„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.”
~Jelenések könyve 12:9
"Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van."
~ Jelenések könyve 12:12
„Mi helyesen válasszuk meg kik legyünk. Különbséget tudunk tenni a valós szabadság és az álszabadság között. A Földdel lehet együtt való úton élni vagy sem.
Mi a Föld útját válasszuk.”
(John Trudell Dakota költő 1946–2015, mint Jimmy Looks Twice a Viharszív (Thunderheart) 1992-es filmben.)
A Teremtett Világot, akár hogy is csűrjük-csavarjuk, az egy-háromságra épül. Három dimenzió, három időtartam (múlt, jelen és jövő), három névmás (én, te, ő, mi, ti, ők) vagy életünk három nagy kora (gyermek, felnőtt és öregkor). A felsorolás a végtelenségig eltarthatna... Az egy-háromság a kettősségből fakad, jobban mondva, az egy-háromságnak a részlegessége a kettősség (dualitás). A legjobb példa az Anya, Atya és Fiú. A Hindu műveltségben a Brahma-Siva-Visnu hármassal (Trimurti) fejezik ki. Brahma a teremtő, Siva a lebontó, Visnu a fenntartó. A másik példa a Kham, Shem, Japhet testvér hármas. Ahol az első a Teremtő (lehet akár indító is), Shem a sem-mitő és Japhet a javít-ó. Mind ez adja a Teremtett Rend szerves rendszerét. Ellenben az egyik nem lehet a másik nélkül, mivel az összhang, a harmónia csak a kettő egyensúlyából, kölcsönös viszonyából jöhet létre. (teremtő és megtartó) S ha sérül az egyik, sérül az egész szerves rendszer. Arról szót sem ejtve hogy ha a lebontó már annyira elfajult hogy nem csak a rosszat, a már nem szükségest törli hanem az egész szerves rendszert pusztítja. A Magyar nyelv a sérültséget nagyon jól nyomon követi. Nem úgy mondjuk hogy egy kezű, egy lábú, egy szemű, hanem félkezű, féllábú, félszemű. Aki szellemileg nem egész, az féleszű. Aki fél az fél. "Fél elemmel" van teli, félelem. Nem egész. Sérült az egész-sége.
Az emberi történetben sem fordulhat elő másképp. Két nagy szemlélet, szellemiség találkozik, a pusztai (szerves) és a sivatagi (szervetlen). Ebből nem is kérdés melyik fog fenn maradni. S a két nagy szemlélet kétféle képpen értelmezi a Teremtett Világot, természetesen szervesen és szervetlenül. A szerves a szellemi kapcsolódás, a szervetlen az írott törvény általi kapcsolódás, amely szellemiség nélkül nem ér semmit csak rabszolgaságot. Erre mondta Jézus: "Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni." ~ Máté 23:23
Valaha az egész Világ anyajogú társadalomban élt (matriarchátus). Ez nem is lehetne másként, hisz a bolygónkat is Anya Földnek hívjuk. Akiknek a férfijogú eszmén (patriarchális) alapul szellemiségük, még a saját Anya Földjüket s szülőföldjüket is "apa földnek" hívják! (Pl: német "vaterland" vagy angol "fatherland", holott angolul még emlegetnek "motherland"-et is amely még a Kelta időkből átmaradott emlékezet.) De a szülőföld az csak női, asszonyi lehet, hisz csak egy nő tud szülni. Világos!
A pusztai életmódot ismerjük, aki nem, járjon utána. Ennek két gócpontja létezett, a Kárpát Medence és a Tarim Medence (Pap Gábor - Az Eurázsiai Műveltség Két Útja Bal Ág Jobb Ág). E két fészek között folytonos volt a nyüzsgés, aki kimaradt belőle vagy leszorult (déli műveltségek) vagy felszorult (Szibéria). A fő az hogy rögzült az életvitelük s a lüktető felújulás (megváltás!) nem jött el. Így jelennek meg a "nagy" déli műveltségek amelyekről tanulunk, Sumér, Akkád, Babilon, Egyiptom, Perzsa stb. A pusztai népek pedig szedett-vetett, bunkó, pogány, barbárok. (pogány = nem zsidó keresztény, barbár az pedig fényt jelöl, tehát a fény népe, emberei. Lásd az olyan szavakat mint angol "BRight, BRilliant" vagy akár a "BRavo" szó. Magyarán a barbár az Varvar, az az Avar, Uar. VR->VL, ViLág, ViLágos, ViLágit, ViLlám stb.)
