“A magyar nyelv a valóság nyelve”
– Kiss Dénes
A magyar nyelvnek van tudata és emlékezete, ahogy azt Kiss Dénes is mondani szokta. Ha a magyar nyelv a valóság nyelve, akkor annyit még hozzá lehetne tenni hogy a magyar nyelv fogalom megnevező nyelv. Egyszóval, a magyar nyelvvel nem lehet mellé beszélni. S nem lehet ezért igazából szét se rombolni. Csak a magyar nyelvtudatnak lehet ártani. Elferdítik a szavak értelmét, tévesen használják a kifejezéseket. Új értelmetlen szavakat és kifejezéseket táplálnak be a köztudatba amelyeknek értelme nem természetes hanem egyezményen alapulnak. Ahogy tudni lehet a nyelv adja a gondolkodását az embernek. Annak szétrombolása a gondolkodás, a szellemiség szétrombolása. Az európai nyelvek gépies nyelvek. Szótár nyelvek. Európa népeinek műveltségei lexikon műveltség. Ha egy adott szó nincs benne a szótárba, az nem számít valódi szónak. Legfeljebb zsargonnak. Vegyünk egy példát: lépde! Vajon mit jelenthetne e szó? Hát persze! Lépcső! De ezt minden magyar megérti, még ha soha nem is hallotta. Na itt a különbség a magyar és a többi európai nyelvek közt. Ez egy élő nyelv! Tán a végtelenségig lehet a szavakat szaporítani. A szótár az csak a hátgerince.
A legfőbb károkozója a nyelvnek a média. (méd-mét, metélni!) A TÉVében a sok szappan opera, a „szór-akoztató” műsorok. Ezekben mind mind gépies nyelvezetet használnak, egy leszűkített szóhasználatot. El lehetne képzelni, valószínűleg így keletkezhetett kezdetek kezdetén is egy szláv vagy latin nyelv többek közt. Egy leegyszerűsített gépies nyelv sajnos egy ilyen szellemiséget is hordoz magával. Vegyünk két példát. Az egyik a vírusként elterjedt „ez nem semmi”. Ez a magyartalan kifejezés főleg azért sértő mert már olyanok szájából is elhangzik akik azért jobban észre kéne vegyék magyartalan mivoltát és hát, éppen történelmünk hamisításának féltárasával foglalkoznak. De már a magyar fűlnek, ha nem máshogy, csak idegennek hangzik. Sérti, karcolja azt. De persze az ismétlés mágiája csodákat tud tenni. Ha valamit sokan ismételgetnek egy idő után az emberek azt hiszik helyes. Holott ennél nagyobb tévedés nincs! A másik példa pedig így hangzik: „-na, mit csinálsz?” mire jön a felelet: „-nem csinálok semmit!” mire a kérdő, s itt van a kutya elásva: „miért? Lehet a semmit is csinálni? Hahaha”
A legfőbb károkozója a nyelvnek a média. (méd-mét, metélni!) A TÉVében a sok szappan opera, a „szór-akoztató” műsorok. Ezekben mind mind gépies nyelvezetet használnak, egy leszűkített szóhasználatot. El lehetne képzelni, valószínűleg így keletkezhetett kezdetek kezdetén is egy szláv vagy latin nyelv többek közt. Egy leegyszerűsített gépies nyelv sajnos egy ilyen szellemiséget is hordoz magával. Vegyünk két példát. Az egyik a vírusként elterjedt „ez nem semmi”. Ez a magyartalan kifejezés főleg azért sértő mert már olyanok szájából is elhangzik akik azért jobban észre kéne vegyék magyartalan mivoltát és hát, éppen történelmünk hamisításának féltárasával foglalkoznak. De már a magyar fűlnek, ha nem máshogy, csak idegennek hangzik. Sérti, karcolja azt. De persze az ismétlés mágiája csodákat tud tenni. Ha valamit sokan ismételgetnek egy idő után az emberek azt hiszik helyes. Holott ennél nagyobb tévedés nincs! A másik példa pedig így hangzik: „-na, mit csinálsz?” mire jön a felelet: „-nem csinálok semmit!” mire a kérdő, s itt van a kutya elásva: „miért? Lehet a semmit is csinálni? Hahaha”
