BAL VERSUS JOBB
AVAGY MIÉRT AZ AUTISTÁK
IRÁNYÍTJÁK VILÁGUNKAT?
IRÁNYÍTJÁK VILÁGUNKAT?
Két féle ember van a Földön. Az egyik aki tudatos, van lelki világa és tehetséges, mellesleg ez által rálátó mások tehetségére és léki világára. Az ilyen fajta ember mindig magába fordul, magába néz. Ha van valami baj elsősorban magában keresi a hibát. Idegen kifejezéssel introvertált. Nem kell hozzá tenni hogy az ilyen ember jóakaratú, segítőkész és őszinte, becsületes. Szellemileg kapcsolódik más embertársaihoz, keresvén a közös hasonlóságot, közös fonalat.
A másik fajta ember mind ennek a fonákja. Tudatlan, nincs lelkivilága, tehetségtelen, ez által nem ismeri fel más emberek szellemi értékét. Az ilyen ember a külső világban él. Az anyagiasságban, a külsőségekben. Ezennel sem kell különösen részletezni hogy az ilyen ember rosszakaratú, kihasznál másokat, hazug, becstelen. A közös érdekek fűzik őket más hasonló fajtához. Az emberek gyengeségeit, hiányosságait spekulálják és használják ki.
A másik fajta ember mind ennek a fonákja. Tudatlan, nincs lelkivilága, tehetségtelen, ez által nem ismeri fel más emberek szellemi értékét. Az ilyen ember a külső világban él. Az anyagiasságban, a külsőségekben. Ezennel sem kell különösen részletezni hogy az ilyen ember rosszakaratú, kihasznál másokat, hazug, becstelen. A közös érdekek fűzik őket más hasonló fajtához. Az emberek gyengeségeit, hiányosságait spekulálják és használják ki.
Ez mind eddig rendben lenne, mivel a Világegyetem kettősségre épül. A Magyar műveltségben ez mint Hunor és Magor ikerpáros jelenik meg. Keleten mint Yin és Yang. De a különböző műveltségekben, mondjuk Kelta vagy Skandináv is, ez a kettősség mint Világfa jelenik meg. (ez valójában egy egy-háromság, mivel van törzse is, ilyen a kettős kereszt is például, de maradjunk csak a gyökér és a korona kölcsönviszonyánál a példa kedvéért) Ez a kettősség egymást kiegészíti, viszont hatásban áll egymással. Olyan mint két tükör amely egymással szemben állítva egymást tükrözi egyidejűleg. Ez a kettősség, jobban mondva feleség (!), mivel hogy két félről van szó, és két fél egy párt alkot. Nő - férfi, meleg - hideg, magas - alacsony, nagy - kicsi, világos - sötét, nappal - este, jó - rossz stb. stb. Ha jól meggondoljuk nem is tudnánk melyik az egyik ha nem ismernénk a másikat. Ha nem tapasztaljuk meg egyedenként és közösen (kollektívként) eme párosokat, hát igen részeg állapotban élnénk le életünket.
A Világegyetem kölcsönhatásra épül és egymást kiegészítő viszonyra (komplementáris). Nincs az egyik a másik nélkül. Ezennel egy folytonos egyensúly áll fenn a két fél közt. Sajnos az emberi társadalomban ez az egyensúly rég meg lett bontva. Feje tetejére van minden állítva. A fonák a helyes, a rendes a helytelen stb. Ez persze arra használ hogy az emberi minőség szét legyen rombolva, az ember lelkét megtörjék. Így egy függőségi állapot keletkezik. Megjelenik az elnyomó, patriarchális uralom, élén egy férfi istenséggel. A nőiesség kiesik a játékból. Kitörölni szándékszanak. Nem meglepő, hiszen a női minőség egyben az anyaság is. Evvel maga az életet támadják. Ez egy sötét nihilista erő amely nem szűn eltűnni mai világunkból sajnos. Egy teljesen tudathasadásos állapot van mesterségesen fenn tartva nehogy az egység létre jöjjön. Ez ugyan is barmikor visszatérhet, hiszen a Természet így van felállítva. Az egyensúly, az egységre törekvés. Csak a két fél tehet ki egy egészet, egy egységet. Ez mind benne van ösztönösen minden élőlényben, tehát a széthúzást mesterségesen kell jelen tartani.
A gondolkodás nagyon meghatározó. Nyelven gondolkodik az ember, ezért a nyelveket lerombolják, szétverik. De nem csak nyelven hanem képekben is. Minden más nyelvben ez még megőrződött pont ilyen formában mint a magyarban is, csak hogy a mesterséges nyelvekben (Indoeurópai) már nem látják az összefüggéseket, pontosan a hasadás, a szétesés miatt nem látják már a teljes egész képet. Olyan mint egy szét tört tükör. Kép, képes, képtelen, képzelet. "Képzeld el mit láttam! El tudtad volna ezt képzelni? Ilyet sem képzeltem volna el!" Ugye ilyen és hasonló kifejezéseket szoktunk használni amikor beszélőtársunkat rá szeretnénk vinni valamire. Majd a képeket szavakba és fogalmakba öltjük. Az emberi agy is két részből áll, bal és jobb agyfélteke. Bal=baj, jó-jobb. Tehát az egyik jobb mint a másik. Világos hogy mondjuk a jó ember jobb mint a rossz ember. Igazolni azt hogy a bal annyi mint baj könnyű. Először a hangváltás abból indokolt hogy az L is és a J is pont ugyan abban az R,L,J hangosztályba tartozik. Másrészt, ilyen példákkal lehet ezt igazolni: baleset, balszerencse, balsors, balek, balga, balfék, balfasz. (fasz=fesz, feszes - Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára). Az Indoeurópai nyelvekben a "sinister" szó ugyan csak balsorsot jelent, gonoszat, rosszakarót, maga a rosszat. A Latinban a sinister ugyan csak bálkézfélölit jelent, bal oldalit, balt. (Olasz sinistra - bal, sinistro - rossz, gonosz, komor stb.)
Ahogy az elején említve volt, van két féle ember, az egyik aki szellemi fonalakon szeretne kapcsolódni másokhoz, a másik pedig aki a különbségeket leli fel az emberekben. Ezt két kifejezéssel lehet szemléltetni, asszociatív és disszociatív. Szóval az egyik a hasonlóságokat keresi és kapcsolja össze, míg a másik a különbségeket. Ebből csak egyedüli egy teremthet szerves egész rendszert. Az asszociatív. A másik egy folytonos, sokszor végtelen hosszú kolbász lesz. Egy hosszú libasor, ahol az elemek közt nincs összekötés, nincs kölcsönhatás, hanem csak az egymás mellett lévők kapcsolódása.
Észre kell vegyük hogy ez a Természetben nem hangsúlyos, hanem csak mint egy kényszerűségként jelenik meg. Ilyen a tagadás is például. Nem tudunk úgy tagadást állítani hogy egy létezőt, vagy létező állítást, állapotot meg ne tagadnánk. Például: olvas - nem olvas, tud - nem tud, megy - nem megy. A magyarban a -talan, -telen fosztóképző is ezt a szerepet tölti be. Tudatos - tudatlan, számos - számtalan, fékes - féktelen, véges - végtelen stb. stb. Tehát egy létező állapotot kell tagadásba helyezni ahhoz hogy egy nem létező állapotot fejezzünk ki. Ez is a tagadás lényege. Csak a létező létezik és a nem létező nem létezik. A nem létező nem létezhet, csakis a létező létezhet. Csak a van van s a nincs nincs! Ezt általában a sötét erőknek tulajdonítják, Lucifernek, a Sátánnak. Például az Ember Tragédiájában is ez áll, már pont a mű legelején, Lucifer méltatlankodik hogy ez a Teremtés nem egy nagy rekkenés. De ugyan ezt majdnem minden ősnép teremtés mítoszában megtalálhatjuk. Jön a Teremtő, majd a teremtés közvetlen elvégzése után valaki ott van hogy a fonákját valósítsa meg. Ez a felfogás nem mindig ilyen volt, mivel nem is így épül fel a Világegyetem, ahogy az már korábban tisztázva volt. Az egyensúly létezik és a kölcsönhatás. Csak hogy ez az egyensúly nagyon kibillent. Lassuk miért.
