A Nagy Hazugság az, hogy civilizáció van. Az, hogy civilizált. A legerőszakosabb és vérszomjasabb rendszer amit valaha rákényszerítettek bolygónkra. Ez nem civilizáció, egy Nagy Hazugság. Az, hogy civilizációt jelent. Ez a Nagy Hazugság. Vagy ha tényleg a civilizációt jelenti és ez az ami a civilizáció, akkor a Nagy Hazugság az, hogy a civilizáció jó nekünk.
~ John Trudell amerikai Indián költő
Mi is a baj a civilizációval? De valójában mi is a civilizáció? Nekünk ez úgy van bemutatva mint az emberiség fejlődésének a legmagasabb csúcsa. Mármint a városi élet. A többi az barbár, primitív. Csakhogy már a történelem órán felsorolják a sok eltűnt civilizációt. S akkor ha a civilizáció olyan jó és fejlett, akkor azok miért tűntek mind el? Majd jönnek a magyarázgatások. De most amiben élünk ez a csúcs! Persze hogy ez egy félrevezetés! Mit is jelent a civilizált szó? A városban élő és a város törvényének engedelmes lakosságot. Ez a civil, a latin civitas szóból ered ami várost jelent. A város pedig egy olyan hely ahol sok ismeretlen azt hiszi hogy annak a lakosa, s mind annyian pont annyira saját hazájának tekinti mint a többi más ismeretlen akivel együtt megosztja a várost. Gyakorlatilag ez lenne a demokrácia. De nem így van pontosan. A demokrácia szót a görög demosból eredeztetik, s hogy ez állítólag népet jelentene. Ellenben ez is csak egy lepel. A demos pont ugyan azon gyökből fakad mint a démon, a démon pedig megosztót jelent. Aki az egységet megpróbálja megosztani. Az ördög neve is ez az Indoeurópai nyelvekben. Diabolo, diavolo, devil. A dev gyök nem más mint szakasz, darab, rész. Az ördög a részletekben bujkál, nem de? Deviza, devizió, divizál. Kicsit nyakatekerten, idegen szavakkal kifejezve. A demos pedig egy ilyen deviza, negyed lakosságát jelenti. Tudunk-e ilyen elkülönített negyedeket? Persze! Washington DC, Vatikán, Wall Street stb stb. Az ők vezetése alatt áll a Világ, s nem pedig a köznéppé! Csak nem lesz valaki olyan bolond hogy átadja a hatalmat a csőcseléknek!
A város az egy mesterségesen előállított létforma. Ahol a lakos előre legyártott sablonok szerint éli le életét. A mozgástere nagyon szűk. Ezért is jelenik meg a szűkeszűség, a bezártság, az elidegenülés. A városban nincsen közösség. A bár, a diszkó az nem alkot közösséget csak ismeretséget, legjobb esetben közeli ismeretséget. Egy szoros szellemi kapcsolat alkotására képtelen. A zaj és hang szennyezés közepette lehetetlen. A városi élettel megjelenik az elidegenedés. Mindenki ugyan annak a városnak a lakója, egyenrangú lakosának érzi magát, de valójában teljes idegenek. Evvel megjelenik persze a félrevezetés, a tömeghisztéria, az ideológiák által megvakítás. A városban mivel nincs közösség, így nincs együtt szerzett tapasztalat, nincs közös élmény, és egyáltalán, nincs esély arra hogy megismerjed az embertársadat. Ez egy teljes rabszolgatartó rendszer. Egy olyan kolónia ahol a lakos teljes kiszolgáltatottságban él. A korszerű városban (modern, modern=hagyománytól eltérő) a lakos nem önfenntartó. Meg kell vegye a villanyáramot, a fűtő gázt, a ruházatát, az ételt és mindent. Hogy mind ezt megtegye ahhoz dolgoznia kell. Hol? A munkahelyen olyan darab papírokért amit beválthat a különböző árucikkekért. Ennél szervetlenebb rendszert csak az űrbe való telepítés, az űr kolónia. S ez is a célja a rendszernek, szétrombolni a Földet hogy a tökéletes, teljes rabszolgatartás megvalósuljon. A Földön még mindig fenn áll a veszély a rabszolgák lázadásával és visszatérésével a természetes élethez, a természetes étkezéshez. A természetben minden ingyen van!!!
