euRóPa – JuRóPa – GYaRaP – GaR – SaRJ
JuRóP<–>PeJéR – FeJéR – FeHéR
JuRóP<–>PeJéR – FeJéR – FeHéR
„A magyarországi magyar nyelv régisége hasonlóképp meglepő lehet.
Ezt mezolitikus nyelvnek tartom, ami megelőzi a neolitikus bevándorlást.”
~ Grover S. Krantz (1931 – 2002, antropológus)
„Szókincsünk a lehető legtávolabbi múltból is nagyon sok emléket őriz rendületlen. Ezért is mondhatjuk: nyelvünk nagyon jól emlékezik a múltjára. Szavaink döntő többsége nyelvemlékünk az idők végtelen mélyéből. Vagyis ha megtaláljuk az időben legtávolabbi kapaszkodókat, akkor a magyar nyelvből visszafejthető a kezdet.”
„Ezt már világosan látjuk, hogy ez a nyelv, a Kárpát-medence ősnyelve. S legalábbis, a nyelvünket tekintve, ezt Magyar Adorján már kimondta a harmincas években, hogy: „Nem jöttünk mi sehonnan sem!”
Az alaplakosság sem jött sehonnan sem, itt volt.”
„Mindenképp azt akarják bemesélni nekünk, hogy mi valami vert hordaként jöttünk ide a Kárpát-medencébe.
És azután a nyugat bennünket megnevelt, mert nagyon rosszak voltunk és kultúrát adott nekünk.
Erre csak azt tudom mondani, hogy éppen fordítva volt!”
~ Varga Csaba (1945 – 2012, nyelv és íráskutató)
„Szavaink egymást kölcsönösen fejtik.”
~ Lugossy József (1812 – 1884, nyelvész és orientalista)
Ezt mezolitikus nyelvnek tartom, ami megelőzi a neolitikus bevándorlást.”
~ Grover S. Krantz (1931 – 2002, antropológus)
„Szókincsünk a lehető legtávolabbi múltból is nagyon sok emléket őriz rendületlen. Ezért is mondhatjuk: nyelvünk nagyon jól emlékezik a múltjára. Szavaink döntő többsége nyelvemlékünk az idők végtelen mélyéből. Vagyis ha megtaláljuk az időben legtávolabbi kapaszkodókat, akkor a magyar nyelvből visszafejthető a kezdet.”
„Ezt már világosan látjuk, hogy ez a nyelv, a Kárpát-medence ősnyelve. S legalábbis, a nyelvünket tekintve, ezt Magyar Adorján már kimondta a harmincas években, hogy: „Nem jöttünk mi sehonnan sem!”
Az alaplakosság sem jött sehonnan sem, itt volt.”
„Mindenképp azt akarják bemesélni nekünk, hogy mi valami vert hordaként jöttünk ide a Kárpát-medencébe.
És azután a nyugat bennünket megnevelt, mert nagyon rosszak voltunk és kultúrát adott nekünk.
Erre csak azt tudom mondani, hogy éppen fordítva volt!”
~ Varga Csaba (1945 – 2012, nyelv és íráskutató)
„Szavaink egymást kölcsönösen fejtik.”
~ Lugossy József (1812 – 1884, nyelvész és orientalista)
„A megbékélés kulcsa: az igazmondás” ~ Kocsis István(1)
Bizánc. Minden a mai világból ide vezethető vissza, Bizáncba. Minden itt született. Az Élet és az Igazság felfeszítése. Az emberi világ felfeszítése. A gyűlölet keltés művészete. A tömegpszichózis fenntartása. A történelemhamisítás nagyüzemű légyártása. A rabszolgákból összetákolt mesterséges népek kialakítása. Az írott törvény istenítése. Az embertelenség életvitelkénti behelyettesítése. És, gyakorlatilag az emberi faj rabszolgákkal való behelyettesítése. Minden itt kezdődött el. Az emberi faj mai gyötrelme és nyomora. Mintha az összes létező gonosz a világ létezése óta összegyűlt volna egy végső csapásra. Azóta is csak menetel szüntelenül. Az emberek csak tapsolnak az emberiség hanyatlásán, a sok csillogó-villogó díszlet által elvakítva. Itt jött világra az antikrisztusi, álságos szellemiség, amely Jézus tanításait és az emberi tudást fonákra fordítja saját érdekei számára. Ekkor keletkezett a szellemi rabszolgaság. Ez az amióta az elmebetegség és a debilizmus mintaképpé vált, sőt, több annál, emberi minőséggé, behelyettesítve minden emberi természetességet.
(1) Kocsis István - drámaíró, Szent Korona kutató. A megbékélés kulcsa az igazmondás. Trianon rejtélyei és a történelemhamisítás. Trianon metafizikai megközelítése. A Szent Korona tan. A jogfolytonosság helyreállításának időszerűsége.
Mai napig ez az emberellenes Bizánci szellemiség hatja át az egész nyugati világot. A jó pusztítása, minden emberi érték felszámolása és az értelmes és jóérzésű ember hibáztatása. A tömegpszichózis és a folytonos társadalmi zűrzavar üzemeltetése. A semmisítéshez vezető út a senkisítés. Ennek alapkövének letétele Bizáncban történik meg. Az elmének és léleknek megfertőzése. Itt kezdődött el. A Bizánci fertőzéssel. Már a teljes kihalás szélére juttatta az emberiséget ez a Bizánci fertőzés. Bizáncban vette kezdetét a valóság teljes felszámolása! A szellemi elzüllöttséggel (szellemi prostitúció) egyben. Itt születik meg a Káin féle, testvérgyilkos viselkedés. Ebből keletkezik a túlélési megszállottság. Annyira túl akar élni hogy önpusztításba kergeti magát. Ez az emberi értelem elleni háború. Ekkortól jelenik meg a ős-proletár, az ős-káder és az ős-biorobot. Ekkortól kezdik el szektásítani az emberiséget. Ettől fogva veszi kezdetét a múlt végkép kitörlésének kísérlete. A Bizánci rendszerrel zavarják össze az emberiség valóságérzetét. Megalapozódik a proletár diktatúra, a rabszolgák uralma. Ez a demokrácia, a népuralom.(2) Ez a demokrácia lesz a láthatatlan zsarnokság eszköze, ahol a lakos, a polgár állandó lefigyelés alatt áll és minden a rendszer, a hatalom irányítása alá kerül. Ettől fogva válik az intézmény a lét minden elemének meghatározójává. A tudást régen a hagyományok, mondák, népmesék stb. őrizték, a Bizánci szervezett bűnözői (maffia jellegű) intézményes rendszerrel ezt legjobb esetben elavultnak és ómódinak tartják, a legrosszabb esetben eretnekségnek és tűzzel-vassal irtják. A hivatalok, a birokrácia határoz meg mindent. Megalakul a valóság hivatalos, intézményesített változata. Evvel fölülírják a józan észt, a tapasztalatot és a tapasztalaton alapult tudást. Így megfertőzve mindent. A Bizánci fertőzéssel megalakul egy párhuzamos lét. Az újkori változata ennek a gépies, műszaki, iparos „társadalom”. Ez egy önmagából teljesen kifordult, fonák és feje tetejére állított létmód. Számok, adatok és kimutatok hegyin hátán. Ezt a szektát, ember és életellenességet áthozzák és rákényszerítik az őshonos hagyományos európai társadalomra. Ezer éve fojtogatják Európát. Az intézmények mai napig Bizánci alapúak. Működésüket az életellenesség határozza meg. A halál kultusz templomai minden egyes intézmény! Ez egy az egyben Jézus meghurcolásának története, s ennek az emberiségre való kivetülése. A tudás hatalom, a téves tudás birtoka pedig zsarnoki hatalom. A tudás mint térképként segíti az embert tájékozódni. Ha a tudás hibás, téves, az olyan mint a rossz térképpel való tájékozódás. Egy zsarnoki hatalom számára az ilyen hibás térképek terjesztése az emberek és akár az egész emberiség kézben tartását jelentheti. A Bizánci boszorkánykonyhában találták ki az „Ógörög”, „Ószláv” és „Ólatin” „nyelveket”. Értsd: a szerves nyelvek szétrombolására használt szervetlen „birodalmi” nyelvek.
(2) Demokrácia = demos + kratos. A „demos” annyi mint nép vagy lakos. A nemzet az „ethnos”, tehát egy nemzetállam „ethnokrácia” kéne legyen. Népessége, lakosa egy lágernek is lehet.
(2) Demokrácia = demos + kratos. A „demos” annyi mint nép vagy lakos. A nemzet az „ethnos”, tehát egy nemzetállam „ethnokrácia” kéne legyen. Népessége, lakosa egy lágernek is lehet.
Könnyebb papíron előállítani nyelveket és az azt beszélő népeket, mint a valóságban. A mesterségest pedig csak szervesből lehet előállítani és az újat csak a régiből. A Bolgárok nyelvcseréje egy szokásos és jellegzetes példa. Az Amerikaiak is úgy beszélnek Angol nyelven hogy nem Angolok. Aztán majd a kakukk tojásból kikelt fiókák lesznek az őslakók és az őshonos a betolakodó. Elkezdődnek a népcserék, a népvándoroltatások. A birodalmi nyelvekkel megjelenik a kettős beszéd. A leírt szöveget így is lehet értelmezni, meg úgy is. A „valós” értelmet majd intézményileg határozzák meg. Csak és csakis a Bizánci szemüvegen keresztül szabad szemlélni a világot. Ez a dogma, a rögeszme, az előre kialakított kaptafa. Ahogyan Bizánc neve is valójában máshogy olvasandó. Ugyanis a cirill betűkben a B-ét V-nek ejtik. (Pl. Moszkba – Moszkva. Москва.) Ez által Bizántion valójában Vizántion. BiZáNT – ViZáNT. Tehát, VíZöNTő!!! A vízáradat amely mindent összemos, egyöntetűsít. „Nomen est omen.”
Az elme és a lélek élősködői tették kezüket az emberi létre. A tudatlanság vérszomjú karmai között hányódik az emberiség. Az értelem, az érzelem és maga a Természet nemkívánatossá válik A szolgalelkűség egy felszabadító élménnyé. Az egymást eltipró versengés az emberi lényeg hangadója. Az egyenlő jogúság és az egyenlő esélyiség az önfelszámolás vágányára helyezi az emberi fajt. Ez a folyamat, nagy dicsfényben, feláldozza az emberiséget a tudatlanság oltárán. Áll ékesen, az emberiség talapzataként, a hazug szó.
Mind ezt nagyon fontos tudni, ha az ember képbe szeretne lenni miért ilyen a mai világunk. Egy élősködőnek, ebben az esetben ez a nyakunkon ülő Bizánci élősködő, se múltja, se őse. Ezt csak a történelem könyvek lapjain alkothatja meg. De arra is idő szükséges, ezennel megjelenik az időrend (idősík, időskála) hamisítása. A naptárhamisítás. Az őshonos „pogánnyá”(3) és „barbárra”(4) lesz, a betolakodó élősködő az átlopott múlttal őslakóvá válik. Megjelenik a történelem „hivatalos” változata, a többi csak a mende-monda bélyegzőt kapja. Az ilyen műtörténelmen alapul a mai Európa. A Káini és Romuluszi szellemiségen, ami egyenesen az önpusztításhoz vezet. Ilyen hivatalos „birodalmi” műveltség és történelem a Római és a Görög. Azelőtt mintha még élet sem létezett volna a bolygón. Ha valami értelmezhető, akkor csak ebből a szempontból tehető meg. Ha valami származik, akkor csak a Görög-rómaitól származhat. Így Európa műveltsége is, nevével együtt. Bizánc behozatala óta tudathasadásban szenved Európa. Az igazi múltját és önazonosságát elrabolták. (Lásd Tóth Gyula 2013, Gunnar Heinsohn 2013, Heribert Illig 2002)
Elrabláshoz fűződik Európa származtatott neve is. A Görög történet szerint a név Európétől származik, akit Zeusz bikává alakulva elrabol. A történet szerint: „Szépségre istennőhöz volt hasonlatos, és istennő módjára élt apja palotájában, fivérei: Phoinix, Kilix, Kadmosz, Phineusz és Thaszosz társaságában, amíg egy különös álom meg nem fosztotta nyugalmától. Azt álmodta: két asszony harcol érte, s az egyik hazáját, Ázsiát jelenti, a másik pedig azt a földet a tengeren túl, amelynek még nem volt neve. A küzdelemben Ázsia maradt alul s Európét ki kellett szolgáltatni diadalmas ellenfelének. Európé nemsokára ráébredt az álom értelmére. (…) Zeusz, mint ahogy istenhez illik, kellőképpen gondoskodott kedveséről. (…) …odáig ment gondoskodásában, hogy biztosította kedvese nevének minden időkre való fennmaradását: róla kapta nevét az új kontinens Európa.” (Vojtech Zamarovsky – Istenek és hősök a Görög-római mondavilágban, 1970.) A történet szép, bűbájos. Lehet szeretni, kedvelni, nincs vele gond. A hajszálhasogatást messzire elkerülve is, feltevődik okvetlenül a kérdés: hogy lehet névtelen egy földrész, ha lakott? Úgy „hogy a Görögök előtt nem volt semmi”, s ha volt is, az akkor „barbár”. Tehát semmis. Ebből származik az európai népvándoroltatások. Ezek szerint, az élősködő előbb volt itt mint a gazdatest... Azt is elárulja a történet hogy a Görög „civilizáció” nem őshonos európai. A végső kérdés megmarad, hogyan hívták akkor Európát Európé, avagy a Görögök előtt? És kik lakták és hogyan hívták magukat azok az emberek? Ezek megválaszolására kerül most kísérlet a következőkben.
(3) A pogány a Latin „pago, pagus” szóhoz vezethető vissza, ennek körzet, igazgatási terület az eredeti jelentése. A „paganus”, a „pogány” ennek lakosa. Ugyanaz mint a Ógörög „demos”.
(4) A barbár szó eredete az Ógörög „barbarus”. Jelentése idegen, külföldi, nem Görög, azaz a Görögtől eltérő. Csak később vált „civilizálatlan” értelművé, ahogyan a pogány is.
Az elme és a lélek élősködői tették kezüket az emberi létre. A tudatlanság vérszomjú karmai között hányódik az emberiség. Az értelem, az érzelem és maga a Természet nemkívánatossá válik A szolgalelkűség egy felszabadító élménnyé. Az egymást eltipró versengés az emberi lényeg hangadója. Az egyenlő jogúság és az egyenlő esélyiség az önfelszámolás vágányára helyezi az emberi fajt. Ez a folyamat, nagy dicsfényben, feláldozza az emberiséget a tudatlanság oltárán. Áll ékesen, az emberiség talapzataként, a hazug szó.
Mind ezt nagyon fontos tudni, ha az ember képbe szeretne lenni miért ilyen a mai világunk. Egy élősködőnek, ebben az esetben ez a nyakunkon ülő Bizánci élősködő, se múltja, se őse. Ezt csak a történelem könyvek lapjain alkothatja meg. De arra is idő szükséges, ezennel megjelenik az időrend (idősík, időskála) hamisítása. A naptárhamisítás. Az őshonos „pogánnyá”(3) és „barbárra”(4) lesz, a betolakodó élősködő az átlopott múlttal őslakóvá válik. Megjelenik a történelem „hivatalos” változata, a többi csak a mende-monda bélyegzőt kapja. Az ilyen műtörténelmen alapul a mai Európa. A Káini és Romuluszi szellemiségen, ami egyenesen az önpusztításhoz vezet. Ilyen hivatalos „birodalmi” műveltség és történelem a Római és a Görög. Azelőtt mintha még élet sem létezett volna a bolygón. Ha valami értelmezhető, akkor csak ebből a szempontból tehető meg. Ha valami származik, akkor csak a Görög-rómaitól származhat. Így Európa műveltsége is, nevével együtt. Bizánc behozatala óta tudathasadásban szenved Európa. Az igazi múltját és önazonosságát elrabolták. (Lásd Tóth Gyula 2013, Gunnar Heinsohn 2013, Heribert Illig 2002)
Elrabláshoz fűződik Európa származtatott neve is. A Görög történet szerint a név Európétől származik, akit Zeusz bikává alakulva elrabol. A történet szerint: „Szépségre istennőhöz volt hasonlatos, és istennő módjára élt apja palotájában, fivérei: Phoinix, Kilix, Kadmosz, Phineusz és Thaszosz társaságában, amíg egy különös álom meg nem fosztotta nyugalmától. Azt álmodta: két asszony harcol érte, s az egyik hazáját, Ázsiát jelenti, a másik pedig azt a földet a tengeren túl, amelynek még nem volt neve. A küzdelemben Ázsia maradt alul s Európét ki kellett szolgáltatni diadalmas ellenfelének. Európé nemsokára ráébredt az álom értelmére. (…) Zeusz, mint ahogy istenhez illik, kellőképpen gondoskodott kedveséről. (…) …odáig ment gondoskodásában, hogy biztosította kedvese nevének minden időkre való fennmaradását: róla kapta nevét az új kontinens Európa.” (Vojtech Zamarovsky – Istenek és hősök a Görög-római mondavilágban, 1970.) A történet szép, bűbájos. Lehet szeretni, kedvelni, nincs vele gond. A hajszálhasogatást messzire elkerülve is, feltevődik okvetlenül a kérdés: hogy lehet névtelen egy földrész, ha lakott? Úgy „hogy a Görögök előtt nem volt semmi”, s ha volt is, az akkor „barbár”. Tehát semmis. Ebből származik az európai népvándoroltatások. Ezek szerint, az élősködő előbb volt itt mint a gazdatest... Azt is elárulja a történet hogy a Görög „civilizáció” nem őshonos európai. A végső kérdés megmarad, hogyan hívták akkor Európát Európé, avagy a Görögök előtt? És kik lakták és hogyan hívták magukat azok az emberek? Ezek megválaszolására kerül most kísérlet a következőkben.
(3) A pogány a Latin „pago, pagus” szóhoz vezethető vissza, ennek körzet, igazgatási terület az eredeti jelentése. A „paganus”, a „pogány” ennek lakosa. Ugyanaz mint a Ógörög „demos”.
(4) A barbár szó eredete az Ógörög „barbarus”. Jelentése idegen, külföldi, nem Görög, azaz a Görögtől eltérő. Csak később vált „civilizálatlan” értelművé, ahogyan a pogány is.
Ahogyan a második részben is megemlítésre került (lásd ott), folytonosan ugyanazzal az egyirányú úttal állítják az embert szembe Európa és nemzeteinek származtatása okán. Mintha ősidők óta lakatlan lett volna mindig e földrész. Magyar vonatkozásban ez így hangzik: „jöttek a semmiből a Hunok és a semmibe vesztek el”. Európa történelme „nem lehet meg” „népvándorlások” nélkül. Ez nem csak Magyar szempontból ilyen, hanem az egész földrész történelmére vonatkozik. Egy idő után ez gyanússá kezd válni, főleg hogy az eredeztetési történetek hasonlítanak egymáshoz. (Lásd Angol-Szász „honfoglalás”, Bolgár „honfoglalás”, Horvát „honfoglalás” stb.) A központ, a Kárpát-medence, pedig egyenesen az „átjáróház” és „olvasztótégely” minősítést kapja. Akik ilyenekről beszélnek, lehet látni milyen oldalon állnak és milyen fából faragottak. Ha ez így lett volna, akkor ma nem léteznének Jászok, Kunok, Palócok stb. Nem lennének Somogyiak, Gömöriek, Kalotaszegiek stb. Vidékről vidékre változik a tájnyelv, a hagyomány, a népviselet. A sok elem egységesen alkotja a szerves egészet. S főleg nem lenne meg a mai szerves anyanyelvünk, amely egyenes ágon visszanyúl a kezdetek kezdetére, úgy hogy megtartja önazonosságát. Bizánc, ahol mindenki összekeveredett mindenkivel, bezzeg nem volt olvasztótégely...
euRóPa – áRPa. áRVa – áRVáD – áRPáD. RaB – RaBol. Európa nevének hivatalos magyarázata a jellegzetes intézményesített zagyvaság. A lényeg hogy idegen származék legyen. Ilyenek vannak mint: Görög eurús + ops (εὐρύς + ὤψ) széles arc, széles arcú jelentessél. Európé szépségére utalva, mintha Európa olyan lenne mint egy széles arc, tehát, széles földrész. Lehet nyugodtan nevetni. Akkád „erebu, erbu” a Nap lementének iránya. Föníciai „ʿereb” (ʿrb) este. Arámi „ʿrōbā” naplemente. Héber „maʿăroḇ” (מַעֲרָב) nyugat. Szír „maʿrḇā” (ܡܥܪܒܐ) nyugat. Arab „ḡarb” (غَرْب) nyugat és „ḡurūb” (غُرُوب) naplemente. Újból lehet mondani, minden szemszög kérdése. Európából nézve hol megy le a Nap? Az R-P – R-B hangváltás jól látszik. Az R-B pedig a rab, rabol, rablás. Arabul ez „ʿarabūn” (عَرَبُون) biztosíték, adu, zálog értelemmel. Héber „ben-ʿăruḇoh” (בֶּןעֲרֻבָּה) és Szír „ʿaruḇa” (ܥܪܘܒܐ) túsz jelentessél. Utalva Európa, azaz Európé elrablására, mikor Zeusz bika alakjában ezt megteszi. (Lásd a Wikiszótár Európé szócikkét) euRoPé – elRaBol. Azóta is állandóan rabolják, fosztogatják, zaklatják Európát. A bika itten jelképesen a Bika korszakra és a bika csillagképre vonatkozik. (Ez körül-belül 6500 évet jelent. E korra teszik, úgy hat ezer évre, a mai civilizációnk keletkeztét. Egy világhónap 2160 év. Ma a Halak világhónap végén járunk. Előtte volt a Kos és Bika. Ez 3x2160=6480. A Bika előtt az Ikrek áll, ez még 2160, összesen 8640. Ez a Hunor és Magor, az Ikrek világhónapjának „bejövetele”.) (Lásd ezen a képen) A megemlitett fogalmak nem-e Európa neve szerint alakultak s nem fordítva?
