Mi is a baj a világgal? A sorolás akár a végtelenségig folytatódhatna. Egy kicsit más árnyalatból is kéne megközelíteni, egy olyan szempontból amely nincs éppen szem előtt. Az igazat megvallva, éppen hogy a világot uraló láthatatlan babművész terelte el a figyelmet róla. Először is ez a láthatatlan babművész az embertömegeket állat csordává alakította át. Eszközei a megfélemlítés, az téveszmék és elméletek terjesztése. Hogy ez megtörténjen ki kellett találnia a kötelező oktatást. Egy olyan rendszert ahol már kiskorától az ember egy olyan környezetbe van bele kényszerítve ami által mesterséges világlátást fejleszt ki.
Ez által az ember már gyerek korától rá van szoktatva az engedelmességre. Ez nem más mint az ember erőszakos kivonása a Természetes környezetből. Az átadott tudás már nem saját tapasztalatokra fog épülni, hanem amit átadnak a tanítok. A tanító pediglen a tankönyvből öklendezi a tudást, a tankönyvet pedig a rendszer állította elő tele szép kis ámításokkal, amelyek éppen azt a célt szolgáljak hogy az emberbe beleiktassak az engedelmességet és így hű alattvalót faragjanak belőle. Hogy ez így van, nem bizonyítja más jobban mint maga a Termeszét. Van ott iskola? Van ott tananyag? Minden Természetes. A tudás az egyszer már születéstől fogva tudott. Már a Teremtés óta, vagy legalábbis a Föld Anyánk mostani változata óta tudott tudás. A vérbe, a génekben rejlik. Ennek elbénításara, elnémításara eszköz az iskola. Csak ezt a sok nagy „tudós” agytröszt még nem veszi észre, hiszen ugyan annak a rendszernek a termékei. Egy ördögi kör az egész. A madarak nem jártak repülési tanfolyamra. A halak sem jártak medencébe úszni tanulni. S a fű sem, a fa sem, a virág sem könyvekből tanult meg nőni. Ezt ők zsigerből tudjak. Az ember nem tudná pont ugyan ezt tenni? Annyira buta lenne? S akkor minek lett teremteve? Hogy szívja a levegőt? Töltelékeknek?Ezért lett elterítve az egész emberi faj. Ahhoz hogy alattvalókat faragjon a láthatatlan babművész az emberi élet Természetes rendjét meg kell tőrje. Hogy ezt megtörje, ahhoz az emberi lelket kellett megtörnie. Egyelőre az emberiség állasa nem nagyon rozsaszin, a fél lábával már a sírban van. Az iskola ezt a folyamatot, a lélek megtörését, meggyengítését, csak megkezdi. Majd jönnek az ideológiák, vallások, politika, stb. Mivel újabb és újabb nemzedékek születnek, a gondolkodás változik. Ezért a rendszert újítani kell folytonosan. Ez nem egy könnyű dolog. Példa: már nincs szocializmus, nincs feudalizmus, nincs inkvizíció és hamarosan a kapitalizmus sem lesz mert a fogyasztói társadalom is véges. Azért végesek mert mesterségesek és nem az élet Természetes rendjét követik. Gyakorlatilag ez a Természet plagizálása, hiszen a Természet egy ónfelújító és önszabályzó rendszer. Ezért minden újszülött... hááát új. Nem tud semmilyen Darwinizmusról, semmilyen Hitlerizmusról, kapitalizmusról, vallásról stb. Ezért egy olyan környezetbe kell az újszülöttet, a fejlődő gyereket bevinni amely által hatással lesz reá a mesterséges világszemlélet. Az iskola szóban ottan van az isk gyök, régiesen oskola is. Varga Csaba értelmezésében az iskola szavunk az ógörög „ászkholé” szóból származik. A „szkholé” szabadidőt jelent, az „a” pedig fosztóképző. Magyarban ez a -talan, -telen. De egyezni látszik az „ál” szavunkkal. Ami hamisat jelent, nem igazit, falcs. Álszent, álarc, áltudomány stb. Következésképpen, az iskola egy olyan hely ahol az embert megfosztják a szabadidejétől. A „szkholé” szóban az SZKL mással hangzók találhatóak. Ez pont ugyan az mint a SzéKeL(y)ek neve. A szék, szak és szab, szabad pont ugyan az. Szabad, szabadság, szabó stb. Tehát szabadtalan, „magyarabbul” álszabad. Ez is a szerep amelyet az iskola betölt.