A természet, a teremtés szerves szerkezetű. Minden egymással összhangban áll és összefügg. Egy ilyen környezetben a szellemiségnek, a gondolkodásnak is szervesnek kell lennie. A város mesterséges, egy síkú szerkezetében ez már nem szükséges. Megjelenik a megtévesztés, a félrevezetés (manipuláció). Persze mind ezt fenntartani nem egy könnyű dolog. Egy folytonos átalakítás szükséges, ahogy jönnek az újabb és újabb nemzedékek. Az ember pedig szerves, természetes gondolkodással születik. Ennek megbénítására a kötelező oktatás fogalmát vezették be. Evvel a személyes, első kezű tapasztalattól az ember elszakad. Helyében jönnek az ideológiák, az eszmék. Ebből következnek a társadalmi rétegek közti viszályok, osztályharcok. Mindenki a saját szintjén próbál a legjobb lenni és fennebb törekedni, ennek vesztese pedig az aki a létra lentebbi szintjén küszködik. Hol itt a szerves egység, az összhang? Mind ez az élősködő rendszert jutottja előnybe.
E szervetlen rendszert fegyveresen kényszerítik rá a tömegekre. Régebben még csak alig felfegyverzett katona népességekről volt szó, mostanára ez már egyszerűen kifogyhatatlan fegyverzetté változott. A városi ember nem is tudná felvenni a versenyt ez ellen. Ennek fejében egyedüli nagy veszély a népszaporulat. A szaporodás nincs igazán, teljesen megoldva. Erre a sok ideológiai háború, forradalmak kirobbantása. A város életrendje látszólag átrendeződik, majd kezdődik minden elölről.
E szervetlen rendszert fegyveresen kényszerítik rá a tömegekre. Régebben még csak alig felfegyverzett katona népességekről volt szó, mostanára ez már egyszerűen kifogyhatatlan fegyverzetté változott. A városi ember nem is tudná felvenni a versenyt ez ellen. Ennek fejében egyedüli nagy veszély a népszaporulat. A szaporodás nincs igazán, teljesen megoldva. Erre a sok ideológiai háború, forradalmak kirobbantása. A város életrendje látszólag átrendeződik, majd kezdődik minden elölről.
A városban a természettől való elszakadás a saját ősöktől való elszakadást jelenti. A nyelv leszűkül, a jelképek kikopnak, a népdalok elfelejtődnek. A ember robottá vál. A rendszer nem fogja csak úgy eltűrni ahogy az emberek egyszer csak fogják magukat s kiszivárognak a varosból. Itten egy teljes szellemiségi szempont cseréről lenne szó. Az amely az embert újból emberre váltaná, megemberelve magát. S ebből a kábult városi állapotból kilábalna. A civilizációból való kilábalás egyedüli esélye a nők újból nőkké válása. Az ha a nők újból a női szerepet elvállalják. A sok gyerek szülése és avval együtt járó „teher” is. Ennek fontossága a következőkben áll: ha egy állapotos anya egy fajta betegségben szenved és azt a betegséget nem vegyszerekkel, mesterséges gyógyszerekkel fogja gyógyítani, hanem természetes úton, az az önmagától fog ellenállást kifejteni, esetleges természetes gyógyszerek segítségével, a születendő gyermek már ellenálló kepésséggel születik. Így maga az emberi fajból az egyes terjedő betegségek nemzedékeken keresztül ki lehetne küszöbölni. Ha valaki lenézi az afrikaiakat, vagy cigányokat, netán az indiánokat, az nagyot téved. Az ilyen körülmények közt élő emberek sokkal erősebb ellenállást fejlesztenek ki, mint a városi lakó aki kényelemben él. A természetes ellenállás kijátszásáért a szervezetet egy folytonos zavarodási állapotban kell tartani, folytonos nyomás alatt. Ezért van a sok kémiai vegyszer, orvosság. ORVosSÁG. Mert valójában orvul helyezik be a szervezetbe, mintha gyógyítana, holott a gyógyítási hatások csekélyek, annál nagyobb a karosító hatás. Ezek pedig inkább csak nemzedékeken keresztül fog meg jeleni. A végső cél maga az emberi gén meggyengítése. Világos hogy a civilizációs körülmények közt a legtöbb betegség egyszerűen mesterségesen fenntartott. Azt a sok orvosságot csak el kell adni ha már meggyártották...