Mivel a bal agyfélteke nem képekben gondolkodik, nem KÉPes egy egységes egészet létre hozni, így a tudást (információt) egymás mellé sorakoztatja. Így jelenik meg a gépies gondolkodás, szellemiség és viselkedés. Mivel egy bizonyos tudnivalót csak úgy lehet egy ilyen rendszerben megkapni ha az ember apróként végig megy az elemeken. Nem marad más mint az elemezgetés, a gépies, robotikus megoldás. A kölcsönhatások (analógiák) teljesen kimaradnak. Ezennel megjelenik a félrevezetés, az elszakadás a valóságtól, a Természettől. Előre legyártott sablonok végtelen öklendezése jelentkezik és válik uralkodó állapottá. Ezt általában ideológiának szoktuk nevezni. A mai világunk csak is erre a mintára épít. Előre legyártott sablonok. Legyen az eszmék terén, a városok építésében vagy a társadalom bár melyik más ágazatában. Aki nem egy előre ismert vagy ismertetett mintát ismételget az egy kívülálló és veszélyt jelent. Gúny tárggyá válik, megjelenik a kirekesztés. Ez egy teljesen mesterséges, gépies hangyatársadalom felé vezet, ahol az önazonosság eltűnik, a szellemi értékek kivannak radírozva, a tehetségesség ki van herélve, az önálló gondolkodásról nem is beszélve. A múltban már sok ilyen kísérlet volt. A vallás is az, az inkvizíció, a feudalisztikus robotolás (ma is pont ugyan az van), nemzetszocializmus (nácizmus), kommunizmus. Megjelenik a teljes egyöntetűség. Ez a bal agyfélteke világa. A bal agyfélteke háborúja a valóság ellen című fejezetet éli az emberiség. S ha még sokáig így folytatódik nem túl sok marad az emberiségből.
Egy szerves rendszert nem lehet megmagyarázni, letérképezni, beazonosítani egy szervetlen módszerrel. A gépies, sík és egyöntetű (lineáris) módszer tehetetlen ilyen szempontból. Tehetetlenségében mit cselekszik? Mivel nem ismeri fel a szerves rendszer mivoltát, mi az hogy, az egész teljes egységét nem észleli, eltünteti azt, kiirtja, lefejezi, elpusztítja. Ebben nagy szerepe van az intézményesítésnek. A vallás is egy intézmény. Az élet tudásának az intézményesítése. Nem is meglepő hogy nem is tud semmit a Teremtett világról, fogalma sincs a kölcsönhatásról vagy az együttműködésről. Mivel egy szerves rendszert nem lehet leszűkíteni egy síkba, azonban egy szerves rendszer tartalmazhat síkokban elhelyezett részeket, hiszen ezekből áll össze. De nem mindegy hogy ezek kölcsönhatásban állnak egymással és egyenértékűek vagy egymás mellé vannak állítva felsorakozva mint a katonák. Képzeljünk el szerves rendszerként egy 3D gömbszerkezetet, ahol nem csak a külső váz alkotó elemei vannak egymással összekötve, hanem a belső elemek is. Ezt nevezzük idegen szóval holisztikusnak. De egy olyan jelkép mint a Yin és Yang ezt nagyon szépen kifejezi nekünk leegyszerűsítve. Két entitás vagy állapot, amely egyidejűleg egymásba hajol és mindegyikben van egy kicsi a másikból. A tükrös példázat is pont ugyan ez.
A magyar nyelv világos hogy holisztikus, asszociatív, a fogalmak kölcsönhatásban vannak egymással. Az úgynevezett szóbokrok magja a gyökök, a szóbokrok fogalomvilága mind egymással összekapcsolva különböző árnyalatokat megalkotva létre hozza a magyar nyelvet. Egy ilyen nyelv, akár a Természet, a Teremtés, végtelen. Nem csak hogy végtelen hanem önújító. A Természet is az. Minden évben megújul. Egy örökké tartó körforgás mely örök idők óta létezik. Tavasz - Nyár - Ősz - Tél -> újulás -> Tavasz - Nyár - Ősz - Tél ... s így tovább a végtelenségig. "Mint a Mennyben, úgy a Földön", a nagy minta vissza tükrözve kicsiben és fordítva. A kettő között természetesen kölcsönviszony van. De nem csak a magyar nyelv ilyen, bármely szerves nyelv, szerves műveltség vagy szerves rendszer. Ezek eredetileg a Természetet mintázták. Ezért is szoktuk mondani: "Természetes!", mivelhogy a Természetet vagy annak valamely mivoltát fejezi ki. Másrészt ezért is igyekeznek a Természetet elpusztítani, eltüntetni, hogy ne legyen minta. A Természetben nincs intézmény, nincs ideológia. Az intézményesítéssel a mesterséges minta jelenik meg. A társadalom mesterséges, az intézmények agytrösztjeitől származott ideológiák számítanak mintaként. Ez valójában az Édenből való kiesés. Ádám és Éva története valójában ezt takarja. Egy olyan kiesést ahol az ember már nem él összhangban a környezetével. Tévútra kóválygott. Az úgynevezett racionalitás kerül előtérbe. Valójában nincs olyan hogy ráció, vagy racionalizmus, racionalitás. Ez sem más mint az elemzős módszer amely végig fésüli a talált elemeket, de az egészre soha nem talál rá. Egy végtelen ördögi kör. Amit eladnak ma az embereknek racionalitás név alatt az nem más mint egy kidolgozott hazugság. Például: "A Föld nem lehet kerek, ha kerek lenne leesnénk róla". "Miért vannak magyarok Erdélyben? El akarjak lopni Erdélyt!". "Nem loptam el, csak hazavittem ne vegye el más". "Nem én törtem be az ablakot, hanem a labda, én jobbra rúgtam de az balra ment. Nem akartam! Nem az én hibám". Körül-belül erre alapszik a mai társadalom. Soha senki sem hibás. Persze mindig mindenki mást hibáztat. Csak áldozatok vannak, tettesek sehol. A jellemző példa nem más mint a politika. Lesz-e valaki valaha megbüntetve a politikában romboló tetteiért? Mesékben lehet. Ez a rendszer pont ezért van így felépítve. A sík (lineáris) rendszerben ahol a szűk látókörű ember nem is képes összekötni az eseményeket, az összetartozó részeket. Egy sík rendszerben nem is lehet. Innen a nagy gyűlölet és a nagy igyekezet a szerves gondolkodás ellen.
A gondolkodás nagyon meghatározó. Nyelven gondolkodik az ember, ezért a nyelveket lerombolják, szétverik. De nem csak nyelven hanem képekben is. Minden más nyelvben ez még megőrződött pont ilyen formában mint a magyarban is, csak hogy a mesterséges nyelvekben (Indoeurópai) már nem látják az összefüggéseket, pontosan a hasadás, a szétesés miatt nem látják már a teljes egész képet. Olyan mint egy szét tört tükör. Kép, képes, képtelen, képzelet. "Képzeld el mit láttam! El tudtad volna ezt képzelni? Ilyet sem képzeltem volna el!" Ugye ilyen és hasonló kifejezéseket szoktunk használni amikor beszélőtársunkat rá szeretnénk vinni valamire. Majd a képeket szavakba és fogalmakba öltjük. Az emberi agy is két részből áll, bal és jobb agyfélteke. Bal=baj, jó-jobb. Tehát az egyik jobb mint a másik. Világos hogy mondjuk a jó ember jobb mint a rossz ember. Igazolni azt hogy a bal annyi mint baj könnyű. Először a hangváltás abból indokolt hogy az L is és a J is pont ugyan abban az R,L,J hangosztályba tartozik. Másrészt, ilyen példákkal lehet ezt igazolni: baleset, balszerencse, balsors, balek, balga, balfék, balfasz. (fasz=fesz, feszes - Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára). Az Indoeurópai nyelvekben a "sinister" szó ugyan csak balsorsot jelent, gonoszat, rosszakarót, maga a rosszat. A Latinban a sinister ugyan csak bálkézfélölit jelent, bal oldalit, balt. (Olasz sinistra - bal, sinistro - rossz, gonosz, komor stb.)
Ahogy az elején említve volt, van két féle ember, az egyik aki szellemi fonalakon szeretne kapcsolódni másokhoz, a másik pedig aki a különbségeket leli fel az emberekben. Ezt két kifejezéssel lehet szemléltetni, asszociatív és disszociatív. Szóval az egyik a hasonlóságokat keresi és kapcsolja össze, míg a másik a különbségeket. Ebből csak egyedüli egy teremthet szerves egész rendszert. Az asszociatív. A másik egy folytonos, sokszor végtelen hosszú kolbász lesz. Egy hosszú libasor, ahol az elemek közt nincs összekötés, nincs kölcsönhatás, hanem csak az egymás mellett lévők kapcsolódása.