Szóval, bővelkedik a puszta embere mindenben, nagy állatállomány, friss vízforrások, minden ami kell. A földek termékenyek és gazdagok, mindenben amit száj, szem, szív kívánhat. Evvel szemben jön a déli népből való ahol mind ez nem létezik. Szűkésség (szűk-ség) van. Fogyatékosság van mindenből. A pohár víz az még egy család tűlelését is jelentheti. A táj szikár, szegény és nehezen vagy egyáltalán nem művelhető. Ebből kifolyólag sérül a szellemi adottság is, amely leszűkül a tűlelésre. Ez a fogalom a pusztai népeknek s annak rokonainak és peremvidéken élőknek (értsük itt egész Európát) ismeretlen fogalom. Nincs mit "túl-élni". Minden adva van annak mondja és rendje szerint. Isten kegyelmében létezni egy igen magas szellemi szint, itt nem jelentkezhet semmilyen túlélési fogalom. Értelmetlen lenne ha valaki az Isteni kegyelmet szeretné túl-élni! Az utolsó ilyen hely az Amerika volt, ahol az Indiánok még valahol a kőkor szinten léteztek. Na, meg is kapják ezért a bunkózást, leprimitívizálást. Meg hogy nem ismerték a fémet, a kereket stb. Minek? Besétál az ember a gyümölcsösbe, annyit eszik hogy nem bír kikószálódni belőle. Kerék, minek? Nem vándoroltak mint a pusztai népek, szervesen éltek összhangban a Teremtéssel. Csak megjegyzésként, a kereket is a pusztán találták fel és nem a városokban élő Sumerok vagy Akkádok. De így szintén minden mást: írás, zene, lovászat, vadászat s mindent amit csak el lehet képzelni. A városba betömörödött, a Teremtéstől elszakadt és saját nyelvel nem rendelkező embertömeg hogy is teremthetne bármit? Főleg ha életét falcs elvakító eszmék vezérlik.
Ez a két szellemiség csap össze már rég óta. Most már úgy látszik egy végső csattanás van kialakulóban. A Föld Anyával szemben úgysem lehet gyalázkodó, vagy romboló létformával együtt létezni, csak összhangban és együttműködésben. A tornádót, a földrengést, a vihart úgysem állíthatja meg semmilyen emberi fegyver, mint ahogy a Föld mozgását sem vagy az évszakok folyását sem. S mikor ráerőszakolták a Föld laposságát Európára, az Anya Föld valahogy mégis kerek maradt. Ejnye vigye el!
Mindenki olyan istenségben hisz mint amilyen saját maga. Ahogy a szólás tartja: "Mindenki saját magából indul ki." A puszták népének szerves szellemisége egy jótékony, jó akaratú és szerető Istent képez magának. A sivatagok népe egy haragos, dúló-fúló, büntető és kegyetlen istenséget alakít. A két leképezés nem más mint a két szellemiségnek a kivetülése. Ellendben az utóbbi is az előbbinek egy másik oldalának a félre magyarázata. A beszűkültség miatt a tájékozódás (mily szép kifejezés ez is: táj-ék-oz-ó-d-ás, az ember tudomást vesz mi van vagy lehet a tájban) teljesen elveszlődik, így a túlélés, a saját létének minden áron fenntartása jut előtérben, még ha ez a táj halálát is jelenti. A tájjal való együttélés teljesen megszűnik. Nem is nagyon létezhet, hisz az a táj kopár, terméketlen. Így a szellemiségük is. Ezért is szeretnének elmenni a Holdra, a Marsra... Ki az űrbe. az ŰR-be, a nagy semmibe, mert ott jól érzik magukat. Az ígéret földje...
A puszták népe a lovas népek, a ló csillagászatilag nem más mint a Nyilas csillagkép, pontosabban a Fehér Ló, s ennek gyermeke a Fehérlófia, amit mindannyian ismerünk. A nyilas maga a Teremtő, a Szakrális uralkodó. Minden jegynek van egy vele ellentétes jegye amelyben a földi kereteken belül testet ölt. A Nyilasnak az Ikrek. Ezennel jelen meg Hunor és Magor. Innen az a bizonyos kettősség. Ez a Magyar népművészetben a Garabonciás. A Jézus testöltése is csak ugyan ez, egyszer mint tanító jön el, aki szeretetre, kegyelemre és megbocsátásra tanít, s nem utolsó sorban gyógyításra. S majd másodszorra mint a Mennyei Fehér Ló kinek szájából tüzes kard áll ki. Fehér lovon ül és utána a Mennyei seregek mind fehérben öltözve követik. Ez az Apokalipszis, amelyben a Világosság és az Igazság örök birodalma születik meg s a bűnösök örökre el lesznek ítélve. (Lásd Jelenések könyve) Az Apokalipszis annyi mint leleplezés, felfedés. Szó sincs világ végéről. Esetleg a hazugok, s a hamisok világ vége.