„Az iskolákban nem okvetlen az igazságot tanítják,
hanem amit el akarnak hitetni.”
– Máté Imre (költő 1934-2012)
Mind ez a folyamat maga az Édenből való kiesés. Az intézményesítés amely az áltudományt az emberekre erőszakolja, evvel elhitetik az a valódi. Személyes tapasztalat meg sehol. Így az iskola padjaiból kitántorgó fiatal beáll a sorba, abban a tévhitben hogy ez az élet rendje. A Termeszét az meg vad, barbár, civilizálatlan. Hat az is, szerencsére! Azaz civilizálatlan. Civil, civilizált, civilizáció. A civil szó latinul annyi mint polgár, városi lakó. Aki civilizált az pedig városiasodott. A városi körülményeknek eleget tesz. Annak szabályai szerint el. Ez persze valójában inkább csak vegetálás. Aki nem ilyen, az más. Szeparatista, pogány, barbár. Pogány=vidéki lakó, az aki a város falain túl lakik, a város peremein túl. A latin pagus, az peremvidéket jelent. (Pl: provincia). Barbár az külföldit, külhonit jelent a belföldihez képest. Mind eme fogalmak eltorzítását is az intézményesített tanítás teszi. Aki mást mond az szeparatista, hülye. Nem baj ha a valóság máshol van... Az intézményesítés legfőbb célja az egyöntetűsítés. Az emberiség el lett térítve. El lett térítve Természetes útjáról és meg lett fosztva saját önmagától.
Az egymást kiegészítő párok köze a két agyfélteke is betartozik. A bal és a jobb. Érdekes képpen van ez kifejezve a magyarban. A jobb vajon mitől jobb mint a bal? Rá is jövünk ha tudjuk hogy az L az R,L,J hangcsoportba tartozik. S így a bal=baj. Balsors, baleset, baljós. Világos hogy a jó jobb mint a baj (rossz). Így jobb a jobb. A bal agyfélteke a sík gondolkodás, a sík logika, a libasorban helyező kepésség. A minták és sablonok ide-oda tologatásával előállító gépies szellemiség. Önállóan mintát nem tud előállítani. A jobb pedig evvel szemben mind erre képes. Nem sík hanem szerves, holisztikus. Ahol minden egyes elem mindegyikkel össze van kötve és összefügg. Csoportosító, összegző logika. Azt ami együvé tartozik egy helyre csoportosítja. Látja az elemek közti hasonlóságokat. Így új mintákat is képes előállítani. De a legnagyobb és legfontosabb a képzelőerő. A kepésség. Képes. A képek előállítása. A fogalmak, a minták elképzelése, képekben való átalakítása. Ez szoros kapcsolatban áll a művészettel, de egyben az érzelmekkel is. A lelkivilággal, az én kialakulásával. A valóság egy elvont fogalom (absztrakt). Nem lehet csak úgy leírni, elmagyarázni, el kell KÉPzelni. S itt ugrik a majom a vízbe. Ez a döntő különbség. Egy adott helyzet megoldására lehet akárhány mintám, sablonom, de a helyzetek végtelenek, mivel a valóság is végtelen. Így egy sablon csak egy szűk helyzetben érvényes. De a képzelőerő minden helyzetben érvényes. Csak az egyéntől függ, az egyen lehetőségeitől.
A másik nagy gond amivel a láthatatlan babművész küszködik, a folytonosan újszülöttek újra és újra beidomtalanítsa mellett, az maga a valóság. A valósággal egy gond van és az nagyon nagy. Hogy valós! Ezért is hívjuk valóságnak, ugyebár. Ami valós az egyben igaz is. Ember által ezt nem lehet megváltoztatni. Így mindenféle szellemi fegyvert bevetve, megpróbálja a valóság felfogásának eltorzítását. Ahogy tisztázva volt imént, ez már az iskolában elkezdődik. Majd később jönnek az eszmék, elméletek és a tómegámítás. A főszerepet itten az tölti be hogy a világ úgy lesz bemutatva mint valami borzasztó veszélyes hely amelyet az ember csak úgy élhet át ha az intézmények útját követi. Ezennel minden a feje tétéjéra áll. Mindenki ellenség. Az eszmény az végérvényes (abszolút). Minden más embertárs egy ellenfél akivel szemben versengeni kell hogy ne ő legyen a győztes. Itt lép be a vallás második felvonása, az első Adám és Éva története volt amivel meg lett alapozva az ember szellemének megtörése. Az ember egy bűnös, szófogadatlan így örökkön örökké szenvedésre van ítélve. Ez minden vallásban jelen van. Az élet egy kín, egy szenvedés. Amit nagyon érdekes hogy ez a szenvedés a Természetben nem található meg. Nyoma sincs. Még régebben sem volt az emberi közösségekben mielőtt a vallás meg nem jelent volna. A második felvonás tehát Káin és Ábel. Erre épül a versengés, a küzdelem. Az hogy én mint ember mindent megteszek a tűleléséért, akár ha kell, saját testvérem fejbe ütöm a kapával. Nesze neked civilizáció!