Észre kell vegyük hogy ez a Természetben nem hangsúlyos, hanem csak mint egy kényszerűségként jelenik meg. Ilyen a tagadás is például. Nem tudunk úgy tagadást állítani hogy egy létezőt, vagy létező állítást, állapotot meg ne tagadnánk. Például: olvas - nem olvas, tud - nem tud, megy - nem megy. A magyarban a -talan, -telen fosztóképző is ezt a szerepet tölti be. Tudatos - tudatlan, számos - számtalan, fékes - féktelen, véges - végtelen stb. stb. Tehát egy létező állapotot kell tagadásba helyezni ahhoz hogy egy nem létező állapotot fejezzünk ki. Ez is a tagadás lényege. Csak a létező létezik és a nem létező nem létezik. A nem létező nem létezhet, csakis a létező létezhet. Csak a van van s a nincs nincs! Ezt általában a sötét erőknek tulajdonítják, Lucifernek, a Sátánnak. Például az Ember Tragédiájában is ez áll, már pont a mű legelején, Lucifer méltatlankodik hogy ez a Teremtés nem egy nagy rekkenés. De ugyan ezt majdnem minden ősnép teremtés mítoszában megtalálhatjuk. Jön a Teremtő, majd a teremtés közvetlen elvégzése után valaki ott van hogy a fonákját valósítsa meg. Ez a felfogás nem mindig ilyen volt, mivel nem is így épül fel a Világegyetem, ahogy az már korábban tisztázva volt. Az egyensúly létezik és a kölcsönhatás. Csak hogy ez az egyensúly nagyon kibillent. Lassuk miért.
Mivel a bal agyfélteke nem képekben gondolkodik, nem KÉPes egy egységes egészet létre hozni, így a tudást (információt) egymás mellé sorakoztatja. Így jelenik meg a gépies gondolkodás, szellemiség és viselkedés. Mivel egy bizonyos tudnivalót csak úgy lehet egy ilyen rendszerben megkapni ha az ember apróként végig megy az elemeken. Nem marad más mint az elemezgetés, a gépies, robotikus megoldás. A kölcsönhatások (analógiák) teljesen kimaradnak. Ezennel megjelenik a félrevezetés, az elszakadás a valóságtól, a Természettől. Előre legyártott sablonok végtelen öklendezése jelentkezik és válik uralkodó állapottá. Ezt általában ideológiának szoktuk nevezni. A mai világunk csak is erre a mintára épít. Előre legyártott sablonok. Legyen az eszmék terén, a városok építésében vagy a társadalom bár melyik más ágazatában. Aki nem egy előre ismert vagy ismertetett mintát ismételget az egy kívülálló és veszélyt jelent. Gúny tárggyá válik, megjelenik a kirekesztés. Ez egy teljesen mesterséges, gépies hangyatársadalom felé vezet, ahol az önazonosság eltűnik, a szellemi értékek kivannak radírozva, a tehetségesség ki van herélve, az önálló gondolkodásról nem is beszélve. A múltban már sok ilyen kísérlet volt. A vallás is az, az inkvizíció, a feudalisztikus robotolás (ma is pont ugyan az van), nemzetszocializmus (nácizmus), kommunizmus. Megjelenik a teljes egyöntetűség. Ez a bal agyfélteke világa. A bal agyfélteke háborúja a valóság ellen című fejezetet éli az emberiség. S ha még sokáig így folytatódik nem túl sok marad az emberiségből.
Egy szerves rendszert nem lehet megmagyarázni, letérképezni, beazonosítani egy szervetlen módszerrel. A gépies, sík és egyöntetű (lineáris) módszer tehetetlen ilyen szempontból. Tehetetlenségében mit cselekszik? Mivel nem ismeri fel a szerves rendszer mivoltát, mi az hogy, az egész teljes egységét nem észleli, eltünteti azt, kiirtja, lefejezi, elpusztítja. Ebben nagy szerepe van az intézményesítésnek. A vallás is egy intézmény. Az élet tudásának az intézményesítése. Nem is meglepő hogy nem is tud semmit a Teremtett világról, fogalma sincs a kölcsönhatásról vagy az együttműködésről. Mivel egy szerves rendszert nem lehet leszűkíteni egy síkba, azonban egy szerves rendszer tartalmazhat síkokban elhelyezett részeket, hiszen ezekből áll össze. De nem mindegy hogy ezek kölcsönhatásban állnak egymással és egyenértékűek vagy egymás mellé vannak állítva felsorakozva mint a katonák. Képzeljünk el szerves rendszerként egy 3D gömbszerkezetet, ahol nem csak a külső váz alkotó elemei vannak egymással összekötve, hanem a belső elemek is. Ezt nevezzük idegen szóval holisztikusnak. De egy olyan jelkép mint a Yin és Yang ezt nagyon szépen kifejezi nekünk leegyszerűsítve. Két entitás vagy állapot, amely egyidejűleg egymásba hajol és mindegyikben van egy kicsi a másikból. A tükrös példázat is pont ugyan ez.
A magyar nyelv világos hogy holisztikus, asszociatív, a fogalmak kölcsönhatásban vannak egymással. Az úgynevezett szóbokrok magja a gyökök, a szóbokrok fogalomvilága mind egymással összekapcsolva különböző árnyalatokat megalkotva létre hozza a magyar nyelvet. Egy ilyen nyelv, akár a Természet, a Teremtés, végtelen. Nem csak hogy végtelen hanem önújító. A Természet is az. Minden évben megújul. Egy örökké tartó körforgás mely örök idők óta létezik. Tavasz - Nyár - Ősz - Tél -> újulás -> Tavasz - Nyár - Ősz - Tél ... s így tovább a végtelenségig. "Mint a Mennyben, úgy a Földön", a nagy minta vissza tükrözve kicsiben és fordítva. A kettő között természetesen kölcsönviszony van. De nem csak a magyar nyelv ilyen, bármely szerves nyelv, szerves műveltség vagy szerves rendszer. Ezek eredetileg a Természetet mintázták. Ezért is szoktuk mondani: "Természetes!", mivelhogy a Természetet vagy annak valamely mivoltát fejezi ki. Másrészt ezért is igyekeznek a Természetet elpusztítani, eltüntetni, hogy ne legyen minta. A Természetben nincs intézmény, nincs ideológia. Az intézményesítéssel a mesterséges minta jelenik meg. A társadalom mesterséges, az intézmények agytrösztjeitől származott ideológiák számítanak mintaként. Ez valójában az Édenből való kiesés. Ádám és Éva története valójában ezt takarja. Egy olyan kiesést ahol az ember már nem él összhangban a környezetével. Tévútra kóválygott. Az úgynevezett racionalitás kerül előtérbe. Valójában nincs olyan hogy ráció, vagy racionalizmus, racionalitás. Ez sem más mint az elemzős módszer amely végig fésüli a talált elemeket, de az egészre soha nem talál rá. Egy végtelen ördögi kör. Amit eladnak ma az embereknek racionalitás név alatt az nem más mint egy kidolgozott hazugság. Például: "A Föld nem lehet kerek, ha kerek lenne leesnénk róla". "Miért vannak magyarok Erdélyben? El akarjak lopni Erdélyt!". "Nem loptam el, csak hazavittem ne vegye el más". "Nem én törtem be az ablakot, hanem a labda, én jobbra rúgtam de az balra ment. Nem akartam! Nem az én hibám". Körül-belül erre alapszik a mai társadalom. Soha senki sem hibás. Persze mindig mindenki mást hibáztat. Csak áldozatok vannak, tettesek sehol. A jellemző példa nem más mint a politika. Lesz-e valaki valaha megbüntetve a politikában romboló tetteiért? Mesékben lehet. Ez a rendszer pont ezért van így felépítve. A sík (lineáris) rendszerben ahol a szűk látókörű ember nem is képes összekötni az eseményeket, az összetartozó részeket. Egy sík rendszerben nem is lehet. Innen a nagy gyűlölet és a nagy igyekezet a szerves gondolkodás ellen.
