AVAGY JÁTSSZUNK KÉKESDIT
Ahogy megérkezik a Szent Ünnepek ideje, mézes-mázos, ragacsos szeretetről beszél mindenki. Mintha mindenkibe beleszállott volna a Szent Lélek. Persze az év többi részében a Szent Lélek vakációzik ezek szerint. Csak egyes ünnepek alkalmával jelentkezik, Valentin nap, Nők napja, Anyák napja stb. Különben mesterségesen kitalált bolsi zagyvaságok ezek. Az előzménye maga a judeókereszténység, a nagy adakozó szeretet tanításával s az ingyen kegyelmével, miközben ő maga irtotta ki az egész világot. Aztán lehet ezt kimagyarázni, a tények azok tények. Manapság már féktelenül tombol az ezoterikus „szeressük egymást gyerekek”. Lényege nem más mint a pénz és a félrevezetés, nehogy az emberek saját magukra találjanak. Mert ez az igazi nagy bűn, saját magad lenni. Nehogy az ember merészeljen önmagát felismerni, maradjon csak az utánzó majom szinten. S mivel a jóság s a szeretet a létezés elemi része, jön a könnyfakasztó feltétel nélküli szeretet.
Nagyon hosszas lenne e témát igazan kűrül járni, egy szó mint száz, a feltétel nélküli szeretet kitalálója nem más mint a világot sanyargató élősködő. A netovábbja pedig az ellenség szeretete. „Én akkor is szeretlek ha te gyűlölsz engem.” Ahogy ezt az ember leírja, hamar megvádolják materializmussal és miegymással. A gond csak az hogy ilyen sehol a Természetben nincsen. Mellesleg egy olyan elfajult világban élünk ahol az ember bármit mond, nem létezik ne legyen szándékosan kifordítva, elfacsarva. Azok akik ilyenek, ők hiszik magukat a legfelvilágosultabbnak, s a természetes és tudatos embert tekintik furcsának. Nagyon érdekes hogy ameddig mindenki a feltétel nélküli szeretetről hablatyol, tombol a rémuralom, földrészeket irtanak ki, pusztul az élet. A szeretetnek, a jóságnak szívből kell jönnie, a kényszer erőszakhoz vezet. Ez pont ugyan az mint egy kis gyermek viselkedése. Kikényszeríti szüleit arra mire ő szeretné, csak most már fegyveresen működnek a dolgok miközben a szeretet, a bekesség, a jóság az csak egy álca. Észre is lehet venni hogy akik ezt hirdetik nagyon, de nagyon torz kinézetélűek (lásd A Pszichopata felismerése). Az összes vallás erre épül. Különösen a szemita vallások, a judeókeresztényég és az iszlám. Mind kettő erőszakkal terjeszkedett, s teszi mai napig is. Aki nem velem, az ellenem van alapján. Szeretet vallások ezek, amelyek a megbékülést hirdetik, amellett hogy az ember egyébként bűnös és az élet szenvedés...
Valójában ez a kékesdi játéka. Én ütlek, te kékülsz. S te akkor is kell szeress, feltételek nélkül méghozzá. S ha ki akarnál lepni a játékból, szeparatista vagy, hitetlen, népellenség. Ez a viselkedés mutatja ki a legjobban mennyire szellemileg fejletlenek azok akik a mai magasztos önpusztító, mégmagasztosabb civilizációnkat kézben tartják, irányítják. Ez a végtelen szeretet még az önpusztításba sodorhatja az egész emberiséget. A cél egy autista, debil társadalom, ahol mindenki szereti egymást és mindenki nagyon szép és jó, mindenki elfogad mindenkit úgy és olyannak amilyen. Mintha az ember a szocialista eszmét vázolta volna fel, holott ez már a kereszténységben jól benne van. S majd kinyílnak a Menny kapui ahol mindannyian üdvözülünk s örök életet nyerünk. Ha nem, a pokolba éghetünk örökkön-örökké. Az ezotéria ennél egy kicsit engedékenyebb, reinkarnálódhatunk. A fő az hogy az ember ne találkozzon életében sem a valósággal, sem önmagával.
