih-i Üngürüsz-ben) – NeM(i)eRőD. A nemnek, nemiségnek erődje s ereje. A te nemi erőd vagy erődje. A nem jelenthet még fajtát, féleséget és nemességet, nem csak nemiséget! De, lehet akár NeMieReDő, NeMáRaDó vagy NeMuRaD! Ennek legjobb alátámasztója Nimród nevének másik változata, Nemere.
NeMeRe – NeM(i)eRő, NeMőR, NeMúR, NeMuRa. Olyan változatok mint Nimrut, Nimurta, Ménrót, Ménmarót ugyan azok, különböző kiejtéssel. A mén természetesen lovat jelent, s a „nem” fordított olvasata a fentebb említett jelentésekkel. A NEMes ismerte NEMét, önazonosságát. A nemtelen, a hitvány.
HUNOR és MAGOR Nimród fiai. A Hun az hon! Ami fed, takar, burkol. Egyszóval, héj. (Pl. haj)
A HuNoR az HoNeRő, HoNőR, HoNúR avagy HoNuRa.
S a MaGoR a MaGeRő, MaGőR, MaGúR avagy MaGuRa.
Űzik folyton folyvást a Csodaszarvast. SZaRVaS – SZeRVeS, SZaRV – SZeRV.
Milyen szervest űznek? A (csoda)szerves életet!!! Tehát őseink nem „civilizátorok” voltak!!! Az nem a Teremtőtől, Teremtésből való. A civilizáció véges, a Természet, a szerves végtelen!
Más példák: nyíl – nyúl, töröl – tarol vagy tudós – tudás.
A civilizáció elfog tűnni, most tartunk a vég kezdeténél. Ezt a Dániel proféta könyvéből is megtudhatjuk, ahol megjövendölte Jézus (a Fehér Ló) eljövetelét. Mivel már Jézus eljövetele után tartunk, nem maradt más mint csak a második eljövetel, az Apokalipszis. Az apokalipszistől nem kell megijedni! Nem Világ végét jelent, ha csak nem a hazug, hamisok világának végét, hanem az apokalipszis Görög szó és leleplezést jelent.
JÉZUS, lássuk e nevet. „És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” (Jelenések 6:2) Tehát ő, nem más mint, a győző. JéZuS – GYéZuS – GYőZő(S). A J<->GY hangváltozásra példák: gyer-jer (gyere-jere), gyerek-jerek, gyönni-jönni. Olaszul Jézus neve „Gesu” (dzsezú). Angolul „Jesus” (kb. dzsízösz). Spanyolosan „Jesús”, Hészusz – HoZóS, aki a megváltást hozza! (J=H) És JéZuS – GéZuS – GYőZőS! A halál legyőzője. „...és a rajta ülőnél íjj vala.” Ha íja van, akkor: JéZuS – íJaZóS! Egyszóval: íjász. Amit még nyilasnak is mondunk. (Lásd Czuczor-Fogarasi, azaz Cz-F szótár íj szócikkét.) A KRiSZTuS az nyilván „KeReSZTeS”, de „KöRoSZTóS” egyben. KeReSZT – KöRöSZT, KöRoSZTó. (Lásd Varga Csaba – A Latin kincsesbánya: Kör & Kereszt fejezet, 14-17 old.) Ez az asztrológiával kapcsolatos. Igen ám, de a szemfüles észreveheti: Jé-ZuS – ZeuS. Zeus a Görög mitológiából való, a Latinban ez Jupiter. Ennek jelentése „JaVíTó eRő”. JuPiT – JaVíT. Gyavító – gyógyító. S ő a Szakrális Uralkodó, a Nyilas. SaGiTTaRiuS, azaz SeGíTő eRő! Az -us toldalék. A nyíl Latinul „sagitta”, Görögül „scytha”, ami Szkíta. E csillagképen keresztül jön be világunkba a teremtői erő. (Lásd A beavatás útján)
Még hogyan hívjuk Jézust? A Megváltó. Tehát megváltoztató, mert megvált, megváltoztat és megvál(ik). (Erről többet itten) Megváltoztatja a Világot, megvál(ik) a régitől („Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” ~János 13:34) és megválasztja az apostolokat. Majd a második eljövetelkor elválasztja a jókat a rosszaktól s megválassza az érdemlőket akik az Örök Birodalmában foglalnak helyet. Ezt is csak MAG nyelven lehetséges értelmezni, mint sok más bibliai nevet. Például: Ábrám, az „én ábrám”, a Teremtő ábrája, ábrázolata. Mivel Isten képmására teremtette az embert. Ádám – adám (életet). Olyan mint látám, fogám, mondám. A folytonos múlt. Káin – kín (a földműves, a civilizátor). Ábel – ápol (a szerves életet űző).