Na most, ebből gyárt le a sivatag népe egy büntető, gyűlölködő, kegyetlen istenséget. Ez a féleszűség. Majd ide át jönnek, eme tájak bővelkednek mindenben, vízben, erdőkben, állatokban s minden ami kell, s nem tudja mit kezdjen vele (mint az egész Teremtett Világgal sem egyébként). Hozza magával a sivatagi szellemiséget. A nagy bőséggel nem tudva mit kezdjen, elkezd mindent rombolni. Legalábbis mi ezt így észleljük, számára nem más mint az "erőforrások kezelése". Most már emberi erőforrásokról is szó esik és arról is hogy túl sokan vagyunk a földön. Ja, meg túl sok a levegő, a rovar, meg a fű. Netán a fény. Mert én "majd kitanítom a Teremtést" hogy mi jó és mi nem, s hogy kell annak lennie. Számára a harmonikus együttélés fogalma teljesen értelmezhetetlen. Ezért levadássza az állatokat, kihalássza a halakat, ami többlet azt eladja jó áron. Az erdőket kivágja, azt is eladja, a termőföldeket sivatagosítja s a sok gyümölcsöst is megsemmisíti. Egy szóval, sivatagosít. A tájat berendezi magának mint semhogy illeszkedne a tájhoz. A Hunor-Magor szellemiséget (összhang, harmónia, kölcsönös kiegészítés) felváltja a Kain-Ábel, Romulus-Remus szellemiségre és viselkedésre. Innen tudhatjuk hogy a bibliai történetek nem(!) rollunk vagy nekünk szólnak, sem mondjuk az amerikai indiánokról, hanem a sivatagok népéről és népének. S ők azok akik saját Megváltójukat, a Krisztust se nem ismerték fel, se nem fogadták el, majd végső sorba felfeszítették. Így a bűnösség (amely a bűnbeesésben gyökerezik) minket nem hogy nem is illet, mi az Isten kegyelméből soha ki nem estünk. Az Édenből való kiűzetés nem a pusztai népek története, hanem a sivatagok népé. Majd a kiűzetés után terjedtek szét e Földön mint a rákfene. S amit csak létre tudnak hozni az a szervetlenebbnél is szervetlenebb, aminek semmi köze az élethez, az ember mint faj, mint teremtett lényként való létezésének e Földel. Ez már annyira elfajult hogy még csak egy kicsi és már a gépek uralma fog elterjedni az emberek felett.
Záró gondolatként: a szerves a sokszerűségen alapuló egész. Egység sokszerűség által! Ilyen a Teremtés, a Természet egésze, az emberi szervezet s minden élő. A pusztai népeknek, az európai embernek ilyen a gondolkodása. Míg a sivatag népeinek az ellenkező, egyöntetű, egyforma, egysíkú. Ezért sem tudják mit kezdjenek e tájakkal. Az itt talált műveltséget eltorzították, az európai ősi nyelvből torz, számukra kedvező mesterséges nyelveket hoztak létre. Ilyenek a latin, szláv és germán nyelvek. Amit nem értenek szétrombolnak teljesen vagy átalakítják szájuk íze szerint. Kakukk tojások, nem ide valóak, ahogy mi sem oda délre. Habár az oroszlán az állatok királya, semmi keresni valója a jeges sarki vidéken, belepusztulna. Ahogy a sivatagok népei is itten bele fognak pusztulni.
Vagy megszoknak vagy megszöknek! Ennyi!
Valaha az egész Világ anyajogú társadalomban élt (matriarchátus). Ez nem is lehetne másként, hisz a bolygónkat is Anya Földnek hívjuk. Akiknek a férfijogú eszmén (patriarchális) alapul szellemiségük, még a saját Anya Földjüket s szülőföldjüket is "apa földnek" hívják! (Pl: német "vaterland" vagy angol "fatherland", holott angolul még emlegetnek "motherland"-et is amely még a Kelta időkből átmaradott emlékezet.) De a szülőföld az csak női, asszonyi lehet, hisz csak egy nő tud szülni. Világos!