Természetesen szeretni kell, sőt megérteni még inkább. Az talán még fontosabb mint a szeretet, az átérzés úgy szintén, hiszen ez az erkölcs alapja. Tisztelni lehet az ellenfelet is, de a mai rákfenét amely pusztít a világban az egyszerűen lehelten, aki megteszi az pedig egy agymosott biorobot. A tudás, a megértés sokkal értékesebb és hasznosabb. A feltétel nélküli szeretettel a rabszolga társadalom alapozódik meg, egy olyan társadalom amely végtelenül hűséges és soha sem lázadozik. S ha ez nem válik be, jöhet a másik szélsőség, a végtelen gyűlölködés és pusztítás. A fő az hogy a mesterségesen előállított felek meglegyenek győződve sajátjuk az egyedüli igazi igaz. A Jézusi szerepben olyan viselkedési mintát rejtettek amely biztosította az élősködő fennmaradását. De a Természetben körforgások vannak, világhónapok. Egy világhónap úgy két ezer évet tart. Most pont az átmeneti részben találhatjuk magunkat, így az új mintázatot le kell mielőbb gyártania az élősködőnek, átmentési szándékából.
A Természet egy szerves rendszer. Az ilyen rendszerben az elemek sokasága kiegészítik egymást és az egész fennmaradásáért törekednek, aki ebbe hibás, az kidobatik a rendszerből. Már csak ez maga ellentmond a feltétel nélküli szeretetnek. A Természetben a selejt nagyon csekély, mivel a tökéletességhez nagyon közel áll. Tudjuk is hogy mennyi az. Pont annyi mint a fehér holló. Ami létezik, csak nagyon ritka. A hiba majd hogy nem létező, emberi szemel nem is igazán észlelhető. Manapság a városnak köszönhetően az emberek már nem élnek Természetes módon, nem éreznek Természetes módon, így a félrevezetés könnyű. Az igazi szeretet szívből jöhet csak, de manapság csak látszat az egész. A mondandóhoz az embert nem köti érzelem, a tettek, cselekedetek csak szükségből valósulnak meg. Érzéstelen, rideg mű világ. Mind ez a tudatlanok világa, a végtelen szeretet nem nagyon segíthet, éppen hogy a valóság félelemből árad pusztításuk. A szeretet, az erkölcs veszélyeként észlelt. Könnyű a tétel, olyan mint a hazugnak igazat mondani. Halvány lila gőze sincs mi az, sőt, meg van győződve hazudni akarnak neki. A tolvaj is attól fél a legjobban nehogy meglopják. Ebbe a helyzetben pont hogy a feltétel nélküli szeretet vitte az emberiséget. A társadalom önjavítása evvel megszűnt. S vele együtt a valóságérzetünk. Ha valaki meg kéne tanulja a végtelen feltétel nélküli szeretet adását, az a tudatlan, tehetségtelen biorobot, ki szüntelenül harcban áll az egész valósággal, megsemmisítve valójában saját emberi, szellemi emelkedését, fejlődését. Álmodozni mindig lehet...
