A háború mint üzlet
avagy a jó zsaru-rossz zsaru játszma
Amióta létezik háború, azóta üzlet az. S háború azóta létezik amióta fegyverek. Na most, ez nem örökké volt így, a fegyvergyártás úgy öt ezer éve létezik, vele együtt a harciasság. Mind ez a Sémi népek Közel Keletbe való bevándorlása óta történik, akik a patriarchális szellemiséggel árasztották el világunkat. Később majd Európában is fel ütik fejüket, mint Ógörög vagy Romai birodalom. (megjegyzés: nagyon úgy tűnik amit szószórós értelmében Romai birodalomnak nevezünk nem úgy létezett és ha létezett nem akkor ahogyan tanítják, érdekes módon nem is titkolják hogy a Romai valójában egy másolata az Ógörög világénak, s Görög-Romai műveltségként is szokták említeni. Csak az emberek már képtelenek az összképet látni, hogy a Romai lehet akár a Reneszánsznak, inkább Renesánc, kitalációja.) Mind amit tudunk bizonyosan az csak annyi hogy Európádban békés élet folyt, itt mindig Európaiak éltek, őshonos népek, s a Szűz Anya kultuszában hittek. Ennek gyökere nem is lehet más mint a Kárpát Medence. (Grandpierre Atilla – Kárpát medence világ kulturális és szellemi központja). A Szűz Anya kultuszt lassan felváltotta a vérengző patriarchális szellemiség, amelynek alapja a zsarolás, a megtévesztés a szellemi gyötrelem és a viszály keltés. Akik ilyen módon gondolkodnak, mondjuk túlzás gondolkodásnak hívni, inkább működésnek, vagy nem bolygónkról valók vagy egy nagyon alacsony szintű tudatállapotban léteznek. Sőt tudatuk nincs is, csak zsiger, ösztön szinten működnek. A túlélés a legfontosabb, más semmi. Ami már ellentmondásos hiszen túlélés nem is létezik, végállomása az életnek a halál, azt meg biztosan senki sem élte túl. Úgyhogy miről beszelünk? Egy megkergült, megveszett állapotról. Ezt valahogy mindig kifejezte az emberiség, legyen az szűk eszű, szűk látókörű, borult agyú, még az orráig sem látó, vak vezet világtalant, bomlott agyú, féleszű, agyalágyult, együgyű, gyagya, begyepesedett eszű, vaksi, fajankó, tökfilkó stb, stb. Mind ugyan annak sok fajta árnyalatai, a magyar nyelv igen-igen bővelkedik szerencsénkre e kifejezésekben.
Hogy egy egész képet nyerjünk, a valóság működésére kell tekintsünk. Nem annyira bonyolult amennyire hangzik. Két szóban kifejezhető: EGYSÉG SOKSZERŰSÉGBEN. De ez nem a hajmeresztő multi-kulti borzalom, hanem a szerves egész. A szerves az olyan elemekből áll össze amely összhangban áll egymással, mindegyiknek meg van maga szerepe és együtt az egészet a szervest alkotják. Na most, hol itt a gubanc? Hát ott hogy a civilizáció egy mesterséges fonák képmása mindennek. Ebből fakad az emberiség nyomora is. Hogy a városból nehogy kiszabaduljon az ember, ezért mesterségesen fenn kell mind ezt tartani. Másképpen az ember ösztönösen, zsigerből szervesen kezdene élni. Mindennek a fonákja pedig a viszálykeltés, az állellentétek megalkotása. Ezek után a tömegek abban a tévhitben élnek hogy a saját oldaluk az igazi, s az egyedüli járható út. Az állellentétek létrehozására az egészet, az egységet fel kellett bontani. Bal – jobb. Elmélet – gyakorlat. Tudomány – vallás. Mítosz – történelem. Népzene – komolyzene. Ráció – érzés. Anyag – szellem. Ha figyelmesebben megvizsgáljuk e fogalmakat, rájövünk nem homlok egyenes ütköző fogalmakról van szó, hanem párokról. Az ember nem tudna járni ha a két lába nem működne együtt, a gyakorlat nem létezne elmélet nélkül, s az elmélet önmagában csak süket duma lenne. A Világmindenség titkának megoldására a tudomány és a vallás együttese adna valamelyest közeli választ, a mitológia történelméről és a történelem mitológiájáról beszélhetünk és nem