A Jézusi minőség megtestesítője volt Atilla is! TL – aTiLa: éTeL, iTaL, íTéL(ő). Isten ostora és a Világ pörölye. Gondoljunk csak az utolsó vacsorára. Étel, ital osztás. A kenyér a test, a vér a bor. Test+vér=testvér. Ez egy ősi Magyar vérszerződés!!! Atilla neve megőrződött mindenfele, csak a történelemhamisítók ködbe borítják látásunkat. Ilyen Martell Károly vagy Nagy Károly. Martel=pöröly, Károly=király. Nagyobb király mint e minőség nem lehet, ez a „Királyoknak Királya, és uraknak Ura” ~ Jelenések 19:16
Vagy éppenséggel az Artúr király mondakör. Uther Pendragon, a fehér, fő, fény sárkány. Fia Arthur, kardja az Escalibur, ami az Ikrek csillagkép két fő csillag nevének összevonása. Castor és Pollux (lásd történetüket a Görög mitológiában). Valójában Ostor és Pallos. (Lásd Isten ostora – A Magyarok keresztútjárása)
Odin fia Thor, fegyvere egy pöröly! E két történet összevonásával megkapjuk Atilla alakját. Tehát: uTHeR – oDiN – aTiLa és aR-THuR – ThoR – aLa-DáR. Aladár, Atilla idősebb fia. Angolul az idősebb „eLDeR, oLDeR”, szóval, aLaDáR->aRTúR. (Lásd Tóth Gyula - Arthur király & Beowulf) Atilla női változata Otília, ami Odin nevére rímel. Legyen az Arthur, Thor vagy Csaba királyfi (Atilla kisebbik fia), mindig visszatér, eljön a Világ s nemzetének segítségére. Halála, csak mély álom.
Ha nem is egyeztethetőek történelmi vagy mondaköri személyként e nevek hordozói, akkor is kétségen felül áll, ugyan azt a minőséget testesítik.
TOVÁBBÁ: Sicambria azaz, Szíkambria. Értelme: szík ámber, szík ember. Az -ia toldalék, tájegyeseget, országot jelentve. Ez található számos ország vagy földrajzi névben. Hungár-ia, Bulgár-ia, Skandináv-ia. Az ámber – ember – embrió.
TURUL – Tárul, Tárol. A Turul madár fészke a Kárpát-medence! A túra, Angol tour, körkörösséget jelent.
KERECSEN – Karácsony. A kar = kör. A -csony a kany – kanyar, kony – konyul gyökhöz kapcsolódik, hajlást, görbülést fejezve ki. Hogy érthetőbb legyen: bukást. Karácsony idején történik a téli napforduló. Ekkor bukik át a Nap az év legmélyebb, legsötétebb pontján és születik újra a fény. Ekkor tesz meg a Nap járása egy egész kört! Az évkör túlsó felén, a nyári napforduló található, ekkor éri el a fény kiteljesülésének egészét. A téli napforduló, nevezzük most napbukásnak, napbukónak, a bak jegyében történik. Bak – buk! A nyári, a rák jegyében. A rák az anyaság. (RáK<–>KöR) A korcs és görcs szó is segíthet, mind kettő a körbezárulás fogalmát hordozza. E szerint, Kerecsen, Karácsony körforgás jelentésű. Karkony vagy körkony, az évkör konyulása, kanyarulata. A legrosszabb esetben is kar->karcs->karcson, csak a körséget jelenti. A Kerecsen egy sólyom fajta. Sólyom – „Solom”. A „sol, sole”, Napot jelent. „Sol” fordítva luca, „lux”. Érdekességképp: Angolul a könyv, book! (buk, bukó) A könyv és könyök hasonlóságát kell még Magyarázni? (Lásd Cz-F alacsony szócikkét)
DUNA – sok változatával, Dunav, Donau, Danubio. A Don, Dnyeper ugyan arra utal. Ősibb neve, Iszter. A Dnyeszter ezt a kettősséget őrizte meg, Duna-Iszter. iSZTeR – eSZTeR. Ez lehet őSTéR, őSTáR. A Mezopotámiai főistennő Ishtar (Inanna). Ebből származtatják Európában a húsvét nevét. Pl. Angol „easter”. A DuNa lehet éDeN, oDiN. Kiegészítve „S” hanggal, őSDoN, őSTeN – iSTeN. A Kelták ősanyja Danu. A „da” nagyot jelent, fenségest, égit, királyit. Jelen van a da-gi, da-gály, da-gad szavakban. „T”-s változata tág, tágas. Fordítva: gát. Németül egy nap „tag”, innen az Angol „day” (T->D, G->Y). Az „N” az Ana, Anna, Anya. Ma ezt így mondjuk: Nagy Boldogasszony (Anyánk). Tehát Da Ana – Duna (összevonva). Duna fordítva: nad. D->GY, nagy. Ugyancsak ond, and – ondó, inda. Mint indulás (andalgás), áradás, ontás értelmében. (Lásd Cz-F ondó, and, ind, olt cikkeit.) Más lehetőség hogy a D-T hangok az ata (pl. Török), atya fogalmát jelölik. Kettőzve, tata. Angolul „dad, daddy.” Tehát, a fény és sötétség, a férfi és női minőség egységét nevesítve meg. Érdekes, Magyarul a dada, dadus, dédi, dédus női személy.
