The Legend of Briar Rose (1885-1890) - Edward Burne-Jones (1833–1898)
Európa alszik. Mélyen alszik. Egyre csak alszik. Álmodja varázslatos álmát. Szép rózsás műanyag liberális Barbi baba világ álmát. Ahol a jó a rossz, a gonosz a vitéz. Sőt nincs is rossz, minden és mindenki jó. Mindenki szeret mindenkit, mindenkinek szabad mindent, s mindenki egyenlő mindenkivel. Mindenki boldog. A gazdagok mert vagyonosok, a szegények mert nincstelenek. A munkások dolgoznak, a tanítok tanítanak, az orvosok gyógyítanak. Így mindenkinek van mindene, mindenki tud mindent és mindenki egészséges és szép. Mindenki politikailag korrekt, mindenkit védnek a jogok és mindenhol biztonság van. Minden ember becsületes, tisztességes és jóakaró. Túltermeléstől bővelkedik minden ország, a teljes foglalkoztatottság is már túl lett teljesítve. Az egész emberiség és civilizációja már annyira tökéletes hogy maga a saját istenségét is túl szárnyalta, majd szépen elküldte nyugdíjba. Az álom csak folytatódik, csak egyre mélyebb és mélyebb, mélyebb...
Nem véletlen a Csipkerózsika mesére való utalás. De lássuk mi áll benne.
„Abban a pillanatban beteljesedett a réges-régi átok: a királykisasszony lehanyatlott az ágyra, és mélységes mély álomba merült.
És vele együtt álomba merült az egész kastély. A király meg a királyné éppen akkor érkezett haza kíséretével a kocsikázásból; beléptek a csarnokba s ott helyben azonnal elaludtak, és elaludt körülöttük az egész udvari nép. És elszenderültek a lovak az istállóban meg a kutyák az udvaron, a galambok a háztetőn meg a legyek a falon, még a tűzhelyen lobogó tűz is elcsöndesedett és elaludt, a sült nem sistergett tovább a serpenyőben, a víz nem rotyogott tovább a fazékban; a szakács éppen nyakon akarta vágni a szeles kuktát, de a keze megállt a levegőben, s elaludt ő is, a kukta is meg a kisszéken a konyhalány is; elpihent a szél is, és a kastély előtt egyetlen levél sem rebbent többé a fákon.
Körös-körül pedig sűrű vadrózsasövény sarjadt, évről évre magasabbra nőtt, körülfonta és végül úgy befutotta a kastélyt, hogy többé semmi sem látszott belőle, nem látszott még a torony tetején szendergő lobogó sem.”
Európa nem csak olyan mint Csipkerózsika, ez a népmesebéli jelkép nem véletlen. Európa maga Csipkerózsika. Úgy tűnik mintha, úgy ötszáz éve, elkezdte hosszú álmát. S ez az álom már lassan rémálom. Ez a jelenség a világ többi részen is látható. Ha megtekintjük a középkori művészetet, még volt halvány lila gőze a művészethez. Nem éppen nagy lelki értékeket hordozott, mert a kövesedés, az álom már elkezdődött, de még valami híre volt az értékekről. Most? Nem is létezik már. Nincsenek nagy felfedezések, nincsenek alkotók, nincs semmi. Csak a technológia körforgása, amely néhány új gombbal, néhány új hasznosíthatósággal kibővíti, átalakítja a régit. Ez nem haladás! Erről még egy átlagos középkori festő vagy szobrász is jót nevetne. Az nem új alkotás ha néhány új vonalat húz egy festő régi festményen. Az egy régi festmény, új vonalakkal! Érthető? S érthető a nagy zsákutca amiben az emberiség belevitte magát?
Ahogy az évtizedek telnek, a nemzedékek egyre gyengébb elméjűvé válnak, debilisebbekké lesznek. De az évezredek telése is ezt bizonyítja. A régi rovásból áttért mindenki a latin ábécére, ami sokkal egyszerűsítettebb és sokkal korlátoltabb. De már a rovás is egy fokkal lennebb volt a képírással szemben. A lerombolás a gépies, mechanikus adok-kapok kereskedelem növekedésével jelen meg. S a sok nagy okos szociológus és pszichologikus ezt képtelen észrevenni? Vagy tudják... s mind végig ez volt a tervük. Egyszerűen elhülyíteni az emberi fajt. S szellemileg annyira silánnyá tenni hogy már védekezésképtelen. Egy agyalágyult lény kevesebb ellenállást mutat és jobb rabszolga egyben. Ne feledjük hogy a rabszolgaság a középkorban véget ért. Az a rabszolgaság ahogy az emberek leláncoltan, lebilincselve rabok voltak. Majd ennek dicsőségesen véget vetnek. Ezt hívjak a nagy reformációnak, majd vele együtt jött a nagy felvilágosodás. Inkább felvilágosítás volt, felvilágosítás az új világ mintájáról, ahol a rabszolgaság már inkább szellemi és lelki, mind sem anyagi, testi. Ezt inkább a nagy élsötétülésnek lehetne hívni. De a reformálás az valós. Az átformázás megtörtént. Így is, úgy is már „ómódi volt” a láncon rángatott rab, majd jöhetett az adórabszolgaság.