Tehát euRoPa – RP->RB, kiadja a rab, rabolás, elrabolás fogalmát. Másfelől az olyan szavak mint Proto-Germán „arbija”, amiből a Német „erbe” származik; és, most figyeljünk, Óír „erbaid”(!), ami egy az egyben az Árpád név hangpárja; e szavak mindegyike örököst, öröklést, öröklődést jelentenek! Hogy is szól Árpád és a Magyari Urak története? Hogy ők Atilla örököseiként foglalják vissza a földet. Tehát Atilla örökösei. Magyarán, örökségben térnek vissza, örökségüket veszik vissza. (Lásd Grandpierre K. Endre – Történelmünk központi titkaink 32., 33. old.) Az Árpád névben könnyen kitűnik az áRPa szó. Proto-Finn „arpa” annyi mint sors, juss. Sok Árpád település létezik, más változatban Árvád. R-P – R-V hangváltás. Más Germán nyelvekben, Norvég, Dán, Svéd, „arv” jelenti az öröklést. Ez az árva, árvaság felé visz minket. Általában az öröklődés elhalálozás után történik. Aki elveszti hozzátartozóját, az árva, árván marad. De ha valakit megfosztanak valamitől, akkor is árva, orva. Az Árpád névnek kettéoszlásával, kettészakadásával állunk szemben. Egyfelől R-P->R-B->R-V, árpa, árva. (Lásd Cz-F árva, Árpad szócikkét.) Németül az örökös „erbe”. Skandináv nyelveken „arving, arvinge”. Másfelől R-D, eredő, áradó. Itten Emese álmára utalva, amelyben áradatként látja nemzetét szétterjedni. (Magy-ar = Mag-ar = mag ár-adat, áradás. (Lásd Cz-F Magyar szócikkét.) Olaszul az örökös „erede”. Spanyolul „heredero”, Franciául „héritier”. Angolul pedig „heir” és örökség „heritage”. Európa elrablásának története egy ördögi kör a rablók szempontjából. Mert az örökös a földrész őse, őslakosa. Ezért az örököst is el kell tüntetni, ha nem megy valósan, akkor a történelem könyvek oldalán. Itt vissza emlékezhetünk a mesebeli három testvérre: Árpa, Köles és Zab. euRóPa – áRPa. A HeRKuLeS is höRöKLéS, höRöKLőS. Ez az Angol „heir” (Kb. „éör”). (Lásd CZ-F örök szócikkét.) Az Árpád lehet úRaPád, őRaPád. Hangcsuszassal „páder” kiadja a Pader (Latin), Father (Angol), Vater (Német) vagy Vader (Holland) apa, atya fogalmát. PaDeR – aPáDúR. S amennyiben ez így van, akkor PáD – VéD. Ahogy látni a Holland változatban, Vader, másként VéDúR, VéDőúR. A pader-t egy „pa-, peh-” oltalmazó, védő, óvó jelentest hordozó gyökhöz vezetik vissza. (Lásd Cz-F fe, fed, véd szócikkeit.) Olaszul az árpa „orzo”, avagy őrző, őriző! Ugyan az Okcitánul „aparar”. Ahogyan asztúriai, galiciai, Spanyol, Portugál, „amparar” védelmezni, megőrizni. Érdekességként említést érdemel a hasonló fogalommal bíró Norvég és Dán „beskytte” (a „skytte” íjászt, nyilast jelent), Svéd „skydda, skydd” szavak.
Odal – Othala – Othila – Atila – Etele – Ítélő (Ital – Étel – Éter). Különleges hogy Angolul a répa „rape” (réjp), e szó másik jelentése a rabolás és az erőszakolás. Olaszul lopni „ruba, rubare”, elrabolni „rapina”. Németül a répa „rübe”, Proto-Germán „robo”. Középalnémet „rove”, Középholland „roeve”, Svéd „rova”. Az áRVa ezennel még lehet RéV. Ha az örökös megkapja örökségét, mondhatni, révbe ért. (Lásd Varga Csaba – A nyelvek anyját tudtam én, 170. old. Rübe szócikk.) Ezentúl a nemes Germán nyelvekben „adel, edel”. Angolul „athel, ethel”!!! Ezek örököst, öröklést, öröklődést fejeznek ki. A Germán régi rúnákban (Elder Futhark) az Odal, Othala vagy Othila (ᛟ) rúna (rovásjel) örökség, öröklés, birtok jelentésű! Kell-e még említeni Atil(l)a, Etele nevét? Az örökség örök. Az örökös örökös. Atilla is már Hunor és Magor örökségét örökölte. Atilla és Árpád neveinek fogalmi jelentése sem merő véletlen! Észre lehet venni: aTiL(a) – eTeL(e) – eTeRnus, ami Latinul örökkévalóság. Az éTeR szó is képbe jöhet L<->R perdítéssel. éTeR – éTeL – iTaL – íTéL(ő), azaz Etele. A „TaL” a talaj szónak gyöke. Miként a TaLap (talp), TeLep (terep) és TeLek szó gyöke egyúttal. Tudniillik, Óangol „ethel” (eþel), Proto-Germán „othala” (ōþalą) vagy Nyugat Proto-Germán „othil” (ōþil) szülőföld, őshaza, hon értelmű egyben. (Lásd Cz-F tal, talaj, talap, tel, telep, telek szócikkeit.) Innen érünk el akár egészen Atlasz nevéhez. Amely az -asz toldalék elhagyásával Atl-asz – Atl, ugyanaz a T-L szótő. Atlasz (Ἄτλᾱς) nevét az „Etlen” (ἔτλην) alakból származtatják, elviselő, (el)tűrő, kitartó értelemmel. A TűR és TaRt töve azonos. Proto-Germán „thula” (þulāną), Óskandináv „thola” (þola) vagy Dán „tol” (tåle) jelentése (el)tűrni, elviselni, elbírni. A mítosz lévén Atlasz eltűri, elviseli a Világ nehezét, ábrázolatban éppen hogy a Földgömb magát vállain tartva. Hogy e hasonlat nem halandzsa, pont a nevek kettős változata mutatja: Atila – Etele és Atl(asz) – Etl(en). T-L – T-R átalakulással a „terra” talajt és maga a Földet jelenti. Latinul „tellus”, föld (talaj), Tellus az Anyaföld Istennő. Óír „tír” (Ír „ithir”), Proto-Kelta „tiros”, Gall és Breton „tir”.
Emellett számos keleti nyelveben a talaj, föld és Föld Anya a Pártus, Prutén (Pruszin), Párszi neveket adja ki: Szanszkrit, Hindi és Nepáli „pṛthvī”, pŕthvī,” (Prithvi), vagy Maráthi(!) „pruthvī”. Ez a P-R-T – P-R-TH a F-L-T, mint FöLD, váltópárja. Az első P-F ajakhang elhagyásával az Angol „eaRTH” kerül elénk. Németül „erde”, ez Magyarul az eredő, áradó.
Fonákul aTiLa<->eLőD.
Flagellum Dei et Malleus Orbis. Atilla Latin megnevezése „Flagellum Dei”, Istennek ostora. (Flagellum Dei et Malleus Orbis – Istennek Ostora és Világnak Pörölye.) Ez nem csak hogy megemlítésre kívánkozik, hanem még alátámasztja keményen az eddigi összefüggéseket Atilla nevének elemzése kapcsán. A „flagellum”, ostor szót, a „flagittare” alakhoz vezetik vissza.
euRóPa – JuRoPa<–>PeJéR – FeJéR – FeHéR. Szokás szerint jobban el lehet mélyülni a jelentések szintjén. A jelentések rétegei egymásra épülnek, együtt egy egységes egészet alkotva, akár a ragozó nyelv szerkezete. Ha az előbbiekben felvázoltak nem tűntek eléggé meredeknek, akkor ez most az lesz. Mert sem többről, sem kevesebbről van szó, mint hogy mindegyik európai nemzet ugyan úgy hívja magát különböző változatban, saját tájnyelvén! Ez majd elvezet minket ahhoz is ahogyan az európai népek egykoron, a régiségben hívhatták magukat eredetileg. Kiss Dénes (író, nyelvkutató, 1936 – 2013) egyik állítása nagyon igaz: „A Magyar nyelvben ősi tudás van. Ez az ősi tudás több féle: csillagászati, térbeli és időbeli. (…) László Gyulának(5) mondtam, hogy a nyelv az, amelynek segítségével a legmesszebbre elláthatunk a múltba.” Európa nevét különlegesen ejtik. Pontosabban az „R” hangot különlegesen hangzósítják, az „EU” magánhangzókkal. De ezt sokan „J”-é hangra cserélik, amit egyesek „J”-vel, mások „Y”-al írnak. Ezért a kiejtés Európa – Jurópa, vagy Juróp lesz. Az R-P J-R-P-re egészülve. Ez a J-R-P kiadja azt az elnevezést ahogyan sok nemzet hívja magát vagy országát. Ezt egy hangcsúszás eredményezi, s pedig JuRoP – PeJéR. A PeJéR – FeJéR – FeHéR ugyan annak a szónak külön formája. Hogy JuRoP(a)=PeJéR nem csak légből kapott káprázat. A fehér jelleget bizonyítja hogy majd összes európai zászlóban a leghasználtabb szín a piros mellett a fehér is. A per döntő bizonyíték hogy úgy a Szláv nyelvekben mint a Germán nyelvekben a fehéret, fényeset, csillogót hasonló képpen fejezik ki. Ne felejtsük el hogy a különböző égtájakon élő nemzetségeket annak megfelelő színnel jelölték. Ezért beszélhetünk például Fehér Magyarokról, Hunokról vagy Fekete Magyarokról, Hunokról. (Piros – dél, fehér – nyugat, kék vagy zöld – kelet, fekete – észak, arany vagy sárga – közép.)
PeJéR – BJieL. Szláv nyelvekben a fehér szín a fehér – pejér P->B, R->J torzulásainak valamely változata. Horvát „bijela”, Fehérorosz „bjély” (белы), Bolgár „bjal, bjalo” (бял, бяло) stb. „Eredetikép hihetőleg fe-ér, s könnyebb kiejtés végett h v. j közbeszurattal lett fe-h-ér v. fe-j-ér.” „Népies kifejezésben a nőnemnek jelzője: fehérszemély, fehérnép, fehércseléd” (Cz-F: fehér) Itten visszautalva Európé személyére. B-L->V-L kiadja a vil – világ szót. Mintha lenne bilág – világ. Például Bálint – Válint (Valentin). (Lásd Cz-F b-é betű szócikk b) pontját.) De lássuk a „fehér-népeket”, nemzeteket. A legnyilvánvalóbb a Belorusz, a Fehérorosz, ami eredetileg, azaz, valójában Fehér Ruszin! Belo = fehér. Ahogyan Belograd vagy Beograd is Fehérvár. A Bolgár még egy ilyen. Ami pejér-ág, bjal-ág és egyben bol-ág, bal-ág, bal oldali ág. S ahogyan a Magyar is lehet Magy-Ar (Mag-Ar) vagy Ma-Gyar (Ma-Gar) úgy Bolgár is lehet Bol-Gár. Érthetőbb módon Bjal-Gar, az az Pejér, Fehér Gar! Ahol a Gar sarj jelentésű. Tehát Fehér Sarj, Fehér nemzetségből való. B->P és G->C átalakulással lesz BoLaG – PoLaC. B->V torzulással VLaC(h), ami a Vár-ág, Vár-ági, másként Varég, Varang vagy Várhun, Varkun, Várkony. A B-L-G még kiadja a Belga nevet is. Az ottani Várhun a Vallon. A bal-ág kapcsán megjegyezendő hogy a Cz-F szótár a balog szó értelmet bal kézfélölinek mondja. (Lásd ott.) De a B-L (belo, bela, bijela) fordítva L-B. Ez pedig Latinul jelent fehért. Ami Francia „albane”, Olasz „albo, alba” és Latin „album, albus”. Holott a fehér szín Franciául „blanc”, Spanyolul „blanco” és Olaszul „bianco”. Ezek után Albánia nevének értelme egyértelmű! Ahogyan Albion is, amely Britannia egészének régies neve. Az Alpok neve csak a fehérségre utal. Ahogyan a Balkán és a Baltikum egyaránt. Ám a történet nem itt ér véget.
(5) László Gyula, 1910 – 1998, történész.
euRóPa – áRPa. áRVa – áRVáD – áRPáD. RaB – RaBol. Európa nevének hivatalos magyarázata a jellegzetes intézményesített zagyvaság. A lényeg hogy idegen származék legyen. Ilyenek vannak mint: Görög eurús + ops (εὐρύς + ὤψ) széles arc, széles arcú jelentessél. Európé szépségére utalva, mintha Európa olyan lenne mint egy széles arc, tehát, széles földrész. Lehet nyugodtan nevetni. Akkád „erebu, erbu” a Nap lementének iránya. Föníciai „ʿereb” (ʿrb) este. Arámi „ʿrōbā” naplemente. Héber „maʿăroḇ” (מַעֲרָב) nyugat. Szír „maʿrḇā” (ܡܥܪܒܐ) nyugat. Arab „ḡarb” (غَرْب) nyugat és „ḡurūb” (غُرُوب) naplemente. Újból lehet mondani, minden szemszög kérdése. Európából nézve hol megy le a Nap? Az R-P – R-B hangváltás jól látszik. Az R-B pedig a rab, rabol, rablás. Arabul ez „ʿarabūn” (عَرَبُون) biztosíték, adu, zálog értelemmel. Héber „ben-ʿăruḇoh” (בֶּןעֲרֻבָּה) és Szír „ʿaruḇa” (ܥܪܘܒܐ) túsz jelentessél. Utalva Európa, azaz Európé elrablására, mikor Zeusz bika alakjában ezt megteszi. (Lásd a Wikiszótár Európé szócikkét) euRoPé – elRaBol. Azóta is állandóan rabolják, fosztogatják, zaklatják Európát. A bika itten jelképesen a Bika korszakra és a bika csillagképre vonatkozik. (Ez körül-belül 6500 évet jelent. E korra teszik, úgy hat ezer évre, a mai civilizációnk keletkeztét. Egy világhónap 2160 év. Ma a Halak világhónap végén járunk. Előtte volt a Kos és Bika. Ez 3x2160=6480. A Bika előtt az Ikrek áll, ez még 2160, összesen 8640. Ez a Hunor és Magor, az Ikrek világhónapjának „bejövetele”.) (Lásd ezen a képen) A megemlitett fogalmak nem-e Európa neve szerint alakultak s nem fordítva?
Tehát euRoPa – RP->RB, kiadja a rab, rabolás, elrabolás fogalmát. Másfelől az olyan szavak mint Proto-Germán „arbija”, amiből a Német „erbe” származik; és, most figyeljünk, Óír „erbaid”(!), ami egy az egyben az Árpád név hangpárja; e szavak mindegyike örököst, öröklést, öröklődést jelentenek! Hogy is szól Árpád és a Magyari Urak története? Hogy ők Atilla örököseiként foglalják vissza a földet. Tehát Atilla örökösei. Magyarán, örökségben térnek vissza, örökségüket veszik vissza. (Lásd Grandpierre K. Endre – Történelmünk központi titkaink 32., 33. old.) Az Árpád névben könnyen kitűnik az áRPa szó. Proto-Finn „arpa” annyi mint sors, juss. Sok Árpád település létezik, más változatban Árvád. R-P – R-V hangváltás. Más Germán nyelvekben, Norvég, Dán, Svéd, „arv” jelenti az öröklést. Ez az árva, árvaság felé visz minket. Általában az öröklődés elhalálozás után történik. Aki elveszti hozzátartozóját, az árva, árván marad. De ha valakit megfosztanak valamitől, akkor is árva, orva. Az Árpád névnek kettéoszlásával, kettészakadásával állunk szemben. Egyfelől R-P->R-B->R-V, árpa, árva. (Lásd Cz-F árva, Árpad szócikkét.) Németül az örökös „erbe”. Skandináv nyelveken „arving, arvinge”. Másfelől R-D, eredő, áradó. Itten Emese álmára utalva, amelyben áradatként látja nemzetét szétterjedni. (Magy-ar = Mag-ar = mag ár-adat, áradás. (Lásd Cz-F Magyar szócikkét.) Olaszul az örökös „erede”. Spanyolul „heredero”, Franciául „héritier”. Angolul pedig „heir” és örökség „heritage”. Európa elrablásának története egy ördögi kör a rablók szempontjából. Mert az örökös a földrész őse, őslakosa. Ezért az örököst is el kell tüntetni, ha nem megy valósan, akkor a történelem könyvek oldalán. Itt vissza emlékezhetünk a mesebeli három testvérre: Árpa, Köles és Zab. euRóPa – áRPa. A HeRKuLeS is höRöKLéS, höRöKLőS. Ez az Angol „heir” (Kb. „éör”). (Lásd CZ-F örök szócikkét.) Az Árpád lehet úRaPád, őRaPád. Hangcsuszassal „páder” kiadja a Pader (Latin), Father (Angol), Vater (Német) vagy Vader (Holland) apa, atya fogalmát. PaDeR – aPáDúR. S amennyiben ez így van, akkor PáD – VéD. Ahogy látni a Holland változatban, Vader, másként VéDúR, VéDőúR. A pader-t egy „pa-, peh-” oltalmazó, védő, óvó jelentest hordozó gyökhöz vezetik vissza. (Lásd Cz-F fe, fed, véd szócikkeit.) Olaszul az árpa „orzo”, avagy őrző, őriző! Ugyan az Okcitánul „aparar”. Ahogyan asztúriai, galiciai, Spanyol, Portugál, „amparar” védelmezni, megőrizni. Érdekességként említést érdemel a hasonló fogalommal bíró Norvég és Dán „beskytte” (a „skytte” íjászt, nyilast jelent), Svéd „skydda, skydd” szavak.
Odal – Othala – Othila – Atila – Etele – Ítélő (Ital – Étel – Éter). Különleges hogy Angolul a répa „rape” (réjp), e szó másik jelentése a rabolás és az erőszakolás. Olaszul lopni „ruba, rubare”, elrabolni „rapina”. Németül a répa „rübe”, Proto-Germán „robo”. Középalnémet „rove”, Középholland „roeve”, Svéd „rova”. Az áRVa ezennel még lehet RéV. Ha az örökös megkapja örökségét, mondhatni, révbe ért. (Lásd Varga Csaba – A nyelvek anyját tudtam én, 170. old. Rübe szócikk.) Ezentúl a nemes Germán nyelvekben „adel, edel”. Angolul „athel, ethel”!!! Ezek örököst, öröklést, öröklődést fejeznek ki. A Germán régi rúnákban (Elder Futhark) az Odal, Othala vagy Othila (ᛟ) rúna (rovásjel) örökség, öröklés, birtok jelentésű! Kell-e még említeni Atil(l)a, Etele nevét? Az örökség örök. Az örökös örökös. Atilla is már Hunor és Magor örökségét örökölte. Atilla és Árpád neveinek fogalmi jelentése sem merő véletlen! Észre lehet venni: aTiL(a) – eTeL(e) – eTeRnus, ami Latinul örökkévalóság. Az éTeR szó is képbe jöhet L<->R perdítéssel. éTeR – éTeL – iTaL – íTéL(ő), azaz Etele. A „TaL” a talaj szónak gyöke. Miként a TaLap (talp), TeLep (terep) és TeLek szó gyöke egyúttal. Tudniillik, Óangol „ethel” (eþel), Proto-Germán „othala” (ōþalą) vagy Nyugat Proto-Germán „othil” (ōþil) szülőföld, őshaza, hon értelmű egyben. (Lásd Cz-F tal, talaj, talap, tel, telep, telek szócikkeit.) Innen érünk el akár egészen Atlasz nevéhez. Amely az -asz toldalék elhagyásával Atl-asz – Atl, ugyanaz a T-L szótő. Atlasz (Ἄτλᾱς) nevét az „Etlen” (ἔτλην) alakból származtatják, elviselő, (el)tűrő, kitartó értelemmel. A TűR és TaRt töve azonos. Proto-Germán „thula” (þulāną), Óskandináv „thola” (þola) vagy Dán „tol” (tåle) jelentése (el)tűrni, elviselni, elbírni. A mítosz lévén Atlasz eltűri, elviseli a Világ nehezét, ábrázolatban éppen hogy a Földgömb magát vállain tartva. Hogy e hasonlat nem halandzsa, pont a nevek kettős változata mutatja: Atila – Etele és Atl(asz) – Etl(en). T-L – T-R átalakulással a „terra” talajt és maga a Földet jelenti. Latinul „tellus”, föld (talaj), Tellus az Anyaföld Istennő. Óír „tír” (Ír „ithir”), Proto-Kelta „tiros”, Gall és Breton „tir”.
Emellett számos keleti nyelveben a talaj, föld és Föld Anya a Pártus, Prutén (Pruszin), Párszi neveket adja ki: Szanszkrit, Hindi és Nepáli „pṛthvī”, pŕthvī,” (Prithvi), vagy Maráthi(!) „pruthvī”. Ez a P-R-T – P-R-TH a F-L-T, mint FöLD, váltópárja. Az első P-F ajakhang elhagyásával az Angol „eaRTH” kerül elénk. Németül „erde”, ez Magyarul az eredő, áradó.
Fonákul aTiLa<->eLőD.
Flagellum Dei et Malleus Orbis. Atilla Latin megnevezése „Flagellum Dei”, Istennek ostora. (Flagellum Dei et Malleus Orbis – Istennek Ostora és Világnak Pörölye.) Ez nem csak hogy megemlítésre kívánkozik, hanem még alátámasztja keményen az eddigi összefüggéseket Atilla nevének elemzése kapcsán. A „flagellum”, ostor szót, a „flagittare” alakhoz vezetik vissza.
euRóPa – JuRoPa<–>PeJéR – FeJéR – FeHéR. Szokás szerint jobban el lehet mélyülni a jelentések szintjén. A jelentések rétegei egymásra épülnek, együtt egy egységes egészet alkotva, akár a ragozó nyelv szerkezete. Ha az előbbiekben felvázoltak nem tűntek eléggé meredeknek, akkor ez most az lesz. Mert sem többről, sem kevesebbről van szó, mint hogy mindegyik európai nemzet ugyan úgy hívja magát különböző változatban, saját tájnyelvén! Ez majd elvezet minket ahhoz is ahogyan az európai népek egykoron, a régiségben hívhatták magukat eredetileg. Kiss Dénes (író, nyelvkutató, 1936 – 2013) egyik állítása nagyon igaz: „A Magyar nyelvben ősi tudás van. Ez az ősi tudás több féle: csillagászati, térbeli és időbeli. (…) László Gyulának(5) mondtam, hogy a nyelv az, amelynek segítségével a legmesszebbre elláthatunk a múltba.” Európa nevét különlegesen ejtik. Pontosabban az „R” hangot különlegesen hangzósítják, az „EU” magánhangzókkal. De ezt sokan „J”-é hangra cserélik, amit egyesek „J”-vel, mások „Y”-al írnak. Ezért a kiejtés Európa – Jurópa, vagy Juróp lesz. Az R-P J-R-P-re egészülve. Ez a J-R-P kiadja azt az elnevezést ahogyan sok nemzet hívja magát vagy országát. Ezt egy hangcsúszás eredményezi, s pedig JuRoP – PeJéR. A PeJéR – FeJéR – FeHéR ugyan annak a szónak külön formája. Hogy JuRoP(a)=PeJéR nem csak légből kapott káprázat. A fehér jelleget bizonyítja hogy majd összes európai zászlóban a leghasználtabb szín a piros mellett a fehér is. A per döntő bizonyíték hogy úgy a Szláv nyelvekben mint a Germán nyelvekben a fehéret, fényeset, csillogót hasonló képpen fejezik ki. Ne felejtsük el hogy a különböző égtájakon élő nemzetségeket annak megfelelő színnel jelölték. Ezért beszélhetünk például Fehér Magyarokról, Hunokról vagy Fekete Magyarokról, Hunokról. (Piros – dél, fehér – nyugat, kék vagy zöld – kelet, fekete – észak, arany vagy sárga – közép.)