A tanulékonyság pedig teljesen megsemmisül. Minden egyes sík adatsor után, adatsor elemzése után minden semmisül (nullázódik), így nincs tapasztalat. Evvel a tanulékonyság, a jobbítás eltűnik nyomtalanul. Ez nem más mint a számítógépek működése. Ahol csak adat feldolgozás létezik meg adat szolgáltatás. És egy gép nem tud egy olyan adatot kiszolgálni (kiviteli adat, output) ami nem volt előzetesen betáplálva (beviteli adat, input). Ez a sablonok "öklendezése". Ami úgy jelentkezik a mai társadalomban hogy "amit én nem tudok, az nincs", "amit nem értek, az nem jó". Egy számítógép ha nem képes egy adatot feldolgozni kiírja hogy hiba (error). Attól az adat, vagy mondjuk egy futtatásra szánt program lehet jó és helyes, de ha én nem tudom mi az, nem tudom mit kezdjek vele akkor nem jó, hiba. Ha sokat még okoskodik az emberiség és nem tér észhez erre a szintre fog lesüllyedni véglegesen. Lesz egy szép rideg, érzelem nélküli gépies hangya társadalom. A kapitalizmus a vásárlási kultúrával ezt akarja elérni. Persze ez mind fényűzés. Olyan nincs hogy vásárlási kultúra vagy vásárlói kultúra. Ez is csak egy mesterséges, szűkeszű badarság. Mivel mindent meg kell alapozni egy szervetlen rendszerben egy ideológiával, a kapitalizmusnak az ideológiai alapköve az evolúció. Nélküle az indusztrializmus nem is létezhetne. Az hogy egy fajból egy másik jobb faj fejlődhet ki, a Természetben csak lebontás létezik. Másrészt a Természet mindent a megfelelő helyre teremt. Nem fogunk egyhamar látni oroszlánokat az északi sarkon, sem fordítva, jeges medvét a Szaharában. Mindennek meg van a megfelelő helye, ezt nevezzük helyesnek. A fonákja a helytelen. És főképp nem a majmokból lett az ember. Az is egy lineáris rémálom, ahogyan a görbehátú majom egy kevésbé görbehátú majommá fejlődött majd még kevésbe görbébb és egyenesebb és egyenesebb hátat fejlesztett ki. Majd egyből, biztos bizalmából látva fejlődését, átalakult emberre. Még nevetséges sem. Átalakulás létezik, mint ahogy a tojásból lesz a csirke vagy a hernyóból lepke. Az egész élet egy átalakulás. Ezt minden ősi műveltség tudta, ezért is kellett őket kiirtani és barbárra, pogánnyá varázsolni a könyvek oldalán. Az átalakulás nem feltételez jobbat. Egy állapotból a másikba átalakulás nem feltétlenül jobbítást jelent. Minden állapotnak meg van a maga szerepe a megadott időben. Az emberi élet is csupa átalakulás. Már a nemzés után elkezdődik. Majd folytatódik a születés után is. A megfelelő életkorban a megfelelő állapotot ölti fel az ember. Persze vannak kilengések, anomáliák is. Mint amikor egy ember felnő testileg, fizikailag, de szellemileg valahol az elemi vagy akár óvodás szinten marad. Egy egyszerű példa az lenne ha az ember elképzelné hogyan és mikor tanulnak a madarak repülni. Hát akkor amikor már érettek rá. Ha még nem érett rá, akkor kudarc lesz belőle. Újból segítségünkre jön a magyar nyelv: ér, érni, érett, érettség, érettségi. Megért, elért, beért. Most a megért lehet kettős, ha valaki megért valamit vagy ha megért az alma a fán. Érthető? Mindkettő arra az állapotra utal amelyre elér egy bizonyos helyzet. Egy állapot teljességébe jutását fejezi ki, kikerekedését, megvalósulását. Itt nincs szó jobbról vagy hogy az előző állapot rosszabb volt. Az evolúció egy hatalmas téveszme, egy sík (lineáris) ámítás. Nem kell igaz legyen, csak igaznak tűnjön. Így rávesszük a sok agymosottat szaladjon darab papírokért és vásároljon újabbnál újabb árút. Egy árút hogy lehet végtelenül eladni? Evolúcióval! Elhülyítjük az embert hogy fejlődik a tudomány, és az érintéses telefon jobb mint a gombos. Figyeljük meg, csak a használási módját cserélték ki, maga az érintéses telefon nem tartalmaz semmivel sem többet mint egy gombos telefon tartalmazhatna. Arról nem is beszélve hogy minden tudomány falcs. Ez az intézményi rendszernek és az egyöntetű, sík mivoltából adódik. Nincs külön tudomány és vallás. Egy tudás van, az az élet tudása, az élet tudománya. Hogyan kell túlélni az életet. Ez a szokásokban, népművészetben, népdalokban, népmesékben van elrejtve. Az intézmény egyenesen a zombi gyár, az emberellenességnek a hóhéra. És újból vissza az elejére, de hát aki ebben az ördögi kőrben van annak a tanulékonysága semmis, nem létező. A látókörét lefedi az intézményesített gépies, inkább, adat tologatás mint gondolkodás. Ezért olyan nehéz bármilyen jó változtatást tenni a társadalomban. Az emberi tömegek nem tudják elképzelni mi az, vagy milyen lenne. Ez persze a rendszert szolgálja, akinek legfőbb célja sötétben tartani a tömegeket.
Tegyük fel hogy az újabb a jobb. S a csirke jobb mint a tojás s a lepke jobb mint a hernyó. De akkor mi lesz a nappalok és éjszakák váltakozásával? Jobb a nappal mint az éjszaka? Vagy fordítva? Azt jelenti van kivétel? Az egész egy ördöngi kör! Például Magyarul a NŐ az a női nemet is fejezi ki mint a növekedést is. Innen a növény is, mert nő, azaz növekszik. A nő pedig asszonnyá nő, alakul. Ezért van a Magyaroknak Nagyasszonya és nem nagynője vagy nagycsaja. A fiúból pedig férfi lesz. Most melyik lenne a jobb? Így lehet üres vitát és viszályt kelteni a semmiből, látszat ellentéteket teremtve. Az egész Teremtés roppant egyszerű. Egyszerű és nagyszerű. Minden magától érthető. Ellenben a sík felfogásnak a bonyolultabb jobbnak tűnik. Ebből adódik az evolúció alapja is, ha több gomb van egy kütyün akkor jobb mint az az előtti amin kevesebb gomb volt. S akkor a kalapáccsal mi lesz? Miért nincs gomb rajta? Még egy kivétel? BOLONDOKHÁZA!
Tehát a megoldás a szerves módszer. Az asszociatív amely az összefüggéseket keresi, nem pedig a disszociatív amely széthúzza, szétszakítja a kapcsolatokat majd leszűkítve egymásmelle egy síkba helyezi. Szépen néz ki az igaz, de helytelen. Másrészt ez az a módszer ami egy teljes kiszolgáltatottsági állapotot idéz elő, a teljes függőségbe döngölve az embert. Ez nem egy nagy feltalálás, a magyar nyelv, a magyar műveltség (de más nyelvek és műveltségek is többé-kevésbé) tartalmazzák mind azt ami szükségünkre lehet egy ilyen állapot, helyzet felismerésére. Nagyon oda kell figyelnünk a kifejezésekre amelyek nyelvünkben lapulnak. Például szűkagyú, szűk látókörű, begyepesedett az agya. Vagy az olyan közmondások mint "Vak vezet világtalant". A már említett balfék, balek szavaink. A nyelvünk nagyon ősi bölcsességet hordoz. Tudja hogyan működik az emberi társadalom, az ember viselkedése milyen, az emberi szellemiség hogyan működik és milyen kapcsolatban áll a Világegyetemmel. Csak figyelmesnek kell lenni és ki kell őket bányászni. Ahogyan Kiss Dénes mondta: "A magyar nyelv a valóság nyelve". A megoldást is a nyelvünk és műveltségünk adhatja meg úgy szintén. Mert mind ezt meg kell előzni és nem szabad engedni hogy az emberi társadalom egy biorobot egyveleggé váljon. Nem szabad hagyni hogy az emberiesség egyszerűen tabu legyen, az erkölcstelenség és az elzüllöttség pediglen a menő. A birkaszellemiség pedig az eszményi állom.