S minél több technológiát használunk, annál jobban tompul az ember észjárása. Annál művibb lesz és elszakadottabb a valóságtól. Fizikai rabszolgaságot még az ember érzékeli, látja, a szellemi az már nem annyira érzékelhető. A munka egyszerűen szellemi fogyatékosság okozója! Pont ugyan az mint ami történik egy fegyházban vagy egy munkatáborban. S az egész civilizáció is ugyan csak e törvényszerűségek szerint van karban tartva. (lásd Láger civilizáció) A szellemi és lelki sérelmek addig haladnak amíg az egyént meg nem törik. Ezután be lehet helyettesíteni a hordozó testet egy szükségszerűen működtethető falcs önazonossággal, mely kívülről könnyen irányítható. Röviden, idomítás. Az ember zsigereiben nem ezt hordozza, hanem a környezettel való harmonikus együttlétet. Másrészt, hol van munka a Természetben? A munka szó alatt itten a hosszú órák pénzért való munkát értjük. S nem a közösségben, a közösségnek adott munkát. Legyen az mondjuk, favágás, kapálás, állatok etetése vagy bármilyen kalákában végzett munka, amely egy adott közösség közös célját szolgálja. A mai egekbe magasztalt fogyasztói rabszolgatartásban a munkának nincs közösségi célja. A pénzügyi haszon az egyedüli cél, a rendszer létének hosszabbításával együtt. Ez valójában ember és életellenes bűncselekmény. De mivel az ember zsigerileg nem egyenértékű, nem párosítható (kompatibilis) a bármilyen civilizációs berendezkedéssel, meg fog az egész dőlni. A szétesésnek jelei már látszanak. Ne feledjük, a természetes állapot a szabadság.
Ez a berendezkedés csak a felsőbb tízezert szolgálja. Amíg lassan már az ember „elavulttá” lesz és lecserélik mint egy gépezet régi, romlott alkatrészét. Ezzé silányult az emberi faj mára. A minta tisztán látható. A sok civilizáció éppen ezért számolta fel önmagát. Egyszerűen összeegyeztethetetlen a Természettel és az emberi természettel. A Természet nem ismer olyat mint gépészmérnök, kocsijavító vagy űrkutató. Ezért nincsen hogy olyan tudású (genetikai információ) embert teremtsen amely zsigereiben (génjeiben) ilyen tudást hordozna. „Szegény” Természet még mindig halász-vadászokat teremt egy teljesen tájidegen és természetellenes burokba (civilizáció). Erre a sok nagyokos is rájött, azért kísérlik mára már teljesen tönkre tenni az emberi gént és olyat előállítani amely az saját érdekeikre alkalmas. Ellenben pont ez a végső fejezet. Éppen ebbe pusztult bele a többi civilizáció is. A technológia fejlettsége csak részlet kérdése, a mintázat ugyan az. Most mozgás szempontjából mindegy ha az ember két lábon jár, kerékpárral közlekedik vagy egy gyors járművel. A bejárt távolság időbelisége csak számbeli kimutatás kérdése. A távolság ugyan annyi.
Az álomba esést jobban nem is bizonyíthatja semmi más mint a mai emberek tétlensége. Ennél kevesebbért is már a középkorban rég fellázadtak volna az emberek. Most meg a végveszély küszöbén is csak a nagy ámultság. De később vagy utóbb csak fel kell ébrednie Csipkerózsikának, mert később vagy utóbb csak el kell jönnie annak a bizonyos fehér lovon ülő lovagnak. S ha valaki azt hiszi hogy a lovag a mai politikusok, vagy azok között található, felejtse el. Ha arra merészel gondolni hogy a mostani bevándoroltatottak, inkább ne is gondoljon rá. De ha ez a mintázat megőrződött népmesében, akkor legalább egyszer már meg kellett történnie. S mivel a földi lét a világmindenség egészét tükrözi, ez egy korforgó (ciklikus) folyamat. A tizenkét hónapos évkörben a nagy alvásként a telet szoktuk hívni. Úgy tűnik egy kozmikus nagy alvásból való felébredés előtt állunk. (lást Kali yuga – Az Antikrisztus kora, Apokalipszis négy lovagja, Idő többe nem lészen) Amit szükségszerűen megpróbál a parazita ellopni és eltorzítani maga javára és fenntartására. Mint mindig mindent.