külön-külön. Hisz nehezen választható el hol kezdődik, mondjuk, Atilla Király történelmi alakja és mondai személye. S mind így tovább. De a két látszólag egymást pusztításra szándékszó alany valójában pont ugyan annak a láthatatlan babművész bábjai csak időnként más-más álarc mögött. Semmi új a nap alatt. Sajnos. Mind ennek van egy szellemi, pszichológiai háttere. Röviden, ez a képalkotás hiánya. Nem elég csak annyival beérni hogy tudatlannak nevezünk valakit s kész. Meg kéne vizsgálni azt is hogy mi is a tudatlanság, milyen formában nyilvánul meg. A tudatlanság nem csak a tudat hiányát jelenti. S végkép mi is a tudat? A „tud” gyökre épül valójában, s jelenti mind azt ami tudott tudomány. De mi ez a tudott tudomány, mert nem csak a felhalmozott tudást jelenti? A tudat a belső önképünk. S az akinek nincs tudata, tudatlan, nincs belső önképe. Ez azért lehetséges mert hiányzik pont az a kepéssége amellyel saját magában képet tudna alkotni saját magáról vagy a körülötte lévő világról. Nincs lelkivilága, egy szóval. A lelkivilág pedig nem más mint az a sok felgyülemlett tudat amelyet az ember saját magában leraktározott élete és tapasztalatai során. Mind ennek hiányában az embergépről és nem egy emberi lényről beszélhetünk. De a tudás (információ) képbe való megjelenítése nem csak a saját maga által alkotott gondolatok megnyilvánulása, hanem éppen hogy a mások által hallottak leképezése is. Azaz képekbe való átalakítása, ez a képzelőerő. Nem tévesztendő össze a képzelgessél, idegen szóval fantázia. Magyarán, ez a képtelenség, s egy ilyen egyen leszűkül a sablonok, panelok ismétlésére, öklendezésére.
A jó zsaru-rossz zsaru játszmája. A mai világban valahogy átkerült az amcsi a rossz zsaru szerepeben s meglepően a ruszki lett a jó zsaru. Trójai ló! A tolvaj már csak ilyen, kidobod az ajtón, bejön az ablakon. Az egyik tizenkilenc, a másik egy hiány húsz. Szerep váltás történt, mert eddig a rossz zsaru, a rossz fiú mindig a ruszki volt a jaj de csúnya szoci bolsevizmusával, most hogy már tönkre ment az amcsi rendszer, gyakorlatilag zombi, élő halott, az lett a rossz, s a nagy ruszki brummogó medve a jó zsaru, a jó fiú. Persze mind egy kutya, a szocializmusban a proletár volt, a kapitalizmusban a középosztály; a szocializmusban volt a melós, a munkás, a kapitalizmusban a beosztott, az alkalmazott; a szocializmusban a progresszió, a kapitalizmusban az evolúció. S tankok helyett bankok! A kizsákmányolás pont ugyan az! A láthatatlan babművész szereti költözgetni a lakhelyet, nem is olyan régen meg a Brit birodalom volt, aztán átment Amerikába, most pedig úgy tűnik Ázsiába szeretne beköltözni, hiszen ott van az emberiség legalább felének a mindenfele készlete. S Kínát meg Indiát nem lehet kihagyni a játékból, se nem lesöpörni a térképről. Ezért szét kell verni Európát, rá kell zúdítani bevándorló hullámokat, terjeszteni kell a zavargásokat, netán pogromokat, polgárháborúkat. S a sok biorobot ezt szépen mind tálalva kapja a TÉVéből, s szépen megeszi. Békésen is meg lehetne mind ezt oldani, de egy, nem lenne izgi, kettő a sok agyatlan biorobot meg nem értené mi történik, s miért kell majd az amcsik helyett most Kínát isteníteni, s miért lesz majd a dollár helyett mondjuk yen? Mert mind ezt látványtechnikával kell bemutatni a csőcseléknek, mert az esze semmire sem viszi, s meg a sok látványosságot sem biztos felfogja, de lenyűgözi. Ez olyan mint a számítógépeknél az újraindítás, a “reset”. Majd a rendszer rakétaindítása után, minden a legnagyobb rendben és jönnek a varázslatosabbnál is varázslatosabb megoldások. S a rossz király helyett a jó király.
