A SZEMEK A LÉLEK TÜKRE
"Az egyetlen dolog, ami szükséges a gonosz diadalához,
hogy a jó ember ne tegyen semmit."
(Edmund Burke?)
“Inkább a sötétséget fogják választani, mint a fényt, és inkább a halált fogják választani, mint az életet. Senki sem fog felnézni az égre. A jámbort bolondnak fogják tartani, s az istenteleneket dicsőíteni fogják mint bölcseket. A gyáva embert erősnek ítélik. És a jó embert megbüntetik, mint bűnözőt.”
- Nag Hammadi kódexek: VI. 8, 72
Minden szemlélet kérdése. Ha valamit az ember nem figyel meg, nem vesz észre, akár nem is létezhet számára. Olyan ez mint a falevelekkel, ha valaki nem ismeri a fának leveleit, nem ismerheti fel milyen fajta fáról van szó. Ha ezt a tudást az ember elsajátítja, akkor már minden kivilágosodik, de addig semlegesen viszonyulhat az addigi ismeretlen, számára nem létező világ részének.
Figyeljük meg tehát a következőkben az festményeken lévő személyek arcvonásait és szemeik meredező, éles, egyben üres, bamba nézését. Az ilyen nézés mögött nincs lélek, lelkivilág. Sajnálatos módon ők uralják a világunkat. Ők az élősködő amely orvul kibányássza az emberi lélek értékeit.
Szemléltetésért mi jobb mint a középkori festmények valahánya? Pontosabban azok melyek Jézus keresztrefeszítését, kigúnyolását ábrázolják. Jézus valójában az egész emberiség és emberiesség, az emberi lélék megtestesítője. Így találunk rá arra a beteges szellemiségre amely kézben tartja világunkat s gátlástalanul szétrombolja, visszaélve az emberi jósággal.
Szemléltetésért mi jobb mint a középkori festmények valahánya? Pontosabban azok melyek Jézus keresztrefeszítését, kigúnyolását ábrázolják. Jézus valójában az egész emberiség és emberiesség, az emberi lélék megtestesítője. Így találunk rá arra a beteges szellemiségre amely kézben tartja világunkat s gátlástalanul szétrombolja, visszaélve az emberi jósággal.
Maarten van Heemskerck: Krisztus megkoronázása töviskoszorúval (1550 körül)
A pszichopata egy magánkívüli állapotban.
A tudatlan hűséges pszichopata.
A mindent-tudó, okoskodó, gőgös pszichopata. Az agytröszt. Hátánál majmával.
Vak vezet világtalant.
Vak vezet világtalant.
Gerard van Honthorst: Krisztus kigúnyolása (1617 körül)
A pszichopata majmát tanítva. „Figyelj és tanulj fiam”
A látványon őrjöngő pszichopaták.
A bal oldali szereplő: „Óóó, szegééény ember, hogy fááájhat neki. Nagyon fáááj?”
A jobb oldali szereplő: „Hahaha! Hogy fogsz ebből kimászni megváltókám? Netán egy megváltóra lenne szükséged?”
A jobb oldali szereplő: „Hahaha! Hogy fogsz ebből kimászni megváltókám? Netán egy megváltóra lenne szükséged?”
A túlbuzgó pszichopata. „Majd megmutatom én neked!”
Nagyjából a társadalom minden rétegében megtaláljuk az e fajta szereplőt. Az üres fejű, maradi aki magát akarja mutatni minden áron.
Maarten van Heemskerck: Ecce Homo (1544)
Az összes arckifejezés magáért beszél, a középsők kerülnek csak említésre.
Peter Paul Rubens: Krisztus megkorbácsolása (1607)
Guercino: Krisztus megkorbácsolása (1657)
Íme az igazságos pszichopata! Aki az igazságtevés álarca mögé bújva az ember szenvedésében leli örömét. Mint a sakálok a semmiből teremnek elő, mindszüntelenül ott ahol „igazságot kell tenni.” Társadalmunkban az úgynevezett rendfenntartó szervezetekben találhatjuk, katonaságban, zsoldrendben. Ha nem, akkor a zsarnoki, erőszakos államférfi kedvelői. A zsarnokságban a mocskos munkák elvégzői.
