Mi is a baj az anyagiassággal? Már a meghatározásánál gondba ütközünk:
„a filozófia két fő irányzatának egyike, amely egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére – a gondolkodás és a lét viszonyának kérdésére. Ellentétben az idealizmussal, a materializmus leszögezi, hogy az anyag az elsődleges, a tudat, a gondolkodás pedig másodlagos.” (Filozófiai Lexikon 1953, Budapest, Szikra kiadó, 372 old.)
„a filozófia két fő irányzatának egyike, amely egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére – a gondolkodás és a lét viszonyának kérdésére. Ellentétben az idealizmussal, a materializmus leszögezi, hogy az anyag az elsődleges, a tudat, a gondolkodás pedig másodlagos.” (Filozófiai Lexikon 1953, Budapest, Szikra kiadó, 372 old.)
Nesze neked életvágy! Majdnem olyan mint a „mindenható istenség” akinek parancsait mindenáron be kell tartani, ha nem baj van. Nem ad esélyt teketóriára, „a filozófia két fő irányzatának egyike, amely egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére”. „egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére”, majd így folytatja: „a materializmus leszögezi, hogy az anyag az elsődleges, a tudat, a gondolkodás pedig másodlagos.” A józan eszű ember csak kapkodja a fejét, hogy miről is van szó? Az anyag a fő, aztán ki mire gondol, van-e tudata, nem fontos. Netán érzelmei is akadnának itt-ott az embernek. Oh dehogy! Badarság! Amit a szem nem lát az nem létezhet, ugyebár. Evvel döngölték be a fekete földbe az emberiséget. A nagy ideológiák harcával. S akinek több katonája van s nagyobb fegyverei az győz. Sajnos az idealizmussal szemben is a materializmus győzött, ez nem azt jelenti hogy az jobb, vagy az az igazi. A gond ott van hogy az anyag és a szellem kiegészíti egymást. Az embernek van teste és van lelke, léki világa. Érez belül és érezi a kívüli hatásokat is. Nem mindegy ha valaki teste fázik meg, vagy egy ember elhidegül valakitől vagy valamitől.
Idealizmus: „a gondolkodás és a lét viszonyának kérdését úgy dönti el, hogy a tudatot, a szellemet tartja elsődlegesnek, s tagadja, hogy a tudat az anyag terméke. Az idealizmus a világot a „tudat”, az „abszolút eszme”, a „világszellem” megtestesülésének tekinti. Szerinte csak tudatunk létezik valóságosan, az anyagi világ, a lét, a természet pedig nem egyéb mint a tudat, az érzetek, a képzetek, a fogalmak terméke.” (Filozófiai Lexikon 1953, Budapest, Szikra kiadó, 267 old.)
Sajnos egy anyagias társadalomban élünk azóta is. Az anyagi javak vannak előtérben tolva, a szellemi értékek pedig háttérben szorítva. Mind ez annyira elvadult hogy a szellemi értékek már kigúnyolandók. Az embereket annyira bedöngöltek a fekete földbe, annyira elveszkődtek a nap mind napi pénzűzésben hogy a szellemi értékek már bizonyos veszélyt jelentenek. Eme társadalom egy dolgot tud és hajlandó elfogadni, az anyagot. Ez indulásból nevetséges hiszen nem létezhet az egyik a másik nélkül ugyebár. Ha mind ez nem lenne elég, a valóság maga egy elvont valami. Az egész rezonancia, rezgés hullám. Az anyagot pedig azért észleljük mivel mi is pont ugyan azon a hullámhosszán rezgünk, remegünk. De a legtöbb eleme a világnak az elvont, magyarán nem kézzel fogható. Ilyenek az érzelmeink, a gondolataink, a fogalmak, de a fény is, a hang s a levegő. A magyar nyelv zsigerből tudja a Világegyetem mivoltát. Rem – remeg – remegés. Mi lenne evvel olyan különös? Más nyelvben is van a remegésre szó, mi a nagy felhajtás? Ez: rem – remény – remél. A rem fordítva mer, merni, merészel. Az agy ugyanis rezgéseket bocsát ki működése folyamán. (Lásd Schumann-rezonanciák)
Sajnos az emberiséget beledöngöltek az anyagiasságba. Egy olyan pályára kényszerítették amely teljesen természetlen. Az lét nem a pénz utáni futásról szól, vagy a mindenféle diplomák megszerzéséről vagy arról ki milyen jól tud feljebb kerülni a társadalom mesterséges létráján. Majd saját káprázatát és fényűzését tovább ragozva éldegélje életet. A kép nagyon bonyolult. S az anyagiasságba való bekebelezés nem egyik napról a másikra történt. Az ember eredendően tudta mindennek van lelke s az anyag az csak egy megnyilvánulás. Ezt előbbször el kellett vele felejteni. Hogyan? Veréssel, kiirtassál, rettegéssel. Előbbször nem volt olyan könnyű mert a tudás még megmaradt. Majd ezt támadták. Mert amíg a lélek – anyag kapcsolatáról tudott az ember, arról hogy az anyag az nem a végső valóság, addig nem volt baj. A baj azután kezdett keletkezni miután ez felejtésbe merült. Ez a vallásokkal kezdődött. Evvel elszakítottak az embert a Világegyetemtől, a Világmindenségtől. Helyébe kap egy gyűlölköző, bosszúálló istenséget aki minden engedelmességet kegyetlenül büntet. Az ember pedig eredendően bűnössé válik és az élet bűnnek nyilvánul.