Vizsgálva egy kicsit a Termeszét működését, észre vehetjük hogy szó sincs semmi féle versengésről, semmi féle küzdelemről. Az egész Termeszét egy tökéletes egyensúlyban van. Ez a szép az emberi életben hogy az ember nincsen rákényszerülve arra hogy más embert öljön a tűleléséért. Erre fel mi van? Az embereknek állandóan ezt sulykoljak egész életükön keresztül. Az állatoknak nincs választásuk. De ott sem az eszeveszett öldöklés folyik ahogy be van torzul mutatva. Van egy egyensúly. Ha a szelídpatások mind megennék majd az összes növényzetet felborulna a Természet egyensúlya. Ezért kell egy szabályzó ellensúly, ellen-tét. A ragadozó. De a ragadozóknál is ez áll fenn. Ha kiirtanák majdnem az összes szelídpatást, az egyensúly újból felborulna, s a ragadozóknak annyi. A magyar nyelv szépen mutatja, olyan valami nincs hogy a másikat kiirtani akaró fél. S a két fél egymás elpusztításán törekszik. A fél az egy egésznek a fele. Két fél alkot egy párt. Ellen fél. Ellenség. Ilyen például a feleség is. Az én félségem ami engem kiegészít. Az „ellen”, az a fordítottat jelenti, de mint kiegészítő fél. A Világegyetem mind ilyen párokra épül. S a két fél nem lehet a másik nélkül. Nő-férfi, kicsi-nagy, hideg-meleg, bal-jobb, fent-lent, ide-oda, jó-rossz stb. stb. Az ellen szavunkról pedig ezt írja a Czuczor-Fogarasi szótár: „ (el-len v. el-é-en) névutó. A latin contra értelmében am. szemközt, szembeszállva, arczul vele, viszásan, nekifordulva, daczára, mintegy elejébe állva.” Tehát, másik kéz felől, túlsó fele valaminek. Szó sincs itt egymás elpusztításáról, hanem egymás kiegészítéséről. A latin contra is ez, a „con” az valamivel, valakivel.
Ez történik az intézményesítés keretein belül. Meghatározott mennyiségű mintát adnak át az embernek. Mivelhogy maga az adott rendszer is korlatozott. Aki a korlatokon kívül akar lófrálni az meg szeparatista, nem illeszkedik be, baj van vele, különcködő stb. Most mit lehet erre mondani? A madár különcködő mert nem tud nyávogni? Vagy a macska az mert nem tud repülni? A fekete macska különb mint a fehér, vagy fordítva? Jaj igen, biztos a vörös a szeparatista, meg a szürke. Egyöntetűség nincs a Természetben, csak sokszerűség. A rabszolga társadalomnak az egyöntetűség a szükséges, hiszen csak így jelenik meg a teljhatalom, az egyének teljes korlátozása és kezelése, félrevezetése (manipulációja). Ezért a bal agyfélteke sík működését kell erősíteni, így a társadalom egyre gépiesedik. A gépiesedés a matematizálással együtt jár. A Természetben nincs mechanika, nincs műszer, a számtan is csak részletként van jelen. Igaz persze az hogy egy meg egy az mindig kettő. Kettő meg kettő az mindig négy. De írott matematika nincs sehol a Természetben. Olyan szempontból hogy lehet anélkül is. A pók sem tanult mateket ahhoz hogy a halóját szője, a vándormadarak sem számítgatják ki folytonosan útjukat, s a madarak is kerekre készítik fészküket. Csak úgy, kapásból. Hol itt a matek? Elképzeli-e valaki hogy ők fejben számítgatnak? A számok használata is egy nagy félrevezetés. Bevezetésük szükséges volt a pénz értekének elhitetéséért. Így a rabszolgaság virágozhassék. Majd hogy még gépiesebb legyen az élet, következet a műszerek bevezetése. Minél több szerszámot és műszert használ az ember annál butább és rászorultabb lesz a rendszerre. Annál jobban fokozódik a függőség. Ennek egyik tartópillére az anyagiasság (materializmus). Ezt követi az adatok felhalmozása. Hogy ez annyi, hogy az meg amannyi. Ennyi számbeli érteké, vagy annyit mutat a kimutatás (statisztika). Számok számok hátán.
