"Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala."
~ Genezis - Mózes I. 11.
Mi is a baj a nyelvvel? A nyelvvel alapjában nincs semmi baj, inkább a nyelv használatával van a gond. S ha baj is van inkább az indoeurópai nyelvekkel, de ezek is inkább nyelvezetek mind sem nyelvek. A nyelvvel a baj a rendszer szempontjából van inkább baj, az a rendszer amely a civilizációt fenntartja. A sok városba csődített tömegeket minél gyorsabban, hatékonyabban kell tájékoztatni, félrevezetni. Ezért egy egyszerű de hatékony nyelvezetet kell alkalmazni. Ilyenek a birodalmi nyelvek, latin, szláv, germán, angol-szász stb. A városi életre jó, de a körülöttük levő világot nem igen tudja valósan észlelni. Az ilyen nyelveket persze csak létező, Természetes és szerves nyelvekből lehet legyártani, azokból lehet áttorzítani. Ezért a szerves nyelvet szét kell rombolni, eltüntetni. S itt jön a gond a nyelvvel. Mert valamilyen szinten a szervesség maradványai csak ott maradnak, s ezek újból fellelhetőek, s akkor majd kisül a csintalanság. Az emberek ráeszmélhetnének a nagy titokra, hogy a saját nyelveik gyökere azonos, csak nekik nem így tanították az iskolában. Mi több, mind végig olyan nyelvet hittek anyanyelvüknek amely mesterséges, amelynek belső logikai félépítése által a végtelenségig lehet nemzeteket félrevezetni. A nyelv, a műveltség olyan mint a számítógépben a működtető (szoftver), ez működteti a számítógépet (hardver). Ha az hibás, a működés is hibás. Pont így van a nyelv használata is, evvel az ember tömegeket szinte végtelenségig lehet félrevezetni, egy olyan zárt körű rendszerbe bezárni amelyet ők a teljes valóságnak hisznek.
Képekben gondolkozunk, de nyelvvel, szavakkal fejezzük ki magunkat. Nyelvvel társalgunk. Így fontos a nyelv bősége, gazdagsága, szókincse. Ha a nyelv szegényes, a közlés is szegényes. A mondani való, a lényeg elveszkődik. Zavar keletkezik. Ez észlelhető mai napig az egész emberi társadalomban. Mert egy parazita szellemiségű zsarnok rátelepedett s mindenkivel elhitette hogy a sajátja a legjobb, a legszebb s a legrégibb. Aztán mehet a csihi-puhi. S mind ez a nyelv segítségével. A nyelvvel lehet szépen félrevezetni az embereket, egész tömegeket, az egész társadalmat. Ezt csak a megfelelő alakba kell önteni, eszmék, divatok, vallások formájába. A demagógia, a szufizmus két olyan példa amely a külön nyelvezetet használ a félrevezetésre, a megtévesztésre. Így a szavak legtöbbször nem a valós jelentésükkel bírnak, hanem egy rájuk aggasztott megtévesztő jelentéssel. Ez által a közlési zavar csak fokozódik. A haszonélvezők csak egyre dörzsölik a tenyerüket a viszályok és félreértések által keletkezett zűr láttán. Sőt, még rátesznek egy lapáttal. A nyelv sérülésével elfelejtődik az ősi tudás is, evvel pedig növekedik a kiszolgáltatottság.
