ember halála tragédia, milliók halála statisztika."
~ Sztálin "Egy
Egy debil fonák világban élünk. Erre sok népmesében rátalálhatunk, egyaránt más nemzetek mesevilágában is ott található a fonák ember, a bolond vagy a ravasz róka koma mint egyetemes jelkép. Nem árt néha eme jelképeket feleleveníteni és a korunknak megfelelően értelmezni. Az tény hogy minden szempont kérdése, az egyéntől függ, mármint az egyen álláspontjától, annak szemszögétől és nézetétől. Mind annyian más, más környezetben nőttünk fel, más hatások értek, más műveltség áll szellemiségünk alapjaként. Annyi szempont ahány ember. Ez így is van rendjén. Az élet a sokszerűségre épül, a sokszínűségre. EGYSÉG SOKSZERŰSÉG ÁLTAL. S a sokszerű elem egymással kölcsönhatásban áll és egymást kiegészítik. Ezt nevezik szervesnek. Csak hogy a fonák mindent kifordít. Már vagy két ezer evés ez a történet. Ez a korszak Jézus születésével indult, Jézust, Isten fiát Istenkáromlásért feszítik fel, Barabást, a bűnözőt, elengedik. Azóta is ők uralják a világot.
Hogy még valaki elferdíti a világot az egy dolog, de sokan fel sem fogják. Ha egy domb helyett hegyet lát, ha azt hiszi a tehén lila, csak az ő csapata a legjobb, az már egy szemfényvesztés. Ez az abszolutizmusnak köszönhető, s a dualisztikus felfogásnak. A vagy-vagy észjárás. Vagy jössz, vagy méssz, vagy állsz vagy ülsz, vagy jó vagy rossz. Holott, mind ez csak a részlegesség amely az adott helyzetből fakad és az mind az egyén szempontjától számít. Manapság a hajszálhasogatás a divat, az összkép elvesz a sok habdumabán. Ebből fakad a csiki-csuki állapot amelyben élünk. Persze a tudatlannak még szempontja sincsen, ezért is olyan jól félrevezethető, erre teszi a hangsúlyt a rendszer, ezért a kötelező (inkább kényszérűsító !!!) oktatás. Ez által beállítják az észjárást a dualisztikus világlátásra, majd sodródik az emberiség tehetetlenül az egyik zsarnokságból a másikba.
Nézzünk néhány példát: a terrorizmus, a terrorizmus a kényszerűség által meghatározandó. De így maga az írott törvény is terrorizmusnak csoportosítható. Soha senki egyik törvényre sem adta beleegyezését. A választási rendszer egy ámítás, az hogy valakik másokat, jóformán idegeneket, megválasztanak, majd négy éven keresztül össze-vissza hoznak törvényeket amelyről soha senkit meg nem kérdenek. De a hű, alattvaló, szófogadó polgár az csak álljon be a sorba, ha nem, anarchista, szeparatista ilyenista meg olyanista. A rendszer az szent és angyalai és megváltozhatatlan, de főleg megdöntethetetlen. Ameddig le nem hull a lepel, s kisül álszentsége, ördögisége, megváltozhatósága és megdöntik. Álljon meg a menet! Hogy is állanak a dolgok? Az a terrorista aki terror cselekményt követ el mások ellen és kényszerűséget használ, de az nem aki földrészeket irt ki, aki független országokat bombáz le vagy aki nemzeteket dönt nyomorba pénzügyi eszközökkel. Tehát van egy jó terrorista és egy rossz terrorista. Szép új világ, ez már az új világ rend a javából (legalább két ezer éve). Aztán változik éppen jelenleg ki a terrorista, attól függően kivel van a bajom. Ez pont olyan mint a pénz. A bank által kibocsájtott értéktelen darab papír, az törvényes, az a jó, ha valaki otthon netán megkísérelné a pénznyomtatást az, hűűű, pénzhamisító. Ha valaki sikkaszt és netán elkapják, az rossz, ha a rendszer törvénykezés álltál szanaszét rabolja saját nemzetét, az nem rossz, az miiind törvényes.