PeJéR – BJieL. Szláv nyelvekben a fehér szín a fehér – pejér P->B, R->J torzulásainak valamely változata. Horvát „bijela”, Fehérorosz „bjély” (белы), Bolgár „bjal, bjalo” (бял, бяло) stb. „Eredetikép hihetőleg fe-ér, s könnyebb kiejtés végett h v. j közbeszurattal lett fe-h-ér v. fe-j-ér.” „Népies kifejezésben a nőnemnek jelzője: fehérszemély, fehérnép, fehércseléd” (Cz-F: fehér) Itten visszautalva Európé személyére. B-L->V-L kiadja a vil – világ szót. Mintha lenne bilág – világ. Például Bálint – Válint (Valentin). (Lásd Cz-F b-é betű szócikk b) pontját.) De lássuk a „fehér-népeket”, nemzeteket. A legnyilvánvalóbb a Belorusz, a Fehérorosz, ami eredetileg, azaz, valójában Fehér Ruszin! Belo = fehér. Ahogyan Belograd vagy Beograd is Fehérvár. A Bolgár még egy ilyen. Ami pejér-ág, bjal-ág és egyben bol-ág, bal-ág, bal oldali ág. S ahogyan a Magyar is lehet Magy-Ar (Mag-Ar) vagy Ma-Gyar (Ma-Gar) úgy Bolgár is lehet Bol-Gár. Érthetőbb módon Bjal-Gar, az az Pejér, Fehér Gar! Ahol a Gar sarj jelentésű. Tehát Fehér Sarj, Fehér nemzetségből való. B->P és G->C átalakulással lesz BoLaG – PoLaC. B->V torzulással VLaC(h), ami a Vár-ág, Vár-ági, másként Varég, Varang vagy Várhun, Varkun, Várkony. A B-L-G még kiadja a Belga nevet is. Az ottani Várhun a Vallon. A bal-ág kapcsán megjegyezendő hogy a Cz-F szótár a balog szó értelmet bal kézfélölinek mondja. (Lásd ott.) De a B-L (belo, bela, bijela) fordítva L-B. Ez pedig Latinul jelent fehért. Ami Francia „albane”, Olasz „albo, alba” és Latin „album, albus”. Holott a fehér szín Franciául „blanc”, Spanyolul „blanco” és Olaszul „bianco”. Ezek után Albánia nevének értelme egyértelmű! Ahogyan Albion is, amely Britannia egészének régies neve. Az Alpok neve csak a fehérségre utal. Ahogyan a Balkán és a Baltikum egyaránt. Ám a történet nem itt ér véget.
(5) László Gyula, 1910 – 1998, történész.
Swe – Swed – Svéd – Svet – Sejt – Saját. A Germán nyelvekben a fehér szó átalakulása gyökfordulás révén: FeHéR – HFéR – HVit. (F->V) Ez a Dán „hvid”, Norvég „hvit”, Angol „white”, Holland „wit”, Fríz „wyt, wit”, Svéd „vitt”, Német „weiß”. Szláv nyelvekben a „svet, svetu” fehért, fényt, világosat és a világot jelenti. Ahogy a Magyarban is a vil – világ – világít. Mivel hogy fénylik. Világos! Olykor az SZ (S) díszítő hang: sTeaL – „TíL”, TóL, mint tol-vaj. -tól, -től képző, ami más-tól való. „Stole” (sztól) múlt időben: ellopott. sPiT – pity, pitty (köpés). Ez egyben kép, mert a köpés is egy pötty, egyben hangutánzó szó, pityeg, potyog, pötyög. P->F pitty – fitty, mint fittyet hányni, azaz leköpni. Az idetartozó fütyülés is hangutánzó szó. (Lásd Cz-F pitty szócikkét.) Egyébként a potty, pötty Angolul „sPoT”. Vagy sCRatCH – karc->karcs->szkarcs. (Lásd Varga Csaba – Szavaink rejtélyes világa 38., 40. old.) Na most, T->D váltással a Svet – Svéd. Amit egy „swe” gyökhöz vezetnek vissza saját, ön jelentéssel. Ez a Latin „suus, sui, sewos” és „solus, solo”, ami érdekesen pont a Sol, Sole, Nap szavára hasonlít. Ide tartozik még többek közt a Lett „savs”, Orosz „svoj” (свой), Ukrán „svij” (свій), melyeknek ősgyöke a Proto-Szláv „svoj”. Ez Németül „sein”. Ír nyelven ez „féin”, ami fény! Kiadja egyben a Finn nevet is! De a Finnek saját magukat Suomi-nak hívják, mint a Latin suo = saját, önmaga. Holott ők a mocsár fogalmához vezetik ezt vissza. A „suo” egyben sajátját, övét és szövést jelent. „Legvalószinűbb, hogy ez igében az együvé fűzés, kötés alapfogalma rejlik, miszerint egyezik vele magyarban önhangzó előtételével ösz, melyből öszve származott, vagy is szőni annyit tesz, mint öszvíteni.” (Cz-F: sző) Ezáltal érthető a „swe” szógyök: öszve – szöve-t. Ezentúl, az Óskandinav (Old Norse) „sik”, Proto-Germán „sek”, Ófelsőnémet „sih” és Német „sich” (tövük a Proto-Germán se-), csak ugyan a szik (szík), szék (Székely), csík vonulatot tükrözi. Ez a saj, sej J->G, K hangváltás eredménye. Másképp SaJáT – SzKíTa. A saját S-J – S-L váltással Németül „selbst”, Angolul „self”, Dán „selv”. Svédül ez „själv”, Újnorvég (Nynorsk) „sjølv” (szjölv). Az S-L-V más hangzósítása SLaV, Szláv! Ezáltal, értelemben a Szláv és Svéd egy és ugyan az! Az ember szavunknak is egyik lehetséges értelme az „énbir”, mármint, ennél bíró. (Lásd Cz-F ember szócikkét.) Magas hangon a SaJáT – SeJT. Tudni illik, a V-J-H úgynevezett hiánypótló, hiánytöltő, szakmai kifejezéssel, hiátustöltő hangok. „Minthogy a sejt szövethez hasonló, valószinü, hogy gyöke sej egy eredetű a sző szövet, és a sövénynek söv gyökével, t. i. a v és j mint rokon hangok fölcserélésével, mintha volna, szövet, szevet, sövet, sevet.” (Cz-F: sejt) Végképpen svet – sejt. Walesi nyelven az ön, önmaga „hun, hunnan”!! Ön – hön – hun! Mint ahogyan az „ő” is „hő”, Angolul „he”. Az Angol „own” – ön. Öngól – owngoal. (Lásd Varga Csaba – Szavaink a múltból 21, 26. old.)
Sæd – Svéd. Seed – Swed. Saat – Svet. Csut-ka. Csut<->tucs – ducs (dúc), dacs. Ami az Angol „seed”, Holland „zaad” mint mag, az Norvég és Dán „sæd” mint magzat, ondó. E nyelvekben, ahogyan a Magyarban is a mag és szem ikerszavak. A mag Latinul „semen”, Cseh és Szlovákul „semeno”, Oroszul „sjémja” (семя) többek közt. A V-é gyakran vendéghang, díszítőhang. Pl. ZűR – ZaVaR, CSűR – CSaVaR, KiS – KeVéS. Vagy KaR – KaVaR (Kar, mint kar-ika, kar-éj, kar-ima stb.) KeR – KeVeR (Ker, mint ker-ek, ker-ing, ker-ül stb.). SZóL – SZaVaL. Így adodik a sæd – sved, avagy Svéd. És seed – swed (szíd – szvíd). D->T váltással Németül a (vető)mag „saat”. Saat – svet. Svédország régi neve Svitjod (Svíþjóð). Különböző Latin nyelveket ez Suethia, Suetia (Szittya!) vagy Suecia, Svecia (Szaka!). Ófelsőnémet Suittes. Igen ám, de a Svecia (Svédország) Olaszul Svezzia, de a Svizzera már Svájc! Angolul Switzer-land. Mert ennek is ugyan az a „sui, swe” a szótöve. Ami a SaJáT – SeJT – SZöVeT – SZeVeT vonal. És sző – szőv – szöm – szem. (V->M) Mivel a szövésnek is van szöme, szeme. Majd SZ->CS>G átalakulással szem, szöm – csom – gom<->mag. A Siusse és Swiss a Szász-t juttatja eszünkbe, s mint lehet tudni a Saxon az Sakai-son (Lásd Sharon Turner – The History of the Anglo-Saxons, Vol. 1, 34. old.), Szaka-fi, Székely-fi. Lengyelül Svédország neve Szwecja. Svécja!!!. Svájc régebbi „ikerneve” Helveti, Helvetia. A „hel” itt ugyanannyi mint a Hol-land, Hel-én! Lentit, alsót jelent. Mintha lenne alsó – hal-só (Lásd ötödik rész 5. old.) Egyébként R->L cserével HeLVeT – HoRVáT! Érintőlegesen ide tartozik az is hogy egyes Balti nemzet a Svédeket Ráczoknak, Ruszoknak hívja! Észt „Rootsi”, Finn „Ruotsi”.
De erről majd később.
„Gyümölcs nyele, szára, csumája. Rokon vele a latin caudex gyöke caud.” (Cz-F: csut) (Lásd Cz-F csutak, csutka szócikkét. Úgyszintén a tuskó szócikkét, avval a megjegyzéssel hogy Angolban a „tusk, tush” úgy tüskét, mint agyart is jelenthet.)
Tehát a csutka valaminek belső része, gyöke csut. D->T csut – csud<->dacs.
A csud az Angol „seed” (szíd), Holland „zaad”, Német „zaat” stb., hangpárja.
(Lásd Cz-F csud és szittya szócikkét.)
A saját = maga, önmaga. Ez olyan összefüggés mint a mag és a szem. A Svéd tehát magor-t, önmagát jelent. Ahogy a Magyarban is a mag az önmegnevesítésre használatos. Magam, magad, maguk stb. Vagy maga.
= SoV – HoV – HaV. Létezik egy S<->H változás. (Pl. sápog – hápog, sunnyog – hunnyog, sorvad – hervad.) (Lásd Cz-F „S” betű cikkének 9. pontját és „H” betű cikkét.) E szerint S-V – H-V hangváltás megy végbe, s a SoV, SuV -> HoV, HaV héj fogalmat eredményezi. (Lásd Cz-F suv, suvadék, süveg, sóvaról szócikkeit.) A hej nem más mint a HuN. (A J, R rokon hangok néha az N-el cserélődnek fel. Pl. hun – hol, már – mán, hirhed – hirjed.)
=== Kelt – sejt. Ha számba vesszük hogy a Latin ábécében a „C” hang olykor „SZ”, akkor igen is lehetősen Kelt(a) – Celt – szelt – sejt. A „szelt” maga is szelet, mint ahogyan a Rusz, Rác is rész.
J->L váltással a sejt – selt. Sziszegosen szelt, szelet. Nyugati nyelvekent a C-t Sz-nek ejtik. Így hát szelt – celt, ami a Kelta (Celt, Kelt). Ennek is kétféle olvasata van, a másik a K-ás változat.
= Kelt(a) – harca. Mint herce-hurca. Avagy harcos. Proto-German „heltą”. Angolul a „hilt” kardnyel, a kardnak markolata. A szablyának másik, régebbi neve: szelő. (Lásd Varga Csaba – szablya, szelő) Maga a Kelta nevet a Proto-Indoeurópai „kelh”, „kel” gyökhöz vezetik vissza, ütést, törést vagy zúzást jelentve.
= Kel – Cel – Cella – človek – Szlovák.
Skulo Proto-germán nyelven népesség, tömeg. Óangol Scolu.
Scolu – siculo – scal – sclav – slav ???
A človek (cslovek, szlávek) – Szláv (Szlovák) – ember kapcsolat nyilván való. Ugyan olyan torzulás mint az ember – ungar. Egymásnak hangalaki párja. Mind a Proto-germán, Óangol vagy Szláv szavaknak alapja a sejt – saját – szelt – szelet fogalma. Sej – szel – cel.
Kelta – kel – gal – gar.
=== euRóPa – JuRoPa – GYaRaP. GaR – SaRJ.
Gar – gyar – csar, csarj – sar, sarj.
Ger – gyer – cser, cserj – ser, serj.
Gyar – gyarapodás, gyarapítás, gyarmat.
Ger – gerj – gerjed.
Ser, sar – serj, sarj, serjed, sarjad. Ser – serkent, serdul. A csira is ide tartozik.
„GYAR – elvont gyök, mely gyarlik, gyarló, gyartat, gyarat származékokban am. nehézkes, mintegy göröngyös menetű csuszás, huzódás, surlás, valamely tárgy fölszinén vonczolás; és ez eredeti és természeti jelentése; gyarap, gyarapodik, gyarmat szókban pedig átvitt értelemben apránkénti, fokonkénti szaporodást (terjedést), növekedést, sokasodást jelent. Rokonok vele gar, ger, kor és sar gyökök is; továbbá idegen nyelvekben a szanszkrit dsár, am. elhajlik; eltér; sülyed; korosodik; innen: dsarat am. koros, korban előhaladott, ki már csak húzza lábait, vánszorog, gyartat. Ide tartozók a hellen ghraw v. ghraskw, a német grau, Greis, sőt a héber , (jövevény, zarándok, zsellér), (zarándokol) stb. szók is.„
„GYER (1) – elvont gyök, melyből gyer-k v. gyer-ěk, gyer-m-ek szók erednek. Rokon vele a jerke és jércze szók gyöke, távolabbról: cser, cserj, sar, sarj, (mint fiatal növényzetek). Megvan a latin germen, s franczia germe szókban is. A csagataj nyelvben dser, am. gyerek, fiú, legény. (Abuska). Általán jelent fiatal állatsarjadékot, ivadékot, különösen emberi magzatot. V. ö. GYERĚK, GYERMĚK.„
Lásd Cz-F szótár csar, cser 3., csir 2., gar, ger, sar 2., ser 1.3, tar 1.. Lásd még gal, gaj, galy, kal, kel.
A gyarap képződése hasonló a har-ap, kal-ap, al-ap stb. szavak kepzodesehez. (Lásd Cz-F ~ap szócikkét.) Hangugrással gyarap – gyapor, amely a szapor szóval rokon. Gyaporít = gyarapít. Gyapora – szapora, gyaporít – szaporít. (Lásd Cz-F gyapor és gyapora szócikkeit.)
= Szabir – szapor. Például a zápor is „szápor”, azaz szapor, szapora eső. Ez a szórás fogalma, a szór gyök. Másrészt gyapor – Kabar, megperdítve Kabar – Karab – Garab. És gyarap – garav – Horv(át). Ahol gyarap – garab, azaz gar-ból, gar nemzetből való. Szintén perdítve Szabir – Szarab – Szorb, Szerb s Szláv (amely Száláv, Száráb).
R-P – R-B – R-G <-> G-R
Európa – erebe – er(e)go, origo – eredő – garj – sarj.
= GaR <-> RaG. Tagony – rakon – rokon. (Lásd Cz-F rag, rokon szócikkeit.)
=== SaR, SeR – SoR, SZóR, SZeR. SzáR – SZáL.
Varga Csaba sor, szór, szer.
Lásd Cz-F szár, szál szócikkeit.
=== Kárpát – körpad, Kárpok=székelyek
=== DaNau – VeND
=== A névfejtések majd hogy a végtelenségig burjánozhatnak. Például a Jász, R-L-J hangcsoportban J->L oLaSZ. J->R oRoSZ, RuSZ, RáC. RuSZ – RuSZin. SZ->T RuTén. Fordítva az R-SZ->SZ-R, SZáR, SZáRMata. R->L RuTén – LaTin. L-T-N – LiTuaN, LeToN. Fordítva L-T-N<->N-T-L aNaToLia. Elgondolkodtatóak e hasonlatok. Lehet egy kicsit erőltetnek tűnik, de nyelvészetileg lehetséges N-T-L – NaTaL, N->M, MaTaL. L->R MaTaR. T->D, Gy MaDaR – MaGYaR! Tehát, LaTiN<->MaGYaR. Hogy a madár s Magyar összecseng, az világos! Turul madár... De a különböző nyelvek anya szavával ugyancsak ez észlelhető. (Lásd Magyar Adorján – Az ősműveltség) Német Mutter, Szlovén Mati, Angol Mother, Spanyol és Olasz Madre, Czech és Szlovák Matka, Szerb és Alban Majka. Ha a Palócból leválik az első PA hang, marad LóC (oLaSZ, RuSZ, RáC stb.), s evvel zárul a kör. Az fontos tudni való hogy Latin, Szláv népek, nemzetek valójában nem léteznek. Ellatinosított és elszlávosított népek léteznek igazándiból. A Bolgárok nyelvcseréje ismert példa. A LeNGYeL – VeNGeR – uNGaR kapcsolat belátható dolog. A Frank, a Burgund, a Vandál „Germán” népekként váltak „Latinná”. LeNGYeL – VeNGeR – VaNDáL. Ahol Ł=V (W). (ŁeNGeL – VeNGeR) Nagyjából ugyan azon a területen, mai Lengyelország kb., egy másik sokszorosított töltelék név bukkan fel, ezek a Vendek, akiket Venetinek is mondanak. Vend – Vand(ál). Ugyan olyan hangrandi páros mint a Vangár – Venger, vagy Magyar – Megyer.
=== iNG – iND – Dán (Vandal – Vangar)
Gyula – Zala – Zilah.
=== Varang – Frank. Frak, frakció.
+ Murva, Morva = Frank. (Lásd Cz-F murva szócikk.) Latin „frango” értelme tör, zúz, morzsol.
A Frankot még „szabad ember” érelemmel is magyarázzák. A nyitja itt van, aki kötetlen, azaz független. Levált. A „franko” egyben gerely, dárda, mivel az is szaggat, metsz, zúz.
Rész – rusz, rac stb.
Szláv nyelveken (part, portion): Cseh „část”, Szlovák „časť” és Lengyel „część”. Ami pont a Csehek nevét adja ki. Czesk. Ír „cuid, chuid” rész. Fordítva ez csud<->daci (Dák, Dutch, Deutsch). Ami újból igazolja a Dák (ták-tag), Szaka (szakasz), Szkíta (széki-ta, szék – Székely, szeg, csík, cikk) részség fogalmát.
A „part”, Latin-Germán nyelvekben sem más, mint a „mart, marad, maradék” fogalma. A porció jelentését nem kell Magyarázni... PaRT<->DaRaB!
=== FoK – FoLK. A fokokban élő vagy fokgazdálkodással foglalkozók. Angolul a fok „degree”. Más nyelveken Németül „grad”, Olasz „grado” vagy Észtül „kraad”. A „grad” az GaRáD, a kert, kerít hangtani változata. Novogorod – Novograd, ugyan az. Helységet, földrészt jelöl. A Germán mitologiaban a Teremtés három része Asgard, Midgard és Utgrad (Felső, középső és alvilág). G->Y, adja az Angol „yard”, azaz kert, térség fogalmát. Ez a Magyar „győr” megfelelője. (Lásd Cz-F garád szócikkét.)
GRaD<->DRaG->TRaK, TüRK. Az „R”-t elhagyva DaG, TaK. Valamint a fok, másként szög (szeg - szeglet) Angolul „angle”, Olaszul „angolo”, Walesi „ongl” ami az Ungár, Hungár. Germán nyelveken „winkel, vinkel” (vinkli) ami a Wenger, Venger vagy Vangár nevet adja. Ez az Ungár „V”-é és „W”-s változata. Csehül „úhel”, Szlovákul „uhol”, Oroszul „úgol” (угол) ami az Ugor-t adja. Ez például Fehéroroszul „Vuhórščyna” (Вугоршчына), Csehül „Uhry”, Szlovákul „Uhorsko”. Lengyelül „kąt”, Szlovén „kot”, Horvát „kut” ami kiadja a Gót-ot. A fok – vég egymásnak hangváltozata. Ha mind ez nem elég, akkor a farkas Norvégül „varg” (Varég). Bulgarul „vălk” (вълк), Szlovénul „volk”, Makedónul szintén „volk” (волк). De ez „németesen” olvasva, V=F, folk. Magyarosra hangzósítva a FoLK – FaLKa! R<->L váltással FoLK – FaRoK. Szükséges-e magyarázat? Az összes európai nyelv farkas szava, a Magyarból származik! Az Angol „flock”, Dán és Norvég „flok, flokk” nyáj jelentésű. Szlovénoknál „jata”, Horvátoknál s a Makedónoknál „jato” ami megadja a Gótok „J”-s nevét, Jut (Yut). F->P váltással FoLK – PoLáK. A Sarmata név gyoke a sar, szár. SaR – SaRoK, amely visszavezet az előbbi fok – szög fogalomkörhöz. Ez is bizonyíték a Sarmata Magyar azonosságnak. (Sar-mat – Mat-sar – Magyar.) A Trák és Türk „tör-ák, tör-ék,
tör-ág”, töredék jelentésű. (Lásd Botos László – Hazatérés, 132, 135, 248. old.) (Lásd Cz-F tar 1.2. és tarka.) Megegyezik a Szaka(sz) névvel, s a szak, szék, szeg gyökök jelentésével. SaRoK – TaRoK.
=== A LaTin a JáSZnak (íJáSZnak) eltorzult változata, s hangugrással LaTiN – aLaNT. Lenti földeket jelent, alföldet, síkságot. Egy síkság egyben sima, lapos felület. A Latint a „latus” széles és szél (valaminek széle) fogalommal kapcsolják össze. Azonos az Olasz Lazio névvel! A sík a szék, szík, csík hangtani változata. Hollandul a sík, lapos „vlak, vlakte”. (Valach – Varég) Németül „flach, blach”! (Blach – Vlach) Angol „flat.” P-vel ez egyértelműen Polák. Lengyelország nagy része síkság. Erről a Cz-F így ír: „LENGYEL (1) Azon nemzetnek neve, mely magát saját nyelvén polyák v. polják-nak nevezi. E szónak gyöke polye am. sikság, laposság, nagy mezőség. Polyák tehát am. sikon, laposságon lakó, mint hornyák am. hegyi lakos, dolnyák, völgyi lakos, hanák, Hana vidéki lakos stb. E nevezetet e hajdan nagy és dicső nemzet közönséges vélemény szerént azon lapos térségü országtól vette, melyet Európának egyik legnagyobb siksága, lapossága képez. Alapfogalom tehát e szóban: sik, lapos. Valószinüen ezt tartotta szeme előtt a magyar is, midőn a polyék és polyszka szót magyarította. A lengyel szó gyöke (magyar elemzés szerint) len, azaz alan, ebből lett di képzővel len-di, (mint al-ból al-di), azután lendie, lengye, mint hebehurdia, hebehurgya, gárdia, gárgya; végre lengyel, mint kancsa, kancsal, bandzsa, bandzsal, hangya, hangyal, pihe, pihely; kese, kesely; Tájdivatosan: lengyen.” S ezennel újból zárul egy kör. Mivel a Legyel – Wenger – Ungar. (Lásd a második részt.) Ne feledjük, a Jászok egy másik megnevezése az Alán. Ez a „flach, flak” Óangolul „floc”. Könnyedén észlelhető hogy ez a „volk” (Magyarul falka) azaz nép fogalma. Angolul a „flock” nyájat, sereget jelent. Más nyelveken a „floc, flok” (Katalán, Dalmát, Albán) Latin „flocus” hajat, haj vagy szőrcsomót, tincset, bojtot jelent. Az Olaszokat, így is hívták: Talián ami a Tarjánnal cseng össze. J->K (C,CH) hangváltással a TaRJ – TRáK. Ahogyan hangváltással a JáSZ – oLaSZ – oRoSZ. Az Alán, Olán -> Olá(h). Rusz(in) – Rácz – Jász. A Rácz pedig rész. „Latinosan: rascius, rascianus. Régibb latin iróinknál, nevezetesen Istvánfynál, latinul: thrax, s némelyek véleménye szerént ebből alakult a „rácz” szó.” (Cz-F: Rácz) A Thrax egyértelmű a Trák, ami törék, törág. Egy töredéknek ága. (Talján – Tarjány, Práczki István - Szittya magyar ősnyelv, 75. old.) Ezentúl a PoLáK – MaRGó és PoLoN – PeReM. Ahol MaRGó – VaRéG. A Szláv nyelvekben a Polon, a margó és a síkság vagy mező fogalma azonos: Orosz „по́ле” (póle), „поля́” (poljá). Fehérorosz „по́ле” (pólje), Bolgár „поле́” (polé). (Lásd még Cz-F mar, mer és marha szócikkét.) (Lásd Cz-F pólya, polyák szócikkét.)