A legjobban mind ezt példákkal lehet igazolni. Mi magyarok állítólag barbárok és pogányok vagyunk. A barbár annyit jelent hogy külföldi, külhoni a belföldivel szemben, vagy más földrészen lakó. A görögök mindenkit barbárnak neveztek, az egyiptomiakat s a perzsákat bele értve, pont mint a lovas-nyilas őseinket. Meg piskóta, ha külföldiek voltunk hozzájuk kepést. Fordítva úgy szinten igaz. Másrészt a „barbár” szó hasonlóságot mutat a „popul” latin szóval, amely egyszerűen népet jelent. (populus, poluli, Angol people, Oláhul popor, ha B->P akkor szinte pont ugyan az a szó, porpor-barbar. A germán nyelvekben ez a BAR, POR gyökből MEN, MAN lesz. Nyelvészetileg ez úgy igazolható hogy a B,P,M hangok pont ugyan azon helyen keletkeznek ajkunkon, az R-ből úgy lesz N mint a magyarban a „már” változata a „mán”. De maga a magyar NéP szavunk is ide tartozik!) A pogány pedig vidékit jelent, vidéken élőt. Semmi képen sem istentelent! A demokrácia pedig tömeguralom és nem népuralom! A „demos” tömeget jelent, s nem népet. Ilyen szavakkal könnyen meg lehet téveszteni az emberiséget. Hány ember van aki utána néz? “Hát mert az iskolában így tanították”. Az iskola is a civilizációnak nevezett sárkány egyik feje. De legyünk civilizáltak! A magyar igen is legyen büszke hogy pogány és civilizáció előtti műveltsége van, mert az a szerves amely nem azon törekedik hogyan vessen másokat rabszolga sorba, hanem hogyan éljen együtt másokkal. A civilizáció a „civil” szó ragozása, a „civil” a varos lakó, a polgár. A varos, a „civitas” amelyben a polgárok laknak, a civilizált az aki a város írott törvényei szerint engedelmesen él. Nesze neked szabadság! Az iskola ahol az embernek szépen beadagolják a sok süket dumát amivel hű és engedelmes alattvalókat faricskálnak, a „szak” szógyökből kepézzük, iszk, isk, iskola. (Varga Csaba – Iskola és Tudák) Tehát az aki el van szakítva a közösségtől és átnevelést kap. Ezt folytatták a szegény indiánokkal is, afrikaiakkal s sok más bennszülött néppel. Sajnos még mai napig. A civilizációban állandóan a modernizációról hallunk, mintha a nélkül nem is létezhetnénk. Valljuk be, senkinek halvány lila gőze sincs mi az a hogy modern. Ez is egy olyan szó, fogalom amelyet csak úgy használunk és nem is tudjuk valójában mire. Így robotosodik el a nyelv, az emberi szellemiség. Modern annyi mint átalakított, idegen szóval: modifikált. A „mód” szógyökön nyugszik, amely az idom egyik változata. (idom-mod) Magyarán: idomított, illetve módosult. S mitől módosult, mihez kepést átalakított, eltérő? A hagyománytól! Ez a modern, a hagyománytól eltérő. Nem kell neked hagyomány, ősök emlékezete! Minek az? Tedd csak úgy ahogy mi mondjuk, állj be a sorba, legyél te is civilizált.
Hagyomány – hagyom, hagyom-ány, mert rá hagyom másra, mondjuk a következő nemzedékre. A magyar nyelv egy rejtjel. Ősi tudás van benne elrejtve, ezért kell megőrizni minden áron. Ez a kiút a civilizációból a világmindenség felé vezető tökéletességhez. Mi ez a tökéletesség? Ez: STN – iStEN, SáTáN. Nem csoda hogy nyugati világban csak a Sátán maradt meg. Így vannak félrevezetve, ez által nem képesek az egészet észlelni már. Isten az god, dieu, dio stb., ami istenséget jelent, nem pediglen maga a teremtő neve.
Félre vezet – félre. Az egyik felére, mert egy egész két félből áll. Ilyen a házas pár is. Két fél alkot egy párat. Ez a fele-ség. Isten és Sátán két fél, együtt egy pár, egy egységes egész. Az egyik a teremtő, alkotó erő, a másik a lebontó erő. Szó sincs itten semmifele örök idők óta tartó harcról a rossz és a jó között. Maga a jó és rossz szavunk is pont ugyan arra a szógyökre épül. Jo – ro. Ilyen például a bol-ond és a bol-dog. A „bol” szógyök kerekséget fejez ki. Pl: bol-t-oz-at, bol-t-ív, ból-int-ás. A botilással, bólogatással is kerek formát rajzol le a fejünk. Tehát a két fél, Isten és Sátán egy lényegű, mint egy pénzérme két fele.
IG, EG, ÉG, EGY. A két fél egy EGészet, EGYséget alkot. Ig-az, igaz-ság, igaz-gat. Tehát az igazgató igazgat, igazit. Mert van egy igazi, egy olyan ami az igazi. Az az igazi, igazan jó. Az EGY. Rászol a szülő a gyermekére: ”igazítsd meg magad fiam!” Az igazság, az az igaz. S azért van valakinek igaza mert ő mondja azt az egy dolgot ami helyes vagy igazán helyes vagy valós. Ami az egyetlen egy. Ennyire EGYszerű a magyar nyelv.