A civilizációt a hülyék, a szűkeszűek, a degeneráltak hozták létre, s ők is irányítják. Az ilyenek egyszerűen született vesztesek. Innen jön a nagy gyűlöletük az élet és minden emberi ellen. Ők fonákak. Az értelmes ember még tévedhet, a tévedésből tanul az ember. De mivel ők fordítottak, állandóan csak tévednek. Majd hogy nem véletlenszerű, mintha találomra érnek el azt ami jó vagy helyes. Ezért az inkvizíció, a feudalizmus, szocializmus, kapitalizmus; mind, mind vesztésre van ítélve már kezdetektől fogva. Az értelmes, jóakaratú ember kéne vezesse a világot, csak éppen az ilyen tények nincsenek felismerve. Ezért ismétlődik állandóan a történelem, a hülye, a tudatlan állandóan abba a hibába esik bele és képtelen tanulni. Az ilyeneknek a tanulékonyságuk nem létező, ez a tudat hiánya miatt van. Ameddig mind ezt nem ismeri fel az emberek többsége, addig javulás nem lesz. S egyszerűen nem szabad engedni az emberiséget vissza kényszerítsék egy új sötét korba. A város a mesterséges, a mű értékek világa. A mű élét, a mű viselkedés, az utánzó majmok paradicsoma. A jószívű, jó lékű, emberi értékekkel való ember pedig mind ennek az elszenvedője. Nem is lenne olyan hatalmas nagy baj a városi élettel sem, ha az élősködő, az utánzó majom ki lenne küszöbölve vagy kordában lenne tartva. De teljesen gátlástalan és féktelen teret biztosít nekik a rendszer az ilyen városi léttel. A józan ész így sérült lesz. A valóságtól való elszakadás nagyobb és nagyobb. Ez csak a rendszert szolgálja, ami a teljes rabszolga társadalmat akarja megvalósítani. Ahol önállóság nincsen, mű önazonosság jelenik meg. A lakosok, a polgár pedig egyfajta szerepet játszik, attól függően mi az adott ideológia. Aki eme keretek közül ki akar szabadulni, az szeparatista, anarchista, különcködő. Az emberi értékeket már az átlag lakó nem is képes felismerni, a TÉVéböl áradó szenny az értékek tökélye. A civilizáció a szerves emberi lét megszüntetését kíséreli meg. Az elzüllés, a kábítószerek, a klubok, bárok, diszkók s más szórakozó helyek reklámozásával. A nemek közti egyenlőség, a nemek közti hazásság, ami már a szakállas nőkig fajult el. Elfajultnak lenni jó. A másság a menő. De mihez képest más? A más az a modern. A modern a hagyománytól eltérő. A hagyomány a szerves. Tehát a szervestől való elszakadás a kitűnő. Aki meg ember, az egy barom. A jóérzésű, a jóakaratú az egy kretén. Aki nem egy biorobot, egy utánzó majom aki az ideológiákat öklendezi, az egy bolond.