Megjelenik a mennyiség a minőség helyett. Az a jó ha van valamiből sok. Az a gazdag ha valamiből több van mint másnak. A minőségi érzés eltompul, s ha valami jobb minőségű ott már gyanús valami. Példa: ha az egyik embernek van 3 golyóstolla, a másiknak pedig 5. Az 5 az tartott 1 hónapot, a háromból csak másfél fogyott el. Megjelenik a gyanakvás hogy itt valami csalás van, ez hogy lehet? Olyan jó golyóstolla nem lehet másnak. A minőséget a legtöbbször az ára adja. Ha a számba kifejezett érteké több, akkor a minősége is feltételezhetőleg jobb. Ami egy nagy buktató! Az értékét valaminek nem adhatja szám. De ez az anyagias felfogás. Egy munkahelyen dolgozó ember több fizetés kap mint a másik, akkor jobb. Hogy hogyan jutott oda, nem érdekes. Van-e emberi értéke, hozza ért-e vagy tehetséges? Nem szabad feszegetni. A baj az hogy az érték egyenként változik. Pontosan azért mert sokszerűség van a Természetben. Valaminek az értéke is más-más embertől függően, házról házra és helyzettől függően. Valakinek értékes lehet a nagyanyja fésűje, értékes lehet egy régi kép vagy levél. De egy emlék nem lehet értékes? És azt milyen börzén értékesítik? Na itt a gond! Az érzelmeket, ízléseket nem lehet szambán kifejezni. De az anyagi világlátás fittyet hány mind erre. Hát a Világegyetem is úgyszintén fittyet hány az anyagi felfogásra, ezért is fog eltűnni! Az érték változó, ez az igazi relativitás. S minden a helyzettől és az egyéntől függ.
S van helyes és helytelen, hasznos és haszontalan. De ami helyes egy adott helyzetben az helytelen egy másikban. Lehet megkísérelni csavarhúzóval beütni a szeget, de helytelen. Lehet megkísérelni a csavart kihúzni a kalapáccsal is, az is helytelen. Hasznos a bakancs, de nem nyáron. A rövidnadrág pedig a téli hidegben haszontalan. Pont mint a gyermek aki haszontalan mert nem helyest, hanem helytelent cselekedett. S mind ezt az egyöntetűsítő rendszer hogyan kezeli? Szét szedi darabokra. Divide ed impera. Oszd meg és uralkodj. Egy sakk tábla mintát állít fel, amiben minden egyes kockán belül lévő csoport meg van győződve hogy az ő igaza az egyedüli igazság ami csak létezhet. Ez a szakadás, a szétomlás. A szkizma. Minden egységest szétválasztani. Legyen külön vallás és külön tudomány. A férfi legyen a nő ellen, a nő legyen feminista a férfiak ellen. A kicsi a nagy ellen. A hideg a meleg ellen, A nyár a tél ellen. És fordítva. Ez megy egy darabig, csak hogy bele fog törni a nyaka az emberiségnek ha így folytatja. Minden a helyzetektől függ. Amiért a meleg elolvasztja a jeget, attól a meleg nem erősebb mint a jég, s attól a fagy még mindig jeget, jegesedést fog teremteni. Amiért nincsen hő az északi sarkon, attól még a hőség az létezik és virul. Ez az a szemlélet amit az emberek meg kell hogy változtassanak. Ez az igazi eszme váltás, paradigma váltás. Ide még jönne példaként a tagadás. Az is a helyzettől függ. Úgy is lehet tagadást kifejezni hogy igaz legyen. „Mi most nem vagyunk a Marson.” Meg lett tagadva az hogy a Marson lennénk. Igaz? Persze! De lehet hazugságot is kifejezni úgy hogy nincs benne tagadás: „Mi a Marson vagyunk.” Evvel bolondítják el az emberek milliárdjait, ez az igazi valóság amit az iskolákban nem tanítanak. Milyen oktatás az ami nem tartalmazza a valóságot? Semmilyen! Beidomítás! Másképp az ember magától rájönne mind erre.