Szer, szerű, szerves, szervez, szervezet, szerkeszt, szerkezet stb stb. A nyelvünkben ez egy igen terjedelmes szógyök. Egyik leghasználtabb, ha csak nem a leghasználtabb. Ebben az egy-szerű kis szóban nagy ősi bölcselet rejlik ám. GyógySZER, kötSZER, SZERszám (számos szer, mármint hogy számos alkalommal lehet használni). De a számaink ragozásában is ott van. KétSZER, hétSZER, tízSZER. A szer fordítva rész. Része valaminek. Eme kis szavunk nem mond nekünk semmi mást mint a szer működését, az az a Világmindenség működését. Szer – szor. HánySZOR? HáromSZOR, hatSZOR, ötSZÖR. Szétszór, elszór, beszór stb. Szór, szórakozás. Aki szórakozott állapotú az szét szórt viselkedésű. Szerte szét a nyelvünkben ráakadunk e szóra. S nem utolsó sorban szer-elem szer-etet. Maga a szó szavunk is ebből a gyökből való.
Sejt, sejtés, sejteni, sejtelem, sejlik, felsejlik. A sejtnek mi köze van a sejtelemhez? Hát az hogy a sejtjeink állnak szoros kapcsolatban a Világmindenséggel, s annak rezgéseivel. Így előre érzékelik a jövendőt. E segítségével így mi sejteni tudunk. Sok ilyen szó létezik nyelvünkben amelyek egymáshoz kapcsolódó fogalmakat fejeznek ki. Vár – mint várni, és az épített vár. Szív – a mi szívunk és a szívás, szippantás.
Valójában pont ugyan azt a nyelvet beszeljük mindannyian mi európai népei s mégsem értjük meg egymást. Miért? Hogy lehet ez? Előszór is mert nem mondják meg. Már csak ennyi elég ahhoz hogy az ember ne is keresse azt amit ő úgy hiszi nem is létezhet. Sőt, meg fel sem merül a kérdés. Ez olyan mint amikor valaki felhívja figyelmünket valamire, attól a pillanattól mindenhol megleljük azt a bizonyos dolgot, addig nem is tudtunk létezéséről. A másik ok az hogy kitalálták a nyelvtant, illetve a grammatikát. Avval végképp összekavarták a felismerési lehetőséget. Így egy szláv, egy germán, egy latin s egy magyar ugyan abban a szobában saját nyelvén szólva nem érti meg a másikat, holott a szavak gyökei azonosak, legfeljebb kiejtési eltérés van. Azt nem is említve hogy mindegyiknek a nyelve az ősi európai és eurázsiai nyelvek gyökereihez vezet vissza. Nem fogják ezt egyhamar az iskolákban tanítani, a civilizáció célja a megosztás, nem az egység.
