A tudatlanok világában élünk. Vak vezet világtalant. A hülyék paradicsoma. Teljes gőzzel halad az egész emberiség a végtelen nagy szakadékba. De a tudatlant nem lehet a valósággal szembesíteni. Ezért ha valaki megteszi, támadva érzi magát, innen jön a folytonos kitámadásuk. Kitámadják azt amit nem értenek, az egész valóságot. A hülyével nincs mit beszélni. Csak a folytonos kimagyarázkodás, evvel megteremtik saját rémálmukat amelyben örökkön keringenek körbe-karikába. Ezért lehetetlen a felvilágosításuk. Támadva érzik magukat, ezért visszatámadnak. Oda ért a világ hogy a tudatos, nevelt ember röhej tárgya. Egy barom. A jóérzés nem csak hogy gúny tárgya, egy igazi veszély a tudatlanok számára. A zsarnokság egy fajta szekta forma által valósul meg. Egy igazi élet s halál közti küzdelem a valóság értelmezése iránt. Csak hogy a tudatlan mennyire bírna is értelmezni a valóságot? Félreértelmezni. Ezért beidomított kutyaként megvezethető. Rögeszmék zuhataga árad belőle. S miután nincs igazuk, egyedüli maradó lehetőségük a saját butaságuk erőszakos rákényszerítése másokra. Ebből fakadóan ők úgy érzik amit a tudatos ember mond, az az a valóság, az igazság (amit ők képtelenek észlelni), erőszakosan lenne rájuk kényszerítve.
Ebből a rémalomból ki kell jutnia az emberiségnek. Az emberiség utóbbi több ezer éves története egyszerűbben fest mint bárki is hinné. Megjelennek az értelmes emberek, amelyek termettek a teremtésre. Létrehoznak valamit, legyen az egy magas fokú műveltség, irányzat, mozgalom, ennek majd van egy felívelő része, egy folytonosan haladó része és egy leívelő (lecsengő) része. Az érdekes az hogy a hanyatlás nem azért következik be mert már kezdetektől fogva rossz volt, vagy helytelen, hanem mert valahol a folytonos rész meg lett fúrva. Meg lett kaparintva, le lett nyúlva. El lett torzítva, félre értelmezve. Majd jön egy eszméletlen bugyuta harc az iránt ami addig jól működött s onnan kezdve jön a hanyatlás. Magyarán: az értelmes ember teremt, majd jön a hülye és elrontja. Bármelyik ősi műveltséget nézzük, kezdetben jó volt, virágzó. Egyiptomi, Sumer, Babiloni stb. Majd jelentkezik az eltorzítás s utána a teljes hanyatlás. Mintha az emberi fajon belül egy másik faj létezne amely azon szórakozik hogy mindent elrontson. Az rendben van hogy van egy építő és egy leépítő erő amely a Világmindenséget jelmezi. De itten fel lett rúgva minden természeti törvény. Mondjuk a felépítő szakasz legyen a gyerekkortól a fiatalságig, majd jön a folytonos szakasz, az értettség, s utána következik a leépítő erő az öregség. Ettől az öregség nem gonosz. Ez a Természet, s a Világmindenség része. A gond a romboló, rongáló fél határtalanná válásában van. Már a Természetet is leszeretné bontani s az egész emberi fajt. Na, sok szerencsét! Az ember elpusztíthatja saját műveltségét, a civilizációt amelyben él, de az életet nem. Azt vagy arról a szintről lehet amivel létre lett hozva vagy egy magasabb szintről.
