"OLYAN ISTEN NINCS"
~ Magyar közmondás
„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.”
~Jelenések könyve 12:9
Születésünkkel beleszületünk egy már létezett világrendbe, majd megkapunk egy már létező világképet, s ezt mint valóság kezeljük, sőt, mint egyetlen valóság, hisz az úgy volt születésünktől fogva. Megváltoztatni az nagy fejfájással jár, ezt kideríthetjük a történelemből. (például lapos Föld hiedelme) Nincs ez másképp most sem. A Fennvalóról alkotott kép rögzött, illetve a Teremtő létezése. Megkapunk egy patriarchális, büntető, parancsolgató képet, s ehhez kell igazodnunk életünk során. Holott ez ellentétes, hisz pont történelem órán tanuljuk hogy régebben másként volt, más istenekben hittek vagy sőt, nem is hittek istenekben. Sajnos ez az ellentét nagyon kevés emberben merül fel és nyitja fel szemét. Mert valami nagyon nem talál. S hová lettek a régi istenségek?
Alapjában véve az emberiség vagy egy adott műveltség, akár közösség, mindig valamiféle magyarázatról gondoskodott amely valamiféle képen megválaszolná a nagy kérdést, van-e Teremtő? A mostani Teremtő azonban egy kegyetlen, büntető, elnézést nem ismerő, hibákat el nem néző istenség. Szó szerint parancsolataira kell hallgatni, másképpen az ember a Pokolban köthet ki. Tévedés esetekor meg büntetés jár. S ez a Jó Isten? S mitől jó? Hogy ver? S avval mit ér el? Ha az ember hibázik és jó nagy verést kap, aztán megint, s újból megint, attól mi lesz jobb? Ez még úgy elmegy egy rosszalkodó gyermekkel szemben akit jól megruháznak csintalan tette után, de vajon működne ez a felnőtteknél is? Hát nem! Ha csak a felnőtt nem szellemileg fogyatékos, avagy szellemileg nem nőtt fel, csak testileg. S itt már sejthetjük is milyen féle emberek istenképe ez a patriarchális uralkodó istenség.
Alapjában véve az emberiség vagy egy adott műveltség, akár közösség, mindig valamiféle magyarázatról gondoskodott amely valamiféle képen megválaszolná a nagy kérdést, van-e Teremtő? A mostani Teremtő azonban egy kegyetlen, büntető, elnézést nem ismerő, hibákat el nem néző istenség. Szó szerint parancsolataira kell hallgatni, másképpen az ember a Pokolban köthet ki. Tévedés esetekor meg büntetés jár. S ez a Jó Isten? S mitől jó? Hogy ver? S avval mit ér el? Ha az ember hibázik és jó nagy verést kap, aztán megint, s újból megint, attól mi lesz jobb? Ez még úgy elmegy egy rosszalkodó gyermekkel szemben akit jól megruháznak csintalan tette után, de vajon működne ez a felnőtteknél is? Hát nem! Ha csak a felnőtt nem szellemileg fogyatékos, avagy szellemileg nem nőtt fel, csak testileg. S itt már sejthetjük is milyen féle emberek istenképe ez a patriarchális uralkodó istenség.