A legjobban mind ezt példákkal lehet igazolni. Mi magyarok állítólag barbárok és pogányok vagyunk. A barbár annyit jelent hogy külföldi, külhoni a belföldivel szemben, vagy más földrészen lakó. A görögök mindenkit barbárnak neveztek, az egyiptomiakat s a perzsákat bele értve, pont mint a lovas-nyilas őseinket. Meg piskóta, ha külföldiek voltunk hozzájuk kepést. Fordítva úgy szinten igaz. Másrészt a „barbár” szó hasonlóságot mutat a „popul” latin szóval, amely egyszerűen népet jelent. (populus, poluli, Angol people, Oláhul popor, ha B->P akkor szinte pont ugyan az a szó, porpor-barbar. A germán nyelvekben ez a BAR, POR gyökből MEN, MAN lesz. Nyelvészetileg ez úgy igazolható hogy a B,P,M hangok pont ugyan azon helyen keletkeznek ajkunkon, az R-ből úgy lesz N mint a magyarban a „már” változata a „mán”. De maga a magyar NéP szavunk is ide tartozik!) A pogány pedig vidékit jelent, vidéken élőt. Semmi képen sem istentelent! A demokrácia pedig tömeguralom és nem népuralom! A „demos” tömeget jelent, s nem népet. Ilyen szavakkal könnyen meg lehet téveszteni az emberiséget. Hány ember van aki utána néz? “Hát mert az iskolában így tanították”. Az iskola is a civilizációnak nevezett sárkány egyik feje. De legyünk civilizáltak! A magyar igen is legyen büszke hogy pogány és civilizáció előtti műveltsége van, mert az a szerves amely nem azon törekedik hogyan vessen másokat rabszolga sorba, hanem hogyan éljen együtt másokkal. A civilizáció a „civil” szó ragozása, a „civil” a varos lakó, a polgár. A varos, a „civitas” amelyben a polgárok laknak, a civilizált az aki a város írott törvényei szerint engedelmesen él. Nesze neked szabadság! Az iskola ahol az embernek szépen beadagolják a sok süket dumát amivel hű és engedelmes alattvalókat faricskálnak, a „szak” szógyökből kepézzük, iszk, isk, iskola. (Varga Csaba – Iskola és Tudák) Tehát az aki el van szakítva a közösségtől és átnevelést kap. Ezt folytatták a szegény indiánokkal is, afrikaiakkal s sok más bennszülött néppel. Sajnos még mai napig. A civilizációban állandóan a modernizációról hallunk, mintha a nélkül nem is létezhetnénk. Valljuk be, senkinek halvány lila gőze sincs mi az a hogy modern. Ez is egy olyan szó, fogalom amelyet csak úgy használunk és nem is tudjuk valójában mire. Így robotosodik el a nyelv, az emberi szellemiség. Modern annyi mint átalakított, idegen szóval: modifikált. A „mód” szógyökön nyugszik, amely az idom egyik változata. (idom-mod) Magyarán: idomított, illetve módosult. S mitől módosult, mihez kepést átalakított, eltérő? A hagyománytól! Ez a modern, a hagyománytól eltérő. Nem kell neked hagyomány, ősök emlékezete! Minek az? Tedd csak úgy ahogy mi mondjuk, állj be a sorba, legyél te is civilizált.
Hagyomány – hagyom, hagyom-ány, mert rá hagyom másra, mondjuk a következő nemzedékre. A magyar nyelv egy rejtjel. Ősi tudás van benne elrejtve, ezért kell megőrizni minden áron. Ez a kiút a civilizációból a világmindenség felé vezető tökéletességhez. Mi ez a tökéletesség? Ez: STN – iStEN, SáTáN. Nem csoda hogy nyugati világban csak a Sátán maradt meg. Így vannak félrevezetve, ez által nem képesek az egészet észlelni már. Isten az god, dieu, dio stb., ami istenséget jelent, nem pediglen maga a teremtő neve.
Félre vezet – félre. Az egyik felére, mert egy egész két félből áll. Ilyen a házas pár is. Két fél alkot egy párat. Ez a fele-ség. Isten és Sátán két fél, együtt egy pár, egy egységes egész. Az egyik a teremtő, alkotó erő, a másik a lebontó erő. Szó sincs itten semmifele örök idők óta tartó harcról a rossz és a jó között. Maga a jó és rossz szavunk is pont ugyan arra a szógyökre épül. Jo – ro. Ilyen például a bol-ond és a bol-dog. A „bol” szógyök kerekséget fejez ki. Pl: bol-t-oz-at, bol-t-ív, ból-int-ás. A botilással, bólogatással is kerek formát rajzol le a fejünk. Tehát a két fél, Isten és Sátán egy lényegű, mint egy pénzérme két fele.
IG, EG, ÉG, EGY. A két fél egy EGészet, EGYséget alkot. Ig-az, igaz-ság, igaz-gat. Tehát az igazgató igazgat, igazit. Mert van egy igazi, egy olyan ami az igazi. Az az igazi, igazan jó. Az EGY. Rászol a szülő a gyermekére: ”igazítsd meg magad fiam!” Az igazság, az az igaz. S azért van valakinek igaza mert ő mondja azt az egy dolgot ami helyes vagy igazán helyes vagy valós. Ami az egyetlen egy. Ennyire EGYszerű a magyar nyelv.
Szer, szerű, szerves, szervez, szervezet, szerkeszt, szerkezet stb stb. A nyelvünkben ez egy igen terjedelmes szógyök. Egyik leghasználtabb, ha csak nem a leghasználtabb. Ebben az egy-szerű kis szóban nagy ősi bölcselet rejlik ám. GyógySZER, kötSZER, SZERszám (számos szer, mármint hogy számos alkalommal lehet használni). De a számaink ragozásában is ott van. KétSZER, hétSZER, tízSZER. A szer fordítva rész. Része valaminek. Eme kis szavunk nem mond nekünk semmi mást mint a szer működését, az az a Világmindenség működését. Szer – szor. HánySZOR? HáromSZOR, hatSZOR, ötSZÖR. Szétszór, elszór, beszór stb. Szór, szórakozás. Aki szórakozott állapotú az szét szórt viselkedésű. Szerte szét a nyelvünkben ráakadunk e szóra. S nem utolsó sorban szer-elem szer-etet. Maga a szó szavunk is ebből a gyökből való.
Sejt, sejtés, sejteni, sejtelem, sejlik, felsejlik. A sejtnek mi köze van a sejtelemhez? Hát az hogy a sejtjeink állnak szoros kapcsolatban a Világmindenséggel, s annak rezgéseivel. Így előre érzékelik a jövendőt. E segítségével így mi sejteni tudunk. Sok ilyen szó létezik nyelvünkben amelyek egymáshoz kapcsolódó fogalmakat fejeznek ki. Vár – mint várni, és az épített vár. Szív – a mi szívunk és a szívás, szippantás.
Valójában pont ugyan azt a nyelvet beszeljük mindannyian mi európai népei s mégsem értjük meg egymást. Miért? Hogy lehet ez? Előszór is mert nem mondják meg. Már csak ennyi elég ahhoz hogy az ember ne is keresse azt amit ő úgy hiszi nem is létezhet. Sőt, meg fel sem merül a kérdés. Ez olyan mint amikor valaki felhívja figyelmünket valamire, attól a pillanattól mindenhol megleljük azt a bizonyos dolgot, addig nem is tudtunk létezéséről. A másik ok az hogy kitalálták a nyelvtant, illetve a grammatikát. Avval végképp összekavarták a felismerési lehetőséget. Így egy szláv, egy germán, egy latin s egy magyar ugyan abban a szobában saját nyelvén szólva nem érti meg a másikat, holott a szavak gyökei azonosak, legfeljebb kiejtési eltérés van. Azt nem is említve hogy mindegyiknek a nyelve az ősi európai és eurázsiai nyelvek gyökereihez vezet vissza. Nem fogják ezt egyhamar az iskolákban tanítani, a civilizáció célja a megosztás, nem az egység.
Hogyan hívják a sört Európa különböző nyelvein?. Meg lehet figyelni egy bizonyos ar, er gyök körül forognak a nevek legtöbbje. Magyarul a sör még ser is lehet, portugálul „cerveza” (sérvézá), németül és a latin nyelvekben az "s" helyére "b" kerül. Olasz birra, német bier, francia biere. Skandináviában és a Baltikumban az "r" "l" hangra vált: finn olut, norvég, svéd øl s öl (kiejtésük ugyan az). A szláv nyelvekben pedig általában pivo, piva. A "p" a "b" hangváltás. Annyi biztos hogy a „pia” is pont ugyan az, a pisi egyaránt vizet jelent (vi=pi, v<->p, p,b,v hangcsoport). Olaszul az eső az pioggia (piodzzsá).
Vagy tekintsünk alábbi táblázatra és figyeljük meg mennyire hasonlóan alakulnak az EGY és a KETTŐ számjegyek hangalakjai. Azt eszre kell venni hogy a magyar mindegyiket helyesen kitudja ejteni, legyen az a nemet „ájn”, olasz „unó”, francia „dő”, angol „tú”, szláv „dvá”, és a többi. De fordítva már nehézségekbe ütközünk ha a magyar EGY-et szeretne egy germán, szláv, latin kiejteni.
Vagy tekintsünk alábbi táblázatra és figyeljük meg mennyire hasonlóan alakulnak az EGY és a KETTŐ számjegyek hangalakjai. Azt eszre kell venni hogy a magyar mindegyiket helyesen kitudja ejteni, legyen az a nemet „ájn”, olasz „unó”, francia „dő”, angol „tú”, szláv „dvá”, és a többi. De fordítva már nehézségekbe ütközünk ha a magyar EGY-et szeretne egy germán, szláv, latin kiejteni.
„Olyan mintha a Magyar nyelv egy egységes nagy dolog lett volna és szétrobbant, s mindenfele belát a nyelvekbe ”
„Szerintem a Magyar nyelv nem más mint az agy kivetíti a saját működését. Amennyiben ez így van, mert ez feltételezés, úgy akkor mi ezen a módon mi visszatudunk beszélni magyarul az agynak, és megtudjuk növelni az agy kepésséget.”
~ Kiss Dénes
Ezért olyan fontos a nyelv szétrombolása, szervtelenítése. Minél gépiesebb, annál gépiesebb viselkedést lehet beiktatni az egyén számára, evvel növelve a társadalom kezelhetőséget és előrelátni az emberek viselkedését. Ha az ember szervesen, szabadon gondolkodik az előreláthatóság csökken vagy akár meg is szűnhet. Mai világunkban a legjobb eszköz a gépies nyelvezethez a TÉVé, a média. Ebből árad a szennyes gépies nyelvezet amely lecsökkenti az agy kepésségeit, a viselkedését pedig kalodába zárja, a legjobban pedig a tehetség, a teremtő erő sérül. Ezek által megjelenik a sablonok öklendezése. S íme a nagy rabszolga társadalom, ahol mindenki egyet gondol, egyet szeret s egyet hisz. A kis nagy gond csak ott van hogy a Természet éppen az ellenkezője, hiszen az szerves, s az még tudja hogy a sokszerűség által valósítható meg és tartható fenn a lét. De a robotikus civilizációban a biorobotnak, az embergépnek robot nyelv kell. Az indoeurópai nyelvek mind ilyenek. Ebből a szemléletből minden ami szerves azt el kell pusztítani, mert nem értik, nincs rá mintájuk, sablonjuk és nem tudja hova beosztályozni. A szabad gondolkodásnak nincs mintázata, nincs csoportja, attól szabad valami. A gépies nyelvezet, a gépies gondolkodás leszűkül a hajszálhasogatásra s a folytonos elemezgetésre, ebből kifolyólag képtelen észlelni a következményeket. Ha valaki mindent feldarabol, rekeszesít, elveszti a párosítási adottságát. Ez nagyon jól látható a nyugati észjáráson, bármilyen nagy lenne a világban a gond, igazi megoldások nincsenek, csak a folytonos túlbonyolítás amely az ilyen leszűkült észnek a csúcsot jelenti. Magyar szép kifejezéssel, a szar köbözés. S mintsem valaki erre már ráébredne hogy valójában itt van a kutya elásva, csak rosszabb és rosszabb lesz a helyzet. Mert amiről nem tud az nincs, amit nem ért az nem jó. S mind ez az észjárás és viselkedés a nyelv gépies mivoltából fakad. Az ilyen gépies, robot nyelvben minden szónak egyedleges jelentése van. Az igen mindig igen, a nem mindig nem. Az átvitt értelem nincs érzékelve, metaforákról nem is beszelve. Ezért az ilyen ember nehezen vagy egyáltalán nem érti a viccet, a verselést vagy képtelen megmagyarázni magának bármilyen művészeti alkotást. A civilizáció pedig erre tesz hangsúlyt, a bunkósításra. A szűk látókörű embert könnyen félre lehet vezetni a különböző eszmékkel, divatokkal, politikai habdumákkal, majd neki bemagyarázzák hogy aki mást mond az félre van vezetve, anarchista, szeparatista, ilyenista meg olyanista. Az emberi nyelv gépiesedésével nagy veszély leselkedik az emberi fajra, s már elkezdődött. Ebből a gépies szellemiségből fakad az anyagiasság, a bizonyíték függőség, az hogy csak azt fogad el amit be lehet bizonyítani. Ez a nyelv által sérült szellemiség, amely képtelen letérképezni (leképezni) szervesen a világot. S amit nem tud előre legyártott rekeszekben csoportosítani, az nem jó. Ez egy teljes szellemi leépülés, ami akár az emberi faj eltűnéséhez is vezethet. Előszór a debilizmushoz, az autizmushoz majd a teljes megkergülésig, majd a teljes önpusztításig. Ilyen egyszerűen a Természetben sehol sem észlelhető. Mind e miatt borult fel az ember és a Természet közti összhang. S miért? Mert a gépies nyelvezet miatt az emberiség, főleg a nyugat, egy csiki-csuki állapotba vesztődött el. A nyugati ember fehér-feketén latja a világot. Ez a kettősség jellemző a számítógép működésére is, valami vagy 0 vagy 1. A mögöttes értelmet, lényeget nem ismeri. Egy számítógép nem tudja ha egy zeneszámot, egy mozgógépet vagy egy adathalmazt nyit meg, csak kiolvassa a kettős számrendszerű nyelvezetet (bináris kód) és átalakítja majd kitálalja. Egy kiszolgáló. Ha az emberiség nyelve tovább gépiesedik, az emberiségnek lőttek s a teljes embergép szolga jövő vár rá.
A magyar műveltség és nyelv civilizáció előtti, ezt nyugodtan kijelenthetjük. A civilizáció a városiasodást jelenti. A város egy mesterséges közeg, ahol szigorú törvény uralkodik, ahol a szerep előre ki van osztva. Egy ilyen közegben egy szerves műveltség vagy nyelv nem jöhet létre. A magyar pedig az. Ezért is ilyen veszélyes mind ez a rendszer számára, mind azok számára akik a városiasodást, a civilizációt fenn akarják minden áron tartani. Csak egy példa: a magyar nyelvben nincs nem, nemiség. Nem létezik különbség a férfi és a női nem között nyelvileg. Ez a bizonyíték arra hogy még a természeti mintákra lett alapozva. Az indoeurópai nyelvek pedig szigorú szabályok szerint, sablonok szerint működnek. Ezért nem is képesek észlelni a Természet működését. Lehetetlen egy rekeszbe szorítani azt ami szerves és élő, mind ezek után még folytonosan változó és ónújító, önszabályzó. Az indoeurópai számára a valóság egy valós élő pokol. Mire sikerül neki valamilyen rekeszt ráhúzni a Természet valamely részére, az nem sokára változni fog. Ezt a folytonos váltózást, ugyebár a világegyetemben egyedüli állandó a változás, csak egy hasonló műveltséggel és nyelvvel lehet magyarázni. Ilyen a magyar nyelv. De a többi ragozó nyelv és az ősműveltségek, népek műveltsége és nyelv. Na már most, a magyar műveltség és nyelv olyan időkbe nyúl vissza mikor az emberek között nem volt társadalmi különbség, ahol az emberi érték volt előtérben. A nemiség nem is számított. Az csak egy részlet, részlegesség Mint a hajszín, a szeme színe, magasság stb. A városi társadalomban egy rekeszekre épített rendszer jön létre, ahol a szerepek szigorú kiosztása történik. A nyelv ezt követi, ilyen féle képen történik meg hogy a nyugati nyelvekben például különbséget tesznek a nemek között. Női nem, férfi nem. Ez mind odáig fajult hogy a mesterséges, sík szerkezete eme nyelveknek olyan lehetetlenségeket szül hogy a tárgynak vagy testrésznek is lesz neme. Így lesz az asztal nő nemű, a szék semleges nemű, a macska nő, a ló férfi nemű. Vagy egy bizonyos nyelvben a férfi egy nő nemű személy, mivel ama nyelvben a személy az mindig nő nemű. Mind ezek után azt fogják rá kedves anyanyelvünkre hogy mi e nyelvekből kölcsönöztünk, s nem csak, hanem e nyelvek hatására alakult ki a magyar nyelv egésze??? Még nevetni sem lehet. De akinek fonák a gondolkodása, az ilyet meg is engedi magának. A fonák embernek az ágból származik a törzs és a székből az élő fa. Akárhogy spekulálnak egy ilyen felfogással nem lehet túl sokat létezni a valóságban. Nem is fogja fel az átlag magyar ember mely nagy kincs rejlik birtokában a nyelve által. Ami neki Természetes, az egy indoeurópainak kész filozófia. Ezért is harcolnak a civilizáció fenntartói ilyen nagy gőzerővel a magyar nyelv ellen, nehogy ez köztudott legyen. Mert ez hatalmas nagy fölényt ad a civilizációval szemben, a mesterséges, szervetlen társadalommal szemben. Mert hát mégis csak a drága Föld Anyánk szerves szerkezetű lenne. A civilizációs nyelvek gépiesítésének csúcsa pedig maga a számítógép nyelvezete, s a maga az emberi beszed számítógépiesítése. Evvel a teljes gépiesítés jelenik meg és a tökéletes alattvaló és rabszolga.