A pusztai életmódot ismerjük, aki nem, járjon utána. Ennek két gócpontja létezett, a Kárpát Medence és a Tarim Medence (Pap Gábor - Az Eurázsiai Műveltség Két Útja Bal Ág Jobb Ág). E két fészek között folytonos volt a nyüzsgés, aki kimaradt belőle vagy leszorult (déli műveltségek) vagy felszorult (Szibéria). A fő az hogy rögzült az életvitelük s a lüktető felújulás (megváltás!) nem jött el. Így jelennek meg a "nagy" déli műveltségek amelyekről tanulunk, Sumér, Akkád, Babilon, Egyiptom, Perzsa stb. A pusztai népek pedig szedett-vetett, bunkó, pogány, barbárok. (pogány = nem zsidó keresztény, barbár az pedig fényt jelöl, tehát a fény népe, emberei. Lásd az olyan szavakat mint angol "BRight, BRilliant" vagy akár a "BRavo" szó. Magyarán a barbár az Varvar, az az Avar, Uar. VR->VL, ViLág, ViLágos, ViLágit, ViLlám stb.)
Szóval, bővelkedik a puszta embere mindenben, nagy állatállomány, friss vízforrások, minden ami kell. A földek termékenyek és gazdagok, mindenben amit száj, szem, szív kívánhat. Evvel szemben jön a déli népből való ahol mind ez nem létezik. Szűkésség (szűk-ség) van. Fogyatékosság van mindenből. A pohár víz az még egy család tűlelését is jelentheti. A táj szikár, szegény és nehezen vagy egyáltalán nem művelhető. Ebből kifolyólag sérül a szellemi adottság is, amely leszűkül a tűlelésre. Ez a fogalom a pusztai népeknek s annak rokonainak és peremvidéken élőknek (értsük itt egész Európát) ismeretlen fogalom. Nincs mit "túl-élni". Minden adva van annak mondja és rendje szerint. Isten kegyelmében létezni egy igen magas szellemi szint, itt nem jelentkezhet semmilyen túlélési fogalom. Értelmetlen lenne ha valaki az Isteni kegyelmet szeretné túl-élni! Az utolsó ilyen hely az Amerika volt, ahol az Indiánok még valahol a kőkor szinten léteztek. Na, meg is kapják ezért a bunkózást, leprimitívizálást. Meg hogy nem ismerték a fémet, a kereket stb. Minek? Besétál az ember a gyümölcsösbe, annyit eszik hogy nem bír kikószálódni belőle. Kerék, minek? Nem vándoroltak mint a pusztai népek, szervesen éltek összhangban a Teremtéssel. Csak megjegyzésként, a kereket is a pusztán találták fel és nem a városokban élő Sumerok vagy Akkádok. De így szintén minden mást: írás, zene, lovászat, vadászat s mindent amit csak el lehet képzelni. A városba betömörödött, a Teremtéstől elszakadt és saját nyelvel nem rendelkező embertömeg hogy is teremthetne bármit? Főleg ha életét falcs elvakító eszmék vezérlik.
Ez a két szellemiség csap össze már rég óta. Most már úgy látszik egy végső csattanás van kialakulóban. A Föld Anyával szemben úgysem lehet gyalázkodó, vagy romboló létformával együtt létezni, csak összhangban és együttműködésben. A tornádót, a földrengést, a vihart úgysem állíthatja meg semmilyen emberi fegyver, mint ahogy a Föld mozgását sem vagy az évszakok folyását sem. S mikor ráerőszakolták a Föld laposságát Európára, az Anya Föld valahogy mégis kerek maradt. Ejnye vigye el!
Mindenki olyan istenségben hisz mint amilyen saját maga. Ahogy a szólás tartja: "Mindenki saját magából indul ki." A puszták népének szerves szellemisége egy jótékony, jó akaratú és szerető Istent képez magának. A sivatagok népe egy haragos, dúló-fúló, büntető és kegyetlen istenséget alakít. A két leképezés nem más mint a két szellemiségnek a kivetülése. Ellendben az utóbbi is az előbbinek egy másik oldalának a félre magyarázata. A beszűkültség miatt a tájékozódás (mily szép kifejezés ez is: táj-ék-oz-ó-d-ás, az ember tudomást vesz mi van vagy lehet a tájban) teljesen elveszlődik, így a túlélés, a saját létének minden áron fenntartása jut előtérben, még ha ez a táj halálát is jelenti. A tájjal való együttélés teljesen megszűnik. Nem is nagyon létezhet, hisz az a táj kopár, terméketlen. Így a szellemiségük is. Ezért is szeretnének elmenni a Holdra, a Marsra... Ki az űrbe. az ŰR-be, a nagy semmibe, mert ott jól érzik magukat. Az ígéret földje...