A láthatatlan babművész már évezredek óta játszik az emberiséggel, különböző civilizációkkal, azokat bábként kezelve az újabb és újabb tervei elemeként. Majd feldühödik ha nem áll haptákba valaki. Az emberiség sarokba van szorítva, ha ellenkezik és kijelenti szabadságát, szellemi függetlenséget megőrizni szeretné és megvédeni addig ameddig egy csepp vér is csörgedezik erejében, ameddig egy szusszanás is van testében, akkor a láthatatlan bábművész izgatottá válik hogy végre cselszövéseit elindíthatja, elkezdőzhet esetleg egy újabb felvonás. Ha pedig az emberiség távol szeretne tartani magát, tétlenül, türelmesen tűrve a folytonos meggyalázást és kifosztását, akkor a babművész még dühösebb, hiszen nincs kivel játszódjon. Ő így is, úgy is engedelmetlenségnek fogja fel. Első esetben hogy “Ha-ha, tehát engedelmetlenek vagytok”, második esetben pedig éppen az zavarja hogy az ember nem engedelmetlen. Ezt tudathasadásnak hívják. A Földnek nevezett bolygó meg a bábművész játszótere. S mivel ő saját magát nevezi meg teremtő helyettesként, a minden földi létező civilizációk és javak létrehozójaként, így az utcai ember sját szempontjából csak egy senki lehet, az csak egy engedelmes bab lehet, seeemmi mááás. Holott saját téveszméjének és délibábjának rabja, élszenvedője, hiszen bármelyik utcai ember ha helyettesítene őt, elnyerné az általa birtokolt erőt. Ez olyan mint ha nyolc ember azt mondana a Föld lapos, kettő pedig hogy kerek, majd elkezdenek őket agyba-főbe verni. Olyan lapos lenne az a Föld mint a szétvert fejük. Vagy ha négyen egy ötödikre rámondanák ő a Rozsaszin Párduc, majd elkezdenék pufákolni, s az abba hagyás gyanánt csak beismerné a Rozsaszin Párduc azonosságát. Mire jönne a válasz: “Na látod hogy tudod.” Ez sem más mint amit ma patriarchális szellemiségnek hívunk. Ami az erőszakos módszerek álltál másokból kikényszerített hazugság, tevés eszmék elfogadtatása mint valóság. Ez a mintázat leszűkítve pont ugyan az amit a gengszterek cselekedtek a védődíj kicsikarásért.
A jó zsaru-rossz zsaru játszmája. A mai világban valahogy átkerült az amcsi a rossz zsaru szerepeben s meglepően a ruszki lett a jó zsaru. Trójai ló! A tolvaj már csak ilyen, kidobod az ajtón, bejön az ablakon. Az egyik tizenkilenc, a másik egy hiány húsz. Szerep váltás történt, mert eddig a rossz zsaru, a rossz fiú mindig a ruszki volt a jaj de csúnya szoci bolsevizmusával, most hogy már tönkre ment az amcsi rendszer, gyakorlatilag zombi, élő halott, az lett a rossz, s a nagy ruszki brummogó medve a jó zsaru, a jó fiú. Persze mind egy kutya, a szocializmusban a proletár volt, a kapitalizmusban a középosztály; a szocializmusban volt a melós, a munkás, a kapitalizmusban a beosztott, az alkalmazott; a szocializmusban a progresszió, a kapitalizmusban az evolúció. S tankok helyett bankok! A kizsákmányolás pont ugyan az! A láthatatlan babművész szereti költözgetni a lakhelyet, nem is olyan régen meg a Brit birodalom volt, aztán átment Amerikába, most pedig úgy tűnik Ázsiába szeretne beköltözni, hiszen ott van az emberiség legalább felének a mindenfele készlete. S Kínát meg Indiát nem lehet kihagyni a játékból, se nem lesöpörni a térképről. Ezért szét kell verni Európát, rá kell zúdítani bevándorló hullámokat, terjeszteni kell a zavargásokat, netán pogromokat, polgárháborúkat. S a sok biorobot ezt szépen mind tálalva kapja a TÉVéből, s szépen megeszi. Békésen is meg lehetne mind ezt oldani, de egy, nem lenne izgi, kettő a sok agyatlan biorobot meg nem értené mi történik, s miért kell majd az amcsik helyett most Kínát isteníteni, s miért lesz majd a dollár helyett mondjuk yen? Mert mind ezt látványtechnikával kell bemutatni a csőcseléknek, mert az esze semmire sem viszi, s meg a sok látványosságot sem biztos felfogja, de lenyűgözi. Ez olyan mint a számítógépeknél az újraindítás, a “reset”. Majd a rendszer rakétaindítása után, minden a legnagyobb rendben és jönnek a varázslatosabbnál is varázslatosabb megoldások. S a rossz király helyett a jó király.