A Tisza még lehetne akár aTYaőSZ, aTYaőS. Fordítva, őSZaTYa, őSaTYa. (ősz=ős) Ugyan úgy mint özönvíz – vízözön, színhely – helyszín, Anyaisten – Istenanya.
S ha már anya, akkor nem hagyható ki Enéh, Nimród felesége, ki ugyan az mint Eme, Emese. Akit a Turul madár termékenyít meg, s vízáradatként látja nemzetének jövőjét, szétterjedve mindenfele. Emese „ama ős”, anya ős, ősanya. Az eme, emlő, emletés az anya, anyaság jelentéssel bír. Kettőzve mama, mámá (Emma). M–>N ana (Anna), nén, néni. Ny-el nény, anya, nyanya. Az ünő, üné vagy üsző, a fiatal nőstény szarvastehén.
KÖVETKEZTETÉS: Minden Magyarnak ha legalább ennyi van tarsolyában, akkor már a jó ösvényén jár. Tudniillik, nem volt mit átvegyünk, a MAG nincs honnan mit átvegyen. A szerves nem szorul kölcsönzésre, öngerjesztő. A mag pedig MAG-ában tartalmazza sűrítve a Teremtés egészét, annak lehetőségét, a teremtői erőt. Nem a hokedliből lesz nagy fa, hanem éppeg hogy fordítva. S a szervetlen vesz majd át a szervestől. Mindenek felett, a civilizációban szerves nem jöhet létre!
RÁADÁS: Sokak meghökkenésére a Magyar nyelv ősiségének és szervességének legjobb bizonyítéka az STN hangzósítása. iSTeN – SáTáN. Biza! Így van, bár mennyire hihetetlen lenne. Van fény, van sötétség. Van női és férfi minőség! A Yin és Yang (HuN és HuNG?) is ezt jelképezi. A fehér, a fény a férfi minőség; a cselekvő. A sötét a női minőség, a befogadó, a merev. Magyar vonatkozásban a címerünk ezt tükrözi. Az „Árpádsávosnak” nevezett zászló, amit inkább életsávosnak kéne hívni; a vörös vagy piros jelképezi a cselekvő minőséget, ami a férfi. Az ezüst vagy fehér, a női tétlen, befogadó minőség. Az egyik a Nap, a másik a Hold. S mely nagy csoda, hisz pont ez található a Székely zászlón is! A címer sávos fele a váltakozó, lüktető folyamat jelölője. Ez a négy szent folyó: Duna, Tisza, Dráva, Szava. A másik fele, a hármas halom és kettős kereszt, a szent, állandó állapot. A kettős kereszt (ǂ) a rovás eGY betűje (G). Ez az egy-háromság jelképe. Egy=Isten. Az STN még lehet őSTeN – ez a változat megadja e fogalom valódi értelmét: ős ten – ős tér!!! (N->R) Az „Úr” nem más mint űr!!! (Lásd Cz-F szótár Isten és teny, ten szócikkeit.) Sajnos az európai nyelvekben már csak Sátán neve maradt meg egészében, Istenéből csak a „T” és „S”, amelyből a „T”-é „D”-re vagy „Z”-re változott. Dio, Dieu, Diva. Deus pedig Zeus. A Magyar Élő (Isten), mély hangon, Allah! Az Elohim lehetne akár Élő Hím. (Lásd Varga Csaba – Allah és Jehova, Markos Gyula - Az Úr szava magyar volt) Az STN hangugrással és S->SZ hangváltással SZNT, ami SZeNT. Latin „sanctus”, Olasz „santo”, Angol „saint” stb. Angolban ez egyezik az „anCieNT”, (éjnsönt) ős fogalommal. Ez az Olasz „antico”, de az „anziano” (ánciánó) öreget, időst jelent.