Evvel az ősi tudást torpedózták meg. Azt hogy hogyan kell túl élni az életet természetes módon, egyensúlyban a természettel és minden más élőlénnyel. Helyette jön egy rabszolgai eszme, amely alattvalói sorba zárja az embert. Aki nem így tesz az pedig a rossz, a gonosz. Az ősi tudást behelyettesítik áltudománnyal és álltudással. Mesterséges eszmékkel melyek vakvágányra helyezik az embert. Se baj! Majd jön a rendszer mint a „Messiás” és megmenti a helyzetet. Így az alattvaló polgár csak üljön nyugodtan majd minden jó lesz számara ha úgy tesz ahogy mondják neki. Ez az élősködő (parazita) szellemiség uralkodik manapság az emberi társadalom fölött. Sajnos már rákfenévé változott. Az áltudományt valahogy fenn kell tartani, így hát az intézményes hálózatokat ki kellett építeni. Majd elhitetjük az emberekkel hogy csak az ért valamihez akinek mi adunk egy papírt elismerésünkről hogy ő ért is bár mihez. Evvel persze pont a természetes tehetséggel született embert állítják félre és azt helyezik a rendszer különböző szegleteibe akik hűek mert átmentek az agymosáson. Jobban mondva az embertelenítésen.
Gyakorlatilag az emberiséget elterítették. Elterítették természetes közegétől és természetes kibontakozási útjáról. Az emberiség párhuzamosan halad a természettel, sőt teljesen ellenkező irányba. Ez nem más mint az úgy nevezett technológiai fejlődés amely még jobban beledöngöli az anyagiasságba. Hogy teljes legyen a kép, ennek csúcs technológiája a virtuális valóság. Ez egy egyféle “mesterséges lélek” amely által a felhasználó egy tárgyal viszonyulhat, azt a téveszmét keltve hogy uralhatja azt. Ez egy olyan tévút amelyről ha az emberiség le nem lép egyhamar, nem biztos lesz kiút. Az emberiség eltérítésével együtt járt az emberi faj közös öntudatának megbontásával. Így közösben a tudott tudás átíródik, áttevődik könyvekben s majd azt és annak tartamát intézményes körülmények között kezelik. Evvel megjelenik a történelem hamisítás is, mivel hogy a köztudat már sérült, a közös emlékezet már homályos. A régi korok emléke amelyek népmesékben, balladákban, legendákban maradtak fent már nem is léteznek. Ha a mostani világ valami ok miatt eltűnne, sok ezer de akar több száz év múlva már semmit sem tudnának a mai társadalmunkról, mivel minden ami történik az elvész az agymosás viharában. Semmi sincs elraktározva gyakorlatilag a közös öntudatba, csak az intézményes keretek írásaiba. Tökéletes őrgőgi kör.
Gyakorlatilag az emberiséget elterítették. Elterítették természetes közegétől és természetes kibontakozási útjáról. Az emberiség párhuzamosan halad a természettel, sőt teljesen ellenkező irányba. Ez nem más mint az úgy nevezett technológiai fejlődés amely még jobban beledöngöli az anyagiasságba. Hogy teljes legyen a kép, ennek csúcs technológiája a virtuális valóság. Ez egy egyféle “mesterséges lélek” amely által a felhasználó egy tárgyal viszonyulhat, azt a téveszmét keltve hogy uralhatja azt. Ez egy olyan tévút amelyről ha az emberiség le nem lép egyhamar, nem biztos lesz kiút. Az emberiség eltérítésével együtt járt az emberi faj közös öntudatának megbontásával. Így közösben a tudott tudás átíródik, áttevődik könyvekben s majd azt és annak tartamát intézményes körülmények között kezelik. Evvel megjelenik a történelem hamisítás is, mivel hogy a köztudat már sérült, a közös emlékezet már homályos. A régi korok emléke amelyek népmesékben, balladákban, legendákban maradtak fent már nem is léteznek. Ha a mostani világ valami ok miatt eltűnne, sok ezer de akar több száz év múlva már semmit sem tudnának a mai társadalmunkról, mivel minden ami történik az elvész az agymosás viharában. Semmi sincs elraktározva gyakorlatilag a közös öntudatba, csak az intézményes keretek írásaiba. Tökéletes őrgőgi kör.
A pénz. A pénz egy egyezményes jel. Mint mondjuk az útjelzők. Ha a sok korrupció és erkölcstelenség, elzüllöttség a pénz miatt van, képzeljük el ha útjelzőkért lenne. De hamarosan hasonló helyzetben fogunk érni ha nincs észhez térés. A papír pénz legnagyobb része csak bináris kód, virtuális számok egy bank adat tárában. Kezdődjön az ámokfutás. Gyilkoljuk egymást halomra bináris kódokért. A materializmus a tudathasadáshoz vezette az emberiséget. Ez egy hatalmas nagy ellentmondás egyeben. Ha az anyag az amit érzékelhetünk személyesen, az az kézzel fogható, akkor a bináris adat az csak egy eszköz segítségével látható. Ezennel a materializmus saját magát legyőzte. Csak nem a gép lelke a bináris kód? Az embernek meg mosolyodni is el megy a kedve. Az egész pénzrendszer egy hamis úttévesztő, ahol a rendszer mindig nyer s az ember mindig veszít. A technológia s az anyagiasság szorosan összefügg. Az érzékcsalás fenntartására szükséges. Az hogy az újabb a jobb. De mivel ez egy szervetlen rendszer, magától fog bedőlni. Most mi a bedőlését éljük. Az embereknek el kell határozniuk ha a civilizáció eltűnésével eltűnik az ember is, vagy túléli. Mert ez a civilizáció már az Természet hatarait szétfeszítette. A Természet ennyire nem vicces, s a visszahatások már jelen is vannak, csak a sok agytröszt nem lát ki a fejéből mert a saját mókuskerekük rabszolgáivá váltak.
A materialista magyarázata a pszichológiának az hogy nincs lélek. Felettébb különös ez, hisz maga a pszichológia annyi mint lélektan. (psyche-lélek, logos-tan, tudás) Az hogy az ember képes önálló cselekedetre az csak az idegek ingerlésének eredménye. S ki, vagy mi ingerelne az idegeket? Hát csakis külső hatás. Belső nem lehet semmi féle képen, mert az a lélek létét igényelné. Lélek pedig nincs, „mint tudjuk.” S a külső hatás úgy történik mint amikor a falevelet megmozgatja a szélnek nevezett külső hatás. Ez mind szép és jó, de a fa nem attól fa mert mozog a szél, mert külső hatásoknak van kitéve. Az alma fa nem a szél mozgása által lett alma fa. Csak hogy az eszközt használó majom nem képes elfogadni a valóságot. Ami valós azt lefejezni. Mi az hogy!? Képtelenek egyáltalán különbséget tenni a valós és valótlan között. Csak a között tesznek különbséget ami számukra kedvező vagy kedvezőtlen, mivel hadban állnak a valósággal. De hát mit tehetünk, a valóság olyan hogy minden része valós, ami nem, az meg valótlan. Ennyire egyszerű.
A materialista magyarázata a pszichológiának az hogy nincs lélek. Felettébb különös ez, hisz maga a pszichológia annyi mint lélektan. (psyche-lélek, logos-tan, tudás) Az hogy az ember képes önálló cselekedetre az csak az idegek ingerlésének eredménye. S ki, vagy mi ingerelne az idegeket? Hát csakis külső hatás. Belső nem lehet semmi féle képen, mert az a lélek létét igényelné. Lélek pedig nincs, „mint tudjuk.” S a külső hatás úgy történik mint amikor a falevelet megmozgatja a szélnek nevezett külső hatás. Ez mind szép és jó, de a fa nem attól fa mert mozog a szél, mert külső hatásoknak van kitéve. Az alma fa nem a szél mozgása által lett alma fa. Csak hogy az eszközt használó majom nem képes elfogadni a valóságot. Ami valós azt lefejezni. Mi az hogy!? Képtelenek egyáltalán különbséget tenni a valós és valótlan között. Csak a között tesznek különbséget ami számukra kedvező vagy kedvezőtlen, mivel hadban állnak a valósággal. De hát mit tehetünk, a valóság olyan hogy minden része valós, ami nem, az meg valótlan. Ennyire egyszerű.
Az elmélkedés, a fejtörés nem más mint a képzelet. A képzelet, a képek alkotása. Elképzelni valamit. Képesek lenni valamire akkor vagyunk ha van egy alkotott képünk róla vagy ha kaptunk egy alkotott képet valamiről. Ez a kiképzés például. Ha valamit meg szeretnénk javítani, akkor el kell azt képzelnünk, hogyan történhetne, milyen lehetséges megoldás van, milyen eszközzel és milyen folyamatokat kell alkalmazni. A TÉVé, a számítógép, az előregyártott elemekből álló árucikkek mind az elme használatának kikúszóbólését szolgálja. Nagy mértékben a TÉVé az amelyből árad az előregyártott képek zuhataga. Így nincs is lehetősége az embernek elgondolkodnia azon amit lát, látott. Egy kész csomagot kap, ami felett nincs semmilyen hatása. Másrészt pedig mindenki pont ugyan azt látja. Eltűnnek a szemszögek. Újból a képzelet sérül. Ha valaki más szemszöget értékelni szeretne, akkor meg kell kísérelje annak elképzelését. Ha a TÉVében mindannyian pont ugyan azt látjuk, ott már nincs szemszög. A sok szemszög pedig egységet alkot egy eseményről. Itt nincs semmi féle megítélési lehetőség, a képcsomag készen áll az emberi emlékezet bevésésebe. Még az olvasás megengedi a megítélést és az elképzelést, a képernyő már nem. Evvel együtt a félrevezetés határtalan, a “virtuális valóság” csak ennek tovább fokozása.
A materializmusnak egyik tartópillére a céltalan lét, az hogy minden csak úgy létezik s a nagy semmiből jött elő. Az hogy az élet céltalan. Úgyhogy, hajrá a sok céltalan, esztelen majomkodás! A baj az hogy az élet célja maga az élet. A táncolás célja a tánc. Azért tancol az ember hogy táncoljon. A tevékenység maga a cél. A lét célja maga a lét, a létezés. Ez a semmiből került elő felfogás a jellegzetes pszichopata felfogás. Mivel egy tolvaj vagy bűnöző az áldozat számára “a semmiből jön elő”, ezért a materialisták is így látják, mintha az élet a nagy semmiből jött volna élő. Mert ők áldozatként fogják fel magukat a létben. A vallásokban is ez van, az ember mintha az életnek áldozata lenne. Tehetetlen senki, kis lény, fogja csak be, aztán úgy tegyen ahogy a felettesei parancsolgatnak, netán a mindenható istenség. Semmiből nem lehet valami! A semmi szavunk maga a bizonyíték. Semmi=se nem mi, se nem valami. Összehúzva, összetömörítve adja a jelenlegi szót. (ez olyan mint mondjuk kegyelmed, kegyed, kend vagy kamommillából lett kamilla) Csak a létező (a valami) létezik, s a nem létező nem létezik. (valami=vala+mi, a vala a folytonos létige) A léten kívül más nincs, a tagadás csak a lét, a létező állapot vagy helyzet megtagadása logikai szükségletből. Ha az adott helyzetben egy nem jelen levőt akarunk