Körül-belül így állnak a dolgok. A természetes feje tetejére lett állítva, maga a civilizáció a fonákság vívmánya s netovábbja. Gyakorlatilag a debilek uralják a világot, hogy ezt meg is tartsák, állig felfegyverkeztek, majd mindenféle összeesküvést szőnek azok ellen akik ellenségesnek tartanak vagy drága kis, kényelmes ülésüket veszélyeztetik. Maga az intézmény is egy terrorizmus, a legjellegzetesebb a templom. S ez nehogy kiderüljön, jönnek a magyarázkodások, de a tények önfejűek, mit lehet tenni, az inkvizíciót, a keresztes hadjáratokat, a sok aberrációt kár letagadni. A másik intézmény az iskola, amely a szellemi gyötrelem nagy mestere, de mind ezt kimondani, kérdés alá vonni, hatalmas nagy átkokat és kigúnyolást von maga után. A katonaság, a rendőrség is pont ugyan az. A katonaságot az álháborúk fenntartására hozták létre, ahol mindenki mindenki mást gyilkol, miközben a háttérben pont ugyan azok pénzelik az összes oldalt. S miért lehetséges ez? Mert mindegyik szempont képviselője azt hiszi csak az öve az igazi. Az egyik Álláhal (állah – halál !!!) van a másik Jehovával (jeho – yahoo=bolnd), az egyik szocialista a másik demokrata. A gyökerek pedig azonosak.
Sajnos mind ezt nem lehet megmagyarázni olyanoknak akik már csak a saját szempontjukból látják a világot, sőt, nincs is szempontjuk, mert a világ meglátásuk, a valóság érzékük teljesen tompa. Egy igazi szemszög csak akkor érvényes ha kölcsönös, ha kiegészülésben áll más szempontokkal, ha van viszony köztük és egységet alkotnak. A mesterséges városi élettel az emberiség természetes önfelismerését és önszabályozását iktatták ki, a városban a fonák a jó, a helyes a helytelen. Az összhang a disszonáns, a zűrzavar a rend. Ez biztosítja a folytonos zsarnokságot és a parazita szellemiség fennmaradását.
Mind ebből keletkezett az a torz világkép amely uralja a társadalmat. Jóformán nincs is társadalom. Társ–ad–elem. (Csak az –alom mély hanggal van kifejezve. Pl: enged-elem (magas), aggod-alom (mély), vagy kegy-elem (magas), árt-alom (mély) és meg sok más mint bántalom, bizalom, borzalom stb.) A fonák világ látás mindent visszájára fordítva, a természetes gondolkodású embert egy ellenséggé veszi. Az egész világot ebből az egy szempontból mutatják be, illetve tanítják az iskolákban. Még nem is meglepő, hiszen már gyerekkortól el kell az ember természetes nézetét és viselkedését torzítani. S ez az egy szempont uralja a világot. Ez a szempont a debilis, szellemi értékek nélküli biorobot, tudatlan lény szempontja, e szerint az élet egy veszély, egy folytonos versengés, küzdelem a túlélésért és mindenki egy ellenfél. Csakhogy túlélés nincsen, a halált nem lehet „túl-élni”! Az ember versenyképes (kompetitív) kell legyen, nagy késztettséggel (motiváció), és versenyképes. Csak a bibi ott van hogy mind ez sehol sincs jelen a Természetben. A Természetben a versengésnek tűnő „küzdelem” nem a túlélésért folyik, hanem az összhangért. De az öntudat nélküli szellemi fogyatékosnak az egész léte csak küzdelem, szenvedés, versengés és túlélés, így az ő szempontjából csak is ilyen lehet az élet. Az ember nem csak kenyérből el! De annak akinek hiányzik a szellemi adottsága, nem is érzékeli sem hiányát, sem saját téves hozzáállását az élet iránt. Így semmilyen folytonosság nem jön létre a társadalomban, csak a tengés-lengés. A következmények nincsenek észlelve, teljesen elvész a valóság érzet, s mind az ami emberi. Ilyen még az állati világban sincs, amit az embernek félremagyaráztak az csak egy torz világkép. Csak nem várja el valaki hogy egy oroszlán neki kezdjen főzni, vagy vegetáriánus legyen??? Azon a szinten, ez a legmagasabb létforma ami elérhető, de az emberi szinten nem szükséges, sőt, az egymás gyilkolászása. Ez már olyan mértékben elfajult hogy az emberi faj a saját önpusztításának kellős közepében van. A fejekben a sötétséget pedig részint mesterségesen tartják, részint az emberek nagyon önfejűek és nehezen engedik el régi megszokott szempontjaikat, viselkedésüket vagy hozzáállásukat. Sőt, már a fonákság visszatámad, azért küzdenek hogy a fonák világnézet érvényesüljön, a természetes pedig veszélyként észlelt. Az erkölcs egyenesen kigúnyolt dolog, aki nem egy csaló és egy hazug, az egy vesztes.