Vegyük sorra. Mi lenne a baj az elsővel? Hát az hogy ezer sebből vérzik. Aki pedig magyartalanságát nem érzékeli, akinek nem sérti a fülét, az vessen magára!!! Lefordítva magyarra, ez a „nem semmi” „kifejezés” így hangzana: „na, ez egy nagy semmi”. Biza. De fordítsuk csak meg, nem semmi - semmi nem. Ezt úgy szokás mondani hogy semmi sem! Ennyi a valódi jelentése. Az emberek nem is tudják mit mondanak mert csak gépies módon beletáplálják a magyartalanságot. Elemekre bontva észre is vesszük. A semmi felbontva az: sem valami. Így gyakorlatilag a „na ez nem semmi” annyit jelent mint „ez nem sem valami”. Fordított sorrendbe, „ez sem nem valami”. Vagy „ez se nem valami”. Pont mint a „sem nem ez, sem nem az” kifejezésünk. A turpisság ott van elásva hogy ez az angol „this ain’t nothing” kifejezés lefordítása. S különben is az „ain’t” az azt jelenti hogy nincs. Tehát így kéne szólnia: ez nincs semmi. De ezt már a hisztérikusan viháncoló biorobotok is észlelnék hogy helytelen és értelmetlen. Így lett belőle „ez nem semmi”. Magyarul helyesen ez a következő: na ez nem akármi! Ugye így már mennyire másképpen hangzik? Az akármi az az akármi. Ilyen is, meg olyan is. De ez nem akármi! Tehát kitűnő, kimagasló, különb. Lehet az angol nyelvben megtagadni kétszer pont ugyan azt egy pozitívat adhat. De a magyar nyelvben nem! Éppen itt rejlik a magyar nyelv szervessége. Ő még őrzi a Világmindenséggel a kapcsolatot. Az angol nyelv pedig csak egy szervetlen nyelv. A magyar nyelv tudja, van tudata, emlékezete. Tudja hogy mindennek a központjában az EGY áll és minden az EGYből származik. És olyan valami ami nem létezik, nincs. Így csak a létezőt lehet megtagadni. Még az angolban is így van, nothing = no thing. De a kétszeri tagadás a szerves gondolkodásban nem semlegesíti egymást, hanem ellenkezőleg! Erősíti. Mint ahogy szokás mondani: igen-igen. Vagy, nem-nem. Ja-ja. Megkétszereződik. Az kétszer annyit jelent. Világos. Csak hogy a nyelvünkben ez mind rejtjelezve van. (csak zárójelben érdemes lenne megemlíteni, mert fontos, hogy nem hiába pont a „szórakoztató” műsorokon keresztül vagy a szappan operák drámai feszült hangulata közben táplálják be ezeket a köztudatban. Ily módszerrel a magyartalanítás s az agymosás sokkal hatékonyabb mert a védelem le van engedve. A hárítás így nem működik.)
A másik a szokásos biorobot gépies szellemiséget tükrözi. Miután nem tudom mit beszélek, még bőszemkedve okosnak is hiszem magam. És most itt bizonyítás fog arra kerülni hogy igen is lehet a semmit is csinálni! De persze csak hogy ha ezt magyarul csináljuk! Az egész újból az EGY körül forog. A központban az EGY van. Az örök létező. Éppen ezért akarják ezt velünk elfelejtetni és szervtelen gondolkodásra kényszeríteni a magyar embert. Sokan, és tévesen, meg szokták jegyezni hogy nem lenne úgy helyesebb hogy „nem csinálok semmit” helyett „nem csinálok valamit” lenne. Újból pont ugyan az a szervetlen „indoeurópai” gondolkodás. De a magyar gondolkodás nem így működik, sem a magyar nyelv. Miért? Mert az ellentmondás! Hát próbáljon csak meg valaki nem töltve tölteni a pohárba! Úgy cselekedjen valamit hogy nem cselekszik semmit. Úgy csináljon valamit hogy nem csinál semmit. Házi feladat! De ha nem csinálok valamit, az ellentmondás. Hazugság. A semmi az a nem létező. A valami az a létező. Csak a nem létező nem létezik és csak a létező létezik. A valami van, a semmi nincs. Csak a van van s a nincs nincs. Csak nem töltve lehet nem tölteni és csak töltve lehet tölteni! És csak nem csinálva lehet nem csinálni! Aki ennél többre képes az már maga a Teremtőt is túlszárnyalta. Kiss Dénes fedezte fel hogy a magyar nyelv a kettes számrendszer szerint működik. (Habár ez sem teljesen helyes!) Ez nem más mint annak a további bizonyítéka.