kifejezni, ekkor tagadást használunk. Pl: lát - nem lát, olvas - nem olvas, ül - nem ül. Ebben a helyzetben tehát, a cselekmény nem létezését tagadás segítségével fejeztük ki. Attól a látás, az olvasás, az ülés még létező fogalom, csak az adott helyzetben nincsen jelen. Másrészt az elő “anyag” nem anyag. Csak az élőből lesz élő. Az élő fából lesz asztal, szék, bot, s nem pedig fordítva. Az anyag a latin materia szó utánzata. Mater=anya, materia-anyag. Pont az a baj hogy fordítva van. Mivel nem az anyagból jön a lét, hanem a létből az anyag. Magyarban ez a szó a szer szavunk. Szer-kezet, szer-ves, szer-vezet, szer-szám, szer-encse, szer-ény, szer-elem. Ilyen szerű, olyan szerű (pl.: meseszerű, észszérű, számszerű). Gyógy-szer, vegy-szer, mosó-szer, mód-szer, ék-szer, fű-szer, hang-szer. Továbbá a többletet vagy terjedelmességet is fejez ki. Ahány-szor, annyi-szor, ennyi-szer. Egy-szer, három-szor, öt-ször. Szét-szór, be-szór, le-szór. Szór-akozás. Igencsak szétszórt az aki szórakozott. A lét pedig nem más mint lé. A lé azért lé, leves mert mozog, mozgás. A lé, lét annyi mint mozgás. A ló szavunk is ezt fejezi ki. Úgy mint a lök, lökés, lő, lövés, lép, lépés.
A materializmusnak egyik tartópillére a céltalan lét, az hogy minden csak úgy létezik s a nagy semmiből jött elő. Az hogy az élet céltalan. Úgyhogy, hajrá a sok céltalan, esztelen majomkodás! A baj az hogy az élet célja maga az élet. A táncolás célja a tánc. Azért tancol az ember hogy táncoljon. A tevékenység maga a cél. A lét célja maga a lét, a létezés. Ez a semmiből került elő felfogás a jellegzetes pszichopata felfogás. Mivel egy tolvaj vagy bűnöző az áldozat számára “a semmiből jön elő”, ezért a materialisták is így látják, mintha az élet a nagy semmiből jött volna élő. Mert ők áldozatként fogják fel magukat a létben. A vallásokban is ez van, az ember mintha az életnek áldozata lenne. Tehetetlen senki, kis lény, fogja csak be, aztán úgy tegyen ahogy a felettesei parancsolgatnak, netán a mindenható istenség. Semmiből nem lehet valami! A semmi szavunk maga a bizonyíték. Semmi=se nem mi, se nem valami. Összehúzva, összetömörítve adja a jelenlegi szót. (ez olyan mint mondjuk kegyelmed, kegyed, kend vagy kamommillából lett kamilla) Csak a létező (a valami) létezik, s a nem létező nem létezik. (valami=vala+mi, a vala a folytonos létige) A léten kívül más nincs, a tagadás csak a lét, a létező állapot vagy helyzet megtagadása logikai szükségletből. Ha az adott helyzetben egy nem jelen levőt akarunk kifejezni, ekkor tagadást használunk. Pl: lát - nem lát, olvas - nem olvas, ül - nem ül. Ebben a helyzetben tehát, a cselekmény nem létezését tagadás segítségével fejeztük ki. Attól a látás, az olvasás, az ülés még létező fogalom, csak az adott helyzetben nincsen jelen. Másrészt az elő “anyag” nem anyag. Csak az élőből lesz élő. Az élő fából lesz asztal, szék, bot, s nem pedig fordítva. Az anyag a latin materia szó utánzata. Mater=anya, materia-anyag. Pont az a baj hogy fordítva van. Mivel nem az anyagból jön a lét, hanem a létből az anyag. Magyarban ez a szó a szer szavunk. Szer-kezet, szer-ves, szer-vezet, szer-szám, szer-encse, szer-ény, szer-elem. Ilyen szerű, olyan szerű (pl.: meseszerű, észszérű, számszerű). Gyógy-szer, vegy-szer, mosó-szer, mód-szer, ék-szer, fű-szer, hang-szer. Továbbá a többletet vagy terjedelmességet is fejez ki. Ahány-szor, annyi-szor, ennyi-szer. Egy-szer, három-szor, öt-ször. Szét-szór, be-szór, le-szór. Szór-akozás. Igencsak szétszórt az aki szórakozott. A lét pedig nem más mint lé. A lé azért lé, leves mert mozog, mozgás. A lé, lét annyi mint mozgás. A ló szavunk is ezt fejezi ki. Úgy mint a lök, lökés, lő, lövés, lép, lépés.