Az erőszakosság, a kegyetlenség, az érzéstelen eszeveszett büntetés egyszerűen nem a józan eszű, jó akaratú ember eszköze. Mind ez olyanok életfelfogása akik az életet rossznak, szenvedésnek és küszködésnek tekintik. Most hogy nem mindenkinek egyformán adatik az rendjén van, de ez nem azt jelenti hogy maga a lét, a földi élet egy borzasztó hely. De az élet hibás felfogása ide vezethet, mármint egy patriarchális istenség kialakításara. “Madarat tolláról, embert Istenéről.” A patriarchális büntető, bosszúálló istenség a balga szellemiségűek képmása. A balga, esztelen nem tud mit kezdeni a valósággal, a ténnyel még annyira sem. Kép alkotásuk teljesen hiányzik. Ezek után marad a bosszúállas. Az alacsony szintű “na, majd megmutatóm én még akkor is!”. Ez viszi csődbe az emberiséget. Isten saját képmására teremtette az ember, ők pedig saját képmásukra teremtették egy saját istenkepét. Mindenki azt vetíti ki magából amit belül hordoz, azt amilyen belül. Magyarul: „Mindenki saját magából indul ki.” Csak a nagy különbség a valóság felismerésében rejlik. Miközben a tudatos, jó érzelmű ember a hibákat, a gondokat javítani igyekszik, a tudatlanból csak úgy árad a végtelen szenny. S mivel tudatlanok, a valóságban való eligazodásuk csak a másolásra alapszik. Kit másol? Hát a tudatos embert. S mit lát? Hogy a tudatos ember állandóan hibáit mutatja, emeli ki. Így rákényszerítve érzi magát bármi hallatán. Kényszerítve érzi magát az erkölcs által, a jóság, az önzetlen segítség által.
Gyakorlatilag egy műveltség eltűntével eltűnnek az istenségek is, már senki sem imádkozik Zeusznak, Ozirisznek vagy Mithrásznak. Helyettük kerültek mások. Az akkori embernek azok az istenségek voltak az egyedüli létező istenségek. A patriarchális istenséggel egy kis gond van ellenben alapjától fogva, ilyen nem létezhet. Maga a Természet nem uralomra és elnyomásra épül, hanem egyensúlyra. A sok számlálhatatlan elem egyensúlya, harmóniája és együttműködése. EGYSÉG SOKSZERŰSÉG ÁLTAL. Ennyi. Ez a szerves rendszer. Egy ilyen rendszerben hova férne be egy uralkodó, büntető, romboló, kegyetlen istenség? A Természetben a „versengés” nem egymás megsemmisítéséért zajlik, hanem az egyensúly fenntartásáért. Ez az egyensúly jelenti magát a létet, aki ebből kiesik az végleg eltűnik, ki lesz dobva a rendszerből, mármint a Teremtésből. Pont. Na most aztán jönnek egyesek, meg kettesek akik mind ezt feje tetejére állítják s a szervest szervetlenné alakítják, egy alárendelő uralmi rendszert hoznak létre, a legtetején ott trónol a máig ismert istenség. Ez a patriarchális istenség. Az is elég fura hogy egy ilyen istenség saját teremtését szervessé teremti holott ő pont fonákja, majd elpusztítására törekszik.
A világot már nagyon rég sanyargatja valami, egy olyas valami amit mind annyian ismerünk, érzünk, de valahogy nem tudunk rámutatni. Kerülgetjük mint macska a forró kását. Pedig ott van jelen, s most már nagyon vészes a helyzet. Célja mintha az egész lét elpusztítása, az emberiség felszámolása. Ez vallási értelemben Sátánnak hívjuk, s mi emberek belenyugszunk hogy ez így is van, s majd jönnek az angyalok mentsenek meg. De a „nagy koponyák” csak vitáznak hogy a Teremtő miért teremtette meg volna a Sátánt, s miért nem végez már egyszer vele. Szép kis viták amelyek soha sehova sem vezetnek, mégis a végtelenségig lehet folytatni. De hát ha számba vesszük a Teremtő cselekedeteit, mintha nem is nagyon lenne különbség. Az ember bűnbe fogantatott, az ember így tehát bűnös és bűn az élet. Hallgasson csak s majd örvendjen ha bejut a Mennyek országába. S újból, ez a Jó Isten??? Akkor nem szeretnénk tudni milyen lehet a Sátán!