A zéró, a nulla bevezetésével az egész emberiségnek elhitették hogy van olyan ami nem létezik. Az üres semmi. A nem létező. Holott ők tudják nagyon jól hogy e mögött mi áll. Ez egy nagyon gonosz eszme, mivel a létezőt tagadják meg. Még pedig úgy hogy a nem létezőt mutatják be létezőnek, megkísérelve a létező teljes kiiktatását. S hogy minden a nagy semmiből lett. (Nihilizmus, holografikus univerzum) A magyar nyelvben nincs szó sem a zéróra sem a nullára. Mivel az nem más mint az EGY. Az olyan szavaink melyek tagadást fejeznek ki, éppen azért tagadnak mert a létezőt logikai alapon meg kell tagadni adott helyzetben. De nem létező, nem létezik! S ha mégis, akkor csak azt bizonyítja hogy van! Mert a nem létezőt nem lehet megtagadni. Érthető? "Olyan nincs, hogy nincs!" - ugye, mi igy szoktuk mondani? Egy kicsit jobban elmerülve a magyar nyelv logikájába az ember rájön micsoda kincsünk van. És miért azok akik mondják hogy ez az ősnyelv miért is állítanak ilyet. Persze a nyelv mélységeit nem ismerve könnyű gúnyolódni.
Úgyhogy nem szabad engedjük a magyar nyelv elindoeurópanizálódását! Ami maga a magyar szellemiség elidegenedését is jelenti egyben. A nyelv olyan mint egy eszköz amellyel az ember letérképezi a világot. Ez minél sérültebb minél szegényesebb, a felfogott körülöttünk lévő világ is csak halvány része. Olyan mintha az ember egy eltört nyelű kalapáccsal próbálna kalapálni. Vagy amikor a rádió készülék zavart adást vesz és csak töredékeiben halljuk. Nem tudtak belőlünk latint faragni. Szlávvá rabszolgásítani. Germánosítani. És még sok más. Most itt áll az utóbbi próbálkozásuk. Belülről szedik szét e nyelvet. Elferdítve szép szavaink igazi értelmét, mint például a meleg szó. Így az ember már azt sem tudja mondani hogy valamit meleg szívvel ajánl, mert már egyből gúny lesz. Ez semmi más mint a kakukk tojás szellemiség. Elképzelhető a többi nyelvekkel is így jártak el, csak mivel azok már úgy is széteső félben voltak, sokkal könnyebb volt velük. Most itt vannak a MAGnál. És ha mi elveszünk, oda a világ! Figyelmeztessük tehát társainkat és javítsuk ki őket. Ami a legveszélyesebb, a téveset helyesnek ítélni és gürcösen kitartani mellette. Keressük, leljük fel a magyartalanító kifejezéseket és szavakat, iktassuk ki őket nyelvezetünkből, helyettük használjuk azokat amelyek helyesek, a régebbieket amelyeket elődeink használtak. Sokkal szebbek, sokkal értékesebbek. A magyar nyelv mélyebb megismeréséért érdemes a Czuczor-Fogarasi szótárt böngészni. Az ember csak ámul hogy az őseink miket tudtak. Érdemes olyan szavakat felkeresni amiknek csak kíváncsiságból szeretnénk értelmüket tudni. Mondjuk idő vagy valóság. S akkor majd meglátjuk hogy a mai mű világ mikkel próbál minket megetetni, milyen részigazságokkal. Valójában a valóság nyelve, amely letükrözi a Világmindenség működését.
NEM AZ IDEGEN SZAVAKNAK ÉS KIFEJEZÉSEKNEK !!!
