“... gondolkodom, tehát vagyok...”
~ Descartes
Mi is a baj a rációval? Ez újból egy olyan fogalom amely hallatán a legtöbben meg-meg vakargatják fejük búbját. A ráció, a racionalizmus úgy van beállítva mintha az lenne az elme legmagasabb foka, mintha a nélkül még vizet sem tudna inni az ember. Pedig, szokásos módon, pont fordítva van mint ahogyan a hivatalos körök bemutatják. Lássuk is milyen az:
“(lat. rationalis – ésszerű) – ismeretelméleti irányzat, amely az észt tartja a megismerés egyedüli forrásának. A racionalizmus ellentétes az empirizmussal, amely szerint a megismerés egyedüli forrása az érzéki tapasztalat. A racionalizmus legtekintélyesebb képviselője Descartes és Spinoza voltak; harcoltak a feudalizmus vallásos-dogmatikus világnézet ellen, az észnek és a jogainak érvényre juttatásáért. Harcuk haladó jellegű volt. Az újkori racionalizmus őse Descartes. Descartes az ész mindenhatóságát igyekezett bebizonyítani, s azt hirdette, hogy az igazság kritériuma az észben van. A racionalisták a matematikát – amelyet a tapasztalattól független, “tiszta” tudománynak tartottak – tekintették a tudomány eszményének. Descartes szerint éppúgy, ahogy a matematikus az ész erejével oldja meg a matematikai problémákat, a filozófus is pusztán az ész erejével elérheti az igazságot. A racionalisták véleménye szerint az érzéki adatok megcsalnak bennünket, csak az ész útján foghatjuk fel a létezőt. Azt hirdették, hogy lelkünkben kész formában velünk született fogalmak vannak. Leibniz is az észt tartotta a megismerés forrásának, de Descartes-tal szemben azt állította, hogy az észnek csak mint képesség, mint “veleszületett elvek” vannak a lélekben.”
Már az elején csúsztatás van hiszen a latin rationalis nem ésszerűséget jelent, az ész az pedig mens. Csakhogy itten az ésszerűséget, a józan ész teremtményét akarják bemutatni mint racionalizmus. Holott a racionalizmus egy folytonos csiki-csuki valójában. Újból két allélentétbe ütközünk, a racionalizmus és az empirizmus, az egyik az ész vizsgálódását tartja alapvetőnek, a másik az érzéki tapasztalatot, nehogy véletlenül valaki a kettőt mint egymást kiegészítő félként tekintse, mert akkor széthull a civilizáció és a megosztásra alapozott világuralom. Tehát az érzéki tapasztalat az csalás. Vajon mit mondott volna Descartes az éhességről, a fájdalomról vagy a szerelemről. Csak érzéki csalás. Millió évek óta a nagy világ összes élőlényei érzékcsalásuk miatt szaporodnak és tartják fenn magukat. Érdekes. S a Nap melege is érzékcsalás? Vagy a fázás? Persze annak tekinthetőek, mivel matematikailag nem értelmezhetőek. Sem hogy mennyire melege van az embernek, mennyire fázik, mennyire szerelmes. Tehát érzék csalás. De akkor mit érzékel az érzékünk ha minden érzés érzékcsalás. Akkor minek még bármilyen érzékszer. De az ééész, na az igen. Máshogyan nem is lehet megismerni semmit csak az ész által. S aki eszetlen, az mit csinál? Aki tudatlan? Az a zseni? Aki nem gondolkodik az nem létezik. Szellemileg valójában nem. De akkor ez az anyagiasságnak ellentmondásossága (materialista paradoxon.)
