Mivé silányultál te édes nemzetem? Mivé lettél te szent, te drága? Másoknak talpnyalója? Szolgáknak szolgálója? Hősök hőséből hogyan lettél birka? Az Élet és Igazság védelmezőjéből hogyan váltál saját magad árulója? Tolvajok, hazugok és gyilkosok cinkosa miért lettél? Többre értékeled a papírt a léleknél, s mint az ősök emléke és tudása? Az írott törvény értékesebb a múlt emlékénél? A szabadság zászlóját miért kellett arany kalitkára felcserélned? A rendíthetetlenből hogyan válhattál ágról szakadt falevél? Már nem ismered a Magyarok Istenét sem?
Isten Ostorából civilizációs rendszerek bűnbakja hogyan lettél?
Isten Ostorából civilizációs rendszerek bűnbakja hogyan lettél?
Nagyapám bantu volt! „Lovas-íjászkodni” nem tudott. Mint egy „kassai”. Csak egy szél csapta, ki a latint nem vágta. Hókusz-pókusz, fikusz kókusz. Nagyanyám meg eszkimó! „Rovásírni” nem tudó. Nem volt nekik prémes-bundás mellény vagy sapka. Nem voltak képesek lakni „yurtába'”. Sem „makk-falvábán”. Netán „(du)mák-falván”? Jött-mentek mind. Idegen bevándorlók, nem őshonos „mádzsár” ősnyelvet tudók. Arról nem volt „diplomájuk”. Csak szakadt ingük s bő-gatyájuk. Fittyet hányó bunkó barbárok. Nem pedig „kaftánban” tündöklő új-régi káder-mádzsárok. Magyarok Országos Gyalázásán összecsődülők. Munkanélküli szerencsétlen időlopó yoga-mantrázni-meditálni nem tudók. Haszontalan büdös pálinkát szortyolgatók, táltos dobolni nem tudók. Képtelen népmeséket mondogató. Tudománytalan hiedelmeket tartogató. Mi ezzel a mondandó?
Aki beszél nem tud, aki tud nem beszél. Kinek szeme, nem lát; kinek füle, nem hall. Ha nem tudod őket legyőzni, állj élükre. Ami (s aki) ma „magyar” nem M A G Y A R. S ami (s aki) M A G Y A R volt, nem Magyar már. Csak egy rohadt váz, teli hemzsegő tetűvel, csótánnyal. Éljen a halál! A gép teremt és él. Az élőlény elavult alkatrész. Bűn az Élet! Halálbüntetés. Az igaz szó büntetendő, a tömeggyilkosság szent. Ketrecből ketrecbe. Kommunizmusból kapitalizmusba, kapitalizmusból globalizmusba. Civilizációból civilizációba. Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába. Finn-ugrizmusból Kín(a)-ugrizmusba. Lumpen proli gombnyomogató majomból a jövőbeli mesterséges intelligenciájú biorobotba. Rabszolga mindig kerül ám, mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság. Volt-e diplomája a Megváltónak?
A józan ész, a jó érzés, a jó akarat már csak mende-monda maradt. Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki hülyébb, ott egyre csak jobban szorul ki a valóság. Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz. A papír az isten, apostol a hazug, szentség a tolvajlás. Rémálom a valóság, tény a képzelet. Terrorizmus az önvédelem, életvitel a rombolás. A jó üldözése fenség, az értéktelenség a mérce. Az értelem a megvetendő. Az öklendezés az okosság, a fonákság az őszinteség, a birka szellemiség a nemzetazonosság. Az állat az ember, az ember elő báb. Az ember saját élete sajátja nem lehet. Olyan mint egy előre megírt játszma, amit a közönségből tétlenül kell nézni. S majd ha vége, haza megy mindenki a beton koporsóba. Nem jönnek az angyalok, sem a Mikulás segíteni. Ebbe került a valóságot és az emberiséget megtagadni. Halálba kerül az igazságot kimondani. Ezért kell az Igazságot eltemetni? Még emlékszik-e valaki milyen volt szabadon érezni? Milyen volt érteni? Milyen volt élni? Igaznak lenni? Embernek? Magyarnak? M A G Y A R N A K ? ? ?
Aki beszél nem tud, aki tud nem beszél. Kinek szeme, nem lát; kinek füle, nem hall. Ha nem tudod őket legyőzni, állj élükre. Ami (s aki) ma „magyar” nem M A G Y A R. S ami (s aki) M A G Y A R volt, nem Magyar már. Csak egy rohadt váz, teli hemzsegő tetűvel, csótánnyal. Éljen a halál! A gép teremt és él. Az élőlény elavult alkatrész. Bűn az Élet! Halálbüntetés. Az igaz szó büntetendő, a tömeggyilkosság szent. Ketrecből ketrecbe. Kommunizmusból kapitalizmusba, kapitalizmusból globalizmusba. Civilizációból civilizációba. Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába. Finn-ugrizmusból Kín(a)-ugrizmusba. Lumpen proli gombnyomogató majomból a jövőbeli mesterséges intelligenciájú biorobotba. Rabszolga mindig kerül ám, mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság. Volt-e diplomája a Megváltónak?
A józan ész, a jó érzés, a jó akarat már csak mende-monda maradt. Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki hülyébb, ott egyre csak jobban szorul ki a valóság. Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz. A papír az isten, apostol a hazug, szentség a tolvajlás. Rémálom a valóság, tény a képzelet. Terrorizmus az önvédelem, életvitel a rombolás. A jó üldözése fenség, az értéktelenség a mérce. Az értelem a megvetendő. Az öklendezés az okosság, a fonákság az őszinteség, a birka szellemiség a nemzetazonosság. Az állat az ember, az ember elő báb. Az ember saját élete sajátja nem lehet. Olyan mint egy előre megírt játszma, amit a közönségből tétlenül kell nézni. S majd ha vége, haza megy mindenki a beton koporsóba. Nem jönnek az angyalok, sem a Mikulás segíteni. Ebbe került a valóságot és az emberiséget megtagadni. Halálba kerül az igazságot kimondani. Ezért kell az Igazságot eltemetni? Még emlékszik-e valaki milyen volt szabadon érezni? Milyen volt érteni? Milyen volt élni? Igaznak lenni? Embernek? Magyarnak? M A G Y A R N A K ? ? ?
Mert nem a betegség a hibás, hanem az aki nem tesz semmit az egészségért.