Ez egy mű világ, mű lélekkel, mű értékrenddel. E világkép amely a valóság felismerésének hiányáról tanúskodik, csak a fejekben létezik és azt bizonyítja milyen sokan élnek egy olyan valóságban amelyet képtelenek felismerni. A gyökerek a múlt homályában vesznek, a sok népirtás, a különb nagy magasságú műveltségek felszámolása, s a szerves társadalom lefejezése. Ezek után, bárki is a gyökerekhez áhítozna vissza, az ellenség. Az egész egy tudathasadásos állapot, mert csak ennek lehet nevezni ezt a helyzetet ahol a valóságban élve azt egy, csak a fejekben létező, hamis képpel helyettesítik. Majd már a hamis kép annyira elfogadottá válik hogy a valóság szétrombolását kíséreli meg az embertársadalom fenyegetésként észlelve azt. Ebből könnyű és laza kiút nincs, egyedüli megoldás úgyis a szellemi megújulás és a szerves társadalom és közösség gyökeréhez való visszatérés. A legnagyobbat azok fognak bukni, akik éppen azért lettek létre hozva hogy mind ezt vagy elpusztítsák vagy lefedjék vagy akár mind ennek a mű világnak (civilizáció azaz városiasodás) termékei. Az ilyen mű tákolmányoknak se anyjuk, sem atyjuk, olyanok mint a cserépbe tett virág, szépnek szép és mutatós, nagyon illatos, de a természetes közegétől elszakított, nem tudja mi az a természetes és nem is képes tudomást szerezni arról. Így fennáll a veszély hogy még a foltokként megmaradt szerves tudást a „túlélés”, jobbára megmaradás, hevességében szét fogják marcangolni és még annyi sem marad belőlük amennyi van a jelen pillanatban. Minket Magyarokat ez különösen érint, ki lehet nyugodtan állítani, a Magyar egy civilizáció előtti nyelv, nép és a szellemiség. Ellenben hidat kéne építeni a mesterséges, sík társadalmak között amelyek képtelenek értelmezni a szervest és az olyan szellemiség között amely még hordozza magában a szervesség csiráját. A felismerés kulcs fontosságú, de éppen itt bukik el a valóságot eltaszító mű szemlélet, mintha egy körkörös rémálom rabjai lennénk. A haláltáncból való megszabadulást a legjobban pedig a kimagyarázás gátolja. Ezért nehéz megmagyarázni a dolgok állását azoknak akik úgy akarnak a medencében úszni hogy kikerüljek a vízcseppeket. Vagy úgy véli a medencében repülni jár, s ha az ember rá merészel kérdeni, miért olyan vizes, hát az csak az izzadság! Vagy akár felvetjük szüntesse meg a madarak repülését, nem képes ráébredni lehetetlenségére, akkor kitalálja kiirtani az összes madár fajt. Ha felvetjük állítsa meg a Nap felkeltét, kiszúrja az emberek szemét. Ha felvétjük állítsa meg a fák növekvését, kivágja az összes erdőt. Repül madár? Nem. Fel kel-e a Nap? Nem. Növekednek többé a fák? Nem. Veszteni nem tud, ez egy vírus. Vagy-vagy. Vagy én nyerek, vagy te. Vagy én pusztulok bele, vagy te. Ez az emberrobot, robotember, a biorobot. A dolgok lényeget képtelen felismerni, megérteni, értelmezni. Nem lehet őket rávinni semmire, ha nincs öntudat, nincs felismerés sem. Egész létük egy összeesküvés a valóság ellen. Az egész egy hatalmas nagy önámítás, egy olyan örvény amibe az egész emberi fajt berántották. Ez veszélyesebb bárminél, az ámítás már nem egy külső hatásra történik, hanem önmaga által önmagának. Önagymosás. A valóság léváltása önagymosás által. Ez az Új Világrend hajnala.