Tegyük fel hogy az újabb a jobb. S a csirke jobb mint a tojás s a lepke jobb mint a hernyó. De akkor mi lesz a nappalok és éjszakák váltakozásával? Jobb a nappal mint az éjszaka? Vagy fordítva? Azt jelenti van kivétel? Az egész egy ördöngi kör! Például Magyarul a NŐ az a női nemet is fejezi ki mint a növekedést is. Innen a növény is, mert nő, azaz növekszik. A nő pedig asszonnyá nő, alakul. Ezért van a Magyaroknak Nagyasszonya és nem nagynője vagy nagycsaja. A fiúból pedig férfi lesz. Most melyik lenne a jobb? Így lehet üres vitát és viszályt kelteni a semmiből, látszat ellentéteket teremtve. Az egész Teremtés roppant egyszerű. Egyszerű és nagyszerű. Minden magától érthető. Ellenben a sík felfogásnak a bonyolultabb jobbnak tűnik. Ebből adódik az evolúció alapja is, ha több gomb van egy kütyün akkor jobb mint az az előtti amin kevesebb gomb volt. S akkor a kalapáccsal mi lesz? Miért nincs gomb rajta? Még egy kivétel? BOLONDOKHÁZA!
Tehát a megoldás a szerves módszer. Az asszociatív amely az összefüggéseket keresi, nem pedig a disszociatív amely széthúzza, szétszakítja a kapcsolatokat majd leszűkítve egymásmelle egy síkba helyezi. Szépen néz ki az igaz, de helytelen. Másrészt ez az a módszer ami egy teljes kiszolgáltatottsági állapotot idéz elő, a teljes függőségbe döngölve az embert. Ez nem egy nagy feltalálás, a magyar nyelv, a magyar műveltség (de más nyelvek és műveltségek is többé-kevésbé) tartalmazzák mind azt ami szükségünkre lehet egy ilyen állapot, helyzet felismerésére. Nagyon oda kell figyelnünk a kifejezésekre amelyek nyelvünkben lapulnak. Például szűkagyú, szűk látókörű, begyepesedett az agya. Vagy az olyan közmondások mint "Vak vezet világtalant". A már említett balfék, balek szavaink. A nyelvünk nagyon ősi bölcsességet hordoz. Tudja hogyan működik az emberi társadalom, az ember viselkedése milyen, az emberi szellemiség hogyan működik és milyen kapcsolatban áll a Világegyetemmel. Csak figyelmesnek kell lenni és ki kell őket bányászni. Ahogyan Kiss Dénes mondta: "A magyar nyelv a valóság nyelve". A megoldást is a nyelvünk és műveltségünk adhatja meg úgy szintén. Mert mind ezt meg kell előzni és nem szabad engedni hogy az emberi társadalom egy biorobot egyveleggé váljon. Nem szabad hagyni hogy az emberiesség egyszerűen tabu legyen, az erkölcstelenség és az elzüllöttség pediglen a menő. A birkaszellemiség pedig az eszményi állom.
Egész és rész
asszociatív - párosító
|
disszociatív - pártalanító, széthúzó
|
Az asszociatív gondolkodás a mozaik darabokat egységbe helyezi, társítva őket. A disszociatív gondolkodás minden egyes mozaik darabot külön kezel s így egymás mellé helyezi őket egy vagy több síkba. Sík gondolkodás.
Szerves és szervetlen
Továbbá, így adódik a természetes világkép és a szervetlen modern világkép, amelynek csak a városi lét okozhatja előjöttét. A sík gondolkodás is csak a városi élet, létnek szüleménye. Ennek teremtője pedig az írott törvény, amely nem a Természetes törvényre alapszik hanem az elnyomásra, a szabad akarat megtöréséré és tömegek sorba állítására. A Természetes törvény persze két ellenséges ellenfél mintájában van bemutatva. Ez az írott törvény téveszméje, illúziója. (lásd az utolsó képet)
Következetes és következetlen
Mindebből adódik egy furcsa fonák gondolkodás. (például "A szusza" népmesénk) A következetesség az elmarad. Ez egy féle fonák asszociatív gondolkodás. Ebből adódnak olyan megoldások melyek által az ipari hulladékot az óceánok mélyére dobják. Ha nem látom, nincs! Vagy a cigarettázás betiltása a nyilvános helyeken, miközben a járművek fel és le robognak orrunk alatt boldogan püffékelve, ami sokszorta veszélyesebb és károsabb mint a cigarettafüst egész összességében.
Ennek van egy még durvább változata. Az ellenpárosítás. Például: "háborúzzunk a terrorizmus ellen." A latinság és az ortodoxizmus találkozása egy azon nép "műveltségében". Vagy "land of the free, home of the brave". A "szabadság" országában az indiánok rezervációban laknak, akiket hivatalosan még mindig hadifogolyként tartanak nyilván. S mennyi bátorság kell, vagy ha egyáltalán az kell hozzá, a védtelen emberek kiirtásához? Az egész egy látszat. A külsőség.
Az esztelen szórakozás. Miután halálra melóztam magam, kimegyek a haverokkal a városba bulizni hogy "kikapcsolódjak." Nem elég hogy a meló szétrombolta az idegrendszert, egyesek úgy "kapcsolódnak" ki hogy az olyan zajos helyekre mennek (pl. diszkó) ahol az idegrendszer még sokszorta többször jobban ki van feszítve. Valami valójában ki lesz ilyen környezetben kapcsolva, csak hogy azt tudatosságnak nevezik, meg öntudatnak. Ez mind mesterséges emberellenes "terápia."
Ennek van egy még durvább változata. Az ellenpárosítás. Például: "háborúzzunk a terrorizmus ellen." A latinság és az ortodoxizmus találkozása egy azon nép "műveltségében". Vagy "land of the free, home of the brave". A "szabadság" országában az indiánok rezervációban laknak, akiket hivatalosan még mindig hadifogolyként tartanak nyilván. S mennyi bátorság kell, vagy ha egyáltalán az kell hozzá, a védtelen emberek kiirtásához? Az egész egy látszat. A külsőség.
Az esztelen szórakozás. Miután halálra melóztam magam, kimegyek a haverokkal a városba bulizni hogy "kikapcsolódjak." Nem elég hogy a meló szétrombolta az idegrendszert, egyesek úgy "kapcsolódnak" ki hogy az olyan zajos helyekre mennek (pl. diszkó) ahol az idegrendszer még sokszorta többször jobban ki van feszítve. Valami valójában ki lesz ilyen környezetben kapcsolva, csak hogy azt tudatosságnak nevezik, meg öntudatnak. Ez mind mesterséges emberellenes "terápia."
Mennyiség és minőség
Az "indoeurópai" nyelvek és ember, nem tud különbséget tenni a minőség és mennyiség között. Neki csak mennyiség van. Ezért neki ha több van pont ugyan abból a minőségből, nem a minőséget nevezi meg hanem a mennyiséget. Három kutyák s 16 tonnák. Vagy, egy pár cipők. Mivel egy fél meg egy fél, az egy pár cipők. Mert hogy két fél van a számlálás után. A magyar ember, a magyar nyelv a minőséget nevezi meg, azt tartja számon. Ebből adódik hogy a nyugati ember nem képes különbséget tenni az élő és a tárgyi minőség között. A mennyiség és nem a minőség számít ettől fogva. Majd következik a sok minőségtelen semmi felhalmozása. S az újizmus megjelenése, amely lecseréli a "régi" kocsit, mobilt stb. stb. csak mert "régi" volt. Ugyanakkor új dolgokat, új gondolatokat képtelen elfogadni, befogadni. Érdekes hogy az "új" termékért él és hal. Egy teljes tudathasadásos állapot.
Kiegészítő és ellenpár
(egész és szakadás)
Az egymást kiegészítő, komplementáris Yin és Yang. Vagy Hunor és Magor. Másik felén a tudathasadásos, természetellenes és szervetlen gondolkodás mód. A tudathasadás nem csak a tudatos és tudatalatti, hanem a bal és jobb agyfélteke között zajlik le. Mind ez az élettől való elkülönítéshez vezet. Mind attól ami természetes, ami szerves. Maga a Természettől. Így megjelenik a Természet ember uralma alá való helyezésének kísérlete. Megjelenik az intézmény, amely mindent tudománytalannak, véletlennek vagy értéktelennek tart ami szerves egész s a Világmindenség működését tükrözi. Korunk egyik vívmánya pedig a női és férfi minőség közötti ellentétek félállítása. Ez a két gondolkodásmód ami van a világban, a sík, a bal és a párosító, társító a jobb. A jobb látja a sík gondolkodást, (belát a kártyáiba) de fordítva már nem működik. A sík, egyöntetű gondolkodók már nem képesek érteni a jobb agyféltekés asszociációkat, analógiákat. (valahogy így van a magyar nyelvvel is, mi belátunk az "indoeurópai" nyelvekbe, de ők nem képesek fordítva ugyan erre) Gyakorlatilag a " bal agyfélteke a valóság ellen" című történelmi fejezetet éljük.
