~ A BIOGÉPEK FOGSÁGÁBAN ~
Az egész világot ellepte a biogépek hada. Mint egy idegen elem tör rá az Életre, annak hadat üzenve. A biogépnek elméje hiányzik. Lelke sincs, öntudat nélküli. Mintha tényleg sárból gyúrtak lennének. Külsőleg irányított érzéstelen mozgó tömeg hús. Olyan mint bármilyen más gép. Mint egy magnó például. Egy magnó vissza tud játszani egy zeneművet, ámbár zongorázni nem tud, se hegedülni, se gitározni. Csak előre betáplált adatot tud gépiesen vissza adni. Az emberi szavak fogalmait sem tudják értelmezni. Az emberi nyelvet is gépiesen használják, ahogyan egy számítógép teszi. Ezért akár biogépnek nevezni őket túlzás, egyben ellentmondás is, jobb kifejezés hiány nincs mit tenni. A bió életet jelent. Tevékenységük inkább gépies mint élő minőség. Se nem önmeghatározók, se önszabályzók vagy önszervezők. E fogalmak csak a szerves élő minőségre jellemzőek. A legelszomorítóbb hogy az Élet ellen vannak betáplálva. Hatalmukba kerítették a bolygót, az emberi létet. Torz világlátásuk megfertőzte az emberi lelket és elmét. Az emberek egymás ellenségévé lettek. Mi borzasztóbb, az Élet ellen fordultak. A halál lett a lét célja. A pusztítás öröm. Az öldöklés fennkölt. Életünk el lett rabolva. Helyettünk élnek mások. Szerep csere történt. A báb emberi létet színlel, az ember báb létre kényszerül. Fogságban a Magyar nemzet. Fogságban az emberiség, ez a Föld és az egész lét. Elevenen eltemettek. Magunkba elástak.
Európába e idegen elem a kereszténységgel érkezett. Amerikába a fehér ember vitte. A civilizáció e idegen elem burka. Ennek létét a szenvedés adja. A szenvedők néma hangját senki sem hallja... Sem egyénileg sem világ méretben. Szenvedhet bármennyit az indián, senki sem segíti. Senki fel sem ismeri. De hasonló állapotban az egész emberiség immár. Európa valóságos tömegöngyilkosságban lassan múl ki. Ámokfutásban őrjöng. Hogyan is lenne felismerve a szenvedő ember nyomorúsága, mikor ez a civilizáció alapja? Az eszmék és vallások fogságában vergődik az emberi faj. Valóságosan megvakítva általuk. Az emberek lelkét behelyettesítve álságos idegen gondolatokkal és viselkedéssel. Ha a vallások, az eszmék a szenvedést teszik a lét alapjaként, hogyan is lehetne akkor elvárni hogy a szenvedés megszűnjön? Ez ama emberbe beépült idegen szálka. Ez után nem csoda az Élettől való elidegenülés, az emberi érzelmektől való elhűlés.
Már az intézményesített oktatás (kioktatás pontosabban, ami ki-iktatás – ki-oktatás) gyermekkortól átveszi az egyén kialakulását. Átalakítva a természetes embert egy hűséges, szófogadó bábbá. Megtanítva hogy az érzelmek rosszak, nem szabad rájuk hallgatni. Jobb ha nem hagyja az ember magát az érzelmek által befolyásolni. Ennél élet és emberellenesebb dolgot nem is lenne tenni. Olyan mintha a madárnak beszélné be valaki hogy rossz repülni, felettébb veszélyes. Ezennel megfosztva a madarat természetességétől. Így fosztják meg és fosztották meg az emberiséget is természetes énétől, önmagától. Ez mesterséges folyamat, nem természetes körülmények által előidézett esemény.
Az emberi lét evvel befejeződött. Bűn az Élet. Kész. Az egyház, mint intézmény birtokolja a lelket. A rendszer a testet. Egy adófizető báb az ember. Nem is ember. Állat. Még az sem. Csak tárgy, eszköz. Egy alkatrész a civilizáció gépezetében. Ezért nem is létezhet érzelem, szerelem, jóság. Mert egy gép nem érezhet, csak működhet. Ezért nem hallja senki a szenvedők hangját, bármennyire is kiáltanának. Nem hallja senki az indiánokat. Az éhezők, a szomjazok üvöltését. Nem hallja senki a Föld Anya sírását. Mindenki csak túl akar élni a következő pillanatot. Mintha az Élet veszély lenne, mert ezt oltották be a gondolkodásba születéstől fogva. Az emberiség nem a saját Természetes küldetését teljesíti. Egy idegen elem bábjaként mozog. Elszakadva minden természetességtől, minden valóságtól. Az igazmondókat eltüntetik, a hazugokat dicsőítik. A szenvedőket hamisnak tartják, a rombolókat hősöknek. Elferdült a valóság észlelése. A csúnya a szép, a szép undorító. A mesterséges, a gép, a technika a csúcs és a Természetes az alacsonyrendű értéktelen semmi. Legalább a Föld vészharangjait hallanák az emberek. Azt ahogyan tör felszínre a Föld Anyánk vére, a láva. Ahogyan könnyei elárasztják városainkat. Ahogyan megmozgatja göröngyeit megrengetve a tunya emberi létet. De semmi. Ekkor sem tér az ember észhez. Ekkor sem látja a végveszélyt.