A civilizáció egy délibáb, felépítése az agymosott tömegek számára azt a látszatot kelti mintha igazuk lenne, hogy ez mind jó. Az aki evvel ellenkezik, az akinek ez nem tetszik, az szeparatista, anarchista, népellenség és így tovább. Ő a főrossz. Azt kell eltüntetni minden áron. Valójában mind ez az Ember Tragédiája, ahogyan a tudatlan tömegeket ráuszítják a tudatos, jóérzelmű, józaneszű emberre. A civilizációban a teremtőerő (kreativitás), az emberiesség, az önállóság egy tájidegen elem. Ami nevetséges, hiszen az egész civilizáció tájidegen a természetben. Ez nem fog a végtelenségig menni. Bármennyire erős lenne a nyájnak a nyáj szellemisége. A káprázat az káprázás, s a valóság az valóság. A nyájban élő tömeget pedig nem lehet kiábrándítani. A valóságuk a nyájban elfogadott eszmére alapszik. Ha a nyáj a Földet laposnak véli, akkor a Föld lapos. Aki mást mond az a nyáj egységet veszélyezteti és el kell látni baját. Helyesbítve, aki máshogy béget az már nem a nyájat szolgálja. Az már csak hab a tortán hogy a birkák fehér-feketén látják a világot. Ezért olyan könnyű őket félre vezetni. FÉL-re. Nem az egészre vezetik őket hanem csak a felére. Így nem egész a kép. Velem vagy ellenem? Igen vagy nem. Jó vagy rossz. Ez csak a részlet megállapítója, a részletekben pedig az Ördög bujkál ugyebár. Na meg a számokban, nem is csoda pont a kettes számrendszerre építették fel a mostani civilizációt. Ha valaki elveszkődik a részletekben már nem képes az egészet észleni. Az egészet pedig két fél alkotja. A tudatlan birkának nincs lelki világa, ő a biorobot. Egy báb. Nem észleli más ember szellemi adottságait, tehetségeit, hanem csak a fizikai síkot és a civilizáción belül betöltött szerepet. Magyar, cigány, néger. Katolikus, protestánst, muszlim. De másmilyen is lehet, mint politikai: demokrata, szociális, liberális. Ez mind elmegy egészen az ízlésekig. S ahogy már elhangzott, ha nem felel meg a nyájnak akkor az nem jó. S mi is jó az adott pillanatban a nyájnak? Hát az amit a többség mond. Na itt jön a nagy buktató. Erre épül a civilizáció. A többség uralmára, ami egy hatalmas nagy hanta. A valóságot nem a többség véleménye határozza meg, s a valóság nem alakul át a többség kedvére, hanem a valóság a felismerés és az észlelés tárgya. Az igazság akkor is igaz ha csak egy ember mondja, de az igaz marad ha nincs észleve sem. Példa: hányszor történt meg velünk hogy csak akkor vettünk valamit észre ha valaki felhívta a figyelmet rá. Na ugye? Attól az még létezett. Áttol még van kenguru Ausztráliaban mert a Kárpát Hazában nem sűrűn látjuk ugrálni őket. Ez ugye a felismerés (FEL ISMER), ha az ember RÁ JÖN valamire. Erre nagyon kell vigyázni és nagyon óvatosaknak kell lenni, mert egyszerűen össze akarják mázolni a valóság érzetünket. A valóst a valótlannal. A propaganda, a TÉVé, a világhaló már nagyon beköltözött az emberek életébe. Ha a valóság érzet csökken, növekszik a megtévesztés, a manipuláció. Egy jó példa erre pont a „Virtuális Valóság”. Ilyen nincsen. Valami vagy virtuális vagy valós. Így is, úgy is az egész emberiség el lett térítve, az elterítő pedig maga a civilizáció.
A valóság hivatalos változata. A civilizáció káprázati mivolta által, a valóságot csak másolni tudja. Így megjelenik a valóság egy hivatalos változata. Ezt a változatot az intézmények hálózatával tartják fenn. A biorobot csak ebben hisz, hiszen már nem bír a város falain túl látni, a természettől való elszakadás révén a valóság érzete is megsemmisült. Nem csak a valóságnak van egy hivatalos változata hanem így az igazságnak is. Ennek összetevői körül vesznek bennünket mindennapi életünkben. A nem létező, láthatatlan terroristák kik Amerikát támadják meg, vagy éppen forradalmakban lövik az embereket, pokolgépeket robbantgatnak. De régebben, mondjuk még a középkorban ilyenek voltak hogy: démonok, rossz szellemek, boszorkányok, tűzet öklendező sárkányok. S mivel a civilizáció technológiailag átalakult, bonyolultabb lett, „fejlődött”, így nem olyan hihető az embereket boszorkányokkal meg sárkányokkal riogatni. Ezek helyébe kerülnek a kornak helyes változatai. Seprűn repülő boszorkányok és sárkányok helyett ufok. Démonok helyett pedig marslakók. Úgy nagyjából a „jön a világ vége” megmaradt, mert az emberi elme óvakodik az ismeretlentől, s így lehet folyton riogatni az ismeretlennel. S minél tudatlanabb valaki annál jobban fél az ismeretlentől, mivel az észlelési kepésségei gyengék vagy akár nem létezők. A fő az hogy egy folytonos feszültségben legyen a városban begyömöszölt tömeg, majd jön a rendszer Messiásnak álcázva magát mint egy szuperhős, aki majd megmenti a napot. Ja, így könnyű! Miután ő okozta a gondot, így bárki megtudná oldani. Ez csalás! Nem járja!