Most félretéve az egy kicsit gúnyos hangnemet, komoly gondokkal nézünk szemben. Sajnos mai napig is a ráció a társadalom alapja. Descartes szerint az emberi test egy gép, ez neki logikus is ha az ő gondolkodásának alapja a matematika, amely mellesleg sehol a Természetben nem létezik! Így minden ember, egy embergép, korszerűbb kifejezéssel: biorobot. Csapjunk bele a levesbe: az egész racionalizmusnak egy célja van, a valóság elferdítése, az elme eltorzítása és a józan ész kijátszása. Az elembertelenítés és a Természettől eltávolodás. A ráció, a racionalizmus az emberi lélek hóhéra. A ráció a tudatlanok eszköze, pontosabban az örök vesztesé. Mivel szüntelenül tévednek, melléfognak, ezért ki kell magyarázzak magukat. Ez a ráció. Semmi más mint jól kidolgozott hazugság, kimagyarázás. Tágabb fogalomban ezt ideológiának, eszmének hívjak.
Ráció – rész, részió akárcsak a rassz. Részlegesség. A matematika is csak egy részlegesség, ezért képtelenek matematikailag megfejteni az élet titkát, de eszükbe nem jutna beletekinteni az ősi műveltségekben, hogy is tudhatna marbit az a „primitív, barbár, pogány” stb stb. Minden a számosságokban, mindent a csak számosságok által kell is szabad kifejezni. Amit matematikailag nem lehet kifejezni, az nincs. Ezt magyarul úgy mondjuk hogy szűk eszűség, meg korlatozott látókörű. De a mai világban az ilyen a zseni, az intellektuel. Sok duma, semmi lényeg. A ráció is pont úgy működik mint a számítógépeken a merevlemez félaprítása, particionálása, rekeszítése. Képzeljünk el egy sakk táblát, rajta a sok rekesz, egy játékelem ha belép egy mezőnybe már elfelejti honnan jött és hova tart, mindig csak a jelen állapotot képes eszelni, de se nem tud a többi mezőny vagy más játékelem létezéséről. Evvel megjelenik a teljes félrevezethetőség. Az agy teljesen képtelenné válik. Képeket már nem tud alkotni, egy átlag kép alkotására a képzeletet kell használni, ha ez ki van iktatva, akkor csak a jelen pillanatot észleli az ember. A kép alkotással a jobb agyfélteke a felelős, a bal a sok adathalmaz rendszeresítésével, de ha az egész sérült akkor egy mókus kerekbe szorul az ember, majd a bal agyfélteke rendszeresíti a semmit sokáig. Éljen a ráció! (ASSZOCIATÍV – DISSZOCIATÍV) Az már csak hab a tortán hogy a mens jelentései a következők: 1) érzület, jellem, öntudat, lelkiismeret, 2) ész, értelem, szellem, 3) megfontolás, belátás, 4) bátorság, 5) szenvedély, harag, 7) gondolat, emlékezet, 7) nézet, vélemény, 8) szándék, terv, akarat. (Schmidt József - Latin-Magyar és Magyar-Latin zsebszótár, 228. old. „mens, mentis” szócikk. Athenaeum irodalmi és nyomdai R.T. Kiadása Budapest, 1868)
Kettősség avagy kétség. Valójában a rációval a részlegességebe zárták be az emberi észjárást. Aki a részekben elveszkődik, már képtelen az egészet észlelni. Evvel könnyeden ellentéteket lehet felállítani, majd az emberek vagy az egyik félre állnak vagy a másikra. Ez a FÉLre vezetés. Erre épül a politika, a vallás, az egész hatalom s az egész pereputty. E nélkül szétomlana a civilizáció mint egy homokvár. A háttérben a halál kultusz bújik meg. A sok vérengzés, gyilkolás, háborúk nélkül a háttérben ügyeskedő láthatatlan bábművész nem is létezne. Erre hát bevetette a racionalizmus bombáját, ami végsőkig megossza az emberi eszmét. Legkedveltebb jeligéje: “Divide ed impera” Az állellentettel küzdő alany pedig untalanul kell állítgassa, kiegyenlítse és egyensúlyozgatnia a vele szemben álló félhez viszonyulását. Ennek semmi köze a tapasztalásnak, az esszerűségnek, a gondolkodásnak. Ha valaki fehéret mond, akkor az ellentét a fekete, ha hideg akkor meleg, ha fenn akkor lenn. Miközben a körüllevő világ meg esik szét és lángokban áll. Ebből következnek a zökkent, agyament eszmék, ideológiák s a világban észlelhető tudathasadás. A valóság tapasztalata, felismerése éppen pont hogy eltűnik, megtompul. Az állellentétek keltése miatt nem lehet semmit javítani a világon, lehetetlen bármit is jóra fordítani, változtatni. Csak a sok sablon öklendezés, ahol a vitában lévő felek egymásra hárítják a felelőseget, egymást hibáztatják és kimagyarázzák a rájuk hárultakat.