ERDÉLY – ORDOS: Erdélyt mindig az erdő fogalmával párosították. Ez valóban így van, az alfölddel szemben. Az -ély toldalék, mint szegély, terebély, engedély stb. Az eRDő, az eReDő – áRaDó. Emellett, eRőD. Erdélyt néha még Erdelu-nak is mondták. eRDeLu – eRDeLő – eReDeLő (eReDeL). Amiből, ahonnan valami ered, árad. Ennek iker párja észak Kínában, belső Mongóliában, a Sárga-folyó torkolatában található. S neve: oRDoS – eRDőS – eReDőS. S->Z torzulassal, erdöző, eredező. Ahogyan, „Erdel” áradol, áradoló. Ordos, áradás, áradós, áradozó. uRaD éLő – éLő uRaD. uRaD őS – őS uRaD. Az RD hangzósítása a Latin „ordo” és „origo” (D->G) szavakkal egyezik.
AKI NEM HISZI JÁRJON UTÁNA!!!
Hivatkozások:
Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]
Országh László: Angol-magyar szótár, Magay - Országh László: Magyar-angol szótár (1993)
Olasz szómagyarázó szótár http://www.etimo.it/
Angol szómagyarázó szótár https://www.etymonline.com/
Többnyelvű Szótár https://dictzone.com/dictionaries/
Varga Csaba – A kőkor élő nyelve (Fríg, 2003)
Varga Csaba – Az angol szókincs magyar szemmel (Fríg, 2007)
Varga Csaba – A nyelvek anyját tudtam én (Fríg, 2008)
Varga Csaba – Szavaink a múltból (Fríg, 2010)
Radics Géza – Nemzeti jelképeink és a magyarságismeretünk alkotóelemei (Chicago, 2009)
Radics Géza – Eredetünk és őshazánk (Budapest, 2010)
Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai (Titokfejtő, 2011)
Tóth Gyula – A kitalált középkoron túl (Hatodik elem, 2013)
Varga Csaba munkainak rövid gyűjteménye
Ajánlott források:
Ősi Európa - Boór Ferenc, Zentai Ákos (Magyar Ősmúlt & Ősnyelv), Az Ősnyelv
Varga Csaba (Magyar Ősnyelv & Ősmúlt), Varga Géza - Magyar Hieroglif Írás
Borbola János - Egyiptomi ősmagyar nyelv, Darai Lajos - Európa mi vagyunk!
Czakó Gábor, Végvári József. Magyarságismeret Alapjai
Szakrális Földrajz, Szakrális Uralom - Archiregnum, Tamana – Ősnyelv kutatás
Őstörténet és ősmúlt - Okrona Tamás
Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]
Országh László: Angol-magyar szótár, Magay - Országh László: Magyar-angol szótár (1993)
Olasz szómagyarázó szótár http://www.etimo.it/
Angol szómagyarázó szótár https://www.etymonline.com/
Többnyelvű Szótár https://dictzone.com/dictionaries/
Varga Csaba – A kőkor élő nyelve (Fríg, 2003)
Varga Csaba – Az angol szókincs magyar szemmel (Fríg, 2007)
Varga Csaba – A nyelvek anyját tudtam én (Fríg, 2008)
Varga Csaba – Szavaink a múltból (Fríg, 2010)
Radics Géza – Nemzeti jelképeink és a magyarságismeretünk alkotóelemei (Chicago, 2009)
Radics Géza – Eredetünk és őshazánk (Budapest, 2010)
Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai (Titokfejtő, 2011)
Tóth Gyula – A kitalált középkoron túl (Hatodik elem, 2013)
Varga Csaba munkainak rövid gyűjteménye
Ajánlott források:
Ősi Európa - Boór Ferenc, Zentai Ákos (Magyar Ősmúlt & Ősnyelv), Az Ősnyelv
Varga Csaba (Magyar Ősnyelv & Ősmúlt), Varga Géza - Magyar Hieroglif Írás
Borbola János - Egyiptomi ősmagyar nyelv, Darai Lajos - Európa mi vagyunk!
Czakó Gábor, Végvári József. Magyarságismeret Alapjai
Szakrális Földrajz, Szakrális Uralom - Archiregnum, Tamana – Ősnyelv kutatás
Őstörténet és ősmúlt - Okrona Tamás
Helbing Ferenc (1870 – 1958): Vadászat
Helbing Ferenc (1870 – 1958): Csodaszarvas
Dénes Ferencz Csongor
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc
feltételeinek megfelelően felhasználható.