Ideje lenne az Élet mellé állni. A téveszme úgysem erősebb a valóságnál. A hamisság úgysem győzhet az Igazság felett. S ha kell, ember nélkül forog majd a Föld. Megtisztítja magát a Föld e szennytől, e fertőzéstől, e haszontalan elemtől. Hogy ez ne következzék be, az emberiségnek kéne megtisztulnia az Élet bűnösségét hirdető vallásoktól (kereszténység, iszlám). S egyaránt az olyan vallásoktól melyek az érzelmek és vágyak csapdájából való kikerülését hirdeti (pl. Buddhizmus). Mind két irányzat más-más fogalmakkal pont ugyan úgy tesznek igényt az ember lelkének birtoklására és az ember tudatának irányítására. Az Élet bűn, a vágyakozás rossz. Az égbeli istenség megver, a lét körforgása (karma) megbüntet. Még jó hogy senkinek sem jutott eszébe egy Mikulás vallást alapítania. Nagy különbség nem lenne. Kívánságokat teljesít. Ha jó valaki, megajándékozza. Ha rossz, megbünteti. Az összes vallás a Természetes énről beszéli le az embert. Képzeljünk el éntelen kutyát, az nem ugatna. Éntelen macskát, az nem nyávogna. Éntelen halat, az nem úszna. Azok már nem nevezhetőek Természetes állatnak, csak mozgó húsnak, hús tömegnek. Mint amivé züllesztették a vallások és az eszmék az emberi létét. Embertelenné. A fő a Természetes lét üldözését. A jó érzésű és jó akaratú, tehetséges, értelmes ember bemocskolása és életének ellehetetlenítése. A természetesség hibásként kimutatása, és az élősködő, biogép lét mint az igazi emberi lét kimutatása. A különbség (kontraszt) szétmosása alapvető. Ha a tehetséges, értelmes ember érvényesül, kiderül a biogép bábról hogy ő nem az. Erre megy ki a játék. Mind ez a debilek világa és ilyen módon vetítik létüket kifelé. Ez a szenvedés hozzájuk tartozik, nem az emberiséghez. Hogy ők képtelenek emberként létezni, képtelenek a Természetes összhangra. Miért kellene másnak átélni egy tehetetlennek tehetetlenségét? Miért kéne másoknak megtiltani a kerékpározást, ha valaki képtelen kerékpározni? Miért nem énekelhet valaki, ha más nem képes rá? S mindenek felett, miért nem lehet valaki ember, mert csak más elembertelenedett? Ahogyan nem lehet az indián sem indián, mert akkor kisülne a turpisság, hogy mások nem azok. Hogy tehetségtelen, jövevény, senkiházi, tömeggyilkos fattyúk. Az idegen elem bábjai. Ezek után megszűnne létük. Ezért készen állnak az egész Föld felszámolásával, mintsem a valósággal szembe nézni. Képtelenek értelmezni.
Az Élet nem bűn!!! Az emberi lét nem szenvedés!!! Nem a túlélés a cél, hanem az átélés. Az Életet nem túlélni kell, hanem megélni. Az Élet folyama leállíthatatlan. Az Élet forradalma elkerülhetetlen. Azt hiszi a sok elvakított, ki a civilizációnak hívott színműben szerepet játszik, hogy majd lesz egy nagy vezér, majd fog jönni egy nagy ember aki majd mindent megold. Majd leállítja a tornádót. Majd jön és megálljt parancsol a földcsuszamlásnak és vízáradatnak. Majd megragadja az erdőtüzet kacska kezétől és elvezeti távolra minden ember lakta vidékektől. Nem. Nem lesz!
Már az intézményesített oktatás (kioktatás pontosabban, ami ki-iktatás – ki-oktatás) gyermekkortól átveszi az egyén kialakulását. Átalakítva a természetes embert egy hűséges, szófogadó bábbá. Megtanítva hogy az érzelmek rosszak, nem szabad rájuk hallgatni. Jobb ha nem hagyja az ember magát az érzelmek által befolyásolni. Ennél élet és emberellenesebb dolgot nem is lenne tenni. Olyan mintha a madárnak beszélné be valaki hogy rossz repülni, felettébb veszélyes. Ezennel megfosztva a madarat természetességétől. Így fosztják meg és fosztották meg az emberiséget is természetes énétől, önmagától. Ez mesterséges folyamat, nem természetes körülmények által előidézett esemény.