Mind ennek alapköve az anyagiasság (Mi a baj az anyagiassággal?). Csak az anyagiasság által szerzett tapasztalat az elfogadott. Csak az ami le van írva fehéren feketén, más az csak érzékcsalás. Ebből következnek olyan torz érvelések miszerint Isten azért létezik mert a Bibliában, a Szent Írásban írva van. Jézus is egyfolytában az anyagias, materialista felfogással küszködik. Ilyen a Jézus és a farizeusok közötti vita vagy a Krisztus Megkísértése is pont ugyan ezen alapszik, a ráció vívmányán. A facsarintosság, a nyakatekertség, a ferde érvelés maga a racionalizmus, felismerése a világunk javulását szolgálná. Példák: “A Föld nem lehet kerek, ha kerek lenne, leesnénk róla.” “Nem én vertem le a vázat, leesett magától.” “Nem én törtem el a vázát, hanem a huzat emelte fel a függönyt, rá esett a vázára és eltört.” Ráadás: “nem én öltem meg az embert, én csak eldobtam a követ, a kő ölte meg, ez az Úr akarata.” Az írott törvény is pont mind erre épül, az egész világ kifosztása mind törvényes és megfelel a létező szabályzatnak. Majd törvényesen fog kimúlni az emberiség ha nem tesz véget ennek az örültségnek. (Mi a baj az írott törvénnyel?)
Most félretéve az egy kicsit gúnyos hangnemet, komoly gondokkal nézünk szemben. Sajnos mai napig is a ráció a társadalom alapja. Descartes szerint az emberi test egy gép, ez neki logikus is ha az ő gondolkodásának alapja a matematika, amely mellesleg sehol a Természetben nem létezik! Így minden ember, egy embergép, korszerűbb kifejezéssel: biorobot. Csapjunk bele a levesbe: az egész racionalizmusnak egy célja van, a valóság elferdítése, az elme eltorzítása és a józan ész kijátszása. Az elembertelenítés és a Természettől eltávolodás. A ráció, a racionalizmus az emberi lélek hóhéra. A ráció a tudatlanok eszköze, pontosabban az örök vesztesé. Mivel szüntelenül tévednek, melléfognak, ezért ki kell magyarázzak magukat. Ez a ráció. Semmi más mint jól kidolgozott hazugság, kimagyarázás. Tágabb fogalomban ezt ideológiának, eszmének hívjak.
Ráció – rész, részió akárcsak a rassz. Részlegesség. A matematika is csak egy részlegesség, ezért képtelenek matematikailag megfejteni az élet titkát, de eszükbe nem jutna beletekinteni az ősi műveltségekben, hogy is tudhatna marbit az a „primitív, barbár, pogány” stb stb. Minden a számosságokban, mindent a csak számosságok által kell is szabad kifejezni. Amit matematikailag nem lehet kifejezni, az nincs. Ezt magyarul úgy mondjuk hogy szűk eszűség, meg korlatozott látókörű. De a mai világban az ilyen a zseni, az intellektuel. Sok duma, semmi lényeg. A ráció is pont úgy működik mint a számítógépeken a merevlemez félaprítása, particionálása, rekeszítése. Képzeljünk el egy sakk táblát, rajta a sok rekesz, egy játékelem ha belép egy mezőnybe már elfelejti honnan jött és hova tart, mindig csak a jelen állapotot képes eszelni, de se nem tud a többi mezőny vagy más játékelem létezéséről. Evvel megjelenik a teljes félrevezethetőség. Az agy teljesen képtelenné válik. Képeket már nem tud alkotni, egy átlag kép alkotására a képzeletet kell használni, ha ez ki van iktatva, akkor csak a jelen pillanatot észleli az ember. A kép alkotással a jobb agyfélteke a felelős, a bal a sok adathalmaz rendszeresítésével, de