Nézzünk néhány példát: a terrorizmus, a terrorizmus a kényszerűség által meghatározandó. De így maga az írott törvény is terrorizmusnak csoportosítható. Soha senki egyik törvényre sem adta beleegyezését. A választási rendszer egy ámítás, az hogy valakik másokat, jóformán idegeneket, megválasztanak, majd négy éven keresztül össze-vissza hoznak törvényeket amelyről soha senkit meg nem kérdenek. De a hű, alattvaló, szófogadó polgár az csak álljon be a sorba, ha nem, anarchista, szeparatista ilyenista meg olyanista. A rendszer az szent és angyalai és megváltozhatatlan, de főleg megdöntethetetlen. Ameddig le nem hull a lepel, s kisül álszentsége, ördögisége, megváltozhatósága és megdöntik. Álljon meg a menet! Hogy is állanak a dolgok? Az a terrorista aki terror cselekményt követ el mások ellen és kényszerűséget használ, de az nem aki földrészeket irt ki, aki független országokat bombáz le vagy aki nemzeteket dönt nyomorba pénzügyi eszközökkel. Tehát van egy jó terrorista és egy rossz terrorista. Szép új világ, ez már az új világ rend a javából (legalább két ezer éve). Aztán változik éppen jelenleg ki a terrorista, attól függően kivel van a bajom. Ez pont olyan mint a pénz. A bank által kibocsájtott értéktelen darab papír, az törvényes, az a jó, ha valaki otthon netán megkísérelné a pénznyomtatást az, hűűű, pénzhamisító. Ha valaki sikkaszt és netán elkapják, az rossz, ha a rendszer törvénykezés álltál szanaszét rabolja saját nemzetét, az nem rossz, az miiind törvényes.
Körül-belül így állnak a dolgok. A természetes feje tetejére lett állítva, maga a civilizáció a fonákság vívmánya s netovábbja. Gyakorlatilag a debilek uralják a világot, hogy ezt meg is tartsák, állig felfegyverkeztek, majd mindenféle összeesküvést szőnek azok ellen akik ellenségesnek tartanak vagy drága kis, kényelmes ülésüket veszélyeztetik. Maga az intézmény is egy terrorizmus, a legjellegzetesebb a templom. S ez nehogy kiderüljön, jönnek a magyarázkodások, de a tények önfejűek, mit lehet tenni, az inkvizíciót, a keresztes hadjáratokat, a sok aberrációt kár letagadni. A másik intézmény az iskola, amely a szellemi gyötrelem nagy mestere, de mind ezt kimondani, kérdés alá vonni, hatalmas nagy átkokat és kigúnyolást von maga után. A katonaság, a rendőrség is pont ugyan az. A katonaságot az álháborúk fenntartására hozták létre, ahol mindenki mindenki mást gyilkol, miközben a háttérben pont ugyan azok pénzelik az összes oldalt. S miért lehetséges ez? Mert mindegyik szempont képviselője azt hiszi csak az öve az igazi. Az egyik Álláhal (állah – halál !!!) van a másik Jehovával (jeho – yahoo=bolnd), az egyik szocialista a másik demokrata. A gyökerek pedig azonosak.