Ebben a körforgásban hányódik az emberiség már évezredek óta. Ez volt a baj a paraszti műveltséggel is vagy az indiánokkal, de minden ősi szerves műveltséggel, ott még az egyensúly az építő és leépítő erők között meg volt. Ezért kellett mindegyiket felszámolni. A legjobb példa maga a Természet körforgása. Tavasszal megkezdődik az építés, majd jön a folytonos szakasz, a nyár, miután következik a leépítő szakasz az ősz kezdetével, majd a tél. Melyik jobb? Melyik rosszabb? Egyik sem! Mindegyik ott jó saját idejében, abban ami a legjobb. Képzeljük el ha teljes tél lenne vagy teljes nyár, az élet nem bontakozhatna ki. Látjuk ezt a sivatagos vagy a sarki részeken. Ellenben a civilizáció már csak a leépítést tudja. A civilizáció maga egy mesterséges képmás. A kiút ebből maga a teremtés. Teremteni kell. Mindenki saját maga szintjén, amihez ért a legjobban, ami tetszik neki. A tudatlannal vitázni csak a saját tudatlanságukat erősíti. Ha valaki nem ért meg valamit, minek kínlódni? Sajnos ők semmit nem értenek meg. A Természetben a cél az élet a tökéletes egyensúly által. Aki pedig csak a lebontást pártolja, annak sok jót nem lehet ígérni. Sajnos ki fognak kerülni a rendszerből. Érthetetlen hogyan akarnak egyesek a valóság, az élet ellen harcot vívni és még arra várnak hogy túléljenek. Az ilyenek azok akik Jézus istenkáromlásért feszítették fel.
A tudatlanra nem lehet a tudatos rombolást reá fogni, logikai ellentmondásba kerülnénk. Habár a huncutság ott van. Az akarat az ott szunnyad. Az örökös jelenben élnek, képtelenek a tetteiket összekötni a következményekkel. Tudatlanságuk miatt rá vannak kényszerülve a folytonos másolgatására, majomkodásra. S ez jellemzi a mai emberi társadalmat is. Ebből fakadóan egy tudatlan soha sem érzi hibásnak magát, persze majomkodását nem fogja bevallani, hiszen akkor már ő maga logikai ellentmondásba kerülne. Pont ilyen a kisgyermek viselkedése is. “Ő kezdete! De ő mondta csináljuk! De ő volt az első!” S akkor már el is lett a baj hárítva. A gond ott van amikor ilyet lát az ember a TÉVében, s a politikusok egymásra hárítják a felelősséget. Ez úgy össze fog esni mint a pinty! Az emberiség nagyon nagyot fog most bukni. S mind ennek gyökere az úgy nevezett racionalitás, racionalizmus. A ráció. Ami nem más mint egy kidolgozott hazugság. Hogyan magyarázzam én ki miért nem vagyok hibás, vagy hogyan magyarázzam ki miért nem másnak van igaza, hogyan magyarázzam ki amit éppen más mondott. Félrebeszélés, mellébeszélés. Nem más. Ez a dicsőséges talapzata a mai civilizációnknak.
“A Föld nem lehet kerek, ha kerek lenne leesnénk róla.” “A piramisokat földönkívüli űrlények építettek.” “Ha rám szavaztok, csak akkor lesz jó.” Mintha egy bolondokházában lenne az ember. Az ember közben "a majomtól származik". A városi létet ismeretlenek szabják meg írott törvény által, ha azokat megszegi valaki az bűnöző. Nem is kell említeni hogy az egész Természet s az egész Világegyetem, s az egész LÉT írott törvény nélkül működik. Mind bűnözök! Ja, meg terroristák.
Mindenki saját magából indul ki. Sajnos a tudatlanok létét a tudatos ember teszi lehetővé, mégpedig avval hogy komolyan veszi. A tudatlan soha sem lesz más, a majomkodást fogja egy másik majomkodásra átcserélni, azon kívül soha nem lesz képes tanulni saját tévedéseiből vagy az átélt élettapasztalatokból. A tanulékonysága egyszerűen nem létező. Csak egy homályos mába létezik. Innen jön az önzés is, a mostani percet, helyzetet éljem túl, aztán mi lesz holnap senki sem tudja. A civilizáció pedig a tudatlanok homokozója. S aki ebben a homokozóban rendet szeretne tenni, az az esküdt ellenség lesz. Csak hogy a homokozót mindig letarolja a Természet, mert mit lehet tenni, ilyen a Természet, felülírja a tudatlanok délibábos képzelgéseit. Így értelmetlen ellenük hadakozni, mi több megkísérelni őket rávinni bár is mire. Szellemileg teljesen nem létezőek. Zombik. Nagyjából olyan viselkedésük van mint egy kiskorúnak, avval a különbséggel hogy a felnőttség, érettség téveszméjében tántorognak. Az érettség nem a testi érettségre értendő külön, a szellemi