AZ ÁLSZENT PSZICHOPATA
Titian: Ecce Homo (1570-1576)
Cigoli: Ecce Homo (1607)
Domenico Fetti: Ecce Homo (1600-1610)
Caravaggio: Ecce Homo (around 1605)
Az álszent pszichopata, oldalán majmával. Valójában vak vezet világtalant. Ő az aki emberiességből és jóakaratból akar segíteni egy bajban lévő emberen. Az egész egy színjáték. Tudja már rég a végső eredményt, minden pontosan ki lett dolgozva. De a színjáték izgalma ami hajtja őt. A megtévesztő színjáték, jótékonyságának előadása egy pszichopata kedvenc játéka. Ellenben a színjátékhoz szereplők kellenek. A közönség maga is, tudta nélkül egy szereplő e színjátékban. Így lehet a legjobban rejtőzni egy agytrösztnek, mindenki szeme előtt, s ha valami rosszul sül el akkor ráfogjuk a tömegre. A tömeg pedig megfoghatatlan szerkezetű. Jézus óta semmi sem változott, ez egy sablon. Semmi új a Nap alatt, ma politikusok vannak, társulatok. A tömegpszichózis maradt a régi, most éppen demokráciának hívj ák. Elhitetik a tömeggel neki van döntési ereje, ő határoz, közben csak egy előre legyártott színjáték önszántanélkuli szereplője. A választás káprázata a legnagyobb téveszme. Persze mind ez egy drámai köntösbe burkolva amely a maradi számára egy nagy jelenség.
A tudatlan őrjöngő tömeg a megkergültség határán.
Jézus maga a kínszenvedés megtestesítője. Nem csak sajátjának, hanem az egész Világnak. Az egész emberiségnek, azoknak akik még őrzik emberiességüket, jólelkűségüket. Akiket életük során pont ezért hurcolnak meg a tudatlanok, ők elvakultságukban képtelenek felismerni az emberi minőséget, a szellemi értéket. Majomként élik le örömtelen életüket. Egyedüli örömük a gátlástalan gúnyolódás, az élet megvetése. Gyűlöletük az értetetlenségükből fakad. Értelmük hiányában se nem tudnak javulni, se nem képesek helyzetüket felismerni. Egyedüli kapcsolódásuk az élettel, a valósággal annak gyalázása, rombolása által történik. De az élet pusztíthatatlan. A valóság pedig egy elvont dolog. Emberi kéz nem rombolhatja. Az elvont fogalmakat nem lehet fegyverrel rombolni. A szeretet, a béke, a gondolat nem kézzel fogható, ilyen módon nem lehet anyagi úton megsemmisíteni. De ennek megkísérlése az anyagiasságból fakad. Eme szellemiség a bal agyféltekében gyökeredzik, amely a világot gépiesen értelmez majd a kapott eredményt szépen libasorba állítja. Elvont fogalmakat nem képes észlelni, számára a kézzel megfoghatatlan nem létező. Képtelen. Képet alkotni valamiről neki lehetetlen. A hasonlatokat nem észleli, nem tudja párosítani, összekapcsolni. Korlátozott az öt érzékszerv által ajánlott világra. Egy sivár, sötét elemzős (analitikus) világ. Pont mint egy számítógép. Érzéstelen, hideg. A képzelet és érzelem hiánya miatt, a bal agyféltekét használó emberek képtelenek a művészetek megértésére. Egy zenemű, egy festmény vagy vers értelmét veszti. Ezért számukra a zene lerongálódik, leszűkül a diszkó zajára, a szerelem a nemi vágyra, a látványosság a csillogás-villogásra. A szépség csak a külsőségekben tűnik fel. Ezért az ilyen emberek az emberi nyelv értésében is fogyatékosságot szenvednek. Igaz a beszéd sík szerkezetű, ellenben megértésére, értelmezésére a kép alkotás kulcs fontosságú. Azaz a képzelet. Erre a jobb agyfélteke alkalmas csak. Náluk a beszéd egy gépies (robotikus) használatra csekélyesedik. Ahol az igen az mindig csak igen, ahol a nem mindig csak nem. Ha más kiejtessél történik a kifejezésük akkor számukra érthetetlen. Ugyebár az igen s a nem gúnyosan mondva az ellenkezőjét is jelentheti. Ők ezt teljesen mellőzik és csak az elsődleges (abszolút) jelentését veszik számban. Akár egy gép, egy számítógép.