Nincs miért húzni az időt, nem létezik semmifele patriarchális istenség! Ez egy olyan képzet amellyel az emberiséget már évezredek óta félrevezetik. Lassan az emberek kezdenek kiszabadulni e képzet uralma alól, ezért azok akik ezt fenntartják kezdenek aggódni. A háttérben ügyeskedő láthatatlan babművész érdeke hogy minél több ideig ez így legyen, s az emberek szolgalelkű birkaként boruljanak térdre egy láthatatlan istenség előtt, még azok után is hogy ennek a hite, vallása az egész világot már kiirtotta. De nem kell aggódni, úgyis a láthatatlan babművész olyan technológiai fölénnyel rendelkezik már hogy bármikor újból ezt megteheti. A legnagyobb gondja csak a sok ember, az emberiség sokasága. A láthatatlan babművésznek mindig gondja volt az emberiség szaporodásával és szabad szellemével. Ő csak egyedül van, rabszolgái, hű alattvalói számosak, de ha az emberiség nagy része csak egyszer már nem hiedelmekre fogja alapozni életet hanem a tudott tudásra, a tapasztalt tudásra, akkor ő nagy bajban van. (ezért is kellett felszámolni a sok ősi műveltséget, kinevetni, szánalmasnak tenni a sok régi szokást, népmesét, népdalt stb., mert azok mind az ősök tapasztalatait hordozták, s az emberiség ősei nem a szórakoztató iparon nőttek fel, őket még az eredeti „szórakoztató ipar” ejtette varázsba, a Teremtés.)
Ennek az aggodalomnak a mai vetülete a bevándorlók áradata, amely saját keze által előidézett. Egy utolsó csel, amely még biztosíthatja uralmát, vagy még időt nyerhet. S kik azok akiket Európára rázúdít? Nem más mint a patriarchális társadalomban felnőtt emberek. Egy olyan elzárkózott, zártkörű társadalom egyénei akiknek papolhat az ember, de hiába. Röviden, agymosottak. Vakon hisznek a patriarchális istenségben, s így mi európaiak már teljesen hitetlenek vagyunk számukra. Még sok évszázad kéne elmúljon rájöjjenek a valósságra. Ez nem nagy baj, pont jó a láthatatlan babművésznek. S majd Európa visszahanyatlik a középkori sötétségbe, csak most nem a szent inkvizíció lesz hanem a szent háború. Ez egy eszeveszett, tudathasadásos őrültség.
A megoldás a valóság felismerése, az élet igazi valós működésének megértése. Különben éppen hogy az európai ember már kezd ráerezni a valóság valós mivoltára, hogy ilyen lépésre késztette a láthatatlan babművészt. Az igazi ellenség soha sem a fegyveres ellenség, hanem a szellemi ellenség. Ismerjük nagyon jól őseink példájából ahogyan számtalanszor hatalmas emberi fölény ellen győzedelmet arattak vagy ha nem is legalább veszélyesen meggyengítettek ellenfelüket. A tudatosság a másik tényező, a szaporodás mellett, amellyel mindig gondja volt a babművésznek. Nagyjából ez a két dolog ami marad egy embernek, egy teljesen kiszolgáltatott, rabszolgai sorsban. S mind kettő ellen kézzel-lábbal, tűzzel-vassal harcol. A népességcsökkenés éppen ennek az eredménye, s ez úgy van beállítva mintha az európaiak tunyasága miatt lenne, holott az élet, az élni vágyas teljesen el van lehetetlenítve. De a tudatot, bármennyire is agymosott egy társadalom nem lehet teljesen kiiktatni, hiszen minden egyes nemzedékkel jön a megújulás, ezért kell a népességet csökkenteni. S a kettő szépen kiegészíti egymást.