Hogy bárki is támadást indítana e sorok iránt, gondolkodjon el. Biztos jó a feltétel nélküli szeretet? Mi lesz a hatása? Nem-e éppen miatta szenved az egész emberiség? Mert hogy éppen ez az önfeláldozó Jézusi szerepet vésték az ember szíve mélyére. Ezért a sok agymosott és megtévesztett ember megy a halálba önként, miközben a felsőbb tízezer csak lakmározik és murizik. De hát hisz tudjuk, „az ember bűnös”. Minden szerves rendszer egyben önszabályzó is, az önszabályzás vagy önjavítás, akár öngyógyítás során a hibás elem kiesik vagy megsegítődig. Valamiféle aldózáthozás életünk része, de amit az eltorzított judeókeresztény tanítás sugall, nem más mint egy végtelen körforgás, ami csak az élősködőnek, a rabszolgatartónak jó. S ez a rabszolgaság a legveszélyesebb, a szellemi rabszolgaság. Az önámítás rabszolgasága. Mert hát én vagyok a jó aki beáll a sorba, fizetem adóimat, feltételek nélkül szeretek s feláldozom életem a hazaért, a nemzetért, a szocializmus, kommunizmus és a többiért. Az egész pofon egyszerű, amíg jól érzi magát az ember azt hiszi minden rendben. Pont ebben az érzékcsalásban szenved a társadalom, s méghozzá mesterségesen tarják ebben az állapotban. Ameddig ez az állapot fenn áll az öntudat sérül s az önjavítás kiesik a játékból. Észrevehetjük, mikor már nagyon nagy baj van a rendszerrel, mindig előveszik a „szeressük egymást gyerekek”, s „tegyük félre viszályainkat”. Ennél aljasabb és gonoszabb eszme nem létezik. Essen meg majd szívünk a gonoszon, aki alig várja már a megbocsátást hogy majd újból más gonoszat vigyen véghez. Evvel a Föld maga az élősködő paradicsoma lett. Már el is várja a feltétel nélküli szeretetet és önfeláldozást. Ha nem, az a rossz. Amíg a jóérzésű ember a saját poklát éli és szenvedi Jézusi szenvedés cím alatt. „De hisz nem tehetek rosszat, mert én vagyok a jó.” Miközben tombol a pusztítás és az élősködő mint rákfene terjed. Hiába látja az ember hogyan fest mind ez, hiába való az egész, sőt, homlok egyenest megy az emberi érzéssel, a józan ésszel. Neeem. „Ezt tanítottak”, „így mondták a templomban”, „ezt mondta Jézus a Bibliában”. Nagyon érdekes. S a Bibliát ki írta? S a templomban mikor fognak megemlékezni a lemészárolt Indiánokról?
Idiótának azért nem kell lenni. Előrelátónak kell lenni. Általában mind az ami nagyon szépen hangzik és kibékítő, az a leggonoszabb. A rossz mindig jónak álcázza magát. Minden eszme a jót és a rossz büntetését ígéri. S mikor már túl késő, mert már tombol a pusztítás, már nem lehet semmit a trójai ló ellen tenni. Most sincs másképp, csak hogy nem egy eszme cserélődik le, hanem az egész civilizáció hull szét. A Természetes rend felbomlott, az egész Föld egy gyarmat, egy rabszolgatartó láger. Könnyű folytonos szenvedésbe tartani a világot, ha állandóan ezt öntik az emberek fejébe gyermek kora óta. „Az élet szenvedés, az élet bűn, bűnös az ember, bűnben fogant” stb. S az ellentmondásokat nem is vesszük észre, letakarván majomkodásunkkal. Jézus nem-e törölte el az emberiség összes búnét? Akkor miért esik még szó bűnösségről. Ja, hogy fenn kell tartani a folytonos kétségbe esést... (KÉT-SÉG, EGY-SÉG) S majd ezek után könyörögnek a tömegek, jöjjön már valaki tegyen már valamit! Jó kis játék. S majd jön is az újratákolt rendszer, új köntösben, új álarcban mint a Messiás.