Hogy az intézményesítés létre jöjjön az írást és az olvasást kellett beiktatniuk. Majd avval megetetni az egész emberiséget hogy régebben nem volt sem írás sem olvasás. Ez részben igaz csak. Mivelhogy a kettő nem különíthető el. Ahogy az anyag a lélektől sem, a történelem a mitológiától sem vagy fordítva. Képírás volt. A szimbólumok amelyek egyben kepék, de hangalakban is kiolvashatóak voltak. Ez még egy szerves módszer. A mai írás és olvasás szervetlen és egysíkú (lineáris). Ez megadja azt az állapotot mellyel a rendszer vígan félrevezetheti az egész társadalmat. A szerves gondolkodás az egységes egész rendszeren belül jöhet létre. Ha valamely része sérül, a rendszer egésze sérül. Ez egyből észlelhető, de ha a gondolkodás egysíkú, akkor már az adott elemek egy rendszeren belül nincsenek mind összekapcsolva, nem állnak egyenes viszonyban egymással, másrészt nincs kölcsönhatás. A félrevezetés mehet a végtelenségig. Mind ennek ellenére a természetben nyoma sincs sem matematikának, számolásnak vagy írásnak. Minden élőlény teszi dolgát. A pók nem járt egyetemre haló szövő tanfolyamra. A madarak nem jártak konziba csiripelés gyanánt, sem repülési tanfolyamra. Az a tudás amely az élőlényt elősegíti a tűlelésre, mind bennünk van a kezdetektől fogva. Az emberekben ezt elnyomják. Ezért kell az iskola, a rendőrség mint elnyomó intézmény s a sok bonyolult törvény amely ide oda löki az embert míg beleörül. Holott az egész Természet és az egész Világmindenség írott törvény nélkül is köszöni szépen meg van, működik, él és virul. Akkor az embernek miért kellene? A válasz a szokásos, mert akkor káosz törne ki, rendetlen lenne a társadalom. Ez egy szép hanta! Éppen hogy a káosz mesterségesen van fenn tartva a rendszer által, mivel azt a látszatot kell keltenie hogy ő az úr minden felett és nélküle még élni sem lenne képes az ember.
Mind evvel az ember felfogása sajnos leszűkült egy olyan parány részre amely nem is a lényeg. Mert a lényeg a lelkiségben van. A világegyetem úgy tökéletes hogy a tökéletlenséget is magában tartalmazza. Ezt nevezhetjük tévedés hányadosnak, az emberi gondolkodást pedig ide szorítottak be ebben a hányadosban. Ahelyett hogy sugallatból, természetes ihletből teremtene, elkezd ott aprózni ahol nincs is semmi. Ez olyan mint a viccben, az ember mikor elveszíti a kulcsát a sötétben és keresi a lámpa alatt. Kérdezik tőle mit csinál, mondja hogy járt. De hol veszítette el kulcsát? Hát valahol ott az utca sötétjében. S akkor miért itt keresi? Mert csak itt a lámpa alatt van fény. Samunkra is ilyen az anyagiasság. A vándormadarak jól meg vannak térkép nélkül és GPS nélkül. Ők a Föld elektromágneses folyosóit használjak vezérlőként. S mi hívjuk magunkat “fejeltnek”. Az egész még rossz viccnek sem jó. A sok eszköz használata az élbutításhoz vezet. A gondolkodási folyamat így károsul majd kiesik. Megjelenik a sablon, s a sablonok szüntelen alkalmazása. A technológia pedig minél bonyolultabbá válik annál kevesebb lesz a fejtörés, az elmélkedés. Ez végső sorban maga az egy teljes élsorvadasához vezethet.