Majd egy fundamentalistának elég nehéz elmagyarázni hogy az egész csak félrevezetés, csak egy mitológia, s még ráadásul téves is. Melyik a helyes akkor? Lássuk mi van Európában. Nyugaton a szent inkvizíció már nagyjából minden szerves társadalmat felszámolt. A mag még mindig megmaradt, ez a Kárpát Medence. Itt, ott tán létezhetnek helyek ahol valamit sejtenek, de a magot kell elpusztítani. Nyugaton Isten nevét sem ismerik, nem tudják kifejezni, csak az istenség fogalmat. God, Dieu, Deus, nem a Teremtő Isten neve, hanem egy istenség megjelölése. Ellenben megtartották Sátán nevét, avval riogatják is rendesen az embereket, holott a kettő pont ugyan az. SáTáN – iSTeN Itten szó sincs semmiféle büntető, bosszúálló istenségről. Két fél amely párt alkot. Aztán lehet tovább ragozni hogy az egyik a fény, a másik a sötétség stb. S mi a jó és a rossz? Azt is csak az adott helyzet határozza meg, s egyénként változik. Gondoljunk csak az ízlésekre vagy a szokásokra. A Világmindenségben az egyetlen ami folytonos a változás. Már ez ellentmond egy örökkön örökké uralkodó haragos patriarchális istenségnek. Ez a Magyar szemlélet. Nézzünk egy másikat, mondjuk a Hindut. A Hinduban létezik az önteremtő a Brahman, ez megfelelne a Magyar Egynek. (pl.: Egyház, nem azért Egy mert csak egy van belőle hanem mert az Isten, az az a Világmindenség, a Végtelen Egy háza) Brahmannak van három megjelenülése, Brahma, Shiva és Vishu. Mindezeknek külön megjelenései, képviselői ügynevezet avatarjai vannak (az az megnyilvánulásai). A Brahma a teremtő erőt képviseli, a Shiva a semmitő, lebontó erőt s Vishnu az újrateremtő vagy javító erőt. Ezt nevezzük Trimurtinak.
A Trimurtiból kitűnik újból hogy patriarchális büntető, bosszúálló istenségnek nyoma sincs. De azért a három közül mégis melyik lenne a legközelebb? Hát persze hogy Shiva. Sokan úgy is tartják hogy Allah nem más mint Shiva egyik avatárjának megfelelő félremagyarázott alakzata. A lényeg az hogy mind háromnak egyenrangú a szerepe, s a lebontó vagy semmisítő erőnek pont ugyan olyan fontos a szerepe mint a másik kettőjé. Ez az egész rendszer háromságban működik, ami nem meglepő hiszen egy hármasságban élünk. A három dimenzió. (3D) Példák: múlt-jelen-jövő, kicsi-közepes-nagy, születés-élet-halál és így tovább. Magyarán: egyháromság. Ellenben ami most történik a világban az mind ennek a teremtett rendszerek a félrúgása, ahogy a lebontó erő mindent meg akar semmisíteni. Most sok lehetőség nincs, vagy sikerül neki és az egész Teremtés újra teremtődik (persze földi körülményekről beszélve), vagy nem sikerül neki és ő tűnik el. (de még eddig soha nem történt meg hogy nem ő tűnt volna el, hogy nem győzte le volna a sárkányt a mesehős, vagy az év vége után nem jött volna az új év, nem beszelve a Nap félkeltéról és így tovább lehetne fokozni.) Nem kell meghökkenni mind ezen, hiszen az egész Teremtés egy önszabályzó, önújító folyamat. Mondjuk példaként a dinoszauruszokat, nem túl gyakran látni őket manapság futkorászni. Azóta drága Anya Földünk újra teremtette önmagát, valami nagyon nem működött a dinókkal annak idején, s ezért ki lettek dobva a rendszerből. Azt hozzá kell tenni hogy vannak leszármazottai, ilyenek a különböző hüllők, vagy a még akkor is létező más állat faj amelyek többe kevésbe alkalmazkodtak a mostani létező világ változatának. Maga az Univerzum szó is az Egy Változat jelentést hordozza, pontosabban az Egynek Változata.
Végezetül még azt kell hozza tenni hogy habár abból a körből ahonnan a sok bevándorolt, bevándoroltatott érkezik ismerik ezt a hármas rendszert csak lehet nem így fogják fel vagy lehet nem így értelmezik. Nem másról van szó mint három testvérről akik Noé fiai, Khám, Sém és Jáfet. S ők pont annak felelnek meg mint a Hinduban az előbbi három. Ezennel nem is nehéz kitalálni hogy itten a Sémi népek (Shiva) inváziójáról van szó. Továbbá, Pap Gábor művészettörténész olvasatában a Brahma, Shiva, Vishnu háromság Magyar szempontból AvarHun, Szabir, Besenyő. Nagyon nehéz szavakba foglalni mind azt ami evvel a témával kapcsolatos, hiszen az egész emberiség évezredeken keresztül már mitológiai szereplők miatt pusztítják egymást s saját magát. Ahogyan látszik, méghozzá hibás is, de ha helyes lenne akkor pedig nem lenne miért veszekedni. Úgy igaz hogy a valóság szempontokból tevődik össze, de ha egy baleset szempontja helyett valaki dinókat látott ütközni, az vagy be volt rúgva vagy örült.