=== Cita – city – seat. Ules, mint szék, azaz szekhely. Szet, mint szetszed, szetvalaszt, szetdob. A szék az szak, mint szakasz. V-é díszítő hanggal Latinul „civitas”.
=== Hellas – héjas
=== Akik todultak, tolakodtak (betolakodtak), azok a Tótok, Teutonok,
Akik lodultak vagy loditok azok a vezérek, Germán nyelvekben „(to) lead, leader”.
Akik hajtottak, hoditottak vagy el lettek hajtva, az a Gaul, Gael, Gar. Ugyanakkor, akik valtak, elvaltka vagy vallaltak, elvallaltak. Germán nyelvekben ez „haul”. Ugyanakkor Kelta, akik elkeltek. Kikeltek. (Lásd Cz-F kel, köl, koles szócikk.)
=== Angol – barabgol (Boór Ferenc), csatangol
Mag, Magor, Magyar – Ahogy láttuk a Magyar, Magor lehet MaGeRő, MaGőR, MaGúR avagy MaGuRa. De MaGáR is, ami magnak árja, áradata. (árad – ered, áradat – eredet) (Lásd Cz-F Magyar szócikkét.)
Hun – hon, honi, honos, azaz honolo. „Ha a szóelemzéshez szabad folyamodnunk: valamint hún, hunn a ,hon', tájdivatosan honn v. honny fő névvel kapcsolatban annyi volna, mint: honos, honnal biró, (a törökben is hon-nak, s a héber ['ún] am. lakni), úgy ,székely' szó is ,székelő', azaz ,állandó széken lakó' értelmet mutatna, melyekkel ellentétben állanának a ,csángó', azaz csaongó, csapongó, ,palócz', azaz ballócz, ballagócz, ,kabar', azaz kóbor nevezetek.” (Cz-F: Hun)
Palóc – palázol v. paláczol, s ballag. (Latin palatur ) (Eszék vidékén a berenczók, a Szeged alsó városában lakó tahók) (Cz-F Palóc szocikk)
Balócz vagy ballócz = ballagó vagy bolócz, bolyongó (Cz-F Csángó szócikk)
Csángó – csapong, bolyong. (Cz-F Palóc szocikk)
Székely – Székelő (Cz-F Székely és Csángó szocikk)
=== Dák – ták. Sző – szőv – szövet – szövetség. Ták-tek – teksz-tex – textil – textilia.
Angolul érint, érinteni touch<->csat. Csat – csatol – csatolós-csatlós.
Litvánul a szövetség „sąjungininkas”. Oroszul és más Szláv nyelven a szövetség sojúz (союз), sojúznik (союзник). Szlovénul és Horvátul ellenben „zaveznik” és „saveznik”. Tehát, „szöveznyék”.
Latinul, Olaszul „socio” társat jelent.
Következtetésként kimondható: a tek – ták – szék – szák – száj (saj) – szoj (soj) – szöv – száv (sav) egy és ugyan az. A J-V-H hiánypótló hangcsoportbol V<->J váltás áll be, szöv – szöj, szoj. A Szovjet és szövetséget jelent, „szövjet”. Eredetileg a „sovét” (совет) „szövet”, tanács jelentessél.
Az érinteni Angolul „touch”, Lengyelül, Csehül és Szlovákul „dotyk”, Szlovénul „dotik”. Bolgárul „dokósvam” (доко́свам), Török „dokunmak”, Türkmén „degmek”, Ujgur „tëgishmek”, Üzbég „tegmoq”. Ugyan az Finnül „ koskea”, Litvánul „skart”.
Arról nem beszelve hogy az üt, ütni Angolul „hit”
Finnül „iskeä” és „isku”,
=== Volhynia – Volhínia – Várhunia.
=== A Német a Germán családba tartozik. Germen – gyermek. Német – nemes. S nem pediglen néma. A néma az aki képtelen beszelni!
=== tag - member - ember – ungar
=== Tejka – Dajka. Tejcsi – Dajcsi (Deutsch, Dutch és Dácsi, avagy Daci). A tákolmány, a tejen felnőtt gyerek. Szláv nyelveken emletni, csecsemőt tejelni, de fejni is, Ószláv „doiti” (доити), Ukrán „dojíty” (доїти) (~dojíté), Orosz „doítʹ” (доить) (~dájítj) vagy Fehérorosz „daícʹ” (даіць) (~dájcs). Lengyelül meg „doić” (dojcs). Ez egyszerűen „tejni, csecsni”, mint fej – fejni, vág – vagni, láb – lábalni. Angolul a csecs „tit”, Olaszul „tetta”, Szerb-Horvát „sisa”. TeJKa – DeReK, GYeReK. Mind egymásnak hangtani változata. Ez Proto-Szláv „deti” (dětь), Bolgár „deté” (дете) (~dítjé), Cseh „dítě, děcko” (~gyítyé, gyecskó). Lengyelül „dziecko, dziecię”, minek olvasata „dzséckó, dzsécsé”. Ez a Géta zöngésült „G” hanggal (Dzsét). Látni hogy az emlő fogalma náluk átment a gyermek fogalmának kifejezésére is, hiszen a gyermek is emlőn felnőtt szülemény. Ivadék. (Lásd Cz-F ív (1) v. iv szócikkét.) A Lengyel „doić” (dojcs) egy és ugyan az kiejtésben mint a Deutsch és hasnőló a Dutch-ra. Levonható hogy a Németek önmegnevezése is ivadékot, magzatot, leszármazottat jelent. Emlőn felnőtt lényt. Így hát a Deutsch = Mag, Maga, Magar. Ön saját maga. Hozzávetőlegesen, a gyermekeket is szokták tacskónak hívni. (Lásd Cz-F tacskó szócikkét.) Egyébként, ha a gyerek szót „magyarosan” ejtjük, az „gyeek”. Mint szóval – szaal, szóal, csinál – csáál, cseál,
megyek – meek, szedek – szeek,
=== Szkíta – Székita. Székely – Székelő. Sclav – Szláv. Még egy másik nagy tündérmese az amikor a Magyari Urak bejövetelekor (ha egyáltalán létezett ilyen) a Kárpát-medencében csupa Szláv, Szklávin népességet találnak itten. Pontosabban „Szláv törzseket”. Csak azt nem tudni mióta szerveződnek rabszolgák törzsekbe... Hogy jön ki ez nekik? Úgy hogy a Székelyből, azaz Székelőből, pofátlanul rabszolgát faragnak. Mivel a szó végi „ő, ó” lehet „ou” (Pl. Kő – kou. Teremtő – Tërëmtou. Mező – mëzou, ami Angolul „mëdou” (meadow). Vagy ön – oun [Ang. own].) Latinban az U=V. Így is, úgy is a Latinnak „ö, ő, ó, ü, ű” hangjai és betűi nem lévén, kénytelen felváltani más magánhangzóra. Ezennel torzulás által lesz: SZéKeLő – SZéKeLou – SZéKeLoV – SZáKáLáV – SZKLáV (SaCaLaV – SCLaV). S máris tele Erdély „Szlávokkal”. Akárhogy lenne, egy Latinnak a Székelő SZ-K-L mássalhangzói, Latinosan S-C-L, (ami a SiCuLi nevet is kiadja) csak SCLau, SCLav alakban nyerhet jelentést, s ez a szolga. Ha az S-C-L végén „AB, AV” a végződés, ami torzsi vagy nemzetségi hovatartozás jelölője, akkor ez már SaCaLaB – SaCaLaV. Ezentúl „már nincs kétség” hogy szolga jelentésű. Az „AB, AV” lehet egyaránt „aba”, ami apa; vagyis apától, apából való, mint a fi is (Székely-fi. Ahogy nevekben Tiborfi, Miklósfi, Bánfi stb.).
A Székely, a Szkíta vagy Székita és, összehúzva a Szittya egy és ugyan az. (Mint: hogy is mondják = hossmongyák, jól van már = jóvammá, azt mondta = asszonta.) Jelentése székelő és íjász. (Lásd második rész Jász – Szik c. fejezetét.) (A „szitty” Angolosan „seat, sit” ülés, ülni.) A Szittya előbb kétfelé ágazódik el. Az egyik ág a lövés, nyíllázas fogalmát hordozza, amit sütésnek, elsütésnek is mondhatni. Elsütni a puskát. A másik ág a szék fogalmát, mint székelni, székelő, avagy székhelyt foglaló. Egy harmadik ág a Szík, azaz a Mag, egyben az ültetni vagy (el)vetni fogalma. Angolul így áll a dolog: Seed – Seat – Shoot. Németül: Saat – Sitz – Schuss. Magyarul: Szék – Szík (Szik) – Szök (Szak). A szök az SZ-K vonal egysége okán jön be. A szék hangtani megfelelője. Másrészt egy lövedék szökés által történik kibocsájtása.
Egyébként ez a süt (szitty) hangutazó szó. A fegyvert is elszokták sütni és elszokott sülni. A csücs, csücsül leülést jelent. A csücsök dudorodás, ahogyan a MaG<->GoM. (Gomb, gombóc, gomoly.) A Latin és Óangol „sede” alakban azonos, az egyik ülést, a másik magot jelent. A szít, mint szítás; gerjesztés, buzdítás értelmű. A szét elválást, távolodást jelent. „Alapfogalomban és gyökhangokban egyeznek vele az elválasztásra vonatkozó hellen di (dia), a latin seu, dis és se, a franczia dés stb.” (Cz-F szét szócikk.) Minél visszább megyünk az időben, annál jobban egyeznek a szavak.
Sæd – Svéd. Seed – Swed. Saat – Svet. Csut-ka. Csut<->tucs – ducs (dúc), dacs. Ami az Angol „seed”, Holland „zaad” mint mag, az Norvég és Dán „sæd” mint magzat, ondó. E nyelvekben, ahogyan a Magyarban is a mag és szem ikerszavak. A mag Latinul „semen”, Cseh és Szlovákul „semeno”, Oroszul „sjémja” (семя) többek közt. A V-é gyakran vendéghang, díszítőhang. Pl. ZűR – ZaVaR, CSűR – CSaVaR, KiS – KeVéS. Vagy KaR – KaVaR (Kar, mint kar-ika, kar-éj, kar-ima stb.) KeR – KeVeR (Ker, mint ker-ek, ker-ing, ker-ül stb.). SZóL – SZaVaL. Így adodik a sæd – sved, avagy Svéd. És seed – swed (szíd – szvíd). D->T váltással Németül a (vető)mag „saat”. Saat – svet. Svédország régi neve Svitjod (Svíþjóð). Különböző Latin nyelveket ez Suethia, Suetia (Szittya!) vagy Suecia, Svecia (Szaka!). Ófelsőnémet Suittes. Igen ám, de a Svecia (Svédország) Olaszul Svezzia, de a Svizzera már Svájc! Angolul Switzer-land. Mert ennek is ugyan az a „sui, swe” a szótöve. Ami a SaJáT – SeJT – SZöVeT – SZeVeT vonal. És sző – szőv – szöm – szem. (V->M) Mivel a szövésnek is van szöme, szeme. Majd SZ->CS>G átalakulással szem, szöm – csom – gom<->mag. A Siusse és Swiss a Szász-t juttatja eszünkbe, s mint lehet tudni a Saxon az Sakai-son (Lásd Sharon Turner – The History of the Anglo-Saxons, Vol. 1, 34. old.), Szaka-fi, Székely-fi. Lengyelül Svédország neve Szwecja. Svécja!!!. Svájc régebbi „ikerneve” Helveti, Helvetia. A „hel” itt ugyanannyi mint a Hol-land, Hel-én! Lentit, alsót jelent. Mintha lenne alsó – hal-só (Lásd ötödik rész 5. old.) Egyébként R->L cserével HeLVeT – HoRVáT! Érintőlegesen ide tartozik az is hogy egyes Balti nemzet a Svédeket Ráczoknak, Ruszoknak hívja! Észt „Rootsi”, Finn „Ruotsi”.
De erről majd később.
„Gyümölcs nyele, szára, csumája. Rokon vele a latin caudex gyöke caud.” (Cz-F: csut) (Lásd Cz-F csutak, csutka szócikkét. Úgyszintén a tuskó szócikkét, avval a megjegyzéssel hogy Angolban a „tusk, tush” úgy tüskét, mint agyart is jelenthet.)
Tehát a csutka valaminek belső része, gyöke csut. D->T csut – csud<->dacs.
A csud az Angol „seed” (szíd), Holland „zaad”, Német „zaat” stb., hangpárja.
(Lásd Cz-F csud és szittya szócikkét.)
A saját = maga, önmaga. Ez olyan összefüggés mint a mag és a szem. A Svéd tehát magor-t, önmagát jelent. Ahogy a Magyarban is a mag az önmegnevesítésre használatos. Magam, magad, maguk stb. Vagy maga.
= SoV – HoV – HaV. Létezik egy S<->H változás. (Pl. sápog – hápog, sunnyog – hunnyog, sorvad – hervad.) (Lásd Cz-F „S” betű cikkének 9. pontját és „H” betű cikkét.) E szerint S-V – H-V hangváltás megy végbe, s a SoV, SuV -> HoV, HaV héj fogalmat eredményezi. (Lásd Cz-F suv, suvadék, süveg, sóvaról szócikkeit.) A hej nem más mint a HuN. (A J, R rokon hangok néha az N-el cserélődnek fel. Pl. hun – hol, már – mán, hirhed – hirjed.)
=== Kelt – sejt. Ha számba vesszük hogy a Latin ábécében a „C” hang olykor „SZ”, akkor igen is lehetősen Kelt(a) – Celt – szelt – sejt. A „szelt” maga is szelet, mint ahogyan a Rusz, Rác is rész.
J->L váltással a sejt – selt. Sziszegosen szelt, szelet. Nyugati nyelvekent a C-t Sz-nek ejtik. Így hát szelt – celt, ami a Kelta (Celt, Kelt). Ennek is kétféle olvasata van, a másik a K-ás változat.
= Kelt(a) – harca. Mint herce-hurca. Avagy harcos. Proto-German „heltą”. Angolul a „hilt” kardnyel, a kardnak markolata. A szablyának másik, régebbi neve: szelő. (Lásd Varga Csaba – szablya, szelő) Maga a Kelta nevet a Proto-Indoeurópai „kelh”, „kel” gyökhöz vezetik vissza, ütést, törést vagy zúzást jelentve.
= Kel – Cel – Cella – človek – Szlovák.
Skulo Proto-germán nyelven népesség, tömeg. Óangol Scolu.
Scolu – siculo – scal – sclav – slav ???
A človek (cslovek, szlávek) – Szláv (Szlovák) – ember kapcsolat nyilván való. Ugyan olyan torzulás mint az ember – ungar. Egymásnak hangalaki párja. Mind a Proto-germán, Óangol vagy Szláv szavaknak alapja a sejt – saját – szelt – szelet fogalma. Sej – szel – cel.
Kelta – kel – gal – gar.
=== euRóPa – JuRoPa – GYaRaP. GaR – SaRJ.
Gar – gyar – csar, csarj – sar, sarj.
Ger – gyer – cser, cserj – ser, serj.
Gyar – gyarapodás, gyarapítás, gyarmat.
Ger – gerj – gerjed.
Ser, sar – serj, sarj, serjed, sarjad. Ser – serkent, serdul. A csira is ide tartozik.
„GYAR – elvont gyök, mely gyarlik, gyarló, gyartat, gyarat származékokban am. nehézkes, mintegy göröngyös menetű csuszás, huzódás, surlás, valamely tárgy fölszinén vonczolás; és ez eredeti és természeti jelentése; gyarap, gyarapodik, gyarmat szókban pedig átvitt értelemben apránkénti, fokonkénti szaporodást (terjedést), növekedést, sokasodást jelent. Rokonok vele gar, ger, kor és sar gyökök is; továbbá idegen nyelvekben a szanszkrit dsár, am. elhajlik; eltér; sülyed; korosodik; innen: dsarat am. koros, korban előhaladott, ki már csak húzza lábait, vánszorog, gyartat. Ide tartozók a hellen ghraw v. ghraskw, a német grau, Greis, sőt a héber , (jövevény, zarándok, zsellér), (zarándokol) stb. szók is.„
„GYER (1) – elvont gyök, melyből gyer-k v. gyer-ěk, gyer-m-ek szók erednek. Rokon vele a jerke és jércze szók gyöke, távolabbról: cser, cserj, sar, sarj, (mint fiatal növényzetek). Megvan a latin germen, s franczia germe szókban is. A csagataj nyelvben dser, am. gyerek, fiú, legény. (Abuska). Általán jelent fiatal állatsarjadékot, ivadékot, különösen emberi magzatot. V. ö. GYERĚK, GYERMĚK.„
Lásd Cz-F szótár csar, cser 3., csir 2., gar, ger, sar 2., ser 1.3, tar 1.. Lásd még gal, gaj, galy, kal, kel.
A gyarap képződése hasonló a har-ap, kal-ap, al-ap stb. szavak kepzodesehez. (Lásd Cz-F ~ap szócikkét.) Hangugrással gyarap – gyapor, amely a szapor szóval rokon. Gyaporít = gyarapít. Gyapora – szapora, gyaporít – szaporít. (Lásd Cz-F gyapor és gyapora szócikkeit.)
= Szabir – szapor. Például a zápor is „szápor”, azaz szapor, szapora eső. Ez a szórás fogalma, a szór gyök. Másrészt gyapor – Kabar, megperdítve Kabar – Karab – Garab. És gyarap – garav – Horv(át). Ahol gyarap – garab, azaz gar-ból, gar nemzetből való. Szintén perdítve Szabir – Szarab – Szorb, Szerb s Szláv (amely Száláv, Száráb).
R-P – R-B – R-G <-> G-R
Európa – erebe – er(e)go, origo – eredő – garj – sarj.
= GaR <-> RaG. Tagony – rakon – rokon. (Lásd Cz-F rag, rokon szócikkeit.)
=== SaR, SeR – SoR, SZóR, SZeR. SzáR – SZáL.
Varga Csaba sor, szór, szer.
Lásd Cz-F szár, szál szócikkeit.
=== Kárpát – körpad, Kárpok=székelyek
=== DaNau – VeND
=== A névfejtések majd hogy a végtelenségig burjánozhatnak. Például a Jász, R-L-J hangcsoportban J->L oLaSZ. J->R oRoSZ, RuSZ, RáC. RuSZ – RuSZin. SZ->T RuTén. Fordítva az R-SZ->SZ-R, SZáR, SZáRMata. R->L RuTén – LaTin. L-T-N – LiTuaN, LeToN. Fordítva L-T-N<->N-T-L aNaToLia. Elgondolkodtatóak e hasonlatok. Lehet egy kicsit erőltetnek tűnik, de nyelvészetileg lehetséges N-T-L – NaTaL, N->M, MaTaL. L->R MaTaR. T->D, Gy MaDaR – MaGYaR! Tehát, LaTiN<->MaGYaR. Hogy a madár s Magyar összecseng, az világos! Turul madár... De a különböző nyelvek anya szavával ugyancsak ez észlelhető. (Lásd Magyar Adorján – Az ősműveltség) Német Mutter, Szlovén Mati, Angol Mother, Spanyol és Olasz Madre, Czech és Szlovák Matka, Szerb és Alban Majka. Ha a Palócból leválik az első PA hang, marad LóC (oLaSZ, RuSZ, RáC stb.), s evvel zárul a kör. Az fontos tudni való hogy Latin, Szláv népek, nemzetek valójában nem léteznek. Ellatinosított és elszlávosított népek léteznek igazándiból. A Bolgárok nyelvcseréje ismert példa. A LeNGYeL – VeNGeR – uNGaR kapcsolat belátható dolog. A Frank, a Burgund, a Vandál „Germán” népekként váltak „Latinná”. LeNGYeL – VeNGeR – VaNDáL. Ahol Ł=V (W). (ŁeNGeL – VeNGeR) Nagyjából ugyan azon a területen, mai Lengyelország kb., egy másik sokszorosított töltelék név bukkan fel, ezek a Vendek, akiket Venetinek is mondanak. Vend – Vand(ál). Ugyan olyan hangrandi páros mint a Vangár – Venger, vagy Magyar – Megyer.
=== iNG – iND – Dán (Vandal – Vangar)
Gyula – Zala – Zilah.
=== Varang – Frank. Frak, frakció.
+ Murva, Morva = Frank. (Lásd Cz-F murva szócikk.) Latin „frango” értelme tör, zúz, morzsol.
A Frankot még „szabad ember” érelemmel is magyarázzák. A nyitja itt van, aki kötetlen, azaz független. Levált. A „franko” egyben gerely, dárda, mivel az is szaggat, metsz, zúz.
Rész – rusz, rac stb.
Szláv nyelveken (part, portion): Cseh „část”, Szlovák „časť” és Lengyel „część”. Ami pont a Csehek nevét adja ki. Czesk. Ír „cuid, chuid” rész. Fordítva ez csud<->daci (Dák, Dutch, Deutsch). Ami újból igazolja a Dák (ták-tag), Szaka (szakasz), Szkíta (széki-ta, szék – Székely, szeg, csík, cikk) részség fogalmát.
A „part”, Latin-Germán nyelvekben sem más, mint a „mart, marad, maradék” fogalma. A porció jelentését nem kell Magyarázni... PaRT<->DaRaB!
=== FoK – FoLK. A fokokban élő vagy fokgazdálkodással foglalkozók. Angolul a fok „degree”. Más nyelveken Németül „grad”, Olasz „grado” vagy Észtül „kraad”. A „grad” az GaRáD, a kert, kerít hangtani változata. Novogorod – Novograd, ugyan az. Helységet, földrészt jelöl. A Germán mitologiaban a Teremtés három része Asgard, Midgard és Utgrad (Felső, középső és alvilág). G->Y, adja az Angol „yard”, azaz kert, térség fogalmát. Ez a Magyar „győr” megfelelője. (Lásd Cz-F garád szócikkét.)
GRaD<->DRaG->TRaK, TüRK. Az „R”-t elhagyva DaG, TaK. Valamint a fok, másként szög (szeg - szeglet) Angolul „angle”, Olaszul „angolo”, Walesi „ongl” ami az Ungár, Hungár. Germán nyelveken „winkel, vinkel” (vinkli) ami a Wenger, Venger vagy Vangár nevet adja. Ez az Ungár „V”-é és „W”-s változata. Csehül „úhel”, Szlovákul „uhol”, Oroszul „úgol” (угол) ami az Ugor-t adja. Ez például Fehéroroszul „Vuhórščyna” (Вугоршчына), Csehül „Uhry”, Szlovákul „Uhorsko”. Lengyelül „kąt”, Szlovén „kot”, Horvát „kut” ami kiadja a Gót-ot. A fok – vég egymásnak hangváltozata. Ha mind ez nem elég, akkor a farkas Norvégül „varg” (Varég). Bulgarul „vălk” (вълк), Szlovénul „volk”, Makedónul szintén „volk” (волк). De ez „németesen” olvasva, V=F, folk. Magyarosra hangzósítva a FoLK – FaLKa! R<->L váltással FoLK – FaRoK. Szükséges-e magyarázat? Az összes európai nyelv farkas szava, a Magyarból származik! Az Angol „flock”, Dán és Norvég „flok, flokk” nyáj jelentésű. Szlovénoknál „jata”, Horvátoknál s a Makedónoknál „jato” ami megadja a Gótok „J”-s nevét, Jut (Yut). F->P váltással FoLK – PoLáK. A Sarmata név gyoke a sar, szár. SaR – SaRoK, amely visszavezet az előbbi fok – szög fogalomkörhöz. Ez is bizonyíték a Sarmata Magyar azonosságnak. (Sar-mat – Mat-sar – Magyar.) A Trák és Türk „tör-ák, tör-ék,
tör-ág”, töredék jelentésű. (Lásd Botos László – Hazatérés, 132, 135, 248. old.) (Lásd Cz-F tar 1.2. és tarka.) Megegyezik a Szaka(sz) névvel, s a szak, szék, szeg gyökök jelentésével. SaRoK – TaRoK.
=== A LaTin a JáSZnak (íJáSZnak) eltorzult változata, s hangugrással LaTiN – aLaNT. Lenti földeket jelent, alföldet, síkságot. Egy síkság egyben sima, lapos felület. A Latint a „latus” széles és szél (valaminek széle) fogalommal kapcsolják össze. Azonos az Olasz Lazio névvel! A sík a szék, szík, csík hangtani változata. Hollandul a sík, lapos „vlak, vlakte”. (Valach – Varég) Németül „flach, blach”! (Blach – Vlach) Angol „flat.” P-vel ez egyértelműen Polák. Lengyelország nagy része síkság. Erről a Cz-F így ír: „LENGYEL (1) Azon nemzetnek neve, mely magát saját nyelvén polyák v. polják-nak nevezi. E szónak gyöke polye am. sikság, laposság, nagy mezőség. Polyák tehát am. sikon, laposságon lakó, mint hornyák am. hegyi lakos, dolnyák, völgyi lakos, hanák, Hana vidéki lakos stb. E nevezetet e hajdan nagy és dicső nemzet közönséges vélemény szerént azon lapos térségü országtól vette, melyet Európának egyik legnagyobb siksága, lapossága képez. Alapfogalom tehát e szóban: sik, lapos. Valószinüen ezt tartotta szeme előtt a magyar is, midőn a polyék és polyszka szót magyarította. A lengyel szó gyöke (magyar elemzés szerint) len, azaz alan, ebből lett di képzővel len-di, (mint al-ból al-di), azután lendie, lengye, mint hebehurdia, hebehurgya, gárdia, gárgya; végre lengyel, mint kancsa, kancsal, bandzsa, bandzsal, hangya, hangyal, pihe, pihely; kese, kesely; Tájdivatosan: lengyen.” S ezennel újból zárul egy kör. Mivel a Legyel – Wenger – Ungar. (Lásd a második részt.) Ne feledjük, a Jászok egy másik megnevezése az Alán. Ez a „flach, flak” Óangolul „floc”. Könnyedén észlelhető hogy ez a „volk” (Magyarul falka) azaz nép fogalma. Angolul a „flock” nyájat, sereget jelent. Más nyelveken a „floc, flok” (Katalán, Dalmát, Albán) Latin „flocus” hajat, haj vagy szőrcsomót, tincset, bojtot jelent. Az Olaszokat, így is hívták: Talián ami a Tarjánnal cseng össze. J->K (C,CH) hangváltással a TaRJ – TRáK. Ahogyan hangváltással a JáSZ – oLaSZ – oRoSZ. Az Alán, Olán -> Olá(h). Rusz(in) – Rácz – Jász. A Rácz pedig rész. „Latinosan: rascius, rascianus. Régibb latin iróinknál, nevezetesen Istvánfynál, latinul: thrax, s némelyek véleménye szerént ebből alakult a „rácz” szó.” (Cz-F: Rácz) A Thrax egyértelmű a Trák, ami törék, törág. Egy töredéknek ága. (Talján – Tarjány, Práczki István - Szittya magyar ősnyelv, 75. old.) Ezentúl a PoLáK – MaRGó és PoLoN – PeReM. Ahol MaRGó – VaRéG. A Szláv nyelvekben a Polon, a margó és a síkság vagy mező fogalma azonos: Orosz „по́ле” (póle), „поля́” (poljá). Fehérorosz „по́ле” (pólje), Bolgár „поле́” (polé). (Lásd még Cz-F mar, mer és marha szócikkét.) (Lásd Cz-F pólya, polyák szócikkét.)
=== Cita – city – seat. Ules, mint szék, azaz szekhely. Szet, mint szetszed, szetvalaszt, szetdob. A szék az szak, mint szakasz. V-é díszítő hanggal Latinul „civitas”.
=== Hellas – héjas
=== Akik todultak, tolakodtak (betolakodtak), azok a Tótok, Teutonok,
Akik lodultak vagy loditok azok a vezérek, Germán nyelvekben „(to) lead, leader”.
Akik hajtottak, hoditottak vagy el lettek hajtva, az a Gaul, Gael, Gar. Ugyanakkor, akik valtak, elvaltka vagy vallaltak, elvallaltak. Germán nyelvekben ez „haul”. Ugyanakkor Kelta, akik elkeltek. Kikeltek. (Lásd Cz-F kel, köl, koles szócikk.)
=== Angol – barabgol (Boór Ferenc), csatangol
Mag, Magor, Magyar – Ahogy láttuk a Magyar, Magor lehet MaGeRő, MaGőR, MaGúR avagy MaGuRa. De MaGáR is, ami magnak árja, áradata. (árad – ered, áradat – eredet) (Lásd Cz-F Magyar szócikkét.)
Hun – hon, honi, honos, azaz honolo. „Ha a szóelemzéshez szabad folyamodnunk: valamint hún, hunn a ,hon', tájdivatosan honn v. honny fő névvel kapcsolatban annyi volna, mint: honos, honnal biró, (a törökben is hon-nak, s a héber ['ún] am. lakni), úgy ,székely' szó is ,székelő', azaz ,állandó széken lakó' értelmet mutatna, melyekkel ellentétben állanának a ,csángó', azaz csaongó, csapongó, ,palócz', azaz ballócz, ballagócz, ,kabar', azaz kóbor nevezetek.” (Cz-F: Hun)
Palóc – palázol v. paláczol, s ballag. (Latin palatur ) (Eszék vidékén a berenczók, a Szeged alsó városában lakó tahók) (Cz-F Palóc szocikk)
Balócz vagy ballócz = ballagó vagy bolócz, bolyongó (Cz-F Csángó szócikk)
Csángó – csapong, bolyong. (Cz-F Palóc szocikk)
Székely – Székelő (Cz-F Székely és Csángó szocikk)
=== Dák – ták. Sző – szőv – szövet – szövetség. Ták-tek – teksz-tex – textil – textilia.
Angolul érint, érinteni touch<->csat. Csat – csatol – csatolós-csatlós.
Litvánul a szövetség „sąjungininkas”. Oroszul és más Szláv nyelven a szövetség sojúz (союз), sojúznik (союзник). Szlovénul és Horvátul ellenben „zaveznik” és „saveznik”. Tehát, „szöveznyék”.
Latinul, Olaszul „socio” társat jelent.
Következtetésként kimondható: a tek – ták – szék – szák – száj (saj) – szoj (soj) – szöv – száv (sav) egy és ugyan az. A J-V-H hiánypótló hangcsoportbol V<->J váltás áll be, szöv – szöj, szoj. A Szovjet és szövetséget jelent, „szövjet”. Eredetileg a „sovét” (совет) „szövet”, tanács jelentessél.
Az érinteni Angolul „touch”, Lengyelül, Csehül és Szlovákul „dotyk”, Szlovénul „dotik”. Bolgárul „dokósvam” (доко́свам), Török „dokunmak”, Türkmén „degmek”, Ujgur „tëgishmek”, Üzbég „tegmoq”. Ugyan az Finnül „ koskea”, Litvánul „skart”.
Arról nem beszelve hogy az üt, ütni Angolul „hit”
Finnül „iskeä” és „isku”,
=== Volhynia – Volhínia – Várhunia.
=== A Német a Germán családba tartozik. Germen – gyermek. Német – nemes. S nem pediglen néma. A néma az aki képtelen beszelni!
=== tag - member - ember – ungar
=== Tejka – Dajka. Tejcsi – Dajcsi (Deutsch, Dutch és Dácsi, avagy Daci). A tákolmány, a tejen felnőtt gyerek. Szláv nyelveken emletni, csecsemőt tejelni, de fejni is, Ószláv „doiti” (доити), Ukrán „dojíty” (доїти) (~dojíté), Orosz „doítʹ” (доить) (~dájítj) vagy Fehérorosz „daícʹ” (даіць) (~dájcs). Lengyelül meg „doić” (dojcs). Ez egyszerűen „tejni, csecsni”, mint fej – fejni, vág – vagni, láb – lábalni. Angolul a csecs „tit”, Olaszul „tetta”, Szerb-Horvát „sisa”. TeJKa – DeReK, GYeReK. Mind egymásnak hangtani változata. Ez Proto-Szláv „deti” (dětь), Bolgár „deté” (дете) (~dítjé), Cseh „dítě, děcko” (~gyítyé, gyecskó). Lengyelül „dziecko, dziecię”, minek olvasata „dzséckó, dzsécsé”. Ez a Géta zöngésült „G” hanggal (Dzsét). Látni hogy az emlő fogalma náluk átment a gyermek fogalmának kifejezésére is, hiszen a gyermek is emlőn felnőtt szülemény. Ivadék. (Lásd Cz-F ív (1) v. iv szócikkét.) A Lengyel „doić” (dojcs) egy és ugyan az kiejtésben mint a Deutsch és hasnőló a Dutch-ra. Levonható hogy a Németek önmegnevezése is ivadékot, magzatot, leszármazottat jelent. Emlőn felnőtt lényt. Így hát a Deutsch = Mag, Maga, Magar. Ön saját maga. Hozzávetőlegesen, a gyermekeket is szokták tacskónak hívni. (Lásd Cz-F tacskó szócikkét.) Egyébként, ha a gyerek szót „magyarosan” ejtjük, az „gyeek”. Mint szóval – szaal, szóal, csinál – csáál, cseál,
megyek – meek, szedek – szeek,
=== Szkíta – Székita. Székely – Székelő. Sclav – Szláv. Még egy másik nagy tündérmese az amikor a Magyari Urak bejövetelekor (ha egyáltalán létezett ilyen) a Kárpát-medencében csupa Szláv, Szklávin népességet találnak itten. Pontosabban „Szláv törzseket”. Csak azt nem tudni mióta szerveződnek rabszolgák törzsekbe... Hogy jön ki ez nekik? Úgy hogy a Székelyből, azaz Székelőből, pofátlanul rabszolgát faragnak. Mivel a szó végi „ő, ó” lehet „ou” (Pl. Kő – kou. Teremtő – Tërëmtou. Mező – mëzou, ami Angolul „mëdou” (meadow). Vagy ön – oun [Ang. own].) Latinban az U=V. Így is, úgy is a Latinnak „ö, ő, ó, ü, ű” hangjai és betűi nem lévén, kénytelen felváltani más magánhangzóra. Ezennel torzulás által lesz: SZéKeLő – SZéKeLou – SZéKeLoV – SZáKáLáV – SZKLáV (SaCaLaV – SCLaV). S máris tele Erdély „Szlávokkal”. Akárhogy lenne, egy Latinnak a Székelő SZ-K-L mássalhangzói, Latinosan S-C-L, (ami a SiCuLi nevet is kiadja) csak SCLau, SCLav alakban nyerhet jelentést, s ez a szolga. Ha az S-C-L végén „AB, AV” a végződés, ami torzsi vagy nemzetségi hovatartozás jelölője, akkor ez már SaCaLaB – SaCaLaV. Ezentúl „már nincs kétség” hogy szolga jelentésű. Az „AB, AV” lehet egyaránt „aba”, ami apa; vagyis apától, apából való, mint a fi is (Székely-fi. Ahogy nevekben Tiborfi, Miklósfi, Bánfi stb.).
A Székely, a Szkíta vagy Székita és, összehúzva a Szittya egy és ugyan az. (Mint: hogy is mondják = hossmongyák, jól van már = jóvammá, azt mondta = asszonta.) Jelentése székelő és íjász. (Lásd második rész Jász – Szik c. fejezetét.) (A „szitty” Angolosan „seat, sit” ülés, ülni.) A Szittya előbb kétfelé ágazódik el. Az egyik ág a lövés, nyíllázas fogalmát hordozza, amit sütésnek, elsütésnek is mondhatni. Elsütni a puskát. A másik ág a szék fogalmát, mint székelni, székelő, avagy székhelyt foglaló. Egy harmadik ág a Szík, azaz a Mag, egyben az ültetni vagy (el)vetni fogalma. Angolul így áll a dolog: Seed – Seat – Shoot. Németül: Saat – Sitz – Schuss. Magyarul: Szék – Szík (Szik) – Szök (Szak). A szök az SZ-K vonal egysége okán jön be. A szék hangtani megfelelője. Másrészt egy lövedék szökés által történik kibocsájtása.
Egyébként ez a süt (szitty) hangutazó szó. A fegyvert is elszokták sütni és elszokott sülni. A csücs, csücsül leülést jelent. A csücsök dudorodás, ahogyan a MaG<->GoM. (Gomb, gombóc, gomoly.) A Latin és Óangol „sede” alakban azonos, az egyik ülést, a másik magot jelent. A szít, mint szítás; gerjesztés, buzdítás értelmű. A szét elválást, távolodást jelent. „Alapfogalomban és gyökhangokban egyeznek vele az elválasztásra vonatkozó hellen di (dia), a latin seu, dis és se, a franczia dés stb.” (Cz-F szét szócikk.) Minél visszább megyünk az időben, annál jobban egyeznek a szavak.
Bem üres beszéd az hogy „a Magyar a Mag nemzete”. De hozzá kell tenni, hogy a Székely a Szék, a Szík (Szik) nemzete. Itten egy védelmező szereppel állunk szemben. (VéD – VeT? A VéD = FeD, s fed a tak, ták, dák gyökökkel azonos. Lásd negyedik rész Gót – Tag fejezetét. A HuN is HoN, lefedés jelentésű. Mivel a lakosság lefedi a lakott területet a nemzet testével. Kölcsönviszony által a hon lefedi a nemzetet. Minden fedés, fedél védelem egyben. H-S, SZ váltással a huny – suny, szuny. (Lásd Cz-F hon, huny szócikkét.) Ez az évezredek során beévődött az európai nyelvekbe. A harcost, a nyilast vagy pajzsot (!) Szkítának, vagy ennek valamiféle torzult változatával nevezik.
Scyth – Scut – Setét. A pajzs Írül „sciath”, Orosz „ščit” (щит), Fehérorosz és Ukrán „ščyt” (шчыт), Szlovén „ščit”, Lengyel „szczyt” (régies), Albán „shqyt”, Ófrancia „escut” és Latin „scutum”, Olasz meg Spanyol „scudo”, Litván „skydas”. A Germán nyelvekben a T-D váltás mellet bekerül egy „L” díszítőhang. Német és Holland „schild”, Angol „shield”, Luxemburgi „schëld”, Norvég „sköld”, Fríz „skyld”, Dán „skjold”, Izlandi „skjöldur”. Más Szláv nyelvekben K-T hangváltás észlelhető. Bolgár és Makedón „štit” (щит, штит), Cseh és Szlovák „štít”.
A pajzs fogalmát egy „skey” (Székely!) gyökhöz vezetik vissza, vágást, hágást jelentve. Ez csak a Szkíta – szakít, szakító lehet Magyarul. Vagy a Saggita – szaggat, szaggató. Az sem elvetendő hogy a Saggita és Scytha nevéből elhagyva az „S” hangot, Gétat, Gótot kapunk. Angolul „cut”, vágni. Nincs kizárva hogy ez a két, „kételni” (Mint ahogyan van négyelni is.), kettőzni, azaz ketté vágni, ketté osztani fogalma. Olaszul ugyan az „tagliare” (táljiáré), tehát tagolni. A „skey” csak ugyan a szakasz, szakaszolás, szakít, szakítás. Kíséreljük meg lelki szemeinkkel látni a következő szavakat: zokni, zeke, zakó. Az összes a szak gyökből származó ruhadarab, azaz ruha szakaszra értendő. A szoknya úgy szintén. Latinul a „secolo” (Székelő) „évszakasz”, azaz évszázad. Régebben egy egész korra, korszakra értették. Ez a jellegzetes „Ólatin, Ógörög, Ószláv” birodalmi, intézményes, hivatalnoki (hivatalos) nyelv. Így is, meg úgy is lehet értelmezni. Attól függ merről fúj a politikai érdekek szele. Birtokos esetben „seculi”.
A Német etimológiai szótárban a lövés címszó (schießen) alatt ez áll: „The root skut, ‘to shoot,’ from pre-Teutonic skud, is widely diffused in Teutonic, and corresponds to the Sanscrit root kšud, ‘to shatter, excite,’ or better with Sanscrit skund, ‘to leap forth.’” Avagy: „ A „skut” gyök annyi mint lőni, a pre-Teuton „skud” fejleménye, a Teutonban széles körben elterjedt. Megfelel a Szanszkrit „kšud” gyöknek, amely összetör, gerjeszt értelmű, méginkább a Szanszkrit „skund” gyöknek, szökik értelemmel.” Így hát, egyértelmű a pajzs, a vedelem és íj, íjász gyökének egyazonossága.
=== Gyak – jak. Get(a) – süt. (Lásd Varga Csaba szkíta.) Olasz Gettare.
Az i és j-é hangok rokon hangok, így hát fel is cserélhetőek. A Latin nyelvekben az i-t is j-ének olvassák némelykor. Mind kettő mozgást minősít.
I, J –> Gy –> G, K –> D, T.
Angol lövés „shot” és lőni „shoot”. Német „schuss” és „schießen”
ami Magyar süt. Egyébként lőni Proto-Nyugat-Német „skeutan” és lövés „skot”. Proto-Germán „skeutaną” és lövés „skutą”. Amelyből ered az Oangol „sceotan”. Oszász „skiotan”. Feröeri, Izlandi, Óskandináv „skjóta”. Svéd „skjuta”. Norvég „skyte”, Dán „skyde”. Mind egy az egyben a Szkíta név változatai. A Lett „šaut”, Litván „šaudyti”, Walesi „saethu” a Szittya alak ikerpárjai. A Walsi „saeth” nyílvessző, s a Korni „seth” és Olasz „saetta” csakugyan.
= Ide kívánkozik a gyat, gyet és csat, cset gyök is, mint a gyatrás, gyetrés, gyötrés, csatrás, csetrés, csatar, cseter (csetretek, csötörtök, csütörtök), csata, csete, ugyszinten satar, seter, sodor szavak töve. (Lásd Cz-F)
= Szittyo, szij – szik. Szij – hij, héj, haj. (Cz-F)
Scot – sötét.
= Máskülönben: SZéKeLő<->LaKoS.
=== Szkíta – Székita – Szakita – Scatter – Scatta.
A Magyar Szittya megegyezik a Német „saat” mag (vetőmag, vetés) fogalmával, amely a szórás, szétszórás. (Lásd Varga Csaba – A nyelvek anyját tudtam én, 2008, 170. old.) Angolul a vetni, hinteni egyszerűen csak „sow” (szou).
=== Ahogyan a Jász „i” előtéttel íjász, úgy a Szkíta „Iszkita”. (Lásd Cz-F isz, iszki szócikkeit.) Jelentése: akik ki áramlottak. Eliszkoltak. Gondoljunk itt a mondabeli három testvérre, mely közül kettő eltávozik. De ez található nagyon sok nepmesenkben is. (Lásd ötödik rész 7. old.)
= Skandinávia – Skandin – Szikán – Csíkdán. (Csíkdánfalva) Szikán – Sikkan (sikkad).
=== „Még egyszer a Dákokról.”(6) SZáK – DáK. SZáRK, SáRK – DRáK, DRáG. SaRoKáNY – SáRKáNY – DRaGoN. SaRoK – uNG. Annyira tiszta a kép és annyira szembe tűnő hogy érthetetlen miért kell ezt még körbe járni? Költői kérdés. „Szak, szek, szék, szák, szeg, szag, szág, szög, szök, szökk, szűk, szug, zug, zsug, szig, szug, cig, szikk, sicc, zök, zökk, zok, zak, zek, zöty, sec, sag, ság, ség, seg, egyetlenegy ősi szavunk ez – harminc féle kiejtéssel, helyesírással.” (Varga Csaba – Ták, Szak) Ezt tovább ragozva, ami Magyarul szeg, szög az a Szláv, Latin, Germán nyelvekben „ung”!
== Végkép, ez esetben, a Gar = Dák! S a Ma-Gar lehetne Ma-Dák (Médek), Bol-Gár lehetne Bol-Dák, amolyan a Man-Gár avagy Gár-Man (Gemán) ami Deutsch, azaz Dák. Ami a Magyar helynevekben szék, szeg az másutt „grad, gorod”. A „grad” (Latin „gradus” [grádusz] és Olasz „grado” [grado], Német „grad” [grád], Angold „grade” [gréjd]) ugyancsak szöget (mértékegység), fokot jelent. (Nógrád – Novigrád, Novogorod – Újszék, Csongrád, Visegrád – Fehérszék.) (Lásd Óskandinav (Old Norse) garðr, Proto Germán gardaz.) Csakhogy a „grad, gorod” már a kerttel, az udvarral azonosítják. Valojaban a gyöke a „gar” és ez torzulással gard<->kert. Például G->Y Angol „yard” annyi mint kert. Ennek dacára Magyarul gar – sar – sarok. (Lásd Cz-F sar 2., sark szócikkeit.) Fogalmilag e szavak egy ugyanazt testesítik. A kert, az udvar is a tájnak egy szeglete, zuga, avagy sarka. S->D változás által a SaRoK – DaRoK, DRáK. K->G: DRáG. Toldalekkal: DRaGoN, ami SáRKáNY. A „drák”, pontosabban Latin Draco és Ógörög Drakon, sárkány értelmű. Érdekes a Sárkányok mindig őrző szerepben jelennek meg. Ezért logikus hogy a Szkíták a Sárkány nemzete, az őrzők, a magőrök. (Lásd Szkíták eredettörténetét Télfy János – Magyarok őstörténete, Görög források a Scythák történetéhez, 1863. 15-16. old.) Különben fonakul a GoRoD, GRáD <-> DRáG(on). (Lásd Cz-F garád szócikkét.) A góré egy magas helyen fekvő kunyhó. (Lásd Cz-F góré szócikkét.)
= MaG – NaG – NuK – DáK. A Magor és Magyar alapja a mag. Magy = Mag. (Lásd Cz-F Magyar szócikkét.) Különböző hangzósításban Megyer, „Mogyor” (Moger), mint mogyoró. Az is egy mag. M->N váltással MaG->NaG. Eredményként MaGaR – NaGaR – uNGáR lesz. G->K, (C) cserével MaG->NaG->NuK. A „C” itten Latinosan „K” hang. A „nuk” mint nukleáris. (Lásd Cz-F mag szócikkét.) A Latin „nucleus” mag, velő, belső jelentésű. Alapja a „nux”, amely mogyoró. A nugát a mogyorós, diós édesség. Olaszul „noce” (noccsé), Angol „nut” (nat), Német „nuss” (nussz). Könnyen látható, ami a Magyar dió, az másutt „N” hanggal fejezendő ki. Tehát egy N<->D átalakulás nem légből kapott. Ezennel helyes a NuK->DáK változat. A MaG<->GoM kerekségre utal. MaG – DaG, is ezt testesíti. Dagadás, dagály, dagaszt képileg mind kerekségre, gömbölyűségre, dudorodásra mutat. Ezentúl, D->GY váltással a dió helyenként gyió. Régente divó, gyivó. (Lásd Cz-F dió szócikkét.) Végső soron: DÁK = MAG. Nem csalás, nem ámítás! Fonákul meg hun, a MaG<->HuN alakváltás miatt. E szerint, az az állítás hogy SZaK = MaG = HuN egyáltalán nem túlzás, nagyon is valós. Pontosabban, Szék = Mag = Hun, avagy, Székely = Magyar = Hun(or). Ezeknek váltópárja pedig a Dák! (Lásd lentebb.)
Angolul a „core” (kór) mag jelentésű. Valaminek magja, belseje, veleje. GaR = KoR. A kóré, kóró szárat jelent. A „Grain” (gréjn) magszem, de általában gabona magra, de homokszemre is értik. Latinul „Granum”, ami szem(cse), mag, magszem. Más Germán nyelvekben ez maga a „korn”, mint gabona. Például Német, Dán, Norvég.
(6) Barabási László - Hol Vagytok Székelyek, 2005. 349. old
Scyth – Scut – Setét. A pajzs Írül „sciath”, Orosz „ščit” (щит), Fehérorosz és Ukrán „ščyt” (шчыт), Szlovén „ščit”, Lengyel „szczyt” (régies), Albán „shqyt”, Ófrancia „escut” és Latin „scutum”, Olasz meg Spanyol „scudo”, Litván „skydas”. A Germán nyelvekben a T-D váltás mellet bekerül egy „L” díszítőhang. Német és Holland „schild”, Angol „shield”, Luxemburgi „schëld”, Norvég „sköld”, Fríz „skyld”, Dán „skjold”, Izlandi „skjöldur”. Más Szláv nyelvekben K-T hangváltás észlelhető. Bolgár és Makedón „štit” (щит, штит), Cseh és Szlovák „štít”.
A pajzs fogalmát egy „skey” (Székely!) gyökhöz vezetik vissza, vágást, hágást jelentve. Ez csak a Szkíta – szakít, szakító lehet Magyarul. Vagy a Saggita – szaggat, szaggató. Az sem elvetendő hogy a Saggita és Scytha nevéből elhagyva az „S” hangot, Gétat, Gótot kapunk. Angolul „cut”, vágni. Nincs kizárva hogy ez a két, „kételni” (Mint ahogyan van négyelni is.), kettőzni, azaz ketté vágni, ketté osztani fogalma. Olaszul ugyan az „tagliare” (táljiáré), tehát tagolni. A „skey” csak ugyan a szakasz, szakaszolás, szakít, szakítás. Kíséreljük meg lelki szemeinkkel látni a következő szavakat: zokni, zeke, zakó. Az összes a szak gyökből származó ruhadarab, azaz ruha szakaszra értendő. A szoknya úgy szintén. Latinul a „secolo” (Székelő) „évszakasz”, azaz évszázad. Régebben egy egész korra, korszakra értették. Ez a jellegzetes „Ólatin, Ógörög, Ószláv” birodalmi, intézményes, hivatalnoki (hivatalos) nyelv. Így is, meg úgy is lehet értelmezni. Attól függ merről fúj a politikai érdekek szele. Birtokos esetben „seculi”.
A Német etimológiai szótárban a lövés címszó (schießen) alatt ez áll: „The root skut, ‘to shoot,’ from pre-Teutonic skud, is widely diffused in Teutonic, and corresponds to the Sanscrit root kšud, ‘to shatter, excite,’ or better with Sanscrit skund, ‘to leap forth.’” Avagy: „ A „skut” gyök annyi mint lőni, a pre-Teuton „skud” fejleménye, a Teutonban széles körben elterjedt. Megfelel a Szanszkrit „kšud” gyöknek, amely összetör, gerjeszt értelmű, méginkább a Szanszkrit „skund” gyöknek, szökik értelemmel.” Így hát, egyértelmű a pajzs, a vedelem és íj, íjász gyökének egyazonossága.
=== Gyak – jak. Get(a) – süt. (Lásd Varga Csaba szkíta.) Olasz Gettare.
Az i és j-é hangok rokon hangok, így hát fel is cserélhetőek. A Latin nyelvekben az i-t is j-ének olvassák némelykor. Mind kettő mozgást minősít.
I, J –> Gy –> G, K –> D, T.
Angol lövés „shot” és lőni „shoot”. Német „schuss” és „schießen”
ami Magyar süt. Egyébként lőni Proto-Nyugat-Német „skeutan” és lövés „skot”. Proto-Germán „skeutaną” és lövés „skutą”. Amelyből ered az Oangol „sceotan”. Oszász „skiotan”. Feröeri, Izlandi, Óskandináv „skjóta”. Svéd „skjuta”. Norvég „skyte”, Dán „skyde”. Mind egy az egyben a Szkíta név változatai. A Lett „šaut”, Litván „šaudyti”, Walesi „saethu” a Szittya alak ikerpárjai. A Walsi „saeth” nyílvessző, s a Korni „seth” és Olasz „saetta” csakugyan.
= Ide kívánkozik a gyat, gyet és csat, cset gyök is, mint a gyatrás, gyetrés, gyötrés, csatrás, csetrés, csatar, cseter (csetretek, csötörtök, csütörtök), csata, csete, ugyszinten satar, seter, sodor szavak töve. (Lásd Cz-F)
= Szittyo, szij – szik. Szij – hij, héj, haj. (Cz-F)
Scot – sötét.
= Máskülönben: SZéKeLő<->LaKoS.
=== Szkíta – Székita – Szakita – Scatter – Scatta.
A Magyar Szittya megegyezik a Német „saat” mag (vetőmag, vetés) fogalmával, amely a szórás, szétszórás. (Lásd Varga Csaba – A nyelvek anyját tudtam én, 2008, 170. old.) Angolul a vetni, hinteni egyszerűen csak „sow” (szou).
=== Ahogyan a Jász „i” előtéttel íjász, úgy a Szkíta „Iszkita”. (Lásd Cz-F isz, iszki szócikkeit.) Jelentése: akik ki áramlottak. Eliszkoltak. Gondoljunk itt a mondabeli három testvérre, mely közül kettő eltávozik. De ez található nagyon sok nepmesenkben is. (Lásd ötödik rész 7. old.)
= Skandinávia – Skandin – Szikán – Csíkdán. (Csíkdánfalva) Szikán – Sikkan (sikkad).
=== „Még egyszer a Dákokról.”(6) SZáK – DáK. SZáRK, SáRK – DRáK, DRáG. SaRoKáNY – SáRKáNY – DRaGoN. SaRoK – uNG. Annyira tiszta a kép és annyira szembe tűnő hogy érthetetlen miért kell ezt még körbe járni? Költői kérdés. „Szak, szek, szék, szák, szeg, szag, szág, szög, szök, szökk, szűk, szug, zug, zsug, szig, szug, cig, szikk, sicc, zök, zökk, zok, zak, zek, zöty, sec, sag, ság, ség, seg, egyetlenegy ősi szavunk ez – harminc féle kiejtéssel, helyesírással.” (Varga Csaba – Ták, Szak) Ezt tovább ragozva, ami Magyarul szeg, szög az a Szláv, Latin, Germán nyelvekben „ung”!
== Végkép, ez esetben, a Gar = Dák! S a Ma-Gar lehetne Ma-Dák (Médek), Bol-Gár lehetne Bol-Dák, amolyan a Man-Gár avagy Gár-Man (Gemán) ami Deutsch, azaz Dák. Ami a Magyar helynevekben szék, szeg az másutt „grad, gorod”. A „grad” (Latin „gradus” [grádusz] és Olasz „grado” [grado], Német „grad” [grád], Angold „grade” [gréjd]) ugyancsak szöget (mértékegység), fokot jelent. (Nógrád – Novigrád, Novogorod – Újszék, Csongrád, Visegrád – Fehérszék.) (Lásd Óskandinav (Old Norse) garðr, Proto Germán gardaz.) Csakhogy a „grad, gorod” már a kerttel, az udvarral azonosítják. Valojaban a gyöke a „gar” és ez torzulással gard<->kert. Például G->Y Angol „yard” annyi mint kert. Ennek dacára Magyarul gar – sar – sarok. (Lásd Cz-F sar 2., sark szócikkeit.) Fogalmilag e szavak egy ugyanazt testesítik. A kert, az udvar is a tájnak egy szeglete, zuga, avagy sarka. S->D változás által a SaRoK – DaRoK, DRáK. K->G: DRáG. Toldalekkal: DRaGoN, ami SáRKáNY. A „drák”, pontosabban Latin Draco és Ógörög Drakon, sárkány értelmű. Érdekes a Sárkányok mindig őrző szerepben jelennek meg. Ezért logikus hogy a Szkíták a Sárkány nemzete, az őrzők, a magőrök. (Lásd Szkíták eredettörténetét Télfy János – Magyarok őstörténete, Görög források a Scythák történetéhez, 1863. 15-16. old.) Különben fonakul a GoRoD, GRáD <-> DRáG(on). (Lásd Cz-F garád szócikkét.) A góré egy magas helyen fekvő kunyhó. (Lásd Cz-F góré szócikkét.)
= MaG – NaG – NuK – DáK. A Magor és Magyar alapja a mag. Magy = Mag. (Lásd Cz-F Magyar szócikkét.) Különböző hangzósításban Megyer, „Mogyor” (Moger), mint mogyoró. Az is egy mag. M->N váltással MaG->NaG. Eredményként MaGaR – NaGaR – uNGáR lesz. G->K, (C) cserével MaG->NaG->NuK. A „C” itten Latinosan „K” hang. A „nuk” mint nukleáris. (Lásd Cz-F mag szócikkét.) A Latin „nucleus” mag, velő, belső jelentésű. Alapja a „nux”, amely mogyoró. A nugát a mogyorós, diós édesség. Olaszul „noce” (noccsé), Angol „nut” (nat), Német „nuss” (nussz). Könnyen látható, ami a Magyar dió, az másutt „N” hanggal fejezendő ki. Tehát egy N<->D átalakulás nem légből kapott. Ezennel helyes a NuK->DáK változat. A MaG<->GoM kerekségre utal. MaG – DaG, is ezt testesíti. Dagadás, dagály, dagaszt képileg mind kerekségre, gömbölyűségre, dudorodásra mutat. Ezentúl, D->GY váltással a dió helyenként gyió. Régente divó, gyivó. (Lásd Cz-F dió szócikkét.) Végső soron: DÁK = MAG. Nem csalás, nem ámítás! Fonákul meg hun, a MaG<->HuN alakváltás miatt. E szerint, az az állítás hogy SZaK = MaG = HuN egyáltalán nem túlzás, nagyon is valós. Pontosabban, Szék = Mag = Hun, avagy, Székely = Magyar = Hun(or). Ezeknek váltópárja pedig a Dák! (Lásd lentebb.)
Angolul a „core” (kór) mag jelentésű. Valaminek magja, belseje, veleje. GaR = KoR. A kóré, kóró szárat jelent. A „Grain” (gréjn) magszem, de általában gabona magra, de homokszemre is értik. Latinul „Granum”, ami szem(cse), mag, magszem. Más Germán nyelvekben ez maga a „korn”, mint gabona. Például Német, Dán, Norvég.
(6) Barabási László - Hol Vagytok Székelyek, 2005. 349. old
== Az ország is a táj egy része. Maga az ország szavunk is úrszék. Más olvasatban urság, uraság. Tehát a székek (Szakák) uradalma, másként dákok uradalma. Ország – ordág – ordák. (dákár – dáhár) Tudniillik az SZ, S->T, D átalakulás ezt eredményezi. Főleg ha az ember olyan nyelvjárást „betél” ahol a zöngéses hangokat T, D váltja fel. A gyerekbeszéddel lehet ezt leginkább példázni, számukra nehezebb zöngéses hangot alakítani mit a T, D hangokat. Szeretem = teretem, szép – tép, cserép - terép. A Görögök, Spanyolok, Angolok nyelvében még mindig jelen van ez az erős torzulás. (Pl. a „th” hang.)
= Az ázsiai nyelvekben a „dao, dai” nagyot, magasat jelent. A Dákokat ilyen módon is nevezték. (Lásd negyedik rész) Az összefüggés magától érthető: DáK – MaK(k), MaG -> MaGaS.
MaG – NaG, MaGY – NaGY -> MaGaS – „NaGYoS”. A fogalmak azonosak. A képet világosabbá teheti az olyan szó mint DúC (duci, dúcos, ducka [D<->B -> bucka]), DúZ (dúzos, duzzanat, duzzog) vagy DiCS (dicső, dicsőség, dicsőít). Z, C, CS -> D által lesz DúD (dudor, dudorú, dudva). D -> G pedig kiadja a DaG alakot (dagad, daganat, dagaszt). Japánul a „daimyō” nagyurat, azaz főurat jelent. Talán a Magyar nádor megfelelője. (Nádor = nagyúr) A „daitō” egy „nagy” kard, azaz hosszú kard. Az óriás Hindi nyelven „daitya”. Másrészt a magas, magos Magyarul nem csak nagyságot jelent, hanem maggal rendelkezőt is. (Lásd Cz-F szótár Du vagy Dú és Ducz vagy Dúcz szócikkeit)
Dák – ták. Szék – szák. A tétel pofon egyszerű. Főleg ha az ember ismeri a hangtorzulásokat és tudja hogy a Görög nyelv sziszegős (szejpe). SZéKeS – SZáKáS – SZáKoS – TáKoS – thâkos (θᾶκος). Ezentúl tékosz (τέκoς) gyerek, ivadék; tokosz (τόκος) nemzés; tokeusz (τοκεύς) nemző, szülő. Az „Sz”-es változattal is ugyan azt végig lehet vinni: a SZéKeS – SZáKoSZ, össze vonva SZeKSZ! Ez egyaránt nem és nemzés értelmű. A két szócsoport fogalmilag egy és ugyan az. Mindegy hogy ki hogyan cseréli fel a hangokat, legyen az TH<->SZ, TH<->T vagy TH<->D. SZéKeS = SZáKoSZ = THáKoSZ = DáKoSZ. Olykor a Dákot „Sz”-el is írják, Daha – Saha, Daca – Saca. Na most, ki is hívja SZÉKEKNEK saját településeit, közigazgatási területeit a Kárpát-medencében? Hallottunk-e már Székesfehérvárról? Vagy valamilyen székesegyházról? Telis-tele van e táj a szék és szeg nevezetű településekkel. A Dák – ták, mint tákol, tákolni. Tuk, tok – tukmálni, tokmálni. Akár tak – takony, mert az is az orrfalra tákolt, rátapadott. A technológia = „tákológia”, a tákolás tudása. (Eredetileg tekhnológos (τεχνολόγος), amely tékhnē (τέχνη) + lógos (λόγος); ahol tékhnē alkotni, ipar és művészet egyben.) Aki tákol vagy tákolással foglalkozik, az „tákos”. (Pl. asztal-os, ablak-os, kalap-os stb.) Arról nem is beszélve hogy TáKoS(z)<->SZKíTa! (Lásd Varga Csaba – Ták, Szak) (Lásd Cz-F köt, ták, tákol, tukma szócikkeit.) Megjegyzés: a Székelyek hírhedt tákosok, tákolók, azaz építészek. A fogalmak egyezése ezennel sem merő véletlen. (A D<->T cserére lásd Cz-F D-é és T-é cikkeit.)
Szék – szak, mint szakasz. A szakasz valaminek egy része. Útszakasz, hadszakasz vagy szakma. Ez a két szó, nem-e fogalmilag ugyanazt fejezi ki? De hogy nem! De csak Magyarul!
„Ták, tek, ték, tekh, teükh, teh, tec, tac, tok, tik, tex, teg, tég, tóg, sztag, szák, zsák, szág, szék, sack, säck, szakk egyetlenegy gyökszó – huszonkét féle kiejtéssel.” (Varga Csaba – Ták, Szak)
A Jasszal és a Gétával ugyan az a helyzet. Jász = íjász. J->G és SZ->T váltással JáSZ – GéTa. Egy „SZ” diszito hanggal Latinul Get – SaGiTa, ami nyílvessző. Görögül G->C valtozassal SCyTha ami nyilast jelent. Ez visszaadja a Szkíta, pontosabban Szekita, avagy szekely nevet. S bárki mit is tesz, a tak, ták és a szak, szák rokonértelmű szavak. Ugyan úgy mint a kutya és eb stb. Következik mind ebből: Dák = Székely. A Dák és a Székely olyan mint a Magyar és a Hungár. „A székelyek neve is azt fejezi ki, hogy székekbe=zugokba=szegekbe=szakokba szerveződnek.” (Varga Csaba – Ták, Szak)
Egyébként fordítva az oSZT<->T-SZ->DSZ, DáSZ, DáCS, avagy DáK. Az osztás részekre választás. Mashogyan hangzositva hasonló fogalom az oSZT – SZéT, csak szakitast ad eredmenyul. (Lásd Cz-F oszt és szét szócikkeit.)
= Az Ógörög „demos” szót nem lehet kihagyni. Ez egy Proto-Indoeurópai „dehmos” alakból eredeztetett (deh₂mos). Melynek gyöke „deh” szakasz, tagozat, kerület jelentéssel. Latinul ez maga a „pago”, amely a „pagus” és „paganus”, azaz pogány alapszava. Ugyanis ennek, a „pagus”, eredeti értelme is (vidéki) körzetet, igazgatási területet jelentett. Ennek lakója pedig a „paganus”, avagy a pogány. A „pag, pago” gyök eredeti jelentése a kötés, csatolás, rögzítés. Ehhez legközelebbi a magyar bék szavunk. Például béklyó. Innen származik a béke, mint megkötött egyezmény. Ez Latinul „pax”, Olaszul „pace” (pácsé), Angolul „peace” (písz). Angolul az egyezmény, a szerződés, megállapodás „pact” (pekt). Ugyanaz mint Magyarosítva a paktum. Magyarán: fogadalom. (Lásd Indoeurópai pehg, pehk) Végképp, ha a Dák és Szák egyek (szák, mint szak, szakasz, stb), akkor a „demos”, a „paganus” és a „dacus” (dákusz) nem csak fogalmilag azonosak, hanem mind egy azon szó három különböző változatban.
(B->D, BéK->DáK) (Lásd Cz-F bék 2., béke, béklyó szócikkeit.)
Dák – Szék – Mag – Hun. Ahogyan a Szittya név eseteben, itt is a gyök elágazásával találkozunk. Ez világos bizonyítéka a Dák = Szék = Mag = Hun azonosságra. A D->SZ a DáK->SZáK, SzéK, SZéKely felé visz minket. A D->B a DáK->BáK, BoK váltást eredményezi. A K->G által pedig a BoK->BoG lesz. Példák: lélekzet – lélegzet, kaliba – galiba, kóc – góc (kócos = gócos. Sőt, a szék = szeg! Kalotaszeg = Kalotaszék. Borszeg = Borszék, Kőszeg = Kőszék. A BoKa = BoGa, mivel az is egy bog!) Tovább haladva, B->M végett lesz BoG->MoG, azaz MaG. Ez a MaG, Magyar ág. Például D->B által de = be (De jó! = Be jó!), dúd = búb (Ami tovább B->P által púp. Dúdor = búbor.), dúc = búc (Dúcka, duckó = bucka, buckó.) (Lásd Cz-F bak 2. szócikkét.) S végezetül M->N és G->H átalakulás által MaG<->HuN. Erre varrjanak gombot! MaG<->GoM. Ezáltal zárul egy kör. A nyelvcsaládok közti átívelések kiadják a fogalmak közti kapcsolatot. Ahol a mag és magzat, a nem és nemzés (szak és szakaszolás), a szék és székelő egy volt. Beletekintünk több ezer evés múltba. Központban a Mag, a Magyar nyelv.
= Az ázsiai nyelvekben a „dao, dai” nagyot, magasat jelent. A Dákokat ilyen módon is nevezték. (Lásd negyedik rész) Az összefüggés magától érthető: DáK – MaK(k), MaG -> MaGaS.
MaG – NaG, MaGY – NaGY -> MaGaS – „NaGYoS”. A fogalmak azonosak. A képet világosabbá teheti az olyan szó mint DúC (duci, dúcos, ducka [D<->B -> bucka]), DúZ (dúzos, duzzanat, duzzog) vagy DiCS (dicső, dicsőség, dicsőít). Z, C, CS -> D által lesz DúD (dudor, dudorú, dudva). D -> G pedig kiadja a DaG alakot (dagad, daganat, dagaszt). Japánul a „daimyō” nagyurat, azaz főurat jelent. Talán a Magyar nádor megfelelője. (Nádor = nagyúr) A „daitō” egy „nagy” kard, azaz hosszú kard. Az óriás Hindi nyelven „daitya”. Másrészt a magas, magos Magyarul nem csak nagyságot jelent, hanem maggal rendelkezőt is. (Lásd Cz-F szótár Du vagy Dú és Ducz vagy Dúcz szócikkeit)
Dák – ták. Szék – szák. A tétel pofon egyszerű. Főleg ha az ember ismeri a hangtorzulásokat és tudja hogy a Görög nyelv sziszegős (szejpe). SZéKeS – SZáKáS – SZáKoS – TáKoS – thâkos (θᾶκος). Ezentúl tékosz (τέκoς) gyerek, ivadék; tokosz (τόκος) nemzés; tokeusz (τοκεύς) nemző, szülő. Az „Sz”-es változattal is ugyan azt végig lehet vinni: a SZéKeS – SZáKoSZ, össze vonva SZeKSZ! Ez egyaránt nem és nemzés értelmű. A két szócsoport fogalmilag egy és ugyan az. Mindegy hogy ki hogyan cseréli fel a hangokat, legyen az TH<->SZ, TH<->T vagy TH<->D. SZéKeS = SZáKoSZ = THáKoSZ = DáKoSZ. Olykor a Dákot „Sz”-el is írják, Daha – Saha, Daca – Saca. Na most, ki is hívja SZÉKEKNEK saját településeit, közigazgatási területeit a Kárpát-medencében? Hallottunk-e már Székesfehérvárról? Vagy valamilyen székesegyházról? Telis-tele van e táj a szék és szeg nevezetű településekkel. A Dák – ták, mint tákol, tákolni. Tuk, tok – tukmálni, tokmálni. Akár tak – takony, mert az is az orrfalra tákolt, rátapadott. A technológia = „tákológia”, a tákolás tudása. (Eredetileg tekhnológos (τεχνολόγος), amely tékhnē (τέχνη) + lógos (λόγος); ahol tékhnē alkotni, ipar és művészet egyben.) Aki tákol vagy tákolással foglalkozik, az „tákos”. (Pl. asztal-os, ablak-os, kalap-os stb.) Arról nem is beszélve hogy TáKoS(z)<->SZKíTa! (Lásd Varga Csaba – Ták, Szak) (Lásd Cz-F köt, ták, tákol, tukma szócikkeit.) Megjegyzés: a Székelyek hírhedt tákosok, tákolók, azaz építészek. A fogalmak egyezése ezennel sem merő véletlen. (A D<->T cserére lásd Cz-F D-é és T-é cikkeit.)
Szék – szak, mint szakasz. A szakasz valaminek egy része. Útszakasz, hadszakasz vagy szakma. Ez a két szó, nem-e fogalmilag ugyanazt fejezi ki? De hogy nem! De csak Magyarul!
„Ták, tek, ték, tekh, teükh, teh, tec, tac, tok, tik, tex, teg, tég, tóg, sztag, szák, zsák, szág, szék, sack, säck, szakk egyetlenegy gyökszó – huszonkét féle kiejtéssel.” (Varga Csaba – Ták, Szak)
A Jasszal és a Gétával ugyan az a helyzet. Jász = íjász. J->G és SZ->T váltással JáSZ – GéTa. Egy „SZ” diszito hanggal Latinul Get – SaGiTa, ami nyílvessző. Görögül G->C valtozassal SCyTha ami nyilast jelent. Ez visszaadja a Szkíta, pontosabban Szekita, avagy szekely nevet. S bárki mit is tesz, a tak, ták és a szak, szák rokonértelmű szavak. Ugyan úgy mint a kutya és eb stb. Következik mind ebből: Dák = Székely. A Dák és a Székely olyan mint a Magyar és a Hungár. „A székelyek neve is azt fejezi ki, hogy székekbe=zugokba=szegekbe=szakokba szerveződnek.” (Varga Csaba – Ták, Szak)
Egyébként fordítva az oSZT<->T-SZ->DSZ, DáSZ, DáCS, avagy DáK. Az osztás részekre választás. Mashogyan hangzositva hasonló fogalom az oSZT – SZéT, csak szakitast ad eredmenyul. (Lásd Cz-F oszt és szét szócikkeit.)
= Az Ógörög „demos” szót nem lehet kihagyni. Ez egy Proto-Indoeurópai „dehmos” alakból eredeztetett (deh₂mos). Melynek gyöke „deh” szakasz, tagozat, kerület jelentéssel. Latinul ez maga a „pago”, amely a „pagus” és „paganus”, azaz pogány alapszava. Ugyanis ennek, a „pagus”, eredeti értelme is (vidéki) körzetet, igazgatási területet jelentett. Ennek lakója pedig a „paganus”, avagy a pogány. A „pag, pago” gyök eredeti jelentése a kötés, csatolás, rögzítés. Ehhez legközelebbi a magyar bék szavunk. Például béklyó. Innen származik a béke, mint megkötött egyezmény. Ez Latinul „pax”, Olaszul „pace” (pácsé), Angolul „peace” (písz). Angolul az egyezmény, a szerződés, megállapodás „pact” (pekt). Ugyanaz mint Magyarosítva a paktum. Magyarán: fogadalom. (Lásd Indoeurópai pehg, pehk) Végképp, ha a Dák és Szák egyek (szák, mint szak, szakasz, stb), akkor a „demos”, a „paganus” és a „dacus” (dákusz) nem csak fogalmilag azonosak, hanem mind egy azon szó három különböző változatban.
(B->D, BéK->DáK) (Lásd Cz-F bék 2., béke, béklyó szócikkeit.)
Dák – Szék – Mag – Hun. Ahogyan a Szittya név eseteben, itt is a gyök elágazásával találkozunk. Ez világos bizonyítéka a Dák = Szék = Mag = Hun azonosságra. A D->SZ a DáK->SZáK, SzéK, SZéKely felé visz minket. A D->B a DáK->BáK, BoK váltást eredményezi. A K->G által pedig a BoK->BoG lesz. Példák: lélekzet – lélegzet, kaliba – galiba, kóc – góc (kócos = gócos. Sőt, a szék = szeg! Kalotaszeg = Kalotaszék. Borszeg = Borszék, Kőszeg = Kőszék. A BoKa = BoGa, mivel az is egy bog!) Tovább haladva, B->M végett lesz BoG->MoG, azaz MaG. Ez a MaG, Magyar ág. Például D->B által de = be (De jó! = Be jó!), dúd = búb (Ami tovább B->P által púp. Dúdor = búbor.), dúc = búc (Dúcka, duckó = bucka, buckó.) (Lásd Cz-F bak 2. szócikkét.) S végezetül M->N és G->H átalakulás által MaG<->HuN. Erre varrjanak gombot! MaG<->GoM. Ezáltal zárul egy kör. A nyelvcsaládok közti átívelések kiadják a fogalmak közti kapcsolatot. Ahol a mag és magzat, a nem és nemzés (szak és szakaszolás), a szék és székelő egy volt. Beletekintünk több ezer evés múltba. Központban a Mag, a Magyar nyelv.
== Nem kizárt dolog hogy a régiségben vagy a Székely helyett a Dákot használták, vagy párhuzamos neve volt ugyan annak a nemzetnek. Ahogyan a Hungár – Magyar, Hungária – Magyarország. Csak időben kikophatott a Dák. (Az esetleges nyelvjárás kikopás által.) Lehetséges hogy az egyik külső (Dák), s akkor a másik belső (Székely). Ahogy a Hungár különböző változata a külső megnevezésünk, a Magyar önmegnevezésből ered. (M->N, MaGoR – uNGáR). A Méd is a régiségben a Magyarokat nevesítette. Az erre utaló nevekben igen bővelkedik a Kárpát-medence. Med, Méda, Madé stb. nevek mind a Mag-ra, a Magyarra utalnak. (Lásd negyedik rész.) (Pl. SZ->D: cselekszik – cselekedik, verekszik – verekedik, marakoszik – marakodik. Lásd Cz-F Sz betű szócikkét.)
= Kazár – Jász – Székely. (Kazár – Cézár. Kazár – kizár!)
Kazár – KaBaR – KaVaR. Másrészt KaBaR – KaDaR, HaDaR – HaDuR és KaBaR – HaBaR – HáBoR, HáBoRú. Felkavarni és (fel)háborítani ikerfogalmak. (Lásd Cz-F Had 1., hadar, habar szócikkeit.)
„A Dac < dákok bizony avar-magyar eredetű népek voltak, kiket kazároknak is hívtak.” (Práczki I. - Honfoglalás vagy bejövetel? 29. old.)
Ha Kazárok, akkor Akatzirok. Kikről tudjuk hogy Hunok. aKaTZiR – aCaTHiRS – aGaTHyRS.
Így hát a fentibb levezetés, miszerint Székely = Magyar = Hun = Dák, újból bizonyságot kap. Vagy az hogy Dacia, Dácsia = Jászia, a Jászok, íjászok földje. (Lásd második rész.) J->G, íJáSZ->GáSZ<->SaG->SaGitta. Ami Latinul nyílvessző. Ezt sok nyelven G-é nélkül ejtik, ami a Magyar Szittya nevet tükrözi. Olasz „saetta” (száéttá, manapság villámra értendő), Spanyol „saeta” (száétá), Portugál „seta” (szétá). A Walesi „saeth” ugyan nyílvessző, de a Közép-angolban már mag jelentésű. Proto-Breton „sayeth” (saɣeθ). Ógörög „saita” (saḯta [σαΐτα]).
Újból ugyan azzal a jelenséggel állunk szemben, ahol különböző néven illetett azonos nemzet vagy népcsoportot egymástól eltérőnek tüntetnek fel a történelem könyvek oldalain.
=== A negyedik részben bemutatott Dák – dík – gyík összefüggés alátámasztja a Magyar – Dák azonosságot. Gyík<->kígyó. Alapértelme a mozgás. Gyík – csík – sík (szík, szik). A siklás mozgás kifejezője.
MaGYaR (MaGoR) – uNGáR (M-G, GY->N-G). Ahol uNG – iNG, inog. Az ingás, ingadozás ugyan csak mozgás. Ha az eltávozott, (törzsből, nemzetségből) levált mag az „ung”, amely elingott; akkor a Szíkből (Székből, Székelőből) levált rész a Dák. Avagy a ták, a tag, a valahova tartozó. Ugyan az minta a Pártus, valaminek párja, része. (Lásd CZ-F kígyó, csík 1., sík szócikkét)
Szláv nyelvekben a gyíkot, hüllőt Jásznak mondják. Orosz „jáščerka” (ящерка), „jáščerica” (ящерица) és „jáščer” (ящер). Alsó-Szorb „jašćeŕ”, Szerb-Horvát „jašter” (јаштер), Cseh „ještěr”, Szlovák „jašterica”, Lengyel „jaszczur”, Dalmát „lačar”. A Dalmáthoz hasonlóan más európai nyelvben J<->L hangcsere által Latinul „lacerta, lacertus”, Olaszul „lacerto, lucertola”. Francia „lézard”, Angol „lizard”, Portugál és Spanyol „lagarto”, Ír „laghairt”. A Sarmaták, Sarjmadák nevének egyik megfejtése is Ógörög szempontból ez lenne, Sauro-Mata = Gyík-emberek. Az Ógörög gyík „saura” (σαύρα) és hüllő „sauros” (σαῦρος) gyöke hasonló a sarj gyökéhez. Az U->V átalakulással saura – savra és máris a Szavár, Szavir Magyarok nevénél kötünk ki, mely másképpen Szabir. Végsósoron: Jász és Saramata egy és ugyan az!
=== Párta – Pártus. Párta, párkány (Cz-F) – part, párt reszt jelent. Párta – koszorú. Pártus – körbe ívelő, körbe vevő rész. „Képzésénél fogva átalakult igeképzőnek látszik, mintha borító volna; vagy pedig az elavult parít (=kerít) igétől, paritó v. partó, parta, párta, azaz kerítő így lett, mint: hintó-ból hinta, fintó-ból finta, pacsirtó-ból pacsirta stb. ” ~ Cz-F párta szócikk.
=== Köztudott hogy Magyar földre telepített Vallon az Olasz. (Olaszfalu, Szepesolaszi, Olasztelek stb.) Azonban az már kevésbé hogy Wallon az Várhun! Az összekötő kapocs újból a Magyar nyelv: Orosz – Varég és Olasz – Valach, ami egyben az Oláh. Az Oláh az Őrhun! Várhun, Varang (Vár[h]ung). Vallon – Polon (Lengyel) is egyben. A Valach (Wallach) és Marót, Barót értelmileg ugyan az. A Valach a Várhun – Várh átalakulásából származik. A vár szóban a védelem fogalma is rejlik. Ver, vér mint vért, vérte. Mély hangon vért(e) – várta. A mar, bar „H”-á váltással har. Ebből adódik a harc. „W”-vel Angolul „war”. Lengyelül „walka”, Csehül „válka”. „G”-vel Olaszul „guerra”, Franciául „guerre”. Aki harcol az haragos, haragszik. Egyben háborog, azaz háborúzik. S ha haragos és háborog, akkor gerjed (begerjed) (guerre, guerra). (Lásd Varga Csaba – Bartók Béla vezeték nevének jelentése.) (Lásd Cz-F harcz szócikkét.) Harc = hurc. Harcol – hurcol. Horzs(ol). A Germán mitológiában a harcosok, hősök égi lakhelye Valhalla. Val-halla – harcosok hallja, csarnoka. Az első „val” szót a Proto-Germán „walaz” és Óskandináv „valr” gyökhöz vezetik vissza. Jelentése (halott, elesett) harcos. Ennek Proto-Indoeurópai gyöke a „welh₃”, ver, üt, csap jelentessél. Ez pedig azonos az Avar névvel, ami maga a Várhunnak rövidebb változata. A ver (Mint verni, verés, verekedés.) szavunk is e fogalmak körébe tartozik. A régiek a háborúkat verekedésnek hívták. Az is. Még az első világháborút a „nagy verekedésnek” nevezték. V-B alakulással VéRT – BoRíT. (Lásd Cz-F vért szócikkét.)
A Marót->Barót egyben Barta, Bartha->Párta, Pártus, mely tovább képezve Pártos – Bárdos. Így adódóan a Pártus és Várhun gyöke azonosak (pár – vár), amely az Avart jelöli. aVaR – aPaR<->euRóPa.
Gyarap – tarap<->part(us).
Gy->T: gyűr – tűr (gyúr – túr), gyám – tám,
=== Basc – Vasc – Gasc – Yazig – Jászok. Vas – Gas – Jász. Mint ahogyan a sejt, saját eseteben is lattuk, a „V” és „J” felcserelodik, sejt – svet, kiadva a Svedek nevét; a Jászok eseteben ugyan olyan az allas. Jász – Vasz. A J->G átalakulás folytán Jász – Gas(z) az eredmény. Úgy nyugat Európa, mint Kelet-europa részen van egy másik nemzet, kinek neve csak eme hangtani alakokat ölt. Ez a Baszk. Csak hogy keleten „Baszkir”, illetve Baskir! A Spanyoloknal a Baszk az Vasco, a Franciaknal a Baszk az Gasgogne. E változatok a B-V-G atalakulsbol adodnak.
Ha a hangtani elvaltozasokon végig zongorazunk, ilyen kép tárul elénk: Jászok – Vászok – Bászok – Gászok.
Ez meglehetősen kötődik a Besenyő névhez. Ennek olyan fajtaihoz kulonoson mint a „basgird, basgara”. A Baszk Dánul „basker”, Norvégul „basker, baskar”.
=== Ruszin – Rutén – Rusz. Pruszin – Pruten – Porosz – Poroszt – Paraszt.
A paraszt szó elejéről és végéről a „P” és „T” hang leválva, „rosz”, Rusz marad. A paraszt gyöke a por, a porban élő nép. Latinul a foldmuves „rusticus”. „Parasztikus” - rasztikus – rusztikus. (Lásd Varga Csaba – A Latin kincsesbánya. 5, 19. old.) P-R lehet még pár, amely által a Pártus nevnel lyukadunk ki.
=== Latin – Rutén – Prutén – Breton (Bretagne, Britain). Brit – Kelt (Celt). (B->K,C & R->L)
=== Viking – Varang – Frank – Vallon. (PoLoN) (Falen, Phalen, mint Westfalia) Föld – field.
ViK-iNG – VéG-uNG, Veg Ungok. Veg Mag, Veg Magyarok. Viking a külső.
VaR-aNG – VáR-uNG, Vár Ungok. Vár Magok, Var Magyarok. Varang belső.
=== Frank – Varang – Polac (Palóc) – Pelecu. Pártus – Bardos – British.
Frak – frakció (frango. Frak – break) (bereg – burg. Ber, bor szógyök.)
Sak-son – Székely – szekerce (szike). Szikán – csákány. (Lásd csákány a Cz-F-ben)
== Az hogy a Saxon és Székely ugyan az, nem csak a Szászok neve bizonyítja, ami a Sakai-Suna összevonásából adódik (Lásd Sharon Turner – The History of the Anglo-Saxons, Vol. 1, 34. old.); s amely bizony „SZáKáJ-Fi”, SZéKeLY-Fi jelentésű, hanem a SZéKeLY – SZiKLa páros egyaránt. Ugyanis Latinul a szikla „saxum”, Olaszul a kő „sasso” (szásszó), a Szász „Sassone” (szásszóné). Proto-Germán „sahsa”, kardot jelent. (Lásd German Etymological Dictionary - Friedrich Kluge, 1891, frank és säge szócikkeit.) Mind kettő egyben a részesség és szívósság fogalmak testesítője. A szike egy vágó eszköz. A szekerce pedig, egy a harcban is használatos fejsze fajta. A szakóca, szegőce (szakó, szegő) ugyan ide tartozik. „Gyökre nézve rokon a szeg (metsz), továbbá szekercze, szakócza szókhoz; s teljesen egyezik vele a mongol szüke (hache, coignée), mandsu nyelven: szoukhe. V. ö. SZEG, ige.” (Cz-F szike szócikk) (Lásd Cz-F szikla és szilag szócikkeit.) (Lásd Cz-F szekerce, szakóca szócikkeit.) Szláv nyelvekben Lengyelül a szikla „skała” (Kb. szkáua.), Cseh „skála”, Szlovák és Szlovén „skala”, Bolgár és Orosz „skalá” (скала́), Szerb-Horvát „skäla” (скала). Ami már nem is meglepő. A Türk nyelvekben a Székely ikerneve, a Dák bukkan elő. Azeri, Türkmén, Tuvai „daş” (даш). Oszmán Török „daş, taş”, mai Török és Tatár „taş”. Ujgur „tash”. Az európai nyelvekben a szikla, kő szavak tövét a „sek-” gyökhöz vezetik vissza. Értelme: vág, szel, (le)vál(aszt), avagy hasít. Ez Magyarán a szakasz, szakaszt, szakaszol. A szaka másképp szakáj. (Lásd Cz-F szaka, szakál szócikkét.)
= Pártus – Bárdos (British).
= Gyula – Guerra. Gyula hadi vezér. Guerra – War. Guerierro – Warrior.
= Szabir – Szablya. Angol saber (sabre).
= Mag – Magor – Ungár – Vangár – Vandál – Vend – Umb (Umbri – umber)
Cymru. Cimbri – Kangar – Hungár. (Gomer – Kimer [Hunor]) (Inga – inda) (NG->MB, gömbörög – göngörög (Cz-F), rongál – rombol, Akárcsak Longobard – Lombard.)
Iber – ugor – iker.
uNGár – iNGáR, ami iNGóáR, iNGóúR, iNGóeRő. A MaGoR – uNGáR átalakulás a mozgás révén jön létre, miután a Mag elingott, elindult. „Olasz andare, német wandeln, wandern, svéd wandla, holland és ónémet wandelen ”(Lásd Cz-F and szócikkét.) Angol „wander” = vándor(ló).
= Az Avar ugyan csak Ugor. Akik a „G”-t „H”-nak olvassák vagy avval cserélik fel, annak az Ugor – Uhor. Aki még a „H”-t sem ejti ki, Görög-Latin bérkek, számára az Ugor – Uhor az Uar – Avar, főleg ha az „U” és „V” hangot ugyanazzal a „V” betűvel jelöli. V->M cserélődéssel aVaR – MoR, fordítva MoR<->RoM, RóMa. Ahogy a harmadik részben lehetett látni (lásd ott), voltak, vannak „Rómaiak”, csak nem azok mint a történelem könyvek oldalain. Ma ez Moráv (Muráv) Morva, Mordvin s ezeknek többi változatai; Maró, Mura, Mára, Móra, Méra, Váró, Bara stb. (Lásd Régi Magyar családnevek) Ez volt a „Nagy Morva” birodalom. Valamire emlékeznek, csak hogy homályosan. Mert szándékosan „valakik” elhomályosították a képet. Az a „Nagy Szláv” birodalom is az „Avar” birodalom volt, azaz a Magyar birodalom. Az Avar is csak egy uralkodó osztály volt (hadurak), a Várhun, Várkony, kiket Varégnak, Vangárnak is hívtak. Nyugaton Normannak, északon Vikingnek. A Várhun egyben Őrhun. Vár – uár – őr. Egyébként Latinul a „rumen” és „rumino”, amely kísértetiesen a „Rumin”, Román névhez hasonlít, pont marás, emésztés, nyeles fogalmat ölti. (Rumen – garat, nyelőcső. Rumino – nyelni, emészteni. Rumare – rágni, emészteni, morzsolni, ha úgy tetszik.) (Lásd Cz-F rág szócikkét.)
A vár hangtani alakja a vál. VáRoS – VáLoS, ami elválasztott. A vár másik neve a kastély, ennek alapja a kast, kaszt, amely ugyancsak elválasztás, elkülönítés, szakasz értelmű. Kas, kasz<->szak. A VáR->VáL->Bál váltásból következik a bal mint ballag, bolyong, billeg mozgásra utaló szavak. Másrészt azok a szavak melyek pont elválasztást, hasítást, metszést öltenek. Ilyen a balta. Ógörög „pélekus” (πέλεκῠς) baltát jelent. Ez a Palóc név felé húz minket. Szanszkritul ugyan az „paraśú”, ami a Párszi, Perzsa, Pártus avagy Bárdos nevek felé irányít. Az Avar és Pártus egy azonos. Ahogyan a végződés nélküli Pártus Párt és Pársz, Párszi – Perzs, Perzsa. A „Pārsa” Perzsát, Perzsiait jelent. Érdekes hogy a „parśu” egyben sarló és borda jelentésű! Hogy a PáR – BáR – VáR – VáL rokonság nem önkényes, bizonyítja a Czuczor – Fogarasi szótár. (Lásd Cz-F bal 1., balta, bárd, borda, pár 3., vál, válik szócikkeit.) A kihagyhatatlan Polák név is képbe jön. Egyébként a peleku és a balta egymásnak tükörmása, a K<->T a T, D<->K, G torzulásból adódik. A Bajor, azaz Bavart, az Avarral is szoktak azonosítani. A Bajor lehet Pejér – Fejer – Fehér. A Fehér Hunokra utalva. De B-M és J-G váltással BaJoR – MaGoR, azaz Magyar.
Fonákul a Perzsa<->zserp, zseréb, seréb – Szerb. Így tudhatjuk kik voltak eredetileg e nemzetek.
= Szármata – Sarjmada. Sarmat – Gyarmat (Kurtgyarmat). Cz-F „szár” = „Szál” (sarj, sarjad)
Régente fordítva párosították a szavakat. Sok példa maradt meg ebből amely így is – úgy is olvasható. Vízözön – özönvíz, helyszín – színhely, bakkecske – kecskebak. Például régente a nagyfejű fejenagy volt. A Sarmata is ilyen régi alakban őrződött meg. Sar-mata – Mat-sar. Amely egyértelműen kiadja a Magyar nevet.
= Vandál Vangár
Cz-F „And”. Olasz „andare”, Német „wandeln”, Svéd „wandla”, Holland & Ónémet „wandelen”.
= Rus – Ros – Rost – Rozsda – Rozsa – Rovás. Horzs – horse.
– Ró szógyök – karcolas, írás
– Rus – Rusticus. Paraszt. Szanto ekevel „karcolja” a földet.
– Routs. Evezes. Evezovel „karcolja” a víz felszinet.
– Horse. A lovas, vandor roja az útját, vagtat, szeli a tájat.
Angol „rove, rover”. Rovó, aki rója az útját. Roving – evezes. Rover – vandor.
– Huszar – chasar<->ruszki. === Ross, russ german nyelvekben ló jelentésű.
– Ró, róv – river. Rajna (Rhein) – Rohanó.
=== Cimbri – cim – cum – cuman – kun.
Cimbri – imbri – umber – (H)ungar.
Hasonló cimbora szavunkra.
= eMBeR – eMPeR<->euRoPáNY. aNDoR – eMBeR – uNGáR. aNDRáS – huNGáRuS. aNDoR – aNGoL – uNGáR.
= aLeXaNDeR – SáNRoR. iSKaNDeR – SiCaMBeR. (al – iskander) Endre ugyan az.