A láthatatlan babművész már évezredek óta játszik az emberiséggel, különböző civilizációkkal, azokat bábként kezelve az újabb és újabb tervei elemeként. Majd feldühödik ha nem áll haptákba valaki. Az emberiség sarokba van szorítva, ha ellenkezik és kijelenti szabadságát, szellemi függetlenséget megőrizni szeretné és megvédeni addig ameddig egy csepp vér is csörgedezik erejében, ameddig egy szusszanás is van testében, akkor a láthatatlan bábművész izgatottá válik hogy végre cselszövéseit elindíthatja, elkezdőzhet esetleg egy újabb felvonás. Ha pedig az emberiség távol szeretne tartani magát, tétlenül, türelmesen tűrve a folytonos meggyalázást és kifosztását, akkor a babművész még dühösebb, hiszen nincs kivel játszódjon. Ő így is, úgy is engedelmetlenségnek fogja fel. Első esetben hogy “Ha-ha, tehát engedelmetlenek vagytok”, második esetben pedig éppen az zavarja hogy az ember nem engedelmetlen. Ezt tudathasadásnak hívják. A Földnek nevezett bolygó meg a bábművész játszótere. S mivel ő saját magát nevezi meg teremtő helyettesként, a minden földi létező civilizációk és javak létrehozójaként, így az utcai ember sját szempontjából csak egy senki lehet, az csak egy engedelmes bab lehet, seeemmi mááás. Holott saját téveszméjének és délibábjának rabja, élszenvedője, hiszen bármelyik utcai ember ha helyettesítene őt, elnyerné az általa birtokolt erőt. Ez olyan mint ha nyolc ember azt mondana a Föld lapos, kettő pedig hogy kerek, majd elkezdenek őket agyba-főbe verni. Olyan lapos lenne az a Föld mint a szétvert fejük. Vagy ha négyen egy ötödikre rámondanák ő a Rozsaszin Párduc, majd elkezdenék pufákolni, s az abba hagyás gyanánt csak beismerné a Rozsaszin Párduc azonosságát. Mire jönne a válasz: “Na látod hogy tudod.” Ez sem más mint amit ma patriarchális szellemiségnek hívunk. Ami az erőszakos módszerek álltál másokból kikényszerített hazugság, tevés eszmék elfogadtatása mint valóság. Ez a mintázat leszűkítve pont ugyan az amit a gengszterek cselekedtek a védődíj kicsikarásért.
“- Na Pistikém, jól megy a bolt?
- Jól megy az uraim.
- S nem félsz te?
- Mitől félnék? Van mitől?
- Hááát, valami történhet a boltoddal?
- Mi történne? Nincs mi történjen!
- Hááát, betörik, kifosztják, leéghet...
- Oooh dehogy, ez egy békés negyed, mindannyian jól ismerjük egymást. Ilyen itten soha sem történne.
- Nem?
- Kizárt dolog.
- Fiúk!
A fiúk kiveszik a botokat, a husángokat, széttörik a boltot, osztogatnak néhányat a tulajnak is.
- Na, majd visszatérünk tulajkám jövő hónapban, a lové legyen készen, mert ha nem még rosszabb lesz, és a kedves lányát is megszeretnénk ismerni.”
S aztán ez megy körbe-karikába amíg meg nem hal a tulaj vagy engedelmes nem lesz. Különben az emberiség elvolna nyugodtan és bekesen egymagában gengszterek, babművészek nélkül, ahogy meg is volt kitudja hány évmillión keresztül.
EMBEREEEK!!!
EZ TÖRTÉNIK MÁR ÉVEZREDEK ÓTA AZ EMBERISÉGGEL!
ÉBRESZTŐŐŐ!!!
Erről szól a politika, a vallás, a pénzügyek. Zsarolás zsarolás hátán. S minden törvényes, minden rendben. Senki nem áll ellene. Aki ellenkezik vagy el teszik láb alól vagy megpuhítjuk egy kis zavargással, pogrommal, forradalommal, polgárháborúval, nagyobb-kisebb háborúval. Közben a sok maffiózó egymással össze egyezve, mert akkor a legizgibb ha egyszer x-ként jelennek meg s máskor y-ként majd z-ként. Ha egyszer liberálisként, majd szociálisként, a világnak egyik felében nácciként, a másik felében imperialistaként, a túlsó felében kommunistaként. Aztán megjátszom saját magammal a nagy ellenséget s saját magamat döntöm nyomorba hogy a csőcselék eszeveszetten mentse az irháját, hol az egyik ölebe szaladva, hol a másikéba. Most is pont ugyan ez folyik. Szét rombolják az amerikai rendszert, majd megjelenik a ruszki mint Messiás, s majd a bázis átköltözik, mondjuk, Ázsiába. A sok agymosott biorobot meg csak úgy hull mit a légy. Nem csoda a történelem ismétli önmagát, ha mindig a láthatatlan babművész írta. Mostanra pedig már olyan nagy technológiai fölénybe jutott hogy nem csak földrészeket irthat ki, megengedheti magának az egész Föld kiirtására, majd kiköltözik az űrbe s onnan irányítja az előre megírt történelmet. Színjáték ez, ahol a szerepek valósak, a halottak is valósak, az események is, az egész pedig élő egyenesbe megy.
“Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”
~ Rómabeliekhez 12:21
“Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak;
a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik,
és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”
~ Ésaiás 5:20