Ez az Anya Föld élárulása. Mi nem szabad saját Anyánkat elárulnunk beteg fényűzésből fakadóan. Ha ügyelünk rá, ő is ügyelni fog gyermekeire.
Ennyire egyszerű!
A városban, a civilizációban az van megbüntetve aki nem engedelmeskedik. Az lesz a rossz aki jó. Aki jót akar. Aki fel meri hívni a figyelmet a tényekre. De egy vak vezet világtalan társadalomban ez csak még nagyobb felfordulást okoz. Gyakorlatilag Jézus története is erről szól. Az aki jót akar, az aki jóra akarja rávinni az embereket a keresztre kerül. A természet szerkezete olyan fajta hogy mindig az fogja túl élni aki értelmesebb. Értelem. ÉRT ELEM. Az az elem amivel értünk. Nagyon szépen fejezi ki ezt is a magyar nyelv. Aki meg nem ért, az nem túl jól fog boldogulni. Na most, a civilizációt azért hozták létre hogy a kevésbe értelmesebbek higgyék azt hogy ők a legértelmesebbek s az igazán értelmesek tiszta lükék. Fonákjára fordítottak mindent. Ettől a természetes kiválasztás működik, ettől még a természet még mindig természetes, a tehetség még mindig tehetség. TEHET SÉG. Tehetséges az aki tudja mit hogyan kell tenni, mert érti magát hozzá, van hozzá értése, az az értelme. Így van értelme a világban. Aki nem, az tehetségtelen és tehetetlen, evvel együtt értelmetlen. Nincs értelme a világban. S aminek nincs értelme a teremtett világban, az ki esik a játékból. Ez egy bizonyos százalékon belül mozog. Ez a Világmindenség kocogása. Így tökéletes a Világmindenség hogy tökéletlen. Hiszen a tökéletesség nem lenne az ha nem tartalmazná a tökéletlenséget is. A mesterséges társadalom pedig ennek a fonákja. Egy ellen teremtés. Itt megszűnik a szerves, ahol két fél együtt működik hogy az egészet megvalósítsa. Itten az egyik fél a másik fél teljes megsemmisítésére törekszik szüntelenül. A kereszténységben ez a Sátán vagy Lucifer. A bukott angyal. Azért bukott mert kiesett az egységes egészből. Mind ebből fakadóan a civilizáció maga már egy ellen teremtés ami megkockáztatja azt hogy a természeti törvényeket felrúgja és a természet által adott alapanyagokból eszközöl egy mesterséges világot. Egy hasonmást. Ami úgy tűnik mintha az, de valójában nem az. A civilizációban létező emberek is mintha emberek lennének, de inkább zombik, tetszhalottak. Mintha élnének, de inkább csak mozognak. A látszat fenntartás pedig nagyon nehéz és persze nagyon veszélyes, hiszen bármikor megbukhat. A bolygó, az Anya Föld nem mesterséges hanem szerves, így mindannyiunkat élősködőnek foghat fel a civilizációs kereteken belül. Ennek is van határa. A bolygó szennyeződése, a légkör szétrombolása, a termelés pocsékolás már átszakította a határokat, csak hogy a következmények időben jönnek. Itt is az észleléssel van a baj. Az aki nem értelmes nem bírja a folyamatokat észlelni. Erre jó példa a cigarettázás betiltása, mivel hogy káros lenne a környezetünkre és azokra akik a környezetünkben élnek. Eddig rendben lenne, de mi van a sok gépjárművel? Azok tán nem szennyeznek? Be van tiltva a közhelyeken a cigizés, de a járgányok le és fel száguldanak és püfékelnek orrunk alatt. A következmény csak évtizedek után látszik meg majd. Ezért kell az értelmet, az elmét elnyomni, megsorvasztani. Természetes tudás helyett ami első kezű tapasztalatokra épül, áltudást és áltudományt önteni az emberek fejébe intézményes kereteken belül. A biorobotok pedig meg vannak győződve „igazságukról”, nekik volt mindig igazuk s a hivatalos változata a valóságnak s az igazságnak az egyedül létező valóság. Ez mind nem elég, az élősködő szellemiség már egy rákfene. A dolgok egy önpusztító folyamattá bonyolultak el. Így a civilizátor élősködőnek egyedüli mentsége az űr lenne. Ezt már lassan kezdi is beadagolni az emberiség köztudatában már egy jó