=== === EURÓPA MAGYAR ALAPÍTÁSÚ ÉS ALAPMŰVELTSÉGE A MAGYAR MŰVELTSÉG. EURÓPA MINDIG A MAGYAR MŰVELTSÉGBŐL ÚJULT MEG. === ===
=== „Többnyire ismert, hogy a Volga, Kama folyók régiója ma a Tatárok hona. A Tatárok ősneve viszont a csatárok, harcosok voltak. A T a latinos írásokban C és Cs betűket helyettesítette. Pl. Tapaszt = csapaszt, tepel = csepel, Galati = Galac és Tatár = Csatár. Ők ma az ún. Csud-földön élnek. Csakhogy ez a Csud (CS-D) szó a Magyar csuda = csoda jelentest a csudának az Isten varázslatát jelenti, kinek neve fonák-olvasattal = a Dicső (D-CS) = Dücső. Ezt a nevet latinosan = Dacia, a Dac = Dáknak átkeresztelt ősi szó. A Dac < Dákok bizony Avar-Magyar eredetű népek voltak, kiket Kazároknak is hívtak.” ~ Práczki István - Honfoglalás vagy bejövetel, 29. old.
== CSaTáR – GoTHaR (Gautar, Gutar, Götar) – aGaTHiRS (Acathirs) – aKaTZiR (Akatir) – KaZáR (MaZáR – MaGYaR). Amely úgyszintén Kabar. Ezennel igazolódig Práczki megállapítása. A Kazár, Chazar, Hazar a huszár felé visz minket. E szó eléggé terjedelmes és a hajsza, hajszár (hajcsár), hajszoló fogalomcsaládba illik. Angol „chaser” (Kb. „cséjször”). Alapszó „chase” (Kb. „cséjsz”), hajsza, üldözés jelentessél. Spanyol „caçar” (régies) (Kb. „kásza, kászár”) és „cazar” (Kb. „kázár”) vadász. Francia „chacier” (régies) (Kb. „saszjér” és „kaszjer”) és „chasser” (Kb. „sasszé”) csak ugyan vadászni, űzni. Olaszul „cacciare” (Kb. „kaccsáré”) elfogni, (vadat) elejteni. Ahol „caccia” (Kb. „káccsá”) vadászat. Angolban ez „catch” (Kb. „ketcs”) elfogni, elkapni.
=== Kajzer, Császár.
Másfelől pont a Germán nyelvekben a Hun név a vadász megnevezésében jelenik meg. Angol „hunt”. Proto-germán „huntona” (huntōną).
=== A Magyar nyelv bizonyíték a Magyar nemzet őshonosságára. A Magyar nyelv szervesen kapcsolódik a körülötte lévő nyelvekhez, ahogy a többi európaihoz is. A műveltség, hagyományok, mondák úgy szinten. Ez az „idegen becsöppentség” logikai lehetetlenség. Az intézmények működő képtelenek voltak a multban, s most is azok. (Ami szándékos!) Erre, így jövőt építeni képtelenség.
= Kazár – Jász – Székely. (Kazár – Cézár. Kazár – kizár!)
Kazár – KaBaR – KaVaR. Másrészt KaBaR – KaDaR, HaDaR – HaDuR és KaBaR – HaBaR – HáBoR, HáBoRú. Felkavarni és (fel)háborítani ikerfogalmak. (Lásd Cz-F Had 1., hadar, habar szócikkeit.)
„A Dac < dákok bizony avar-magyar eredetű népek voltak, kiket kazároknak is hívtak.” (Práczki I. - Honfoglalás vagy bejövetel? 29. old.)
Ha Kazárok, akkor Akatzirok. Kikről tudjuk hogy Hunok. aKaTZiR – aCaTHiRS – aGaTHyRS.
Így hát a fentibb levezetés, miszerint Székely = Magyar = Hun = Dák, újból bizonyságot kap. Vagy az hogy Dacia, Dácsia = Jászia, a Jászok, íjászok földje. (Lásd második rész.) J->G, íJáSZ->GáSZ<->SaG->SaGitta. Ami Latinul nyílvessző. Ezt sok nyelven G-é nélkül ejtik, ami a Magyar Szittya nevet tükrözi. Olasz „saetta” (száéttá, manapság villámra értendő), Spanyol „saeta” (száétá), Portugál „seta” (szétá). A Walesi „saeth” ugyan nyílvessző, de a Közép-angolban már mag jelentésű. Proto-Breton „sayeth” (saɣeθ). Ógörög „saita” (saḯta [σαΐτα]).
Újból ugyan azzal a jelenséggel állunk szemben, ahol különböző néven illetett azonos nemzet vagy népcsoportot egymástól eltérőnek tüntetnek fel a történelem könyvek oldalain.
=== A negyedik részben bemutatott Dák – dík – gyík összefüggés alátámasztja a Magyar – Dák azonosságot. Gyík<->kígyó. Alapértelme a mozgás. Gyík – csík – sík (szík, szik). A siklás mozgás kifejezője.
MaGYaR (MaGoR) – uNGáR (M-G, GY->N-G). Ahol uNG – iNG, inog. Az ingás, ingadozás ugyan csak mozgás. Ha az eltávozott, (törzsből, nemzetségből) levált mag az „ung”, amely elingott; akkor a Szíkből (Székből, Székelőből) levált rész a Dák. Avagy a ták, a tag, a valahova tartozó. Ugyan az minta a Pártus, valaminek párja, része. (Lásd CZ-F kígyó, csík 1., sík szócikkét)
Szláv nyelvekben a gyíkot, hüllőt Jásznak mondják. Orosz „jáščerka” (ящерка), „jáščerica” (ящерица) és „jáščer” (ящер). Alsó-Szorb „jašćeŕ”, Szerb-Horvát „jašter” (јаштер), Cseh „ještěr”, Szlovák „jašterica”, Lengyel „jaszczur”, Dalmát „lačar”. A Dalmáthoz hasonlóan más európai nyelvben J<->L hangcsere által Latinul „lacerta, lacertus”, Olaszul „lacerto, lucertola”. Francia „lézard”, Angol „lizard”, Portugál és Spanyol „lagarto”, Ír „laghairt”. A Sarmaták, Sarjmadák nevének egyik megfejtése is Ógörög szempontból ez lenne, Sauro-Mata = Gyík-emberek. Az Ógörög gyík „saura” (σαύρα) és hüllő „sauros” (σαῦρος) gyöke hasonló a sarj gyökéhez. Az U->V átalakulással saura – savra és máris a Szavár, Szavir Magyarok nevénél kötünk ki, mely másképpen Szabir. Végsósoron: Jász és Saramata egy és ugyan az!
=== Párta – Pártus. Párta, párkány (Cz-F) – part, párt reszt jelent. Párta – koszorú. Pártus – körbe ívelő, körbe vevő rész. „Képzésénél fogva átalakult igeképzőnek látszik, mintha borító volna; vagy pedig az elavult parít (=kerít) igétől, paritó v. partó, parta, párta, azaz kerítő így lett, mint: hintó-ból hinta, fintó-ból finta, pacsirtó-ból pacsirta stb. ” ~ Cz-F párta szócikk.
=== Köztudott hogy Magyar földre telepített Vallon az Olasz. (Olaszfalu, Szepesolaszi, Olasztelek stb.) Azonban az már kevésbé hogy Wallon az Várhun! Az összekötő kapocs újból a Magyar nyelv: Orosz – Varég és Olasz – Valach, ami egyben az Oláh. Az Oláh az Őrhun! Várhun, Varang (Vár[h]ung). Vallon – Polon (Lengyel) is egyben. A Valach (Wallach) és Marót, Barót értelmileg ugyan az. A Valach a Várhun – Várh átalakulásából származik. A vár szóban a védelem fogalma is rejlik. Ver, vér mint vért, vérte. Mély hangon vért(e) – várta. A mar, bar „H”-á váltással har. Ebből adódik a harc. „W”-vel Angolul „war”. Lengyelül „walka”, Csehül „válka”. „G”-vel Olaszul „guerra”, Franciául „guerre”. Aki harcol az haragos, haragszik. Egyben háborog, azaz háborúzik. S ha haragos és háborog, akkor gerjed (begerjed) (guerre, guerra). (Lásd Varga Csaba – Bartók Béla vezeték nevének jelentése.) (Lásd Cz-F harcz szócikkét.) Harc = hurc. Harcol – hurcol. Horzs(ol). A Germán mitológiában a harcosok, hősök égi lakhelye Valhalla. Val-halla – harcosok hallja, csarnoka. Az első „val” szót a Proto-Germán „walaz” és Óskandináv „valr” gyökhöz vezetik vissza. Jelentése (halott, elesett) harcos. Ennek Proto-Indoeurópai gyöke a „welh₃”, ver, üt, csap jelentessél. Ez pedig azonos az Avar névvel, ami maga a Várhunnak rövidebb változata. A ver (Mint verni, verés, verekedés.) szavunk is e fogalmak körébe tartozik. A régiek a háborúkat verekedésnek hívták. Az is. Még az első világháborút a „nagy verekedésnek” nevezték. V-B alakulással VéRT – BoRíT. (Lásd Cz-F vért szócikkét.)
A Marót->Barót egyben Barta, Bartha->Párta, Pártus, mely tovább képezve Pártos – Bárdos. Így adódóan a Pártus és Várhun gyöke azonosak (pár – vár), amely az Avart jelöli. aVaR – aPaR<->euRóPa.
Gyarap – tarap<->part(us).
Gy->T: gyűr – tűr (gyúr – túr), gyám – tám,
=== Basc – Vasc – Gasc – Yazig – Jászok. Vas – Gas – Jász. Mint ahogyan a sejt, saját eseteben is lattuk, a „V” és „J” felcserelodik, sejt – svet, kiadva a Svedek nevét; a Jászok eseteben ugyan olyan az allas. Jász – Vasz. A J->G átalakulás folytán Jász – Gas(z) az eredmény. Úgy nyugat Európa, mint Kelet-europa részen van egy másik nemzet, kinek neve csak eme hangtani alakokat ölt. Ez a Baszk. Csak hogy keleten „Baszkir”, illetve Baskir! A Spanyoloknal a Baszk az Vasco, a Franciaknal a Baszk az Gasgogne. E változatok a B-V-G atalakulsbol adodnak.
Ha a hangtani elvaltozasokon végig zongorazunk, ilyen kép tárul elénk: Jászok – Vászok – Bászok – Gászok.
Ez meglehetősen kötődik a Besenyő névhez. Ennek olyan fajtaihoz kulonoson mint a „basgird, basgara”. A Baszk Dánul „basker”, Norvégul „basker, baskar”.
=== Ruszin – Rutén – Rusz. Pruszin – Pruten – Porosz – Poroszt – Paraszt.
A paraszt szó elejéről és végéről a „P” és „T” hang leválva, „rosz”, Rusz marad. A paraszt gyöke a por, a porban élő nép. Latinul a foldmuves „rusticus”. „Parasztikus” - rasztikus – rusztikus. (Lásd Varga Csaba – A Latin kincsesbánya. 5, 19. old.) P-R lehet még pár, amely által a Pártus nevnel lyukadunk ki.
=== Latin – Rutén – Prutén – Breton (Bretagne, Britain). Brit – Kelt (Celt). (B->K,C & R->L)
=== Viking – Varang – Frank – Vallon. (PoLoN) (Falen, Phalen, mint Westfalia) Föld – field.
ViK-iNG – VéG-uNG, Veg Ungok. Veg Mag, Veg Magyarok. Viking a külső.
VaR-aNG – VáR-uNG, Vár Ungok. Vár Magok, Var Magyarok. Varang belső.
=== Frank – Varang – Polac (Palóc) – Pelecu. Pártus – Bardos – British.
Frak – frakció (frango. Frak – break) (bereg – burg. Ber, bor szógyök.)
Sak-son – Székely – szekerce (szike). Szikán – csákány. (Lásd csákány a Cz-F-ben)
== Az hogy a Saxon és Székely ugyan az, nem csak a Szászok neve bizonyítja, ami a Sakai-Suna összevonásából adódik (Lásd Sharon Turner – The History of the Anglo-Saxons, Vol. 1, 34. old.); s amely bizony „SZáKáJ-Fi”, SZéKeLY-Fi jelentésű, hanem a SZéKeLY – SZiKLa páros egyaránt. Ugyanis Latinul a szikla „saxum”, Olaszul a kő „sasso” (szásszó), a Szász „Sassone” (szásszóné). Proto-Germán „sahsa”, kardot jelent. (Lásd German Etymological Dictionary - Friedrich Kluge, 1891, frank és säge szócikkeit.) Mind kettő egyben a részesség és szívósság fogalmak testesítője. A szike egy vágó eszköz. A szekerce pedig, egy a harcban is használatos fejsze fajta. A szakóca, szegőce (szakó, szegő) ugyan ide tartozik. „Gyökre nézve rokon a szeg (metsz), továbbá szekercze, szakócza szókhoz; s teljesen egyezik vele a mongol szüke (hache, coignée), mandsu nyelven: szoukhe. V. ö. SZEG, ige.” (Cz-F szike szócikk) (Lásd Cz-F szikla és szilag szócikkeit.) (Lásd Cz-F szekerce, szakóca szócikkeit.) Szláv nyelvekben Lengyelül a szikla „skała” (Kb. szkáua.), Cseh „skála”, Szlovák és Szlovén „skala”, Bolgár és Orosz „skalá” (скала́), Szerb-Horvát „skäla” (скала). Ami már nem is meglepő. A Türk nyelvekben a Székely ikerneve, a Dák bukkan elő. Azeri, Türkmén, Tuvai „daş” (даш). Oszmán Török „daş, taş”, mai Török és Tatár „taş”. Ujgur „tash”. Az európai nyelvekben a szikla, kő szavak tövét a „sek-” gyökhöz vezetik vissza. Értelme: vág, szel, (le)vál(aszt), avagy hasít. Ez Magyarán a szakasz, szakaszt, szakaszol. A szaka másképp szakáj. (Lásd Cz-F szaka, szakál szócikkét.)
= Pártus – Bárdos (British).
= Gyula – Guerra. Gyula hadi vezér. Guerra – War. Guerierro – Warrior.
= Szabir – Szablya. Angol saber (sabre).
= Mag – Magor – Ungár – Vangár – Vandál – Vend – Umb (Umbri – umber)
Cymru. Cimbri – Kangar – Hungár. (Gomer – Kimer [Hunor]) (Inga – inda) (NG->MB, gömbörög – göngörög (Cz-F), rongál – rombol, Akárcsak Longobard – Lombard.)
Iber – ugor – iker.
uNGár – iNGáR, ami iNGóáR, iNGóúR, iNGóeRő. A MaGoR – uNGáR átalakulás a mozgás révén jön létre, miután a Mag elingott, elindult. „Olasz andare, német wandeln, wandern, svéd wandla, holland és ónémet wandelen ”(Lásd Cz-F and szócikkét.) Angol „wander” = vándor(ló).
= Az Avar ugyan csak Ugor. Akik a „G”-t „H”-nak olvassák vagy avval cserélik fel, annak az Ugor – Uhor. Aki még a „H”-t sem ejti ki, Görög-Latin bérkek, számára az Ugor – Uhor az Uar – Avar, főleg ha az „U” és „V” hangot ugyanazzal a „V” betűvel jelöli. V->M cserélődéssel aVaR – MoR, fordítva MoR<->RoM, RóMa. Ahogy a harmadik részben lehetett látni (lásd ott), voltak, vannak „Rómaiak”, csak nem azok mint a történelem könyvek oldalain. Ma ez Moráv (Muráv) Morva, Mordvin s ezeknek többi változatai; Maró, Mura, Mára, Móra, Méra, Váró, Bara stb. (Lásd Régi Magyar családnevek) Ez volt a „Nagy Morva” birodalom. Valamire emlékeznek, csak hogy homályosan. Mert szándékosan „valakik” elhomályosították a képet. Az a „Nagy Szláv” birodalom is az „Avar” birodalom volt, azaz a Magyar birodalom. Az Avar is csak egy uralkodó osztály volt (hadurak), a Várhun, Várkony, kiket Varégnak, Vangárnak is hívtak. Nyugaton Normannak, északon Vikingnek. A Várhun egyben Őrhun. Vár – uár – őr. Egyébként Latinul a „rumen” és „rumino”, amely kísértetiesen a „Rumin”, Román névhez hasonlít, pont marás, emésztés, nyeles fogalmat ölti. (Rumen – garat, nyelőcső. Rumino – nyelni, emészteni. Rumare – rágni, emészteni, morzsolni, ha úgy tetszik.) (Lásd Cz-F rág szócikkét.)
A vár hangtani alakja a vál. VáRoS – VáLoS, ami elválasztott. A vár másik neve a kastély, ennek alapja a kast, kaszt, amely ugyancsak elválasztás, elkülönítés, szakasz értelmű. Kas, kasz<->szak. A VáR->VáL->Bál váltásból következik a bal mint ballag, bolyong, billeg mozgásra utaló szavak. Másrészt azok a szavak melyek pont elválasztást, hasítást, metszést öltenek. Ilyen a balta. Ógörög „pélekus” (πέλεκῠς) baltát jelent. Ez a Palóc név felé húz minket. Szanszkritul ugyan az „paraśú”, ami a Párszi, Perzsa, Pártus avagy Bárdos nevek felé irányít. Az Avar és Pártus egy azonos. Ahogyan a végződés nélküli Pártus Párt és Pársz, Párszi – Perzs, Perzsa. A „Pārsa” Perzsát, Perzsiait jelent. Érdekes hogy a „parśu” egyben sarló és borda jelentésű! Hogy a PáR – BáR – VáR – VáL rokonság nem önkényes, bizonyítja a Czuczor – Fogarasi szótár. (Lásd Cz-F bal 1., balta, bárd, borda, pár 3., vál, válik szócikkeit.) A kihagyhatatlan Polák név is képbe jön. Egyébként a peleku és a balta egymásnak tükörmása, a K<->T a T, D<->K, G torzulásból adódik. A Bajor, azaz Bavart, az Avarral is szoktak azonosítani. A Bajor lehet Pejér – Fejer – Fehér. A Fehér Hunokra utalva. De B-M és J-G váltással BaJoR – MaGoR, azaz Magyar.
Fonákul a Perzsa<->zserp, zseréb, seréb – Szerb. Így tudhatjuk kik voltak eredetileg e nemzetek.
= Szármata – Sarjmada. Sarmat – Gyarmat (Kurtgyarmat). Cz-F „szár” = „Szál” (sarj, sarjad)
Régente fordítva párosították a szavakat. Sok példa maradt meg ebből amely így is – úgy is olvasható. Vízözön – özönvíz, helyszín – színhely, bakkecske – kecskebak. Például régente a nagyfejű fejenagy volt. A Sarmata is ilyen régi alakban őrződött meg. Sar-mata – Mat-sar. Amely egyértelműen kiadja a Magyar nevet.
= Vandál Vangár
Cz-F „And”. Olasz „andare”, Német „wandeln”, Svéd „wandla”, Holland & Ónémet „wandelen”.
= Rus – Ros – Rost – Rozsda – Rozsa – Rovás. Horzs – horse.
– Ró szógyök – karcolas, írás
– Rus – Rusticus. Paraszt. Szanto ekevel „karcolja” a földet.
– Routs. Evezes. Evezovel „karcolja” a víz felszinet.
– Horse. A lovas, vandor roja az útját, vagtat, szeli a tájat.
Angol „rove, rover”. Rovó, aki rója az útját. Roving – evezes. Rover – vandor.
– Huszar – chasar<->ruszki. === Ross, russ german nyelvekben ló jelentésű.
– Ró, róv – river. Rajna (Rhein) – Rohanó.
=== Cimbri – cim – cum – cuman – kun.
Cimbri – imbri – umber – (H)ungar.
Hasonló cimbora szavunkra.
= eMBeR – eMPeR<->euRoPáNY. aNDoR – eMBeR – uNGáR. aNDRáS – huNGáRuS. aNDoR – aNGoL – uNGáR.
= aLeXaNDeR – SáNRoR. iSKaNDeR – SiCaMBeR. (al – iskander) Endre ugyan az.
=== === EURÓPA MAGYAR ALAPÍTÁSÚ ÉS ALAPMŰVELTSÉGE A MAGYAR MŰVELTSÉG. EURÓPA MINDIG A MAGYAR MŰVELTSÉGBŐL ÚJULT MEG. === ===
=== „Többnyire ismert, hogy a Volga, Kama folyók régiója ma a Tatárok hona. A Tatárok ősneve viszont a csatárok, harcosok voltak. A T a latinos írásokban C és Cs betűket helyettesítette. Pl. Tapaszt = csapaszt, tepel = csepel, Galati = Galac és Tatár = Csatár. Ők ma az ún. Csud-földön élnek. Csakhogy ez a Csud (CS-D) szó a Magyar csuda = csoda jelentest a csudának az Isten varázslatát jelenti, kinek neve fonák-olvasattal = a Dicső (D-CS) = Dücső. Ezt a nevet latinosan = Dacia, a Dac = Dáknak átkeresztelt ősi szó. A Dac < Dákok bizony Avar-Magyar eredetű népek voltak, kiket Kazároknak is hívtak.” ~ Práczki István - Honfoglalás vagy bejövetel, 29. old.
== CSaTáR – GoTHaR (Gautar, Gutar, Götar) – aGaTHiRS (Acathirs) – aKaTZiR (Akatir) – KaZáR (MaZáR – MaGYaR). Amely úgyszintén Kabar. Ezennel igazolódig Práczki megállapítása. A Kazár, Chazar, Hazar a huszár felé visz minket. E szó eléggé terjedelmes és a hajsza, hajszár (hajcsár), hajszoló fogalomcsaládba illik. Angol „chaser” (Kb. „cséjször”). Alapszó „chase” (Kb. „cséjsz”), hajsza, üldözés jelentessél. Spanyol „caçar” (régies) (Kb. „kásza, kászár”) és „cazar” (Kb. „kázár”) vadász. Francia „chacier” (régies) (Kb. „saszjér” és „kaszjer”) és „chasser” (Kb. „sasszé”) csak ugyan vadászni, űzni. Olaszul „cacciare” (Kb. „kaccsáré”) elfogni, (vadat) elejteni. Ahol „caccia” (Kb. „káccsá”) vadászat. Angolban ez „catch” (Kb. „ketcs”) elfogni, elkapni.
=== Kajzer, Császár.
Másfelől pont a Germán nyelvekben a Hun név a vadász megnevezésében jelenik meg. Angol „hunt”. Proto-germán „huntona” (huntōną).
=== A Magyar nyelv bizonyíték a Magyar nemzet őshonosságára. A Magyar nyelv szervesen kapcsolódik a körülötte lévő nyelvekhez, ahogy a többi európaihoz is. A műveltség, hagyományok, mondák úgy szinten. Ez az „idegen becsöppentség” logikai lehetetlenség. Az intézmények működő képtelenek voltak a multban, s most is azok. (Ami szándékos!) Erre, így jövőt építeni képtelenség.
„Az egy más kérdés, hogy számottevő, 1000-1500 évvel ezelőtti Magyar réteg is ott díszeleg az Angol szókincsben. Na, az a jövő történészeire vár, hogy, hogy a szöszbe volt ez?”
„Az lenne a megdöbbentő, ha ez nem így lenne!”
~ Varga Csaba