Mind evvel az ember felfogása sajnos leszűkült egy olyan parány részre amely nem is a lényeg. Mert a lényeg a lelkiségben van. A világegyetem úgy tökéletes hogy a tökéletlenséget is magában tartalmazza. Ezt nevezhetjük tévedés hányadosnak, az emberi gondolkodást pedig ide szorítottak be ebben a hányadosban. Ahelyett hogy sugallatból, természetes ihletből teremtene, elkezd ott aprózni ahol nincs is semmi. Ez olyan mint a viccben, az ember mikor elveszíti a kulcsát a sötétben és keresi a lámpa alatt. Kérdezik tőle mit csinál, mondja hogy járt. De hol veszítette el kulcsát? Hát valahol ott az utca sötétjében. S akkor miért itt keresi? Mert csak itt a lámpa alatt van fény. Samunkra is ilyen az anyagiasság. A vándormadarak jól meg vannak térkép nélkül és GPS nélkül. Ők a Föld elektromágneses folyosóit használjak vezérlőként. S mi hívjuk magunkat “fejeltnek”. Az egész még rossz viccnek sem jó. A sok eszköz használata az élbutításhoz vezet. A gondolkodási folyamat így károsul majd kiesik. Megjelenik a sablon, s a sablonok szüntelen alkalmazása. A technológia pedig minél bonyolultabbá válik annál kevesebb lesz a fejtörés, az elmélkedés. Ez végső sorban maga az egy teljes élsorvadasához vezethet.
„Ha a materializmusnak igaza lenne, akkor tudatunktól független folyamatok irányítanának minket, akkor nem lehetne jelentősége az emberi érzéseknek, nem lehetne jelentősége annak sem, szeret-e bennünket édesanyánk, házastársunk vagy gyermekünk, szeretünk-e bárkit, vannak-e örök emberi értékek. S mivel a materializmus elterjedt és mélyen beivódott a fogyasztói társadalomba, már fiatal korban megtörhetik az ember tartását. Hogyan egyeztethető össze a materializmus az emberi méltósággal? Életünk egyik legalapvetőbb döntése, hogy rövidtávú anyagi érdekeket kövessünk, vagy hosszútávú, lélek-szellemi értékeket. A materializmus az érzéseket, gondolatokat látszatnak vagy mellékesnek minősíti, és ezzel a rövid tavú szemléletet, az anyagi érdekeket állítja előtérbe. „Aki nem áll be a sorba, nem adja be derekát, gyakran nehéz esetnek, vagy egyenesen veszélyesnek tekintik” - írja Rosemary Redfern 2011-ben megjelent „A materializmus hatása a személyes értékekre” című írásában.
„A materializmus halála” című cikkében John West (1996) megállapítja, hogy a valóság materialista felfogása a modern kultúra, gazdaság és politika egészet megfertőzte. Ennek legkárosabb következményeit a következőkben állapította meg:
- - Az értelem tagadása
- Az erkölcs, a felelősség, a szabad akarat tagadása
- Az emberi érzések illúziónak minősítése
- A remény tagadása, a jó győzelmének tagadása
- A nagy hal felfalja a kishalat” ideológia tudományos színezetű alátámasztása
- Kényszerítő társadalmak kialakítása, amelyek százmilliók halálára vezettek
Nemrég jelent meg Tim Kasser (2005) könyve. A címe: Az anyagiasság súlyos ára. A kötet gazdag képet ad arról, hogy milyen következményekkel jár, ha az emberek a valódi belső szükségleteiktől idegen célokat, értékeket választanak maguknak. Kutatásai eredmények tucatjait sorakoztatja fel, amelyek mind azt sugallják, hogy amikor a társadalmi/gazdasági folyamatok hatására az anyagias értékek egyre uralkodóbba válnak a világunkban, akkor azoknál, akiknél valóban ezek válnak legfontosabbá, ördögi kör indul be. Minél nagyobb szerepet játszanak az életükben az anyagi értékek, annál kevésbe lesznek elégedettek az életükkel, és annál inkább elhatalmasodnak rajtuk a lelki betegségek legkülönfélébb formái. És minél elégedetlenebbekké és lelkileg minél inkább zavarodottá válnak, annál erősebben próbálnak az anyagi értékbe kapaszkodni. Ez a folyamat ráadásul túllep az emberek személyes életen, milliók, milliárdok életét viszi ebbe az irányba, és ez társadalmi szinten, sőt történelmi szinten is egyensúlyvesztéshez, negatív folyamatok beindulósahoz vezethet.”
Grandpierre Atilla - Az Elő Világegyetem Könyve (2012, 39-40 old.)
Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.
És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.
Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.
És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!
Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.
~ János Evangyélioma 20. fejezet
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
~ Máté Evangyélioma 4. fejezet