S még három példa a példa kedvéjért: az egyik az a kifejezés lenne hogy valami "közhely". Először is a közhely egy olyan hely amely közös, ugyebár. Tehát kint az utca, a járda, a tér, a játszótér stb. Az a közhely, amely közösben van használva mindannyiunk által. Ez újból a TÉVé gépies nyelvezetéből származik amely az angol nyelvből van lefordítva és tévesen használva. Az angol eredeti pedig így szól: COMMONPLACE. Lehet az angolban ez így helyes de a magyarban nem! Főleg ha tévesen, téves értelemmel van használva. A magyar helyes kifejezés pediglen ez: köztudott! Tehát az amely közösen tudott, közösen mindenki által tudott, ismert.
Egy másik pedig az "álláspont" kifejezés. Az hogy valaki "álláspontot foglal". Azon kívül hogy ez egy harcias kifejezésnek még elmenne, de éppen az ilyen nyelvezet ezt is akar kelteni. Egy harcias, harcra kész szellemiséget, azaz pszichózist. Újból gyökere egy angol kifejezés, a STANDPOINT. Magyarul ez egyszerűen értelmetlen, ha csak nem harcban van használva. De ott is van megfelelője. Az angol nagyon szegényes nyelvezete miatt sok ilyen szó van ily módon képezve, STANDSTILL, STANDBY, STANDOFF stb stb. Úgy tűnik hogy az angolban állni egy helyben nagyon izgalmas lehet, elemben a magyar nyelv éppen hogy az ellenkezője. Az angolban ez onnan ered hogy ez egy harcias, hódító nép. A magyar helyes kifejezés a szempont vagy a vélemény nyilvánítása. A kétes (duális) beteges szellemiség amely rákényszeríti az embert hogy válasszon egy adott oldalt magának. Itt vagy ott? Kivel tartasz? Evvel vagy avval? Kinek az oldalán állsz?
Harmadjára, egy hasonló, "álld meg a helyed", "megállta a helyét". Ami újból állasról beszél, egy harcias szellemiséget sugallva. Az angol "STAND YOUR GROUND" egyenes lefordítása. A magyar helyes kifejezés a megfelelés fogalma. Ha megfelel-e az ember valaminek vagy valahol. Ha meg találta-e helyét valahol vagy valamely közösségben. Akar helyén való-e valaki vagy valami. Helyes dolog vagy helyes ember. Vagy eligazodott-e valahol vagy valamiben, egy adott helyzetben. Boldogul-e az ember valamivel vagy valahol. Mily szép bőségél és értelemmel tudja a magyar kifejezni mind ezt. És ha ennyi nem elég akkor lehet tovább ragozni, ha az ember feltalálta-e magát egy adott helyzetben vagy helyen, közösségében. Akár részt venni is vagy részese lenni. Arról nem szólva hogy a megállni azt jelenti hogy az ember vissza tartsa magát. "Nem tudod megállni hogy... ?" "Álld meg magad!" Avagy: tartsd vissza magad! Állítsd le magad! Így a "megállta a helyet" teljesen értelmetlen MAGYAR NYELVEN!
Mind ennek egy lényege van. A magyar ember gondolkodásnak gépiesítése, így lébutítása és a magyar nyelv szétrombolása.
A másik a szokásos biorobot gépies szellemiséget tükrözi. Miután nem tudom mit beszélek, még bőszemkedve okosnak is hiszem magam. És most itt bizonyítás fog arra kerülni hogy igen is lehet a semmit is csinálni! De persze csak hogy ha ezt magyarul csináljuk! Az egész újból az EGY körül forog. A központban az EGY van. Az örök létező. Éppen ezért akarják ezt velünk elfelejtetni és szervtelen gondolkodásra kényszeríteni a magyar embert. Sokan, és tévesen, meg szokták jegyezni hogy nem lenne úgy helyesebb hogy „nem csinálok semmit” helyett „nem csinálok valamit” lenne. Újból pont ugyan az a szervetlen „indoeurópai” gondolkodás. De a magyar gondolkodás nem így működik, sem a magyar nyelv. Miért? Mert az ellentmondás! Hát próbáljon csak meg valaki nem töltve tölteni a pohárba! Úgy cselekedjen valamit hogy nem cselekszik semmit. Úgy csináljon valamit hogy nem csinál semmit. Házi feladat! De ha nem csinálok valamit, az ellentmondás. Hazugság. A semmi az a nem létező. A valami az a létező. Csak a nem létező nem létezik és csak a létező létezik. A valami van, a semmi nincs. Csak a van van s a nincs nincs. Csak nem töltve lehet nem tölteni és csak töltve lehet tölteni! És csak nem csinálva lehet nem csinálni! Aki ennél többre képes az már maga a Teremtőt is túlszárnyalta. Kiss Dénes fedezte fel hogy a magyar nyelv a kettes számrendszer szerint működik. (Habár ez sem teljesen helyes!) Ez nem más mint annak a további bizonyítéka.