Gyakorlatilag egy műveltség eltűntével eltűnnek az istenségek is, már senki sem imádkozik Zeusznak, Ozirisznek vagy Mithrásznak. Helyettük kerültek mások. Az akkori embernek azok az istenségek voltak az egyedüli létező istenségek. A patriarchális istenséggel egy kis gond van ellenben alapjától fogva, ilyen nem létezhet. Maga a Természet nem uralomra és elnyomásra épül, hanem egyensúlyra. A sok számlálhatatlan elem egyensúlya, harmóniája és együttműködése. EGYSÉG SOKSZERŰSÉG ÁLTAL. Ennyi. Ez a szerves rendszer. Egy ilyen rendszerben hova férne be egy uralkodó, büntető, romboló, kegyetlen istenség? A Természetben a „versengés” nem egymás megsemmisítéséért zajlik, hanem az egyensúly fenntartásáért. Ez az egyensúly jelenti magát a létet, aki ebből kiesik az végleg eltűnik, ki lesz dobva a rendszerből, mármint a Teremtésből. Pont. Na most aztán jönnek egyesek, meg kettesek akik mind ezt feje tetejére állítják s a szervest szervetlenné alakítják, egy alárendelő uralmi rendszert hoznak létre, a legtetején ott trónol a máig ismert istenség. Ez a patriarchális istenség. Az is elég fura hogy egy ilyen istenség saját teremtését szervessé teremti holott ő pont fonákja, majd elpusztítására törekszik.
A világot már nagyon rég sanyargatja valami, egy olyas valami amit mind annyian ismerünk, érzünk, de valahogy nem tudunk rámutatni. Kerülgetjük mint macska a forró kását. Pedig ott van jelen, s most már nagyon vészes a helyzet. Célja mintha az egész lét elpusztítása, az emberiség felszámolása. Ez vallási értelemben Sátánnak hívjuk, s mi emberek belenyugszunk hogy ez így is van, s majd jönnek az angyalok mentsenek meg. De a „nagy koponyák” csak vitáznak hogy a Teremtő miért teremtette meg volna a Sátánt, s miért nem végez már egyszer vele. Szép kis viták amelyek soha sehova sem vezetnek, mégis a végtelenségig lehet folytatni. De hát ha számba vesszük a Teremtő cselekedeteit, mintha nem is nagyon lenne különbség. Az ember bűnbe fogantatott, az ember így tehát bűnös és bűn az élet. Hallgasson csak s majd örvendjen ha bejut a Mennyek országába. S újból, ez a Jó Isten??? Akkor nem szeretnénk tudni milyen lehet a Sátán!
Nincs miért húzni az időt, nem létezik semmifele patriarchális istenség! Ez egy olyan képzet amellyel az emberiséget már évezredek óta félrevezetik. Lassan az emberek kezdenek kiszabadulni e képzet uralma alól, ezért azok akik ezt fenntartják kezdenek aggódni. A háttérben ügyeskedő láthatatlan babművész érdeke hogy minél több ideig ez így legyen, s az emberek szolgalelkű birkaként boruljanak térdre egy láthatatlan istenség előtt, még azok után is hogy ennek a hite, vallása az egész világot már kiirtotta. De nem kell aggódni, úgyis a láthatatlan babművész olyan technológiai fölénnyel rendelkezik már hogy bármikor újból ezt megteheti. A legnagyobb gondja csak a sok ember, az emberiség sokasága. A láthatatlan babművésznek mindig gondja volt az emberiség szaporodásával és szabad szellemével. Ő csak egyedül van, rabszolgái, hű alattvalói számosak, de ha az emberiség nagy része csak egyszer már nem hiedelmekre fogja alapozni életet hanem a tudott tudásra, a tapasztalt tudásra, akkor ő nagy bajban van. (ezért is kellett felszámolni a sok ősi műveltséget, kinevetni, szánalmasnak tenni a sok régi szokást, népmesét, népdalt stb., mert azok mind az ősök tapasztalatait hordozták, s az emberiség ősei nem a szórakoztató iparon nőttek fel, őket még az eredeti „szórakoztató ipar” ejtette varázsba, a Teremtés.)