A fehérló kultusz, a fehér lovon ülő lovag mitológiája Európa szerte megőrződött. Legyen az Arthur király legendája, Odin a skandináv mitológiából, kinek lehet nem véletlenül lovának neve „Sleipnir”, avagy álmos. Vagy legyen az Szent György, Atilla király s nem utolsó sorban Jézus. (lásd Jelenesek könyve 6:2, 19:11) Ne felejtsük hogy Arthur vagy Atilláról sem tartják halálát végső, emberi halálnak, hanem csak egy hosszú álomnak. Jézus is harmad napjára feltámadott, tehát itten egy egyetemes jelenseggel állunk szemben. S mind ugyan annak a minőségnek több megnyilvánulása, alakzata amely egy dologra utal, a Nyilas csillagképre. Az árnyékból ügyeskedő bábművész parazita érdeke hogy az álom minél tovább tartson. De a végtelenségig nem tarthat, ezt ő is tudja. S most mivel teljes technológia fölénnyel rendelkezik az emberiség felett, a felébredést egy másik álommal szeretné behelyettesíteni. A valóságot egy álságos valósággal, egy virtuális valósággal. S mivel nem állítható le a Természet befolyása az emberi zsigerekre, saját maga szeretne hasonmásokat előállítani, amelyek csak őt szolgálják, és mint a „valódi ember” szerepével szeretné őket felruházni. Ne ijedjünk meg ilyen kijelentésektől, már léteznek ilyen bábállamok, amelyeket bábnépek alkotják. Például Amerika az egyike.
Csipkerózsikát egy napkeleti vitéz ébreszti fel. Eurázsia pusztája keletre található, s innen áramlottak be folytonosan a pusztai népek, hozva magukkal az újító szerves műveltséget. Aztán át lehet írni a történelem könyveket hogy barbárok voltak, pogányok, műveletlenek stb. Csak emlékeztetésül, a civilizált Róma feszítette fel a Megváltót, s a művelt papság felismerő képtelensége vezetett ehhez. Most, ezek után, ki a műveletlen? S oly éles különbséget a Keresztény és a Pogány között nem érdemes tenni. A pogány vidékit jelent, nem hiába mocskolják be, hiszen a vidék a szerves műveltség, a varos (vírus) a szervetlen műveletlen. Tény, hogy az egyik mulandó (civilizáció), még a másik örökön megújuló. Tehát a nagy álomból van és lesz felébredés. Feltámadás.
„Abban a pillanatban beteljesedett a réges-régi átok: a királykisasszony lehanyatlott az ágyra, és mélységes mély álomba merült.
És vele együtt álomba merült az egész kastély. A király meg a királyné éppen akkor érkezett haza kíséretével a kocsikázásból; beléptek a csarnokba s ott helyben azonnal elaludtak, és elaludt körülöttük az egész udvari nép. És elszenderültek a lovak az istállóban meg a kutyák az udvaron, a galambok a háztetőn meg a legyek a falon, még a tűzhelyen lobogó tűz is elcsöndesedett és elaludt, a sült nem sistergett tovább a serpenyőben, a víz nem rotyogott tovább a fazékban; a szakács éppen nyakon akarta vágni a szeles kuktát, de a keze megállt a levegőben, s elaludt ő is, a kukta is meg a kisszéken a konyhalány is; elpihent a szél is, és a kastély előtt egyetlen levél sem rebbent többé a fákon.
Körös-körül pedig sűrű vadrózsasövény sarjadt, évről évre magasabbra nőtt, körülfonta és végül úgy befutotta a kastélyt, hogy többé semmi sem látszott belőle, nem látszott még a torony tetején szendergő lobogó sem.”