érettség sokkal fontosabb és az a meghatározó. A tudatosságra ébresztés mindig kudarcba fullad, mivel egy olyan védekező mechanizmust fejlesztettek ki amely ugyan csak a gyerekeknél található meg, elzárják magukat mind attól ami nekik nem tetsző. Ha mondjuk egy gyerek valami nagy rosszat, bakit tett, jön utána a megdorgálás. Ezt a legtöbb gyermek úgy éli túl hogy elzárja magát attól amit a felnőtt mond. Így mellőzi mindazt amit hall. Ez gyakorlatilag századmásodperceken belül kapcsol be és ki, majd mehet utána tovább a játszás. Másnapra már el is lett felejtődve az egész. A nagy tragédiájuk az hogy a valóságot nem lehet megváltoztatni. Nagyjából ennél a fejlődési ponton ragadtak le. Amit egy józan eszű ember már kisgyerek korában megtanult, meghaladt, a tudatlan ezen a ponton soha át nem ment. S ez a pont a szellemi fejlődés egyik főpontja, e nélkül egy ember képtelen egész életében szembesülni a valósággal, avval a dimenzióval amiben élünk. Persze a fogyatékos, a tudatlan hiszi magát a legjobbnak, a legszebbnek stb stb. Gyakorlatilag olyan helyzetben van az emberiség mint a szülő akinek nagyon elnevelt gyereke van, aki megenged magának akár mit. S mindig neki van igaza, soha nem téved. Hülye gyerek a homokozóban. S kezdődik újra az örült körforgás. Egyedüli megoldás a szellemi felülemelkedés. Szegények nem értik a valóságot, nem értik a jelent. Nem értik a dolgok jelentését. Nem veszik a jelet. Jel-jelen-jelent-jelentés. Nincsenek jelen. Nem a jelenben élnek. Ezért nincsenek összhangban a valósággal.
Ebben a körforgásban hányódik az emberiség már évezredek óta. Ez volt a baj a paraszti műveltséggel is vagy az indiánokkal, de minden ősi szerves műveltséggel, ott még az egyensúly az építő és leépítő erők között meg volt. Ezért kellett mindegyiket felszámolni. A legjobb példa maga a Természet körforgása. Tavasszal megkezdődik az építés, majd jön a folytonos szakasz, a nyár, miután következik a leépítő szakasz az ősz kezdetével, majd a tél. Melyik jobb? Melyik rosszabb? Egyik sem! Mindegyik ott jó saját idejében, abban ami a legjobb. Képzeljük el ha teljes tél lenne vagy teljes nyár, az élet nem bontakozhatna ki. Látjuk ezt a sivatagos vagy a sarki részeken. Ellenben a civilizáció már csak a leépítést tudja. A civilizáció maga egy mesterséges képmás. A kiút ebből maga a teremtés. Teremteni kell. Mindenki saját maga szintjén, amihez ért a legjobban, ami tetszik neki. A tudatlannal vitázni csak a saját tudatlanságukat erősíti. Ha valaki nem ért meg valamit, minek kínlódni? Sajnos ők semmit nem értenek meg. A Természetben a cél az élet a tökéletes egyensúly által. Aki pedig csak a lebontást pártolja, annak sok jót nem lehet ígérni. Sajnos ki fognak kerülni a rendszerből. Érthetetlen hogyan akarnak egyesek a valóság, az élet ellen harcot vívni és még arra várnak hogy túléljenek. Az ilyenek azok akik Jézus istenkáromlásért feszítették fel.
A tudatlanra nem lehet a tudatos rombolást reá fogni, logikai ellentmondásba kerülnénk. Habár a huncutság ott van. Az akarat az ott szunnyad. Az örökös jelenben élnek, képtelenek a tetteiket összekötni a következményekkel. Tudatlanságuk miatt rá vannak kényszerülve a folytonos másolgatására, majomkodásra. S ez jellemzi a mai emberi társadalmat is. Ebből fakadóan egy tudatlan soha sem érzi hibásnak magát, persze majomkodását nem fogja bevallani, hiszen akkor már ő maga logikai ellentmondásba kerülne. Pont ilyen a kisgyermek viselkedése is. “Ő kezdete! De ő mondta csináljuk! De ő volt az első!” S akkor már el is lett a baj hárítva. A gond ott van amikor ilyet lát az ember a TÉVében, s a politikusok egymásra hárítják a felelősséget. Ez úgy össze fog esni mint a pinty! Az emberiség nagyon nagyot fog most bukni. S mind ennek gyökere az úgy nevezett racionalitás, racionalizmus. A ráció. Ami nem más mint egy kidolgozott hazugság. Hogyan magyarázzam én ki miért nem vagyok hibás, vagy hogyan magyarázzam ki miért nem másnak van igaza, hogyan magyarázzam ki amit éppen más mondott. Félrebeszélés, mellébeszélés. Nem más. Ez a dicsőséges talapzata a mai civilizációnknak.