Akinek sikerülni fog lefordítani az asszociatív gondolatokat disszociatívra, az az emberiséget fogja megmenteni. Persze a tudathasadásos állapotból való kikószálódáshoz az egységet kéne megteremteni, ahol a két féle gondolkodás együtt dolgozik egészet alkotva. A sík gondolkodás egy szerves világban mint amiben élünk, (mármint a Természet, a Világmindenség) csak az életfélelmet szaporítja.
Akinek sikerülni fog lefordítani az asszociatív gondolatokat disszociatívra, az az emberiséget fogja megmenteni. Persze a tudathasadásos állapotból való kikószálódáshoz az egységet kéne megteremteni, ahol a két féle gondolkodás együtt dolgozik egészet alkotva. A sík gondolkodás egy szerves világban mint amiben élünk, (mármint a Természet, a Világmindenség) csak az életfélelmet szaporítja.
ADALÉK:
Varga Csaba:
A magyar ész
(Megjelent a Demokrata 41. számában, 2010. október 13-án.)
Orbán Viktor beszédeiben többször hivatkozott a sajátos magyar gondolkodásra, észjárásra, s biztatta hallgatóit, hogy használják ezt ki, mert felemelkedésünk nem elhanyagolható tartaléka rejlik benne. Ám e különleges lehetőségünket úgy fordíthatjuk javunkra, ha lényegét megértjük.
Természetesen egy cikkben csak érinteni lehet ezt az átfogó témát, de remélem, hogy ilyen röviden is sikerül érzékeltetnem valamit a lényegéből. Mindenesetre az alábbiakat arra való erős bíztatásként írom, hogy merjünk magyarok lenni. Ez valóban különleges helyzetet biztosít számunkra a szellemi sikerességben.
Nyelvünknek és műveltségünknek köszönhetően gondolkodásunkat teljes mértékben megszabja az, hogy jobb agyféltekénk irányítja a balt, míg a nyugati gondolkodásban a bal agyfélteke uralja a jobbot. A jobb agyfél munkája: képzelő erő, bölcselet, a kép átlátása, lehetőségek felismerése, szárnyaló gondolkodás, tisztánlátás, hit stb. A bal agyfélteke munkája: részletek felismerése, szabály megértése, gyakorlatias gondolkodás, rend észlelése stb. Érdekes még, hogy a bal agyfélteke először valaminek a nevére figyel, a jobb agyfélteke pedig arra, hogy az a valami mire jó. A különbség tehát nem faji, hanem csak arról van szó, hogy melyik agyfélteke uralja a másikat.
Tömören úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a jobb agyfélteke a lehető legtávolabbi dolgok közötti összefüggéseket igyekszik felismerni, ezzel szemben a gyakorlatias bal agyfélteke a részletekre figyel. Viccesnek hangozhat, de mélyen jellemző: egy német nem indul el collstock nélkül, mert mindent mérnie kell. E sokszor már-már kényszerbetegségnek tűnő cselekvés oka az, hogy a bal agyfélteke által irányított gondolkodású csak abban reménykedhet, hogy minél több részletet ismer meg a világból, annál jobban megérti az EGÉSZET, a TELJESSÉGET. Holott, mint Tóth József írta valahol: „A rész csak az egész okán értelmes”.
Nagyon érdekes, hogy a fent leírtak lényege a 19. század második felében még egészen köztudott volt. Tóth Béla (született 1857) A magyar anekdotakincs I-IV. kötetének előszavában (Szalay Károly válogatása ugyanezen címmel: Gondolat, Budapest, 1986) ezt írja a Deák Ferencről szóló anekdotákról: "Németesen fürkésző és töredékeket összerakó elme bizonnyal ki tud hüvelyezni belőlük egy kész filozófiai rendszert. Mi magyaroknak nincsen szükségünk ilyen sommázásra. /.../ minden forgácsban megtaláljuk az egészet, az igazságot, az erőt, az embert." Ebben minden benne van, amiről eddig szóltam.
Hadd mutassam be a bal agyfél uralma által okozott gondot egy gyakorlati példával is.
Ha egy nyugati kíváncsi a nyúlra, a nyúlságra, vesz egy nyulat, kibérel egy hatalmas laboratóriumot. A nyulat szorgos kezek először is szétszedik, majd legapróbb részleteit is ezerféle elemzésnek vetik alá. Aztán a kapott vegyi eredmények, grafikonok stb. tömkelegét egy szép könyvben kiadják, s ráírják a címlapra: A NYÚL. Átnyújtják az érdeklődőnek, hogy tessék, ez a nyúl. Csakhogy ez egy döglött nyúl leírása. Ez a nyugati, bal agyfélteke által irányított gondolkodás végzetes csapdája.
Nekünk viszont nem kell a részletek végtelenjét gyűjtenünk, abban reménykedve, hogy a végtelen adathalmazból egyszer csak feldereng a teljesség. Mi ugyanis mindig a teljességből indulunk ki. Ez magyarázza azt, amit megboldogult Gyurkovics Tibor mondott pár évvel halála előtt: „nekünk nincsenek filozófusaink, nekünk költőink vannak”. Mert ők tolják helyére a bennünk élő teljesség-képben azokat a kilógó részleteket, vagy söprik le azokat a bogáncsokat, melyek megzavartak bennünket. (Tessék csak olvasgatni József Attilát, Weöres Sándort, Adyt, Aranyt stb., hamar kiderül.)
Érdemes itt mellékesen azt is megemlíteni, hogy a teljességből való kiindulás fogalmazódik meg a Szent Korona eszmében is, mely a magyar világszemlélet jelképes megtestesülése.
Tehát világos, hogy egyik esetben fentről lefelé, a másik esetben lentről felfelé tart a világ megismerése. Vagyis ahol a bal agyfélteke uralma alá gyűrte a jobb agyféltekét, ott egy fordított világszemlélet jött létre. Ez a fejtetőre állás meghökkentően egyszerű nyelvi példákkal is igazolható, ugyanis a nyelv és a világszemlélet ugyanannak két oldala.
Az angol így mutatkozik be: „– John Smith“. Tehát a fontossági sorrendben első helyen az ÉN áll, s aztán következik csak a tágabb környezet, a család. A magyar viszont így mondja: „– Kovács János“. Vagyis előbb a hovatartozását, a családját említi, s csak aztán nevezi meg saját magát. Az angol ezt írja: 16. november, 2010. Első helyen tehát a MA áll, aztán a tágabb időlépték, a hónap, s csak legvégül jön a legtágabb időmeghatározás: 2010. (Mennyi gondot okoz ez nekik!) A magyar viszont pontosan fordítva gondolkodik: 2010. november 16. Már értjük, miért: a teljességből a részletekre haladás miatt előbb a legszélesebb körű időt adjuk meg, az évet (még régebben előbb a csillagképet, melyben kel az idő tájt a nap), aztán lépésről lépésre szűkítve a kört: a hónapot, majd a napot, órát, percet. Továbbá a gyakorlatias szempontú, bal agyfélteke által irányított ember természetes módon azt keresi, hogy mi az a világban, ami megfogható, tulajdonná tehető. (Jusson eszünkben a „gyarmatosítás kora”, s mostanában a pénz uralma.) Figyeljük meg: egy angol mondat szükségszerűen tükrözi ezt a szemléletmódot, hiszen ezek a fogalmak alkotják gondolkodásuk gerincét: ÉN, ITT, MOST, MEGFOGOM. Az én a legfőbb, s a birtoklás. Jellegzetes bal agyféltekés gondolkodás. Például az angol, vagy a német nyelv összeomlana, ha hirtelen eltűnne belőlük a birtoklás kifejezője, a have, illetve a haben. Mi értetlenül sodródunk ebben a számunkra teljesen idegen, fordított, szervetlen gondolkodású világban.