Valójában ez a kékesdi játéka. Én ütlek, te kékülsz. S te akkor is kell szeress, feltételek nélkül méghozzá. S ha ki akarnál lepni a játékból, szeparatista vagy, hitetlen, népellenség. Ez a viselkedés mutatja ki a legjobban mennyire szellemileg fejletlenek azok akik a mai magasztos önpusztító, mégmagasztosabb civilizációnkat kézben tartják, irányítják. Ez a végtelen szeretet még az önpusztításba sodorhatja az egész emberiséget. A cél egy autista, debil társadalom, ahol mindenki szereti egymást és mindenki nagyon szép és jó, mindenki elfogad mindenkit úgy és olyannak amilyen. Mintha az ember a szocialista eszmét vázolta volna fel, holott ez már a kereszténységben jól benne van. S majd kinyílnak a Menny kapui ahol mindannyian üdvözülünk s örök életet nyerünk. Ha nem, a pokolba éghetünk örökkön-örökké. Az ezotéria ennél egy kicsit engedékenyebb, reinkarnálódhatunk. A fő az hogy az ember ne találkozzon életében sem a valósággal, sem önmagával.
Természetesen szeretni kell, sőt megérteni még inkább. Az talán még fontosabb mint a szeretet, az átérzés úgy szintén, hiszen ez az erkölcs alapja. Tisztelni lehet az ellenfelet is, de a mai rákfenét amely pusztít a világban az egyszerűen lehelten, aki megteszi az pedig egy agymosott biorobot. A tudás, a megértés sokkal értékesebb és hasznosabb. A feltétel nélküli szeretettel a rabszolga társadalom alapozódik meg, egy olyan társadalom amely végtelenül hűséges és soha sem lázadozik. S ha ez nem válik be, jöhet a másik szélsőség, a végtelen gyűlölködés és pusztítás. A fő az hogy a mesterségesen előállított felek meglegyenek győződve sajátjuk az egyedüli igazi igaz. A Jézusi szerepben olyan viselkedési mintát rejtettek amely biztosította az élősködő fennmaradását. De a Természetben körforgások vannak, világhónapok. Egy világhónap úgy két ezer évet tart. Most pont az átmeneti részben találhatjuk magunkat, így az új mintázatot le kell mielőbb gyártania az élősködőnek, átmentési szándékából.
A Természet egy szerves rendszer. Az ilyen rendszerben az elemek sokasága kiegészítik egymást és az egész fennmaradásáért törekednek, aki ebbe hibás, az kidobatik a rendszerből. Már csak ez maga ellentmond a feltétel nélküli szeretetnek. A Természetben a selejt nagyon csekély, mivel a tökéletességhez nagyon közel áll. Tudjuk is hogy mennyi az. Pont annyi mint a fehér holló. Ami létezik, csak nagyon ritka. A hiba majd hogy nem létező, emberi szemel nem is igazán észlelhető. Manapság a városnak köszönhetően az emberek már nem élnek Természetes módon, nem éreznek Természetes módon, így a félrevezetés könnyű. Az igazi szeretet szívből jöhet csak, de manapság csak látszat az egész. A mondandóhoz az embert nem köti érzelem, a tettek, cselekedetek csak szükségből valósulnak meg. Érzéstelen, rideg mű világ. Mind ez a tudatlanok világa, a végtelen szeretet nem nagyon segíthet, éppen hogy a valóság félelemből árad pusztításuk. A szeretet, az erkölcs veszélyeként észlelt. Könnyű a tétel, olyan mint a hazugnak igazat mondani. Halvány lila gőze sincs mi az, sőt, meg van győződve hazudni akarnak neki. A tolvaj is attól fél a legjobban nehogy meglopják. Ebbe a helyzetben pont hogy a feltétel nélküli szeretet vitte az emberiséget. A társadalom önjavítása evvel megszűnt. S vele együtt a valóságérzetünk. Ha valaki meg kéne tanulja a végtelen feltétel nélküli szeretet adását, az a tudatlan, tehetségtelen biorobot, ki szüntelenül harcban áll az egész valósággal, megsemmisítve valójában saját emberi, szellemi emelkedését, fejlődését. Álmodozni mindig lehet...