Az emberi lét evvel befejeződött. Bűn az Élet. Kész. Az egyház, mint intézmény birtokolja a lelket. A rendszer a testet. Egy adófizető báb az ember. Nem is ember. Állat. Még az sem. Csak tárgy, eszköz. Egy alkatrész a civilizáció gépezetében. Ezért nem is létezhet érzelem, szerelem, jóság. Mert egy gép nem érezhet, csak működhet. Ezért nem hallja senki a szenvedők hangját, bármennyire is kiáltanának. Nem hallja senki az indiánokat. Az éhezők, a szomjazok üvöltését. Nem hallja senki a Föld Anya sírását. Mindenki csak túl akar élni a következő pillanatot. Mintha az Élet veszély lenne, mert ezt oltották be a gondolkodásba születéstől fogva. Az emberiség nem a saját Természetes küldetését teljesíti. Egy idegen elem bábjaként mozog. Elszakadva minden természetességtől, minden valóságtól. Az igazmondókat eltüntetik, a hazugokat dicsőítik. A szenvedőket hamisnak tartják, a rombolókat hősöknek. Elferdült a valóság észlelése. A csúnya a szép, a szép undorító. A mesterséges, a gép, a technika a csúcs és a Természetes az alacsonyrendű értéktelen semmi. Legalább a Föld vészharangjait hallanák az emberek. Azt ahogyan tör felszínre a Föld Anyánk vére, a láva. Ahogyan könnyei elárasztják városainkat. Ahogyan megmozgatja göröngyeit megrengetve a tunya emberi létet. De semmi. Ekkor sem tér az ember észhez. Ekkor sem látja a végveszélyt.
Ideje lenne az Élet mellé állni. A téveszme úgysem erősebb a valóságnál. A hamisság úgysem győzhet az Igazság felett. S ha kell, ember nélkül forog majd a Föld. Megtisztítja magát a Föld e szennytől, e fertőzéstől, e haszontalan elemtől. Hogy ez ne következzék be, az emberiségnek kéne megtisztulnia az Élet bűnösségét hirdető vallásoktól (kereszténység, iszlám). S egyaránt az olyan vallásoktól melyek az érzelmek és vágyak csapdájából való kikerülését hirdeti (pl. Buddhizmus). Mind két irányzat más-más fogalmakkal pont ugyan úgy tesznek igényt az ember lelkének birtoklására és az ember tudatának irányítására. Az Élet bűn, a vágyakozás rossz. Az égbeli istenség megver, a lét körforgása (karma) megbüntet. Még jó hogy senkinek sem jutott eszébe egy Mikulás vallást alapítania. Nagy különbség nem lenne. Kívánságokat teljesít. Ha jó valaki, megajándékozza. Ha rossz, megbünteti. Az összes vallás a Természetes énről beszéli le az embert. Képzeljünk el éntelen kutyát, az nem ugatna. Éntelen macskát, az nem nyávogna. Éntelen halat, az nem úszna. Azok már nem nevezhetőek Természetes állatnak, csak mozgó húsnak, hús tömegnek. Mint amivé züllesztették a vallások és az eszmék az emberi létét. Embertelenné. A fő a Természetes lét üldözését. A jó érzésű és jó akaratú, tehetséges, értelmes ember bemocskolása és életének ellehetetlenítése. A természetesség hibásként kimutatása, és az élősködő, biogép lét mint az igazi emberi lét kimutatása. A különbség (kontraszt) szétmosása alapvető. Ha a tehetséges, értelmes ember érvényesül, kiderül a biogép bábról hogy ő nem az. Erre megy ki a játék. Mind ez a debilek világa és ilyen módon vetítik létüket kifelé. Ez a szenvedés hozzájuk tartozik, nem az emberiséghez. Hogy ők képtelenek emberként létezni, képtelenek a Természetes összhangra. Miért kellene másnak átélni egy tehetetlennek tehetetlenségét? Miért kéne másoknak megtiltani a kerékpározást, ha valaki képtelen kerékpározni? Miért nem énekelhet valaki, ha más nem képes rá? S mindenek felett, miért nem lehet valaki ember, mert csak más elembertelenedett? Ahogyan nem lehet az indián sem indián, mert akkor kisülne a turpisság, hogy mások nem azok. Hogy tehetségtelen, jövevény, senkiházi, tömeggyilkos fattyúk. Az idegen elem bábjai. Ezek után megszűnne létük. Ezért készen állnak az egész Föld felszámolásával, mintsem a valósággal szembe nézni. Képtelenek értelmezni.
Az Élet nem bűn!!! Az emberi lét nem szenvedés!!! Nem a túlélés a cél, hanem az átélés. Az Életet nem túlélni kell, hanem megélni. Az Élet folyama leállíthatatlan. Az Élet forradalma elkerülhetetlen. Azt hiszi a sok elvakított, ki a civilizációnak hívott színműben szerepet játszik, hogy majd lesz egy nagy vezér, majd fog jönni egy nagy ember aki majd mindent megold. Majd leállítja a tornádót. Majd jön és megálljt parancsol a földcsuszamlásnak és vízáradatnak. Majd megragadja az erdőtüzet kacska kezétől és elvezeti távolra minden ember lakta vidékektől. Nem. Nem lesz!