Európa nem csak olyan mint Csipkerózsika, ez a népmesebéli jelkép nem véletlen. Európa maga Csipkerózsika. Úgy tűnik mintha, úgy ötszáz éve, elkezdte hosszú álmát. S ez az álom már lassan rémálom. Ez a jelenség a világ többi részen is látható. Ha megtekintjük a középkori művészetet, még volt halvány lila gőze a művészethez. Nem éppen nagy lelki értékeket hordozott, mert a kövesedés, az álom már elkezdődött, de még valami híre volt az értékekről. Most? Nem is létezik már. Nincsenek nagy felfedezések, nincsenek alkotók, nincs semmi. Csak a technológia körforgása, amely néhány új gombbal, néhány új hasznosíthatósággal kibővíti, átalakítja a régit. Ez nem haladás! Erről még egy átlagos középkori festő vagy szobrász is jót nevetne. Az nem új alkotás ha néhány új vonalat húz egy festő régi festményen. Az egy régi festmény, új vonalakkal! Érthető? S érthető a nagy zsákutca amiben az emberiség belevitte magát?
Ahogy az évtizedek telnek, a nemzedékek egyre gyengébb elméjűvé válnak, debilisebbekké lesznek. De az évezredek telése is ezt bizonyítja. A régi rovásból áttért mindenki a latin ábécére, ami sokkal egyszerűsítettebb és sokkal korlátoltabb. De már a rovás is egy fokkal lennebb volt a képírással szemben. A lerombolás a gépies, mechanikus adok-kapok kereskedelem növekedésével jelen meg. S a sok nagy okos szociológus és pszichologikus ezt képtelen észrevenni? Vagy tudják... s mind végig ez volt a tervük. Egyszerűen elhülyíteni az emberi fajt. S szellemileg annyira silánnyá tenni hogy már védekezésképtelen. Egy agyalágyult lény kevesebb ellenállást mutat és jobb rabszolga egyben. Ne feledjük hogy a rabszolgaság a középkorban véget ért. Az a rabszolgaság ahogy az emberek leláncoltan, lebilincselve rabok voltak. Majd ennek dicsőségesen véget vetnek. Ezt hívjak a nagy reformációnak, majd vele együtt jött a nagy felvilágosodás. Inkább felvilágosítás volt, felvilágosítás az új világ mintájáról, ahol a rabszolgaság már inkább szellemi és lelki, mind sem anyagi, testi. Ezt inkább a nagy élsötétülésnek lehetne hívni. De a reformálás az valós. Az átformázás megtörtént. Így is, úgy is már „ómódi volt” a láncon rángatott rab, majd jöhetett az adórabszolgaság.
S minél több technológiát használunk, annál jobban tompul az ember észjárása. Annál művibb lesz és elszakadottabb a valóságtól. Fizikai rabszolgaságot még az ember érzékeli, látja, a szellemi az már nem annyira érzékelhető. A munka egyszerűen szellemi fogyatékosság okozója! Pont ugyan az mint ami történik egy fegyházban vagy egy munkatáborban. S az egész civilizáció is ugyan csak e törvényszerűségek szerint van karban tartva. (lásd Láger civilizáció) A szellemi és lelki sérelmek addig haladnak amíg az egyént meg nem törik. Ezután be lehet helyettesíteni a hordozó testet egy szükségszerűen működtethető falcs önazonossággal, mely kívülről könnyen irányítható. Röviden, idomítás. Az ember zsigereiben nem ezt hordozza, hanem a környezettel való harmonikus együttlétet. Másrészt, hol van munka a Természetben? A munka szó alatt itten a hosszú órák pénzért való munkát értjük. S nem a közösségben, a közösségnek adott munkát. Legyen az mondjuk, favágás, kapálás, állatok etetése vagy bármilyen kalákában végzett munka, amely egy adott közösség közös célját szolgálja. A mai egekbe magasztalt fogyasztói rabszolgatartásban a munkának nincs közösségi célja. A pénzügyi haszon az egyedüli cél, a rendszer létének hosszabbításával együtt. Ez valójában ember és életellenes bűncselekmény. De mivel az ember zsigerileg nem egyenértékű, nem párosítható (kompatibilis) a bármilyen civilizációs berendezkedéssel, meg fog az egész dőlni. A szétesésnek jelei már látszanak. Ne feledjük, a természetes állapot a szabadság.
Ez a berendezkedés csak a felsőbb tízezert szolgálja. Amíg lassan már az ember „elavulttá” lesz és lecserélik mint egy gépezet régi, romlott alkatrészét. Ezzé silányult az emberi faj mára. A minta tisztán látható. A sok civilizáció éppen ezért számolta fel önmagát. Egyszerűen összeegyeztethetetlen a Természettel és az emberi természettel. A Természet nem ismer olyat mint gépészmérnök, kocsijavító vagy űrkutató. Ezért nincsen hogy olyan tudású (genetikai információ) embert teremtsen amely zsigereiben (génjeiben) ilyen tudást hordozna. „Szegény” Természet még mindig halász-vadászokat teremt egy teljesen tájidegen és természetellenes burokba (civilizáció). Erre a sok nagyokos is rájött, azért kísérlik mára már teljesen tönkre tenni az emberi gént és olyat előállítani amely az saját érdekeikre alkalmas. Ellenben pont ez a végső fejezet. Éppen ebbe pusztult bele a többi civilizáció is. A technológia fejlettsége csak részlet kérdése, a mintázat ugyan az. Most mozgás szempontjából mindegy ha az ember két lábon jár, kerékpárral közlekedik vagy egy gyors járművel. A bejárt távolság időbelisége csak számbeli kimutatás kérdése. A távolság ugyan annyi.
Az álomba esést jobban nem is bizonyíthatja semmi más mint a mai emberek tétlensége. Ennél kevesebbért is már a középkorban rég fellázadtak volna az emberek. Most meg a végveszély küszöbén is csak a nagy ámultság. De később vagy utóbb csak fel kell ébrednie Csipkerózsikának, mert később vagy utóbb csak el kell jönnie annak a bizonyos fehér lovon ülő lovagnak. S ha valaki azt hiszi hogy a lovag a mai politikusok, vagy azok között található, felejtse el. Ha arra merészel gondolni hogy a mostani bevándoroltatottak, inkább ne is gondoljon rá. De ha ez a mintázat megőrződött népmesében, akkor legalább egyszer már meg kellett történnie. S mivel a földi lét a világmindenség egészét tükrözi, ez egy korforgó (ciklikus) folyamat. A tizenkét hónapos évkörben a nagy alvásként a telet szoktuk hívni. Úgy tűnik egy kozmikus nagy alvásból való felébredés előtt állunk. (lást Kali yuga – Az Antikrisztus kora, Apokalipszis négy lovagja, Idő többe nem lészen) Amit szükségszerűen megpróbál a parazita ellopni és eltorzítani maga javára és fenntartására. Mint mindig mindent.
A fehérló kultusz, a fehér lovon ülő lovag mitológiája Európa szerte megőrződött. Legyen az Arthur király legendája, Odin a skandináv mitológiából, kinek lehet nem véletlenül lovának neve „Sleipnir”, avagy álmos. Vagy legyen az Szent György, Atilla király s nem utolsó sorban Jézus. (lásd Jelenesek könyve 6:2, 19:11) Ne felejtsük hogy Arthur vagy Atilláról sem tartják halálát végső, emberi halálnak, hanem csak egy hosszú álomnak. Jézus is harmad napjára feltámadott, tehát itten egy egyetemes jelenseggel állunk szemben. S mind ugyan annak a minőségnek több megnyilvánulása, alakzata amely egy dologra utal, a Nyilas csillagképre. Az árnyékból ügyeskedő bábművész parazita érdeke hogy az álom minél tovább tartson. De a végtelenségig nem tarthat, ezt ő is tudja. S most mivel teljes technológia fölénnyel rendelkezik az emberiség felett, a felébredést egy másik álommal szeretné behelyettesíteni. A valóságot egy álságos valósággal, egy virtuális valósággal. S mivel nem állítható le a Természet befolyása az emberi zsigerekre, saját maga szeretne hasonmásokat előállítani, amelyek csak őt szolgálják, és mint a „valódi ember” szerepével szeretné őket felruházni. Ne ijedjünk meg ilyen kijelentésektől, már léteznek ilyen bábállamok, amelyeket bábnépek alkotják. Például Amerika az egyike.
Csipkerózsikát egy napkeleti vitéz ébreszti fel. Eurázsia pusztája keletre található, s innen áramlottak be folytonosan a pusztai népek, hozva magukkal az újító szerves műveltséget. Aztán át lehet írni a történelem könyveket hogy barbárok voltak, pogányok, műveletlenek stb. Csak emlékeztetésül, a civilizált Róma feszítette fel a Megváltót, s a művelt papság felismerő képtelensége vezetett ehhez. Most, ezek után, ki a műveletlen? S oly éles különbséget a Keresztény és a Pogány között nem érdemes tenni. A pogány vidékit jelent, nem hiába mocskolják be, hiszen a vidék a szerves műveltség, a varos (vírus) a szervetlen műveletlen. Tény, hogy az egyik mulandó (civilizáció), még a másik örökön megújuló. Tehát a nagy álomból van és lesz felébredés. Feltámadás.
The Last Sleep of Arthur in Avalon (1881–1898) - Edward Burne-Jones (1833–1898)
A Magyar Szent Korona Arthur király ágya mellett