ideje. Visszamenőleg Jules Verne könyvekig egész a mai futurisztikus sci-fi filmekig. Az egész vallásos dogmát csak egy korszerűbb köntösbe öltve, de a lényeg pont ugyan az. A földi élet rossz, az ember tökéletlen, egyedül semmire sem képes, egyedüli biztos dolog úgyis csak a halál, minden úgyis elfog múlni. Úgyhogy az ember csak hallgasson a rendszerre hogy a szerencsétlen élete minél tűrhetőbb legyen. És majd ott kint a sötét űrbe ott a nagy fényes jövő! A csillagok a végállomás. Ez a kolonializmus legújabb változata. Így butították el az embereket is az amerikai El Doradoval. Most hogy a rákfene pusztítja földünket az El Dorado az űr. Ennek egy nagy akadálya van. Az emberi gén. Mivel az ember egyidejűleg lett teremtve a természettel, a genetikája is azonos vele. Logikus hogy a földi életre lett teremtve és olyan genetikai tudatot visel amely a földi létre szükséges. Ez használhatatlan az űrben való létre. Tehát genetikailag módosítani kell. Az űrben pedig nem lehet megengedni hogy csak úgy össze-vissza szaporodjon, ott minden halál pontossággal ki kell legyen számítva. Így a nemiséget is meg kell szüntetni. S így születik szépen az űrlény, a droid. Akinek ki tudja hány és hány beépített gépies része lesz, lázadni nem fog és semmilyen személyes követelései sem lesznek. A tökéletes rabszolga. Hát szép jövő áll az emberiség előtt. De hogy ez mind ne menjen véghez az embereknek minél hamarabb fel kell eszmélniük, észhez kell térniük. Nagyjából ez lenne a civilizáció következő fejlődési pontja, etapja.
Ebből következik az hogy a civilizáció törvénye egy hazugság. Maga az írott törvény egy ámulat. Az írott törvény nem ad erőt, a fegyver nem ad erőt. Ereje van egy orkánnak, egy viharnak, egy földrengésnek. Az írott szabály az csak egy civilizációs egyezmény. Nem is csoda annyira ragaszkodnak hozza, mert annyira jól lehet kijátszani. A jóérzést, a jóakaratot azt nem nagyon, az látszik. De mind ez nagyon logikusnak tűnik ama népeknek kiknek nyelvük is egyezményszerű, szavaik jelentése egyezményes jelentésekre épülnek. Ilyenek az Indoeurópai nyelvek. A civilizáció torzszüleménye. Ahol az írott törvény kezdődik, ott a jóérzés véget ér. Az ember ha a jóérzésre alapoz, nem kell írásos bizonyíték. Ebből is következik a civilizáció bukásának egyik oka. Két ember meg tud úgy egyezni hogy bíznak egymásban, mert egymásban felismerik az emberiességet és a jóérzést, az emberi értéket. Ott nem kell semmi írásos szerződés. A város a folytonos lelki, szellemi és társadalmi bizonytalanságot csak ragozza. Innen születik meg a kizsákmányolás, a kifosztás ami életcél lesz. Ha kell erőszakos eszközökkel, ha kell intézményes eszközökkel. A civilizáció rangsora már nem veszi számon az ember szellemi értékét, egy saját hasznára alkalmas rangsort állít fel. A hierarchia egy álhierarchia. A hierarchia a görög hierarkhia szóból ered, ami hieros + arkhien szók alakítják. Ez szent rendet jelent. A civilizáció pont ennek fordítottja, nincs itt szó semmi szentségről, hanem szentség törésről! Nem veszi számon az élet szentségét, szakralitását, hanem éppen ellene tör. A rangsor pedig nem a szellemi érték után épül, hanem hogy ki hogyan bírta magát felbirkózni ebben a kúp (piramis) alakú rendszerben, a létra magasabb fokára. Nem a közös szellemi érték kapcsolja össze az embereket, hanem a közös érdek. „Sajnálatos módon”, nem így van felépítve a termeszét. S már most a 21. században láthatjuk hogy hatalmas nagy tömbök esnek le ebből a piramis szerkezetből. Gyakorlatilag az Indoeurópai eszme már régen szétesett, csak a biorobotok számára fenn kell még tartani a látszatot, mert ők csak azt hiszik el ami fentről jön, amit a valóság hivatalos változata tár szemük elé.