A puszták népe a lovas népek, a ló csillagászatilag nem más mint a Nyilas csillagkép, pontosabban a Fehér Ló, s ennek gyermeke a Fehérlófia, amit mindannyian ismerünk. A nyilas maga a Teremtő, a Szakrális uralkodó. Minden jegynek van egy vele ellentétes jegye amelyben a földi kereteken belül testet ölt. A Nyilasnak az Ikrek. Ezennel jelen meg Hunor és Magor. Innen az a bizonyos kettősség. Ez a Magyar népművészetben a Garabonciás. A Jézus testöltése is csak ugyan ez, egyszer mint tanító jön el, aki szeretetre, kegyelemre és megbocsátásra tanít, s nem utolsó sorban gyógyításra. S majd másodszorra mint a Mennyei Fehér Ló kinek szájából tüzes kard áll ki. Fehér lovon ül és utána a Mennyei seregek mind fehérben öltözve követik. Ez az Apokalipszis, amelyben a Világosság és az Igazság örök birodalma születik meg s a bűnösök örökre el lesznek ítélve. (Lásd Jelenések könyve) Az Apokalipszis annyi mint leleplezés, felfedés. Szó sincs világ végéről. Esetleg a hazugok, s a hamisok világ vége.
Na most, ebből gyárt le a sivatag népe egy büntető, gyűlölködő, kegyetlen istenséget. Ez a féleszűség. Majd ide át jönnek, eme tájak bővelkednek mindenben, vízben, erdőkben, állatokban s minden ami kell, s nem tudja mit kezdjen vele (mint az egész Teremtett Világgal sem egyébként). Hozza magával a sivatagi szellemiséget. A nagy bőséggel nem tudva mit kezdjen, elkezd mindent rombolni. Legalábbis mi ezt így észleljük, számára nem más mint az "erőforrások kezelése". Most már emberi erőforrásokról is szó esik és arról is hogy túl sokan vagyunk a földön. Ja, meg túl sok a levegő, a rovar, meg a fű. Netán a fény. Mert én "majd kitanítom a Teremtést" hogy mi jó és mi nem, s hogy kell annak lennie. Számára a harmonikus együttélés fogalma teljesen értelmezhetetlen. Ezért levadássza az állatokat, kihalássza a halakat, ami többlet azt eladja jó áron. Az erdőket kivágja, azt is eladja, a termőföldeket sivatagosítja s a sok gyümölcsöst is megsemmisíti. Egy szóval, sivatagosít. A tájat berendezi magának mint semhogy illeszkedne a tájhoz. A Hunor-Magor szellemiséget (összhang, harmónia, kölcsönös kiegészítés) felváltja a Kain-Ábel, Romulus-Remus szellemiségre és viselkedésre. Innen tudhatjuk hogy a bibliai történetek nem(!) rollunk vagy nekünk szólnak, sem mondjuk az amerikai indiánokról, hanem a sivatagok népéről és népének. S ők azok akik saját Megváltójukat, a Krisztust se nem ismerték fel, se nem fogadták el, majd végső sorba felfeszítették. Így a bűnösség (amely a bűnbeesésben gyökerezik) minket nem hogy nem is illet, mi az Isten kegyelméből soha ki nem estünk. Az Édenből való kiűzetés nem a pusztai népek története, hanem a sivatagok népé. Majd a kiűzetés után terjedtek szét e Földön mint a rákfene. S amit csak létre tudnak hozni az a szervetlenebbnél is szervetlenebb, aminek semmi köze az élethez, az ember mint faj, mint teremtett lényként való létezésének e Földel. Ez már annyira elfajult hogy még csak egy kicsi és már a gépek uralma fog elterjedni az emberek felett.
Záró gondolatként: a szerves a sokszerűségen alapuló egész. Egység sokszerűség által! Ilyen a Teremtés, a Természet egésze, az emberi szervezet s minden élő. A pusztai népeknek, az európai embernek ilyen a gondolkodása. Míg a sivatag népeinek az ellenkező, egyöntetű, egyforma, egysíkú. Ezért sem tudják mit kezdjenek e tájakkal. Az itt talált műveltséget eltorzították, az európai ősi nyelvből torz, számukra kedvező mesterséges nyelveket hoztak létre. Ilyenek a latin, szláv és germán nyelvek. Amit nem értenek szétrombolnak teljesen vagy átalakítják szájuk íze szerint. Kakukk tojások, nem ide valóak, ahogy mi sem oda délre. Habár az oroszlán az állatok királya, semmi keresni valója a jeges sarki vidéken, belepusztulna. Ahogy a sivatagok népei is itten bele fognak pusztulni.
Vagy megszoknak vagy megszöknek! Ennyi!
Az eurázsiai puszta.
A Kárpát és a Tarim medence.
ADALÉK: