Mi is a baj a divattal? De honnan is jön valójában a divat? Mintha a semmiből. A divatot valójában a háttérben ügyeskedő láthatatlan bábművész állítja elő, mikor mire van szüksége. Evvel komolyan megtéveszti az emberi társadalmat, legyen az művészetileg, szellemileg, politikailag. Ez egy szép nagy kamu, mint minden amit a rendszer előállít. S a sok birka mind beveszi, mint ahogy a többit is. Kereszténység, feudalizmus, szocializmus, demokrácia, kapitalizmus és még sok más. Addig mondták az emberiségnek hogy majomból való amíg majommá lett! Gyakorlatilag kulturális barmok. Konzumidióták. Előbbször csak kis adagonként engedik be a köztudatba a jövőbeli divatot, aztán ha elegen hallottak róla, már divat. Majd jöhet az aratás. A Flower Power mozgalommal is ez volt. Eleinte még „Peace, Love and Rock'n Roll” volt a jelige. Aztán majd szépen átment „Sex, Drugs and Rock'n Roll”-ba. Mekkora különbség, ugye? A kereszténység is olyan szép és jó volt, csődítették a sok birkát, emeljék fel a primitív, barbár elmaradott indiánokat, aztán tudjuk mi lett a vége. A legjobban azon csodálkozik el az ember hogy a volt kommunista országokba ennyire bevették a demokráciát. Holott már a szocializmusban is mind a demokráciát építették az elvtársak, s hogy egyáltalán még mindig vannak szocialisták elképesztő. De senki sem veszi észre, senkit sem érdekel. Majd szépen vissza csúszunk a középkorba, úgyis mindig más a hibás.
„Nem voltunk elveszlődve, s nem kellett semmilyen könyv
Majd a Nagyságos Isten találkozott a nagy hantával”
~ John Trudell: Hanging from the Cross (Bone Days)
A divatnak nem csak félrevezetési célként szolgálhat, hanem kicsábíthatja a mélyben lapuló ellenséget. S legjobban úgy kaphatom meg a saját ellenségeimet, ha kihirdetem a saját bukásomat. Ha elindítok egy mozgalmat saját magam ellenem s kicsalogatom azokat akik valójában gátat emelhetnének további terveim elé. Legújabb ilyen őrület a kulturális kreatívok mozgalma vagy az ezotéria, akár az Occupy mozgalom. Világos hogy a parazita maffia szekta ami uralja a világot beakarja betonozni saját trónját véglegesen. Ezért előfutárként kell is valamit küldenie. Az iparosodás nem fog a végtelenségig tartani, az emberek lassan úgy is vissza fognak térni a paraszti élethez, ha akarják, ha nem, ha tetszik, ha nem. Ez függetlenséget jelent a rendszer szemeben. Így előfutárkén egy olyan eszmét kell küldeni ami már mostantól előcsalja azokat akik, jaj, “másképpen gondolkodnak”. Valószínű az indiánok is kulturális kreatívok voltak, na meg Ádám és Éva is, meg az egész emberiség mielőtt létezett volna hatalom. Milyen érdekes. Az emberek pedig mind beveszik. Jóhiszeműségükből, gondolatlanságukból, azért mert egy lelki kiéhezés jellemzi az emberi társadalmamat. Az emberi ész olyan mint egy szivacs. Állandóan szívja magába a tudást, hogy ez ne legyen értelmes tudás amivel vissza tud szolgálni a többi ember társainak, rázúdítják a kereszténységet, mint uralkodó patriarchális istenség, a különböző eszméket, s a legutóbbi korban a sok szennyet a TÉVéből, szappanopera és szórakoztató műsorok formájában. Így az a tudott tudás mire jó? Semmire. Ez is a lényege. Hogy majd újabb és újabb tudást, információ után sóvárogjon a néző, az érdeklődő. Ez egyértelműen egy függőség.
Mindig minden szépen ki van találva, demokratikus módon. Demokrácia=kerület, rész uralom. A „demos” nem népet vagy tömeget jelent, hanem egy bizonyos kerület lakosságát eredetileg. Például District of Columbia. De ilyen kerület, igazgatási rész van még, Vatikán, Pentagon, Kremlin stb. Ha valaki úgy érzi hogy ő mint a nép része uralkodna vagy lenne bármilyen befolyással országának sorsába az vagy egy nagy barom vagy szkizofrén. A kártyák előre ki vannak osztva, a forgatókönyv már rég meg lett írva, a megtévesztés szándékából több változatban. A legfontosabb dolog az hogy a félrevezetés működjék. FÉLRE vezetés. Így az ember nem látja az egész képet, csak azt a részt amit mutatnak neki. Nem lesz egész a kép. Evvel a tómegámítás az mehet a végtelenségig. Így kell semmiből valamit előállítani. “Jaj, te is kulturális kreatív vagy? Én is!” “Jaj, te is szocialista vagy? Én is!” Valahogy így kezdődött a szocializmus is meg a bolsevizmus is.
Egy dolgot világosan kell látni. Van egy parazita rátelepedve az emberiségre, már évszázadok óta létezik, ha nem évezredek óta. De az utóbbi évszázadokban nagyon jól nyomon lehet érni. Végső célja, az élet teljes megsemmisítése. Nem fogja feladni amíg nem is valósítja meg. Az egész bolygó egy laboratórium. Az emberiség csak a kísérleti egér. Csak azt dönthetjük el hogy az egyik vagy a másik ajtócskán megyünk be, de az hova vezet, már rég el lett “rendelve”. Ezért kellett elhülyíteni az egész emberiséget a kereszténységgel is, ahol egy emberellenes istenség mindent elrendel előre s az ember a saját életének csak nézője és halk elszenvedője lehet. Ameddig mind erre nem eszmél rá az emberek zöme, úgysem lesz egy igazi javulás. A parazita pedig úgysem fog tétlenül ülni és nézni ahogy mi csak úgy lófrálunk az orra alatt, ő meg abból nem szerezhet haszont. Éppen erre megy ki az egész játék, az élet ingyen van! Minden a teremtésben ingyen van. Hogy ezt a nagy veszélyt a parazita megelőzze, mielőtt még túl súlyossá válna a helyzet számára, kitalál ilyen lelkesítő mozgalmakat meg eszméket. Pont ilyen a kulturális kreatívok, az ezotéria vagy az Occupy mozgalom, semmiben sem különböznek. A háttérben pedig pont ugyan az a láthatatlan bábművész. “Van egy eszme amely megmentheti a népet. Nem lesz több szegény, sem gazadag. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.” Állítólag ez a francia forradalomban hangzott el, de ez úgy szocialista kiáltvány ahogy hangzik.
Mindig minden szépen ki van találva, demokratikus módon. Demokrácia=kerület, rész uralom. A „demos” nem népet vagy tömeget jelent, hanem egy bizonyos kerület lakosságát eredetileg. Például District of Columbia. De ilyen kerület, igazgatási rész van még, Vatikán, Pentagon, Kremlin stb. Ha valaki úgy érzi hogy ő mint a nép része uralkodna vagy lenne bármilyen befolyással országának sorsába az vagy egy nagy barom vagy szkizofrén. A kártyák előre ki vannak osztva, a forgatókönyv már rég meg lett írva, a megtévesztés szándékából több változatban. A legfontosabb dolog az hogy a félrevezetés működjék. FÉLRE vezetés. Így az ember nem látja az egész képet, csak azt a részt amit mutatnak neki. Nem lesz egész a kép. Evvel a tómegámítás az mehet a végtelenségig. Így kell semmiből valamit előállítani. “Jaj, te is kulturális kreatív vagy? Én is!” “Jaj, te is szocialista vagy? Én is!” Valahogy így kezdődött a szocializmus is meg a bolsevizmus is.
Egy dolgot világosan kell látni. Van egy parazita rátelepedve az emberiségre, már évszázadok óta létezik, ha nem évezredek óta. De az utóbbi évszázadokban nagyon jól nyomon lehet érni. Végső célja, az élet teljes megsemmisítése. Nem fogja feladni amíg nem is valósítja meg. Az egész bolygó egy laboratórium. Az emberiség csak a kísérleti egér. Csak azt dönthetjük el hogy az egyik vagy a másik ajtócskán megyünk be, de az hova vezet, már rég el lett “rendelve”. Ezért kellett elhülyíteni az egész emberiséget a kereszténységgel is, ahol egy emberellenes istenség mindent elrendel előre s az ember a saját életének csak nézője és halk elszenvedője lehet. Ameddig mind erre nem eszmél rá az emberek zöme, úgysem lesz egy igazi javulás. A parazita pedig úgysem fog tétlenül ülni és nézni ahogy mi csak úgy lófrálunk az orra alatt, ő meg abból nem szerezhet haszont. Éppen erre megy ki az egész játék, az élet ingyen van! Minden a teremtésben ingyen van. Hogy ezt a nagy veszélyt a parazita megelőzze, mielőtt még túl súlyossá válna a helyzet számára, kitalál ilyen lelkesítő mozgalmakat meg eszméket. Pont ilyen a kulturális kreatívok, az ezotéria vagy az Occupy mozgalom, semmiben sem különböznek. A háttérben pedig pont ugyan az a láthatatlan bábművész. “Van egy eszme amely megmentheti a népet. Nem lesz több szegény, sem gazadag. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.” Állítólag ez a francia forradalomban hangzott el, de ez úgy szocialista kiáltvány ahogy hangzik.
A parazita az csak egy másoló, egy plagizátor. Valójában a tömegektől függ s azoknak viszonyától és viszonzásától, a dolgok végső kimenetele egyaránt. Ezért a félrevezetéshez való nagy igyekezet a. Az emberek a belső hangra és ösztöneikre kéne hallgassanak. Óvatosnak kell lenni. Ezt sulykolták belénk hogy lelkesedjünk minden hülye kis változásért. Miután egy fertőtlenített (steril) társadalomba bekényszerítik az embert, ahol minden természetellenes. Mindent az ember magába kell fojtson, élete természetellenes, persze hogy fog lelkesedni az új után, a más után, csak már szabaduljon meg ettől a régi “rossztól”. Aztán jöhet az új rossz. Ami majd ha régi rossz lesz nem sokára, újból. Körbe-karikába mint a veszett kutya. Inkább a gyökerekhez kéne visszatérni, már akinek van, s már amilyen van. Aztán a távolba nézni, de nem négy évre, hanem több évtizedre vagy egy akár kétszáz évre. Az emberek önmagukat kell művelniük, mindenki saját maguk szintjén. Ki kell tágítsak a látókörüket amíg mindannyian azonos, vagy közeli szellemi szintre érünk. Aztán majd lehet szerveződni. Az ilyen mozgalmak még túlságosan koraiak. S nem is kell semmilyen mozgalom, sem szervezet, ha az emberek hasonlóan gondolkodnak. A rendszer az még erősebb mint valaha. A java csak most kezdődik. És sajnos a jövő nem túl szépen süt. Nem jön semmi arany kor, pont az ellenkezője, egy új sötét kor. Ez az új aranykor eljövetele is még egy ilyen buktató. A kommunizmus is az aranykort hirdette, ahol száz milliók haltak. A sok hiszékenyt lehet csődíteni. A sötétkor valójában véget sem ért, csak intézményesítettek.
A New age mozgalom, divat is ide tartozik, hirdetjük a nagy semmit, a nagy változást, a sok agyament jobb életért vágyakozó hiú tömegnek. Majd nagy ébredezésekről beszélünk, s milyen világot talál az ember az állítólagosan ébredezés után, az csak mi mondjuk meg. Ki van ez szépen találva. Avval hazudják meg az embert amit akar hallani. Mint a hűtlen “szerelmes” “szerelmének”, “szép vagy drágám, te vagy a legszebb, csak téged szeretlek”. S így az ember a sok szép szó varázsa alatt áll. A sok nagy szöveg és kiáltvány. Magasztosan szóljon, dobogtassa meg igazán a balga szívet, ígérjen sok szépet és jót, de ne is legyen semmi lényege és pillanatok alatt szét lehessen dönteni. Eddig a “világ proletárjai egyesüljetek” volt, most a “világ lakosai egyesüljetek” lesz, mármint már van, benne vagyunk. Majd a sok bábú dumál, a tömegek milliói halnak és öldöklik egymást. Ha az emberi faj túl fogja élni ezt a korszakot, ha még lesznek azután emberek akik emlékezni is fognak erre a korszakra, biztos a sok habduma által fognak emlékezni ránk. “Nem tettek semmit csak dumáltak”. Sok üres duma, “talk show”, vitakör, konferenciák, miközben égett körülöttük a világ és bámultak egy tárgyat, a TÉVét. Az történelem körfogásokból áll (ciklusokból), a körforgásokat koroknak, korszakoknak hívjuk. A körforgások jönnek és mennek, az összeroppanás akkor érkezik mikor a sok hazugság annyira felgyülemlik hogy már a valóságot tömegesen nem észlelik. Ebből adódóan a valós gondokat egy társadalom képtelen megoldani. Ide vezet ha tömegkáprázatban szenvednek egész népek, a valóság, az igazság érzés tompul, vele együtt utána a többi is. A szép az már nem szép, minden torzul és a csúnya (groteszk) helyettesíti az értékeket, az erkölcs, a szellemi értékek teljesen értelmetlenné válnak, az ártalom és a beteges szellemiség lesz a kitűnő, a menő. Az ilyen fonák szellemiség fennmaradásáért egy rögzített társadalom szükséges, ez a civilizáció, a városiasodás. Előre legyártott panelek, sémák, előre irt törvények, szabályok. Csakis egy ilyen világot lehet korlátlanul kezelni, manipulálni. Az ilyen észjárásúak a sugallatos embert zűrzavarosnak, rendetlennek tekinti, holott az a természetes. A változás az egyedüli folytonos. Innen születik a küzdelem, a versengess, a túlélés szellemisége. Az egész fényűzés.
A fényűzés része az embernek énjét letiporni, megalázni, kigúnyolni és megsemmisíteni. A senkisítés zajlik mai világunkban. Az én nélküli, lelkivilág nélküli biorobot gyára lett ez egész bolygó. Az én nem más mint az ember a Világegyetemmel való személyes kapcsolata. Aki a teremtett világgal összhangban áll, abból nehézkes jó rabszolgát faragni. A New age, az egész ezotéria is az én feloldásáról szól. „Ilyen nincs, felejtsük el, minden rossz ebből következik, az anyagiasság és az anyagiakhoz való ragaszkodás is az egoizmusból és az individualizmusból származik.” Emlékszünk még? Szép sok jól hangzó duma, amellyel félrevezetik az embertömegeket. A latin “ego” szó valószínűleg visszavezethető a magyar EGY szavunkhoz. Mindenesetre a hasonlóság kétségtelen. Angolul a tojás, amely a tökély jelkepe, a világegyetemmé (világ tojás) nem más mint EGG. Hasonló az ECHO szó is, visszhang. A visszhang egy adott hangnak visszatükrözése, ilyen az ember is akit a Teremtő saját képmására teremtett. Az én az a Végtelen Egy része, minden élőlény a Világegyetem eleme, ha a fonalat elvágjak, az a lény, ebben az esetben az ember, egy én nélküli, öntudat nélküli lény lesz. A saját énjét nem ismerve, így képtelen felismeri a világot s saját szerepét benne. Ezért kell mesterséges szerepeket kitalálni a társadalomban és az ember ezeken végigzongorázhat élete folyamán. A SZER szavunk azt a fogalmat tárja élőnkben amellyel a világegyetem mivoltát és milyenséget magyarázhatjuk meg. A szer fordítva rész. SZERep. SZERelem, SZERetet legfontosabb szavaink. SZERkezet, SZERény, SZERencse, SZERszám, SZERv, SZERvezet, SZERel. Ilyen szerű, olyan szerű, szerivel, ennyiszer, annyiszor, szétszórt, szórakozott, szorgalmas. Gyógyszer, mosószer, hangszer, kötszer, vegyszer, műszer, tápszer. Kényszer, módszer, rendszer. S így tovább a végtelenségig.
A divatnak, a diváknak, csillagoknak van egy nagyon jól megszabott szerepük. Gyakorlatilag csak kötélen rángatott bábúk. Az ember ösztönösen visszatérne, vagy elfogadná mind azt ami természetes vagy természetes minta, ami a természetből fakad. Nem csoda, hiszen a Természet adott nekünk életet és nem az ilyen-olyan rendszer. Legalább két féle képen vezeti félre az ember tömegeket, egyszer falcs, mesterséges mintát ad, evvel együtt pedig egy belső, az ember önmaga iránti elégedetlenséget. Evvel viszont már meg is van alapozva a versengés a jobbért és az egymás nyakának ugrás. Ezért uralják a tudatlanok, a hülyék, az autisták, a debilisek a világot, nekik mindegy hogy milyen áron győznek, csak győzzenek. Az élet nem győzelemről szól, hanem egymás kölcsönkiegészüléséről és kisegítéséröl. Úgyhogy a nagy versengő szellemiségükkel pont a saját gödrüket ássak. Az ember az élet iskolájában emberinek tanul lenni és nem versengő kepésnek és másmilyen társadalmi szereplőnek. Ez a civilizáció úgy ahogy van már lőttek neki. A sok szerencsétlen agymosott biorobot meg ül a TÉVé előtt s ő is olyan akar lenni amilyennek látja a sok bábút. Sikeresnek, gazdagnak, szépnek. Ha valaha a Sátán megtévesztette az emberiséget, akkor ez az a korszak. A TÉVé egyenesen a Sátán jobb keze, pontosabban az egész média. S ha a biorobot életének felén keresztül bámulja a sok szép, gazdag, sikeres bábút, az lesz az életmintája, csakhogy ő soha sem lesz olyan, így annál inkább erőszakosabb lesz, a valóságtól elzárkózottabb, önző (habár ez ellentmondásos, hiszen éppen hogy a TÉVé az ember énjét szívja ki, inkább érdek képviselő), érzéstelen és nemtörődöm. Ez a tökéletes rabszolga. Az én nélküli embergép.
A New age mozgalom, divat is ide tartozik, hirdetjük a nagy semmit, a nagy változást, a sok agyament jobb életért vágyakozó hiú tömegnek. Majd nagy ébredezésekről beszélünk, s milyen világot talál az ember az állítólagosan ébredezés után, az csak mi mondjuk meg. Ki van ez szépen találva. Avval hazudják meg az embert amit akar hallani. Mint a hűtlen “szerelmes” “szerelmének”, “szép vagy drágám, te vagy a legszebb, csak téged szeretlek”. S így az ember a sok szép szó varázsa alatt áll. A sok nagy szöveg és kiáltvány. Magasztosan szóljon, dobogtassa meg igazán a balga szívet, ígérjen sok szépet és jót, de ne is legyen semmi lényege és pillanatok alatt szét lehessen dönteni. Eddig a “világ proletárjai egyesüljetek” volt, most a “világ lakosai egyesüljetek” lesz, mármint már van, benne vagyunk. Majd a sok bábú dumál, a tömegek milliói halnak és öldöklik egymást. Ha az emberi faj túl fogja élni ezt a korszakot, ha még lesznek azután emberek akik emlékezni is fognak erre a korszakra, biztos a sok habduma által fognak emlékezni ránk. “Nem tettek semmit csak dumáltak”. Sok üres duma, “talk show”, vitakör, konferenciák, miközben égett körülöttük a világ és bámultak egy tárgyat, a TÉVét. Az történelem körfogásokból áll (ciklusokból), a körforgásokat koroknak, korszakoknak hívjuk. A körforgások jönnek és mennek, az összeroppanás akkor érkezik mikor a sok hazugság annyira felgyülemlik hogy már a valóságot tömegesen nem észlelik. Ebből adódóan a valós gondokat egy társadalom képtelen megoldani. Ide vezet ha tömegkáprázatban szenvednek egész népek, a valóság, az igazság érzés tompul, vele együtt utána a többi is. A szép az már nem szép, minden torzul és a csúnya (groteszk) helyettesíti az értékeket, az erkölcs, a szellemi értékek teljesen értelmetlenné válnak, az ártalom és a beteges szellemiség lesz a kitűnő, a menő. Az ilyen fonák szellemiség fennmaradásáért egy rögzített társadalom szükséges, ez a civilizáció, a városiasodás. Előre legyártott panelek, sémák, előre irt törvények, szabályok. Csakis egy ilyen világot lehet korlátlanul kezelni, manipulálni. Az ilyen észjárásúak a sugallatos embert zűrzavarosnak, rendetlennek tekinti, holott az a természetes. A változás az egyedüli folytonos. Innen születik a küzdelem, a versengess, a túlélés szellemisége. Az egész fényűzés.
A fényűzés része az embernek énjét letiporni, megalázni, kigúnyolni és megsemmisíteni. A senkisítés zajlik mai világunkban. Az én nélküli, lelkivilág nélküli biorobot gyára lett ez egész bolygó. Az én nem más mint az ember a Világegyetemmel való személyes kapcsolata. Aki a teremtett világgal összhangban áll, abból nehézkes jó rabszolgát faragni. A New age, az egész ezotéria is az én feloldásáról szól. „Ilyen nincs, felejtsük el, minden rossz ebből következik, az anyagiasság és az anyagiakhoz való ragaszkodás is az egoizmusból és az individualizmusból származik.” Emlékszünk még? Szép sok jól hangzó duma, amellyel félrevezetik az embertömegeket. A latin “ego” szó valószínűleg visszavezethető a magyar EGY szavunkhoz. Mindenesetre a hasonlóság kétségtelen. Angolul a tojás, amely a tökély jelkepe, a világegyetemmé (világ tojás) nem más mint EGG. Hasonló az ECHO szó is, visszhang. A visszhang egy adott hangnak visszatükrözése, ilyen az ember is akit a Teremtő saját képmására teremtett. Az én az a Végtelen Egy része, minden élőlény a Világegyetem eleme, ha a fonalat elvágjak, az a lény, ebben az esetben az ember, egy én nélküli, öntudat nélküli lény lesz. A saját énjét nem ismerve, így képtelen felismeri a világot s saját szerepét benne. Ezért kell mesterséges szerepeket kitalálni a társadalomban és az ember ezeken végigzongorázhat élete folyamán. A SZER szavunk azt a fogalmat tárja élőnkben amellyel a világegyetem mivoltát és milyenséget magyarázhatjuk meg. A szer fordítva rész. SZERep. SZERelem, SZERetet legfontosabb szavaink. SZERkezet, SZERény, SZERencse, SZERszám, SZERv, SZERvezet, SZERel. Ilyen szerű, olyan szerű, szerivel, ennyiszer, annyiszor, szétszórt, szórakozott, szorgalmas. Gyógyszer, mosószer, hangszer, kötszer, vegyszer, műszer, tápszer. Kényszer, módszer, rendszer. S így tovább a végtelenségig.
A divatnak, a diváknak, csillagoknak van egy nagyon jól megszabott szerepük. Gyakorlatilag csak kötélen rángatott bábúk. Az ember ösztönösen visszatérne, vagy elfogadná mind azt ami természetes vagy természetes minta, ami a természetből fakad. Nem csoda, hiszen a Természet adott nekünk életet és nem az ilyen-olyan rendszer. Legalább két féle képen vezeti félre az ember tömegeket, egyszer falcs, mesterséges mintát ad, evvel együtt pedig egy belső, az ember önmaga iránti elégedetlenséget. Evvel viszont már meg is van alapozva a versengés a jobbért és az egymás nyakának ugrás. Ezért uralják a tudatlanok, a hülyék, az autisták, a debilisek a világot, nekik mindegy hogy milyen áron győznek, csak győzzenek. Az élet nem győzelemről szól, hanem egymás kölcsönkiegészüléséről és kisegítéséröl. Úgyhogy a nagy versengő szellemiségükkel pont a saját gödrüket ássak. Az ember az élet iskolájában emberinek tanul lenni és nem versengő kepésnek és másmilyen társadalmi szereplőnek. Ez a civilizáció úgy ahogy van már lőttek neki. A sok szerencsétlen agymosott biorobot meg ül a TÉVé előtt s ő is olyan akar lenni amilyennek látja a sok bábút. Sikeresnek, gazdagnak, szépnek. Ha valaha a Sátán megtévesztette az emberiséget, akkor ez az a korszak. A TÉVé egyenesen a Sátán jobb keze, pontosabban az egész média. S ha a biorobot életének felén keresztül bámulja a sok szép, gazdag, sikeres bábút, az lesz az életmintája, csakhogy ő soha sem lesz olyan, így annál inkább erőszakosabb lesz, a valóságtól elzárkózottabb, önző (habár ez ellentmondásos, hiszen éppen hogy a TÉVé az ember énjét szívja ki, inkább érdek képviselő), érzéstelen és nemtörődöm. Ez a tökéletes rabszolga. Az én nélküli embergép.