ha az egész sérült akkor egy mókus kerekbe szorul az ember, majd a bal agyfélteke rendszeresíti a semmit sokáig. Éljen a ráció! (ASSZOCIATÍV – DISSZOCIATÍV) Az már csak hab a tortán hogy a mens jelentései a következők: 1) érzület, jellem, öntudat, lelkiismeret, 2) ész, értelem, szellem, 3) megfontolás, belátás, 4) bátorság, 5) szenvedély, harag, 7) gondolat, emlékezet, 7) nézet, vélemény, 8) szándék, terv, akarat. (Schmidt József - Latin-Magyar és Magyar-Latin zsebszótár, 228. old. „mens, mentis” szócikk. Athenaeum irodalmi és nyomdai R.T. Kiadása Budapest, 1868)
Kettősség avagy kétség. Valójában a rációval a részlegességebe zárták be az emberi észjárást. Aki a részekben elveszkődik, már képtelen az egészet észlelni. Evvel könnyeden ellentéteket lehet felállítani, majd az emberek vagy az egyik félre állnak vagy a másikra. Ez a FÉLre vezetés. Erre épül a politika, a vallás, az egész hatalom s az egész pereputty. E nélkül szétomlana a civilizáció mint egy homokvár. A háttérben a halál kultusz bújik meg. A sok vérengzés, gyilkolás, háborúk nélkül a háttérben ügyeskedő láthatatlan bábművész nem is létezne. Erre hát bevetette a racionalizmus bombáját, ami végsőkig megossza az emberi eszmét. Legkedveltebb jeligéje: “Divide ed impera” Az állellentettel küzdő alany pedig untalanul kell állítgassa, kiegyenlítse és egyensúlyozgatnia a vele szemben álló félhez viszonyulását. Ennek semmi köze a tapasztalásnak, az esszerűségnek, a gondolkodásnak. Ha valaki fehéret mond, akkor az ellentét a fekete, ha hideg akkor meleg, ha fenn akkor lenn. Miközben a körüllevő világ meg esik szét és lángokban áll. Ebből következnek a zökkent, agyament eszmék, ideológiák s a világban észlelhető tudathasadás. A valóság tapasztalata, felismerése éppen pont hogy eltűnik, megtompul. Az állellentétek keltése miatt nem lehet semmit javítani a világon, lehetetlen bármit is jóra fordítani, változtatni. Csak a sok sablon öklendezés, ahol a vitában lévő felek egymásra hárítják a felelőseget, egymást hibáztatják és kimagyarázzák a rájuk hárultakat.
Mind ennek alapköve az anyagiasság (Mi a baj az anyagiassággal?). Csak az anyagiasság által szerzett tapasztalat az elfogadott. Csak az ami le van írva fehéren feketén, más az csak érzékcsalás. Ebből következnek olyan torz érvelések miszerint Isten azért létezik mert a Bibliában, a Szent Írásban írva van. Jézus is egyfolytában az anyagias, materialista felfogással küszködik. Ilyen a Jézus és a farizeusok közötti vita vagy a Krisztus Megkísértése is pont ugyan ezen alapszik, a ráció vívmányán. A facsarintosság, a nyakatekertség, a ferde érvelés maga a racionalizmus, felismerése a világunk javulását szolgálná. Példák: “A Föld nem lehet kerek, ha kerek lenne, leesnénk róla.” “Nem én vertem le a vázat, leesett magától.” “Nem én törtem el a vázát, hanem a huzat emelte fel a függönyt, rá esett a vázára és eltört.” Ráadás: “nem én öltem meg az embert, én csak eldobtam a követ, a kő ölte meg, ez az Úr akarata.” Az írott törvény is pont mind erre épül, az egész világ kifosztása mind törvényes és megfelel a létező szabályzatnak. Majd törvényesen fog kimúlni az emberiség ha nem tesz véget ennek az örültségnek. (Mi a baj az írott törvénnyel?)