Tehát a magyar mindig a teljességből indul ki, mondhatni, a magasból figyel mindent átlátva, mint a sas, s onnan ereszkedik le az épp kívánt részletre. Minden egyes magyar szó is ilyen felépítésű, ez a gyökrendszer lényege. Vagyis mindent csak az EGÉSZ részeként értelmez, nyelve erre vezeti rá. Ez teszi lehetővé, hogy távoli dolgok között is könnyen felismerje, felfedezze az összefüggéseket, mely egyébként is a jobb agyféltekének a feladata. Ennek egyik gyakorlati gyümölcse az egyéni leleményesség. Az angolban viszont „brain storming” kell, hogy beinduljon a képzettársítás − írja Dr. Arató István A világ nyelve című tanulmányában. Természetesen félreértés ne essék, bárki képes lehet nagy szellemi teljesítményre, csak a magyar anyanyelvűnek sokkal könnyebben megy a lényeg felismerése.
Bizonyára sokan emlékeznek a Millenárison felépített „Álmok álmodói – Világra szóló magyarok” című kiállításra (2001-2002). (E sorok írója is ott szerénykedett fényképként a falon lógva – mint filmrendező.) Nos, aki ezt a kiállítást nyitott szemmel végignézte, meghökkenhetett: mi kitalálni való maradt másoknak? Bizony sokkal kevesebb, mint gondolnánk. Mindazon alapgondolatoknak tán 70-80%-a is, s ezek között is a legalapvetőbbek elsöprő többsége, amire oly büszke a nyugat, magyar anyanyelvű ember fejéből pattant elő. (Az akkoriban hatalomra kerülő MSZP-SZDSZ koalíciónak első dolga volt, hogy a Millenáris e hatalmas látogatottságú kiállítását a legnagyobb botrány árán is azonnal lebontsa, eltüntesse, vezetőjét mélyen megalázza. Aki kissé elgondolkodik, hamar rájön, hogy miért.) Csak néhány példa a leleményeinkre: telefonközpont, számítógép, képcső, 3D monitor, floppy lemez, golyóstoll, gyufa, villanykörte, helikopter, lökhajtású repülő, hangosfilm, képtávíró, sztereo rádióadás, automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, vízturbina, gőzturbina, szélturbina, forgó kondenzátor, sugárhajtómű, ejtőernyő, transzformátor, nukleáris láncreakció, atomreaktor, hidrogénbomba, lökhajtású repülő, torpedó (robotrepülőgép), kórházi fertőtlenítés, Béres csepp, lágy kontaktlencse, lift, bakelit hanglemez, mikrobarázdás lemezjátszó, holográfia, filmfelvevő gép, szódavíz, élesztő, színes televízió, részecskegyorsító stb., stb., s bizony, nagyon régen… az írás és a könyv is. Mint ahogy egykoron a kerék, fazekaskorong, szekér, tejpor, kengyel, visszacsapó íj, nehézeke, vetésforgó, gomb, fehérnemű, szauna, központi fűtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó) stb. Aztán az alapleleményeket persze lehet tökéletesíteni, kicsinyíteni, nagyítani, hozzátenni, fejleszteni stb., amiben például a japánok oly jelesek.
A fentiek nem egy mítosz elemei, hanem egyszerű tények. Egyszerű tények azok is, amiket a magyar nyelvről, s az egészben, avagy a részletekben való gondolkodásról is elmondtam röviden. De hadd említsek azért még egy anekdotát is. Amikor Enrico Fermi (1901-1954) olasz atomfizikust megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: “Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!” Erre vall egy idei, szeptemberi internetes újsághír is a 4. Közép-európai Matematikai Olimpia végeredményéről (középiskolások versengtek): “Magyarország hatfős csapata az első helyet szerezte meg csapatversenyben, a kiadott három aranyéremből kettőt hoztak haza, továbbá három ezüst és egy bronzérmet, s a legeredményesebb diák is a magyarok közül került ki”. Mindez döntő részt a magyar anyanyelvnek köszönhető (a matematika esetében is: mi ugyanis kettes számrendszerben gondolkodunk).
A fent leírtak tanulsága az, hogy a magyar nyelvtant a magyar nyelv, nem pedig az idegen nyelvek nyelvtani szabályai szerint kellene tanítani. Mert az idegenektől átvett, azok nyelvére szabott rendszerből jóval több lóg ki a magyar nyelvből, mint ami belefér. Iskoláink pedig e nagyszerű többletet, tehát éppen azt, ami sajátosan magyar, igyekeznek levagdosni, elfeledtetni, az óvodától az egyetemig. Hol van már az az egykori állapot, amikor a magyar nyelv művelése össznépi szellemi játék volt?
Ha nem vigyázunk, lassacskán semmivé válik a magyar nyelv egyedülálló, ősidőkből hozott, különösen termékeny szellemisége. Iskolarendszerünknek, s benne a magyar nyelv oktatásának tehát gyorsított ütemben magyarosodnia kellene.
A magyar ész
(Megjelent a Demokrata 41. számában, 2010. október 13-án.)
Orbán Viktor beszédeiben többször hivatkozott a sajátos magyar gondolkodásra, észjárásra, s biztatta hallgatóit, hogy használják ezt ki, mert felemelkedésünk nem elhanyagolható tartaléka rejlik benne. Ám e különleges lehetőségünket úgy fordíthatjuk javunkra, ha lényegét megértjük.
Természetesen egy cikkben csak érinteni lehet ezt az átfogó témát, de remélem, hogy ilyen röviden is sikerül érzékeltetnem valamit a lényegéből. Mindenesetre az alábbiakat arra való erős bíztatásként írom, hogy merjünk magyarok lenni. Ez valóban különleges helyzetet biztosít számunkra a szellemi sikerességben.
Nyelvünknek és műveltségünknek köszönhetően gondolkodásunkat teljes mértékben megszabja az, hogy jobb agyféltekénk irányítja a balt, míg a nyugati gondolkodásban a bal agyfélteke uralja a jobbot. A jobb agyfél munkája: képzelő erő, bölcselet, a kép átlátása, lehetőségek felismerése, szárnyaló gondolkodás, tisztánlátás, hit stb. A bal agyfélteke munkája: részletek felismerése, szabály megértése, gyakorlatias gondolkodás, rend észlelése stb. Érdekes még, hogy a bal agyfélteke először valaminek a nevére figyel, a jobb agyfélteke pedig arra, hogy az a valami mire jó. A különbség tehát nem faji, hanem csak arról van szó, hogy melyik agyfélteke uralja a másikat.
Tömören úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a jobb agyfélteke a lehető legtávolabbi dolgok közötti összefüggéseket igyekszik felismerni, ezzel szemben a gyakorlatias bal agyfélteke a részletekre figyel. Viccesnek hangozhat, de mélyen jellemző: egy német nem indul el collstock nélkül, mert mindent mérnie kell. E sokszor már-már kényszerbetegségnek tűnő cselekvés oka az, hogy a bal agyfélteke által irányított gondolkodású csak abban reménykedhet, hogy minél több részletet ismer meg a világból, annál jobban megérti az EGÉSZET, a TELJESSÉGET. Holott, mint Tóth József írta valahol: „A rész csak az egész okán értelmes”.
Nagyon érdekes, hogy a fent leírtak lényege a 19. század második felében még egészen köztudott volt. Tóth Béla (született 1857) A magyar anekdotakincs I-IV. kötetének előszavában (Szalay Károly válogatása ugyanezen címmel: Gondolat, Budapest, 1986) ezt írja a Deák Ferencről szóló anekdotákról: "Németesen fürkésző és töredékeket összerakó elme bizonnyal ki tud hüvelyezni belőlük egy kész filozófiai rendszert. Mi magyaroknak nincsen szükségünk ilyen sommázásra. /.../ minden forgácsban megtaláljuk az egészet, az igazságot, az erőt, az embert." Ebben minden benne van, amiről eddig szóltam.
Hadd mutassam be a bal agyfél uralma által okozott gondot egy gyakorlati példával is.
Ha egy nyugati kíváncsi a nyúlra, a nyúlságra, vesz egy nyulat, kibérel egy hatalmas laboratóriumot. A nyulat szorgos kezek először is szétszedik, majd legapróbb részleteit is ezerféle elemzésnek vetik alá. Aztán a kapott vegyi eredmények, grafikonok stb. tömkelegét egy szép könyvben kiadják, s ráírják a címlapra: A NYÚL. Átnyújtják az érdeklődőnek, hogy tessék, ez a nyúl. Csakhogy ez egy döglött nyúl leírása. Ez a nyugati, bal agyfélteke által irányított gondolkodás végzetes csapdája.