Hogy bárki is támadást indítana e sorok iránt, gondolkodjon el. Biztos jó a feltétel nélküli szeretet? Mi lesz a hatása? Nem-e éppen miatta szenved az egész emberiség? Mert hogy éppen ez az önfeláldozó Jézusi szerepet vésték az ember szíve mélyére. Ezért a sok agymosott és megtévesztett ember megy a halálba önként, miközben a felsőbb tízezer csak lakmározik és murizik. De hát hisz tudjuk, „az ember bűnös”. Minden szerves rendszer egyben önszabályzó is, az önszabályzás vagy önjavítás, akár öngyógyítás során a hibás elem kiesik vagy megsegítődig. Valamiféle aldózáthozás életünk része, de amit az eltorzított judeókeresztény tanítás sugall, nem más mint egy végtelen körforgás, ami csak az élősködőnek, a rabszolgatartónak jó. S ez a rabszolgaság a legveszélyesebb, a szellemi rabszolgaság. Az önámítás rabszolgasága. Mert hát én vagyok a jó aki beáll a sorba, fizetem adóimat, feltételek nélkül szeretek s feláldozom életem a hazaért, a nemzetért, a szocializmus, kommunizmus és a többiért. Az egész pofon egyszerű, amíg jól érzi magát az ember azt hiszi minden rendben. Pont ebben az érzékcsalásban szenved a társadalom, s méghozzá mesterségesen tarják ebben az állapotban. Ameddig ez az állapot fenn áll az öntudat sérül s az önjavítás kiesik a játékból. Észrevehetjük, mikor már nagyon nagy baj van a rendszerrel, mindig előveszik a „szeressük egymást gyerekek”, s „tegyük félre viszályainkat”. Ennél aljasabb és gonoszabb eszme nem létezik. Essen meg majd szívünk a gonoszon, aki alig várja már a megbocsátást hogy majd újból más gonoszat vigyen véghez. Evvel a Föld maga az élősködő paradicsoma lett. Már el is várja a feltétel nélküli szeretetet és önfeláldozást. Ha nem, az a rossz. Amíg a jóérzésű ember a saját poklát éli és szenvedi Jézusi szenvedés cím alatt. „De hisz nem tehetek rosszat, mert én vagyok a jó.” Miközben tombol a pusztítás és az élősködő mint rákfene terjed. Hiába látja az ember hogyan fest mind ez, hiába való az egész, sőt, homlok egyenest megy az emberi érzéssel, a józan ésszel. Neeem. „Ezt tanítottak”, „így mondták a templomban”, „ezt mondta Jézus a Bibliában”. Nagyon érdekes. S a Bibliát ki írta? S a templomban mikor fognak megemlékezni a lemészárolt Indiánokról?
Idiótának azért nem kell lenni. Előrelátónak kell lenni. Általában mind az ami nagyon szépen hangzik és kibékítő, az a leggonoszabb. A rossz mindig jónak álcázza magát. Minden eszme a jót és a rossz büntetését ígéri. S mikor már túl késő, mert már tombol a pusztítás, már nem lehet semmit a trójai ló ellen tenni. Most sincs másképp, csak hogy nem egy eszme cserélődik le, hanem az egész civilizáció hull szét. A Természetes rend felbomlott, az egész Föld egy gyarmat, egy rabszolgatartó láger. Könnyű folytonos szenvedésbe tartani a világot, ha állandóan ezt öntik az emberek fejébe gyermek kora óta. „Az élet szenvedés, az élet bűn, bűnös az ember, bűnben fogant” stb. S az ellentmondásokat nem is vesszük észre, letakarván majomkodásunkkal. Jézus nem-e törölte el az emberiség összes búnét? Akkor miért esik még szó bűnösségről. Ja, hogy fenn kell tartani a folytonos kétségbe esést... (KÉT-SÉG, EGY-SÉG) S majd ezek után könyörögnek a tömegek, jöjjön már valaki tegyen már valamit! Jó kis játék. S majd jön is az újratákolt rendszer, új köntösben, új álarcban mint a Messiás.