Ennek az aggodalomnak a mai vetülete a bevándorlók áradata, amely saját keze által előidézett. Egy utolsó csel, amely még biztosíthatja uralmát, vagy még időt nyerhet. S kik azok akiket Európára rázúdít? Nem más mint a patriarchális társadalomban felnőtt emberek. Egy olyan elzárkózott, zártkörű társadalom egyénei akiknek papolhat az ember, de hiába. Röviden, agymosottak. Vakon hisznek a patriarchális istenségben, s így mi európaiak már teljesen hitetlenek vagyunk számukra. Még sok évszázad kéne elmúljon rájöjjenek a valósságra. Ez nem nagy baj, pont jó a láthatatlan babművésznek. S majd Európa visszahanyatlik a középkori sötétségbe, csak most nem a szent inkvizíció lesz hanem a szent háború. Ez egy eszeveszett, tudathasadásos őrültség.
A megoldás a valóság felismerése, az élet igazi valós működésének megértése. Különben éppen hogy az európai ember már kezd ráerezni a valóság valós mivoltára, hogy ilyen lépésre késztette a láthatatlan babművészt. Az igazi ellenség soha sem a fegyveres ellenség, hanem a szellemi ellenség. Ismerjük nagyon jól őseink példájából ahogyan számtalanszor hatalmas emberi fölény ellen győzedelmet arattak vagy ha nem is legalább veszélyesen meggyengítettek ellenfelüket. A tudatosság a másik tényező, a szaporodás mellett, amellyel mindig gondja volt a babművésznek. Nagyjából ez a két dolog ami marad egy embernek, egy teljesen kiszolgáltatott, rabszolgai sorsban. S mind kettő ellen kézzel-lábbal, tűzzel-vassal harcol. A népességcsökkenés éppen ennek az eredménye, s ez úgy van beállítva mintha az európaiak tunyasága miatt lenne, holott az élet, az élni vágyas teljesen el van lehetetlenítve. De a tudatot, bármennyire is agymosott egy társadalom nem lehet teljesen kiiktatni, hiszen minden egyes nemzedékkel jön a megújulás, ezért kell a népességet csökkenteni. S a kettő szépen kiegészíti egymást.
Majd egy fundamentalistának elég nehéz elmagyarázni hogy az egész csak félrevezetés, csak egy mitológia, s még ráadásul téves is. Melyik a helyes akkor? Lássuk mi van Európában. Nyugaton a szent inkvizíció már nagyjából minden szerves társadalmat felszámolt. A mag még mindig megmaradt, ez a Kárpát Medence. Itt, ott tán létezhetnek helyek ahol valamit sejtenek, de a magot kell elpusztítani. Nyugaton Isten nevét sem ismerik, nem tudják kifejezni, csak az istenség fogalmat. God, Dieu, Deus, nem a Teremtő Isten neve, hanem egy istenség megjelölése. Ellenben megtartották Sátán nevét, avval riogatják is rendesen az embereket, holott a kettő pont ugyan az. SáTáN – iSTeN Itten szó sincs semmiféle büntető, bosszúálló istenségről. Két fél amely párt alkot. Aztán lehet tovább ragozni hogy az egyik a fény, a másik a sötétség stb. S mi a jó és a rossz? Azt is csak az adott helyzet határozza meg, s egyénként változik. Gondoljunk csak az ízlésekre vagy a szokásokra. A Világmindenségben az egyetlen ami folytonos a változás. Már ez ellentmond egy örökkön örökké uralkodó haragos patriarchális istenségnek. Ez a Magyar szemlélet. Nézzünk egy másikat, mondjuk a Hindut. A Hinduban létezik az önteremtő a Brahman, ez megfelelne a Magyar Egynek. (pl.: Egyház, nem azért Egy mert csak egy van belőle hanem mert az Isten, az az a Világmindenség, a Végtelen Egy háza) Brahmannak van három megjelenülése, Brahma, Shiva és Vishu. Mindezeknek külön megjelenései, képviselői ügynevezet avatarjai vannak (az az megnyilvánulásai). A Brahma a teremtő erőt képviseli, a Shiva a semmitő, lebontó erőt s Vishnu az újrateremtő vagy javító erőt. Ezt nevezzük Trimurtinak.