Sajnos mind ezt nem lehet megmagyarázni olyanoknak akik már csak a saját szempontjukból látják a világot, sőt, nincs is szempontjuk, mert a világ meglátásuk, a valóság érzékük teljesen tompa. Egy igazi szemszög csak akkor érvényes ha kölcsönös, ha kiegészülésben áll más szempontokkal, ha van viszony köztük és egységet alkotnak. A mesterséges városi élettel az emberiség természetes önfelismerését és önszabályozását iktatták ki, a városban a fonák a jó, a helyes a helytelen. Az összhang a disszonáns, a zűrzavar a rend. Ez biztosítja a folytonos zsarnokságot és a parazita szellemiség fennmaradását.
Mind ebből keletkezett az a torz világkép amely uralja a társadalmat. Jóformán nincs is társadalom. Társ–ad–elem. (Csak az –alom mély hanggal van kifejezve. Pl: enged-elem (magas), aggod-alom (mély), vagy kegy-elem (magas), árt-alom (mély) és meg sok más mint bántalom, bizalom, borzalom stb.) A fonák világ látás mindent visszájára fordítva, a természetes gondolkodású embert egy ellenséggé veszi. Az egész világot ebből az egy szempontból mutatják be, illetve tanítják az iskolákban. Még nem is meglepő, hiszen már gyerekkortól el kell az ember természetes nézetét és viselkedését torzítani. S ez az egy szempont uralja a világot. Ez a szempont a debilis, szellemi értékek nélküli biorobot, tudatlan lény szempontja, e szerint az élet egy veszély, egy folytonos versengés, küzdelem a túlélésért és mindenki egy ellenfél. Csakhogy túlélés nincsen, a halált nem lehet „túl-élni”! Az ember versenyképes (kompetitív) kell legyen, nagy késztettséggel (motiváció), és versenyképes. Csak a bibi ott van hogy mind ez sehol sincs jelen a Természetben. A Természetben a versengésnek tűnő „küzdelem” nem a túlélésért folyik, hanem az összhangért. De az öntudat nélküli szellemi fogyatékosnak az egész léte csak küzdelem, szenvedés, versengés és túlélés, így az ő szempontjából csak is ilyen lehet az élet. Az ember nem csak kenyérből el! De annak akinek hiányzik a szellemi adottsága, nem is érzékeli sem hiányát, sem saját téves hozzáállását az élet iránt. Így semmilyen folytonosság nem jön létre a társadalomban, csak a tengés-lengés. A következmények nincsenek észlelve, teljesen elvész a valóság érzet, s mind az ami emberi. Ilyen még az állati világban sincs, amit az embernek félremagyaráztak az csak egy torz világkép. Csak nem várja el valaki hogy egy oroszlán neki kezdjen főzni, vagy vegetáriánus legyen??? Azon a szinten, ez a legmagasabb létforma ami elérhető, de az emberi szinten nem szükséges, sőt, az egymás gyilkolászása. Ez már olyan mértékben elfajult hogy az emberi faj a saját önpusztításának kellős közepében van. A fejekben a sötétséget pedig részint mesterségesen tartják, részint az emberek nagyon önfejűek és nehezen engedik el régi megszokott szempontjaikat, viselkedésüket vagy hozzáállásukat. Sőt, már a fonákság visszatámad, azért küzdenek hogy a fonák világnézet érvényesüljön, a természetes pedig veszélyként észlelt. Az erkölcs egyenesen kigúnyolt dolog, aki nem egy csaló és egy hazug, az egy vesztes.