A magyar műveltség és nyelv civilizáció előtti, ezt nyugodtan kijelenthetjük. A civilizáció a városiasodást jelenti. A város egy mesterséges közeg, ahol szigorú törvény uralkodik, ahol a szerep előre ki van osztva. Egy ilyen közegben egy szerves műveltség vagy nyelv nem jöhet létre. A magyar pedig az. Ezért is ilyen veszélyes mind ez a rendszer számára, mind azok számára akik a városiasodást, a civilizációt fenn akarják minden áron tartani. Csak egy példa: a magyar nyelvben nincs nem, nemiség. Nem létezik különbség a férfi és a női nem között nyelvileg. Ez a bizonyíték arra hogy még a természeti mintákra lett alapozva. Az indoeurópai nyelvek pedig szigorú szabályok szerint, sablonok szerint működnek. Ezért nem is képesek észlelni a Természet működését. Lehetetlen egy rekeszbe szorítani azt ami szerves és élő, mind ezek után még folytonosan változó és ónújító, önszabályzó. Az indoeurópai számára a valóság egy valós élő pokol. Mire sikerül neki valamilyen rekeszt ráhúzni a Természet valamely részére, az nem sokára változni fog. Ezt a folytonos váltózást, ugyebár a világegyetemben egyedüli állandó a változás, csak egy hasonló műveltséggel és nyelvvel lehet magyarázni. Ilyen a magyar nyelv. De a többi ragozó nyelv és az ősműveltségek, népek műveltsége és nyelv. Na már most, a magyar műveltség és nyelv olyan időkbe nyúl vissza mikor az emberek között nem volt társadalmi különbség, ahol az emberi érték volt előtérben. A nemiség nem is számított. Az csak egy részlet, részlegesség Mint a hajszín, a szeme színe, magasság stb. A városi társadalomban egy rekeszekre épített rendszer jön létre, ahol a szerepek szigorú kiosztása történik. A nyelv ezt követi, ilyen féle képen történik meg hogy a nyugati nyelvekben például különbséget tesznek a nemek között. Női nem, férfi nem. Ez mind odáig fajult hogy a mesterséges, sík szerkezete eme nyelveknek olyan lehetetlenségeket szül hogy a tárgynak vagy testrésznek is lesz neme. Így lesz az asztal nő nemű, a szék semleges nemű, a macska nő, a ló férfi nemű. Vagy egy bizonyos nyelvben a férfi egy nő nemű személy, mivel ama nyelvben a személy az mindig nő nemű. Mind ezek után azt fogják rá kedves anyanyelvünkre hogy mi e nyelvekből kölcsönöztünk, s nem csak, hanem e nyelvek hatására alakult ki a magyar nyelv egésze??? Még nevetni sem lehet. De akinek fonák a gondolkodása, az ilyet meg is engedi magának. A fonák embernek az ágból származik a törzs és a székből az élő fa. Akárhogy spekulálnak egy ilyen felfogással nem lehet túl sokat létezni a valóságban. Nem is fogja fel az átlag magyar ember mely nagy kincs rejlik birtokában a nyelve által. Ami neki Természetes, az egy indoeurópainak kész filozófia. Ezért is harcolnak a civilizáció fenntartói ilyen nagy gőzerővel a magyar nyelv ellen, nehogy ez köztudott legyen. Mert ez hatalmas nagy fölényt ad a civilizációval szemben, a mesterséges, szervetlen társadalommal szemben. Mert hát mégis csak a drága Föld Anyánk szerves szerkezetű lenne. A civilizációs nyelvek gépiesítésének csúcsa pedig maga a számítógép nyelvezete, s a maga az emberi beszed számítógépiesítése. Evvel a teljes gépiesítés jelenik meg és a tökéletes alattvaló és rabszolga.