A Trimurtiból kitűnik újból hogy patriarchális büntető, bosszúálló istenségnek nyoma sincs. De azért a három közül mégis melyik lenne a legközelebb? Hát persze hogy Shiva. Sokan úgy is tartják hogy Allah nem más mint Shiva egyik avatárjának megfelelő félremagyarázott alakzata. A lényeg az hogy mind háromnak egyenrangú a szerepe, s a lebontó vagy semmisítő erőnek pont ugyan olyan fontos a szerepe mint a másik kettőjé. Ez az egész rendszer háromságban működik, ami nem meglepő hiszen egy hármasságban élünk. A három dimenzió. (3D) Példák: múlt-jelen-jövő, kicsi-közepes-nagy, születés-élet-halál és így tovább. Magyarán: egyháromság. Ellenben ami most történik a világban az mind ennek a teremtett rendszerek a félrúgása, ahogy a lebontó erő mindent meg akar semmisíteni. Most sok lehetőség nincs, vagy sikerül neki és az egész Teremtés újra teremtődik (persze földi körülményekről beszélve), vagy nem sikerül neki és ő tűnik el. (de még eddig soha nem történt meg hogy nem ő tűnt volna el, hogy nem győzte le volna a sárkányt a mesehős, vagy az év vége után nem jött volna az új év, nem beszelve a Nap félkeltéról és így tovább lehetne fokozni.) Nem kell meghökkenni mind ezen, hiszen az egész Teremtés egy önszabályzó, önújító folyamat. Mondjuk példaként a dinoszauruszokat, nem túl gyakran látni őket manapság futkorászni. Azóta drága Anya Földünk újra teremtette önmagát, valami nagyon nem működött a dinókkal annak idején, s ezért ki lettek dobva a rendszerből. Azt hozzá kell tenni hogy vannak leszármazottai, ilyenek a különböző hüllők, vagy a még akkor is létező más állat faj amelyek többe kevésbe alkalmazkodtak a mostani létező világ változatának. Maga az Univerzum szó is az Egy Változat jelentést hordozza, pontosabban az Egynek Változata.
Végezetül még azt kell hozza tenni hogy habár abból a körből ahonnan a sok bevándorolt, bevándoroltatott érkezik ismerik ezt a hármas rendszert csak lehet nem így fogják fel vagy lehet nem így értelmezik. Nem másról van szó mint három testvérről akik Noé fiai, Khám, Sém és Jáfet. S ők pont annak felelnek meg mint a Hinduban az előbbi három. Ezennel nem is nehéz kitalálni hogy itten a Sémi népek (Shiva) inváziójáról van szó. Továbbá, Pap Gábor művészettörténész olvasatában a Brahma, Shiva, Vishnu háromság Magyar szempontból AvarHun, Szabir, Besenyő. Nagyon nehéz szavakba foglalni mind azt ami evvel a témával kapcsolatos, hiszen az egész emberiség évezredeken keresztül már mitológiai szereplők miatt pusztítják egymást s saját magát. Ahogyan látszik, méghozzá hibás is, de ha helyes lenne akkor pedig nem lenne miért veszekedni. Úgy igaz hogy a valóság szempontokból tevődik össze, de ha egy baleset szempontja helyett valaki dinókat látott ütközni, az vagy be volt rúgva vagy örült.