A zéró, a nulla bevezetésével az egész emberiségnek elhitették hogy van olyan ami nem létezik. Az üres semmi. A nem létező. Holott ők tudják nagyon jól hogy e mögött mi áll. Ez egy nagyon gonosz eszme, mivel a létezőt tagadják meg. Még pedig úgy hogy a nem létezőt mutatják be létezőnek, megkísérelve a létező teljes kiiktatását. S hogy minden a nagy semmiből lett. (Nihilizmus, holografikus univerzum) A magyar nyelvben nincs szó sem a zéróra sem a nullára. Mivel az nem más mint az EGY. Az olyan szavaink melyek tagadást fejeznek ki, éppen azért tagadnak mert a létezőt logikai alapon meg kell tagadni adott helyzetben. De nem létező, nem létezik! S ha mégis, akkor csak azt bizonyítja hogy van! Mert a nem létezőt nem lehet megtagadni. Érthető? "Olyan nincs, hogy nincs!" - ugye, mi igy szoktuk mondani? Egy kicsit jobban elmerülve a magyar nyelv logikájába az ember rájön micsoda kincsünk van. És miért azok akik mondják hogy ez az ősnyelv miért is állítanak ilyet. Persze a nyelv mélységeit nem ismerve könnyű gúnyolódni.
Úgyhogy nem szabad engedjük a magyar nyelv elindoeurópanizálódását! Ami maga a magyar szellemiség elidegenedését is jelenti egyben. A nyelv olyan mint egy eszköz amellyel az ember letérképezi a világot. Ez minél sérültebb minél szegényesebb, a felfogott körülöttünk lévő világ is csak halvány része. Olyan mintha az ember egy eltört nyelű kalapáccsal próbálna kalapálni. Vagy amikor a rádió készülék zavart adást vesz és csak töredékeiben halljuk. Nem tudtak belőlünk latint faragni. Szlávvá rabszolgásítani. Germánosítani. És még sok más. Most itt áll az utóbbi próbálkozásuk. Belülről szedik szét e nyelvet. Elferdítve szép szavaink igazi értelmét, mint például a meleg szó. Így az ember már azt sem tudja mondani hogy valamit meleg szívvel ajánl, mert már egyből gúny lesz. Ez semmi más mint a kakukk tojás szellemiség. Elképzelhető a többi nyelvekkel is így jártak el, csak mivel azok már úgy is széteső félben voltak, sokkal könnyebb volt velük. Most itt vannak a MAGnál. És ha mi elveszünk, oda a világ! Figyelmeztessük tehát társainkat és javítsuk ki őket. Ami a legveszélyesebb, a téveset helyesnek ítélni és gürcösen kitartani mellette. Keressük, leljük fel a magyartalanító kifejezéseket és szavakat, iktassuk ki őket nyelvezetünkből, helyettük használjuk azokat amelyek helyesek, a régebbieket amelyeket elődeink használtak. Sokkal szebbek, sokkal értékesebbek. A magyar nyelv mélyebb megismeréséért érdemes a Czuczor-Fogarasi szótárt böngészni. Az ember csak ámul hogy az őseink miket tudtak. Érdemes olyan szavakat felkeresni amiknek csak kíváncsiságból szeretnénk értelmüket tudni. Mondjuk idő vagy valóság. S akkor majd meglátjuk hogy a mai mű világ mikkel próbál minket megetetni, milyen részigazságokkal. Valójában a valóság nyelve, amely letükrözi a Világmindenség működését.