Ez egy mű világ, mű lélekkel, mű értékrenddel. E világkép amely a valóság felismerésének hiányáról tanúskodik, csak a fejekben létezik és azt bizonyítja milyen sokan élnek egy olyan valóságban amelyet képtelenek felismerni. A gyökerek a múlt homályában vesznek, a sok népirtás, a különb nagy magasságú műveltségek felszámolása, s a szerves társadalom lefejezése. Ezek után, bárki is a gyökerekhez áhítozna vissza, az ellenség. Az egész egy tudathasadásos állapot, mert csak ennek lehet nevezni ezt a helyzetet ahol a valóságban élve azt egy, csak a fejekben létező, hamis képpel helyettesítik. Majd már a hamis kép annyira elfogadottá válik hogy a valóság szétrombolását kíséreli meg az embertársadalom fenyegetésként észlelve azt. Ebből könnyű és laza kiút nincs, egyedüli megoldás úgyis a szellemi megújulás és a szerves társadalom és közösség gyökeréhez való visszatérés. A legnagyobbat azok fognak bukni, akik éppen azért lettek létre hozva hogy mind ezt vagy elpusztítsák vagy lefedjék vagy akár mind ennek a mű világnak (civilizáció azaz városiasodás) termékei. Az ilyen mű tákolmányoknak se anyjuk, sem atyjuk, olyanok mint a cserépbe tett virág, szépnek szép és mutatós, nagyon illatos, de a természetes közegétől elszakított, nem tudja mi az a természetes és nem is képes tudomást szerezni arról. Így fennáll a veszély hogy még a foltokként megmaradt szerves tudást a „túlélés”, jobbára megmaradás, hevességében szét fogják marcangolni és még annyi sem marad belőlük amennyi van a jelen pillanatban. Minket Magyarokat ez különösen érint, ki lehet nyugodtan állítani, a Magyar egy civilizáció előtti nyelv, nép és a szellemiség. Ellenben hidat kéne építeni a mesterséges, sík társadalmak között amelyek képtelenek értelmezni a szervest és az olyan szellemiség között amely még hordozza magában a szervesség csiráját. A felismerés kulcs fontosságú, de éppen itt bukik el a valóságot eltaszító mű szemlélet, mintha egy körkörös rémálom rabjai lennénk. A haláltáncból való megszabadulást a legjobban pedig a kimagyarázás gátolja. Ezért nehéz megmagyarázni a dolgok állását azoknak akik úgy akarnak a medencében úszni hogy kikerüljek a vízcseppeket. Vagy úgy véli a medencében repülni jár, s ha az ember rá merészel kérdeni, miért olyan vizes, hát az csak az izzadság! Vagy akár felvetjük szüntesse meg a madarak repülését, nem képes ráébredni lehetetlenségére, akkor kitalálja kiirtani az összes madár fajt. Ha felvetjük állítsa meg a Nap felkeltét, kiszúrja az emberek szemét. Ha felvétjük állítsa meg a fák növekvését, kivágja az összes erdőt. Repül madár? Nem. Fel kel-e a Nap? Nem. Növekednek többé a fák? Nem. Veszteni nem tud, ez egy vírus. Vagy-vagy. Vagy én nyerek, vagy te. Vagy én pusztulok bele, vagy te. Ez az emberrobot, robotember, a biorobot. A dolgok lényeget képtelen felismerni, megérteni, értelmezni. Nem lehet őket rávinni semmire, ha nincs öntudat, nincs felismerés sem. Egész létük egy összeesküvés a valóság ellen. Az egész egy hatalmas nagy önámítás, egy olyan örvény amibe az egész emberi fajt berántották. Ez veszélyesebb bárminél, az ámítás már nem egy külső hatásra történik, hanem önmaga által önmagának. Önagymosás. A valóság léváltása önagymosás által. Ez az Új Világrend hajnala.