A viccet félre teve, mind ez halálian komoly. Hiszen az emberiség léte forog kockán. Ha az emberek nem térnek észhez, annyi nekünk. Isten ments hogy a sok biorobot felébredjen, nekik így is, úgy is az életük egy kálvária, ezért is szaladnak a rendszer ölébe. Az emberek észhez kell térjenek. Úgyis azok akik nem képesek rá, majd a tömeggel fognak sodródni ahogy egész életükbe tették. A biorobotok kapcsolata a rendszerrel pont olyan mint egy gyerek kapcsolata egy felnőttel. Mivel hiányzik az öntudat, azt cselekedik amit a rendszer mond. Ez egy teljesen szellemi fogyatékosság, s ezt a rendszer vagy a rendszerből soha senki sem fogja felismerni. Öngyilkosság lenne! Ahogy soha semmi jó nem származik soha a rendszerből. Ő csak majd a legutolsó pillanatban kiáll s nagy szájjal bizonyítja hogy „jaj ez tényleg nem volt jó, majd megkapja a megfelelő hibásokat”, s ad is egy megfelelő ötletet a megoldásra. A sok elvakult pedig újból és újból beveszi a csalit. Na, ebből az ördögi körből kell az emberiségnek kimásznia. Ezért is látszólag mindig ami új az jobb, ami egy hatalmas nagy tévedés. Hiszen minden a megadott helyzettől függ. Ha valami helyes vagy helytelen. Az újabb nem jelent feltétlenül jobbat. Vegyük csak észre ez mennyire nagy megtévesztés. A természetben mi új? Semmi! Ennek fejében mégis van megújulás. Ezt városi kereteken belül nem is lehet véghez vinni. Az egész rendszer egy mű teremtést akar létrehozni. A város is már az. De a genetikai módosítás, a kémiailag előállított ételek, a kémiai orvosságok mind, mind az emberi faj megtörésere törekszik. Mert a nagy titok az hogy nincs szükség semmilyen rendszerre. Az egyedüli rend az a természet rendje, ahol minden összhangban van. Ezt is persze eltorzítják a természetet undorítónak, barbárnak, veszélyesnek tüntetve. A vallás is nagy szerepet játszik ebben. Az élet egy folytonos szenvedés, folytonos nyomorgás. S ha valaki nem úgy tesz mind a Nagyságos Isten parancsolja akkor bajok lesznek. De kinek is szoktak parancsolgatni? Hát a szolgának, a rabszolgának. Ez az istenség pedig egy kegyetlen, emberellenes, bosszútálló istenség. Hol van ebben a jóság? S ha valaki valamit téved akkor jön a büntetés, a kegyetlenül kirovott büntetés. Nem véletlenül a kiigazítás lenne a megfelelő? A helyes útra terelés? Nem! A kegyetlen büntetés hogy valaki ne merészeljen még valaha olyat tenni! Ennek fejében nem csoda hogy a városi embert sem lehet jó útra terelni, csak azt érti ha ütik, verik. Ez az istenség pedig nem más mint a pszichopata, élősködő rendszer képmása. Semmi köze a Teremtővel, avval az Életerővel ami áthat mindent a Világmindenségben. A külső istenség pedig a tudatalattiba befürkészve azt a látszatot kelti hogy az embernél nagyobb erők felette mindenképp uralkodnak, s az ember csak engedelmeskedjék.