NEM AZ IDEGEN SZAVAKNAK ÉS KIFEJEZÉSEKNEK !!!
S még három példa a példa kedvéjért: az egyik az a kifejezés lenne hogy valami "közhely". Először is a közhely egy olyan hely amely közös, ugyebár. Tehát kint az utca, a járda, a tér, a játszótér stb. Az a közhely, amely közösben van használva mindannyiunk által. Ez újból a TÉVé gépies nyelvezetéből származik amely az angol nyelvből van lefordítva és tévesen használva. Az angol eredeti pedig így szól: COMMONPLACE. Lehet az angolban ez így helyes de a magyarban nem! Főleg ha tévesen, téves értelemmel van használva. A magyar helyes kifejezés pediglen ez: köztudott! Tehát az amely közösen tudott, közösen mindenki által tudott, ismert.
Egy másik pedig az "álláspont" kifejezés. Az hogy valaki "álláspontot foglal". Azon kívül hogy ez egy harcias kifejezésnek még elmenne, de éppen az ilyen nyelvezet ezt is akar kelteni. Egy harcias, harcra kész szellemiséget, azaz pszichózist. Újból gyökere egy angol kifejezés, a STANDPOINT. Magyarul ez egyszerűen értelmetlen, ha csak nem harcban van használva. De ott is van megfelelője. Az angol nagyon szegényes nyelvezete miatt sok ilyen szó van ily módon képezve, STANDSTILL, STANDBY, STANDOFF stb stb. Úgy tűnik hogy az angolban állni egy helyben nagyon izgalmas lehet, elemben a magyar nyelv éppen hogy az ellenkezője. Az angolban ez onnan ered hogy ez egy harcias, hódító nép. A magyar helyes kifejezés a szempont vagy a vélemény nyilvánítása. A kétes (duális) beteges szellemiség amely rákényszeríti az embert hogy válasszon egy adott oldalt magának. Itt vagy ott? Kivel tartasz? Evvel vagy avval? Kinek az oldalán állsz?
Harmadjára, egy hasonló, "álld meg a helyed", "megállta a helyét". Ami újból állasról beszél, egy harcias szellemiséget sugallva. Az angol "STAND YOUR GROUND" egyenes lefordítása. A magyar helyes kifejezés a megfelelés fogalma. Ha megfelel-e az ember valaminek vagy valahol. Ha meg találta-e helyét valahol vagy valamely közösségben. Akar helyén való-e valaki vagy valami. Helyes dolog vagy helyes ember. Vagy eligazodott-e valahol vagy valamiben, egy adott helyzetben. Boldogul-e az ember valamivel vagy valahol. Mily szép bőségél és értelemmel tudja a magyar kifejezni mind ezt. És ha ennyi nem elég akkor lehet tovább ragozni, ha az ember feltalálta-e magát egy adott helyzetben vagy helyen, közösségében. Akár részt venni is vagy részese lenni. Arról nem szólva hogy a megállni azt jelenti hogy az ember vissza tartsa magát. "Nem tudod megállni hogy... ?" "Álld meg magad!" Avagy: tartsd vissza magad! Állítsd le magad! Így a "megállta a helyet" teljesen értelmetlen MAGYAR NYELVEN!
Mind ennek egy lényege van. A magyar ember gondolkodásnak gépiesítése, így lébutítása és a magyar nyelv szétrombolása.
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
- Arany János, Az orthológusokra
BESZÉLJÜNK HELYESEN MAGYARUL!!!
Czakó Gábor - Az anyanyelvi kód nyomában
Varga Csaba – A Magyar szókincs titkai
Tóth Bálint: Vandékhár 1
Tóth Bálint: Vandékhár 2
Varga Csaba – Szellemi béklyó
(finnugrizmus és a Magyarellenes Tudománytalan Akadémia mint a magyarság szellemének tönkretevői)
(finnugrizmus és a Magyarellenes Tudománytalan Akadémia mint a magyarság szellemének tönkretevői)