Minél hamarabb, minél többen felismerik eme dolgokat, annál hamarabb lábalunk ki az anyagiasság korlátaiból amely állandóan fojtogatja az emberi szellemiséget. Gátlást nem ismerve, a végső cél a teljes elpusztítás. A pszichopaták egyszerűen veszélyeztetve érzik magukat a valóság, az erkölcs, a jó szándék által. Zárkának fogják fel ha valaki szemükbe hányja erkölcstelenségüket vagy embertelen viselkedésüket. Ők a szabadságot a meghurcoltatásban, az erőszakosságban, a rombolásban látják. E viselkedést a Káin és Ábel történetében is felismerhetjük. Ahol Káin maga a csőd, Ábel pedig az aki eleget tesz a Teremtőnek. Itt meg kell jegyezni hogy ez a Teremtő nem a szakállas felhőkön élő mumus, hanem a Szakrális Teremtő amely jósága által létezik minden, Ábel pedig ennek a Teremtő világával él összhangban.
Minél hamarabb, minél többen felismerik eme dolgokat, annál hamarabb lábalunk ki az anyagiasság korlátaiból amely állandóan fojtogatja az emberi szellemiséget. Gátlást nem ismerve, a végső cél a teljes elpusztítás. A pszichopaták egyszerűen veszélyeztetve érzik magukat a valóság, az erkölcs, a jó szándék által. Zárkának fogják fel ha valaki szemükbe hányja erkölcstelenségüket vagy embertelen viselkedésüket. Ők a szabadságot a meghurcoltatásban, az erőszakosságban, a rombolásban látják. E viselkedést a Káin és Ábel történetében is felismerhetjük. Ahol Káin maga a csőd, Ábel pedig az aki eleget tesz a Teremtőnek. Itt meg kell jegyezni hogy ez a Teremtő nem a szakállas felhőkön élő mumus, hanem a Szakrális Teremtő amely jósága által létezik minden, Ábel pedig ennek a Teremtő világával él összhangban.
Jézus ábrázolása, „Krisztus Pilátus előtt” Munkácsy Mihály, 1881
Ahogy a valóságot fogja fel a pszichopata az nagyon eltorzult és fonák. Még az öt érzékszerv által is fejletlen módon. A tudatlanság, az öntudat hiánya eredménye. Az ilyenek nem elégednek meg az ellenfelük legyőzésével vagy megsemmisítésével, azt a végtelenségig kell megkínozni, meggyötörni. Az az igazi izgalom. Igazán Jézus kigúnyolása, az Élet kigúnyolása.
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
-János 14:6
A gúnyolódok gúnyolkodása elárulja a valóság iránti félelmüket. Félelmüket mind az iránt amit nem értenek, amit nem fognak fel. Az elszigetelt hideg világukban egyedüli menedék a hibáztatás. Honnan veszi az ember hogy megítélheti az Életet vagy a Világot? (vil-ág, vil-ágos, vil-ágosság, vil-ágit, villan, villany, villám stb) Ez az „Ember Tragédiája”. Jézus története elfogadásra, szelídségre, alázatosságra tanít, egy embert felülmúló Teremtésben. Az ember csak szemtanúként vehet részt a Teremtés magasztosságán, csak megőrizheti az élet tudását tovább hagyományozva azt, de megítélni soha. S ezt megtehetni korszakok elmúlásával, amíg ez a korszak is elmúl. Mert ez a korszak éppen az ítélet korszaka. Az ember áll ítélet alatt s nem ő az ítélő, csak a felismerő.
Ahogy Krisztus feltámadott, úgy fog az Emberiség is feltámadni.