“A Föld nem lehet kerek, ha kerek lenne leesnénk róla.” “A piramisokat földönkívüli űrlények építettek.” “Ha rám szavaztok, csak akkor lesz jó.” Mintha egy bolondokházában lenne az ember. Az ember közben "a majomtól származik". A városi létet ismeretlenek szabják meg írott törvény által, ha azokat megszegi valaki az bűnöző. Nem is kell említeni hogy az egész Természet s az egész Világegyetem, s az egész LÉT írott törvény nélkül működik. Mind bűnözök! Ja, meg terroristák.
Mindenki saját magából indul ki. Sajnos a tudatlanok létét a tudatos ember teszi lehetővé, mégpedig avval hogy komolyan veszi. A tudatlan soha sem lesz más, a majomkodást fogja egy másik majomkodásra átcserélni, azon kívül soha nem lesz képes tanulni saját tévedéseiből vagy az átélt élettapasztalatokból. A tanulékonysága egyszerűen nem létező. Csak egy homályos mába létezik. Innen jön az önzés is, a mostani percet, helyzetet éljem túl, aztán mi lesz holnap senki sem tudja. A civilizáció pedig a tudatlanok homokozója. S aki ebben a homokozóban rendet szeretne tenni, az az esküdt ellenség lesz. Csak hogy a homokozót mindig letarolja a Természet, mert mit lehet tenni, ilyen a Természet, felülírja a tudatlanok délibábos képzelgéseit. Így értelmetlen ellenük hadakozni, mi több megkísérelni őket rávinni bár is mire. Szellemileg teljesen nem létezőek. Zombik. Nagyjából olyan viselkedésük van mint egy kiskorúnak, avval a különbséggel hogy a felnőttség, érettség téveszméjében tántorognak. Az érettség nem a testi érettségre értendő külön, a szellemi érettség sokkal fontosabb és az a meghatározó. A tudatosságra ébresztés mindig kudarcba fullad, mivel egy olyan védekező mechanizmust fejlesztettek ki amely ugyan csak a gyerekeknél található meg, elzárják magukat mind attól ami nekik nem tetsző. Ha mondjuk egy gyerek valami nagy rosszat, bakit tett, jön utána a megdorgálás. Ezt a legtöbb gyermek úgy éli túl hogy elzárja magát attól amit a felnőtt mond. Így mellőzi mindazt amit hall. Ez gyakorlatilag századmásodperceken belül kapcsol be és ki, majd mehet utána tovább a játszás. Másnapra már el is lett felejtődve az egész. A nagy tragédiájuk az hogy a valóságot nem lehet megváltoztatni. Nagyjából ennél a fejlődési ponton ragadtak le. Amit egy józan eszű ember már kisgyerek korában megtanult, meghaladt, a tudatlan ezen a ponton soha át nem ment. S ez a pont a szellemi fejlődés egyik főpontja, e nélkül egy ember képtelen egész életében szembesülni a valósággal, avval a dimenzióval amiben élünk. Persze a fogyatékos, a tudatlan hiszi magát a legjobbnak, a legszebbnek stb stb. Gyakorlatilag olyan helyzetben van az emberiség mint a szülő akinek nagyon elnevelt gyereke van, aki megenged magának akár mit. S mindig neki van igaza, soha nem téved. Hülye gyerek a homokozóban. S kezdődik újra az örült körforgás. Egyedüli megoldás a szellemi felülemelkedés. Szegények nem értik a valóságot, nem értik a jelent. Nem értik a dolgok jelentését. Nem veszik a jelet. Jel-jelen-jelent-jelentés. Nincsenek jelen. Nem a jelenben élnek. Ezért nincsenek összhangban a valósággal.