Nekünk viszont nem kell a részletek végtelenjét gyűjtenünk, abban reménykedve, hogy a végtelen adathalmazból egyszer csak feldereng a teljesség. Mi ugyanis mindig a teljességből indulunk ki. Ez magyarázza azt, amit megboldogult Gyurkovics Tibor mondott pár évvel halála előtt: „nekünk nincsenek filozófusaink, nekünk költőink vannak”. Mert ők tolják helyére a bennünk élő teljesség-képben azokat a kilógó részleteket, vagy söprik le azokat a bogáncsokat, melyek megzavartak bennünket. (Tessék csak olvasgatni József Attilát, Weöres Sándort, Adyt, Aranyt stb., hamar kiderül.)
Érdemes itt mellékesen azt is megemlíteni, hogy a teljességből való kiindulás fogalmazódik meg a Szent Korona eszmében is, mely a magyar világszemlélet jelképes megtestesülése.
Tehát világos, hogy egyik esetben fentről lefelé, a másik esetben lentről felfelé tart a világ megismerése. Vagyis ahol a bal agyfélteke uralma alá gyűrte a jobb agyféltekét, ott egy fordított világszemlélet jött létre. Ez a fejtetőre állás meghökkentően egyszerű nyelvi példákkal is igazolható, ugyanis a nyelv és a világszemlélet ugyanannak két oldala.
Az angol így mutatkozik be: „– John Smith“. Tehát a fontossági sorrendben első helyen az ÉN áll, s aztán következik csak a tágabb környezet, a család. A magyar viszont így mondja: „– Kovács János“. Vagyis előbb a hovatartozását, a családját említi, s csak aztán nevezi meg saját magát. Az angol ezt írja: 16. november, 2010. Első helyen tehát a MA áll, aztán a tágabb időlépték, a hónap, s csak legvégül jön a legtágabb időmeghatározás: 2010. (Mennyi gondot okoz ez nekik!) A magyar viszont pontosan fordítva gondolkodik: 2010. november 16. Már értjük, miért: a teljességből a részletekre haladás miatt előbb a legszélesebb körű időt adjuk meg, az évet (még régebben előbb a csillagképet, melyben kel az idő tájt a nap), aztán lépésről lépésre szűkítve a kört: a hónapot, majd a napot, órát, percet. Továbbá a gyakorlatias szempontú, bal agyfélteke által irányított ember természetes módon azt keresi, hogy mi az a világban, ami megfogható, tulajdonná tehető. (Jusson eszünkben a „gyarmatosítás kora”, s mostanában a pénz uralma.) Figyeljük meg: egy angol mondat szükségszerűen tükrözi ezt a szemléletmódot, hiszen ezek a fogalmak alkotják gondolkodásuk gerincét: ÉN, ITT, MOST, MEGFOGOM. Az én a legfőbb, s a birtoklás. Jellegzetes bal agyféltekés gondolkodás. Például az angol, vagy a német nyelv összeomlana, ha hirtelen eltűnne belőlük a birtoklás kifejezője, a have, illetve a haben. Mi értetlenül sodródunk ebben a számunkra teljesen idegen, fordított, szervetlen gondolkodású világban.
Tehát a magyar mindig a teljességből indul ki, mondhatni, a magasból figyel mindent átlátva, mint a sas, s onnan ereszkedik le az épp kívánt részletre. Minden egyes magyar szó is ilyen felépítésű, ez a gyökrendszer lényege. Vagyis mindent csak az EGÉSZ részeként értelmez, nyelve erre vezeti rá. Ez teszi lehetővé, hogy távoli dolgok között is könnyen felismerje, felfedezze az összefüggéseket, mely egyébként is a jobb agyféltekének a feladata. Ennek egyik gyakorlati gyümölcse az egyéni leleményesség. Az angolban viszont „brain storming” kell, hogy beinduljon a képzettársítás − írja Dr. Arató István A világ nyelve című tanulmányában. Természetesen félreértés ne essék, bárki képes lehet nagy szellemi teljesítményre, csak a magyar anyanyelvűnek sokkal könnyebben megy a lényeg felismerése.
Bizonyára sokan emlékeznek a Millenárison felépített „Álmok álmodói – Világra szóló magyarok” című kiállításra (2001-2002). (E sorok írója is ott szerénykedett fényképként a falon lógva – mint filmrendező.) Nos, aki ezt a kiállítást nyitott szemmel végignézte, meghökkenhetett: mi kitalálni való maradt másoknak? Bizony sokkal kevesebb, mint gondolnánk. Mindazon alapgondolatoknak tán 70-80%-a is, s ezek között is a legalapvetőbbek elsöprő többsége, amire oly büszke a nyugat, magyar anyanyelvű ember fejéből pattant elő. (Az akkoriban hatalomra kerülő MSZP-SZDSZ koalíciónak első dolga volt, hogy a Millenáris e hatalmas látogatottságú kiállítását a legnagyobb botrány árán is azonnal lebontsa, eltüntesse, vezetőjét mélyen megalázza. Aki kissé elgondolkodik, hamar rájön, hogy miért.) Csak néhány példa a leleményeinkre: telefonközpont, számítógép, képcső, 3D monitor, floppy lemez, golyóstoll, gyufa, villanykörte, helikopter, lökhajtású repülő, hangosfilm, képtávíró, sztereo rádióadás, automata sebességváltó, bolygókerekes sebességváltó, dinamó, elektromotor, porlasztó, benzinmotor, benzinmotoros autó, vízturbina, gőzturbina, szélturbina, forgó kondenzátor, sugárhajtómű, ejtőernyő, transzformátor, nukleáris láncreakció, atomreaktor, hidrogénbomba, lökhajtású repülő, torpedó (robotrepülőgép), kórházi fertőtlenítés, Béres csepp, lágy kontaktlencse, lift, bakelit hanglemez, mikrobarázdás lemezjátszó, holográfia, filmfelvevő gép, szódavíz, élesztő, színes televízió, részecskegyorsító stb., stb., s bizony, nagyon régen… az írás és a könyv is. Mint ahogy egykoron a kerék, fazekaskorong, szekér, tejpor, kengyel, visszacsapó íj, nehézeke, vetésforgó, gomb, fehérnemű, szauna, központi fűtés, réz, vörösréz, acélrugó, kocsi (hintó) stb. Aztán az alapleleményeket persze lehet tökéletesíteni, kicsinyíteni, nagyítani, hozzátenni, fejleszteni stb., amiben például a japánok oly jelesek.
A fentiek nem egy mítosz elemei, hanem egyszerű tények. Egyszerű tények azok is, amiket a magyar nyelvről, s az egészben, avagy a részletekben való gondolkodásról is elmondtam röviden. De hadd említsek azért még egy anekdotát is. Amikor Enrico Fermi (1901-1954) olasz atomfizikust megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: “Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!” Erre vall egy idei, szeptemberi internetes újsághír is a 4. Közép-európai Matematikai Olimpia végeredményéről (középiskolások versengtek): “Magyarország hatfős csapata az első helyet szerezte meg csapatversenyben, a kiadott három aranyéremből kettőt hoztak haza, továbbá három ezüst és egy bronzérmet, s a legeredményesebb diák is a magyarok közül került ki”. Mindez döntő részt a magyar anyanyelvnek köszönhető (a matematika esetében is: mi ugyanis kettes számrendszerben gondolkodunk).
A fent leírtak tanulsága az, hogy a magyar nyelvtant a magyar nyelv, nem pedig az idegen nyelvek nyelvtani szabályai szerint kellene tanítani. Mert az idegenektől átvett, azok nyelvére szabott rendszerből jóval több lóg ki a magyar nyelvből, mint ami belefér. Iskoláink pedig e nagyszerű többletet, tehát éppen azt, ami sajátosan magyar, igyekeznek levagdosni, elfeledtetni, az óvodától az egyetemig. Hol van már az az egykori állapot, amikor a magyar nyelv művelése össznépi szellemi játék volt?
Ha nem vigyázunk, lassacskán semmivé válik a magyar nyelv egyedülálló, ősidőkből hozott, különösen termékeny szellemisége. Iskolarendszerünknek, s benne a magyar nyelv oktatásának tehát gyorsított ütemben magyarosodnia kellene.