Persze az erkölcsi zsarnokság mind ezt nem engedi, Nem engedi hogy az ember természetesen működjön. A patriarchális szellemiség ami fogja tartva az egész világot s folytonosan zsarolja az erkölcsiességgel. Holott ő a legerkölcstelenebb és élétellenesebb. A rosszakaratú lehet rossz, üthet, rúghat. De az elszenved csak hallgasson és szenvedjen. Nehogy visszaüssön! Az már gonoszság! Hogy is merészel ilyet tenni? Nehogy védekezzen mert az egy bűn. Ez a Káin világa. A vallás pedig szétette az emberek eszet és lelkét. Maga a kereszténység is meg van fertőzve, mint minden más is, az oktatással együtt természetesen. A Jézusi megbocsájtás nem az hogy ha kell, ha nem mindenkinek megbocsájt az ember, hanem annak aki már a jő út felé halad és ráeszmélt tévedésére. Így előjöhet az ónkijavítás, az önszabályzás. A megújulás. Ez az élet rendje, a Természet rendje. Avval hogy megbocsájtunk boldognak boldogtalannak csak a parazitát teremtjük. S a parazita a láthatatlan babművész. Egyáltalán nem fogja vissza magát hogy erkölcsileg zsarolja az egész világot. Másrészt meg azt másolja ki az ő gazdája. Ez olyan mint a mesékben a nagy zsíros, kövér disznó aki egész nap csak fetreng a mocsokban, saját lábaira sem tud állni s az arra járó szegény, nyimvasz, csont és bor tyúkokat kitámadja miért esznek annyit. Avagy, bagoly mondja verébnek.
Az erkölcs az egy nagy fegyver. Ha nagyjából az emberek természetes kibontakozását meggátolták, az erkölcs az meg aki, igaz agyba-főbe verve de meg valamelyest létezik. Hogy az élősködő viselkedését megértsük, ahhoz meg kell vizsgálnunk szellemiségét. Az egész egy fonák, nyakatekert eltorzított világ kép. Ahol az az erősebb aki uralkodik más felett. Na most, az élősködő, a biorobot az korlátozva erezi magát az erkölcs által. Képzeljük el magunkat helyükbe. Nincs lelki világunk. Nem értünk meg soha semmit semmiből. Nincs egy fikarcnyi tehetségünk sem, s még itt vannak ezek a bolondok körülöttünk akik állandóan olyanokat mondanak mit én soha nem értek. Innen születik meg az anyagias szemlélet. Ami le van írva fekete fehéren, csak az az igaz. Hogy az valójában hazugság, nem baj mert Hakapeszik György írta aki az ilyen meg olyan egyetemek professzora és már évtizedek óta foglalkozik evvel. Ő nem tudná? És te tudod, aki egy senki vagy??? Ez az piramis alakú társadalom istenítése, az a jobb akinek valamiféle rangja van a társadalomban. Ahogy már szó esett róla, a valóság egy elvont fogalom, így nem lehetséges soha mind levetni papira vagy szoba foglalni. Még nemzedékek élete során is csak kis töredéket lehet kifejezni. Máskülönben folytonos átalakuláson megy keresztül. Ez olyan mintha valaki egy mozgó vonat hosszát akarná megmerni. Csak a képzelőerő képes rá, felmérni nagyjából milyen hosszú lehet. De visszatérve, ennek fejében egy biorobot egyáltalán nem érzi jól magát. A képzelő erő, a kepésség hiányában megvezetettve érzi magát. Ne csináld azt, ne viselkedj így, ne lökd meg, ne üsd meg, ne lopd el, ne törd szét, beszélj szépen stb. Mi történt? Eljutottunk a történelem egy pontjában ahol az ilyenek egyszerűen rátették kezüket az emberi társadalomra és átvették az irányítást. Azt próbálják elhitetni hogy az a jó aki másokat leigáz és megront, a rossz az aki védekezik. Így minden őshonos nép rossz és szeparatista lesz. Minden ember különc és ellenség lesz ha nem áll be az egyöntetű szabály szerinti társadalomban. A végső cél pedig nem más mint az emberi erkölcs teljes felszámolás és az emberi faj teljes kipusztítása. Az erkölcs az a Teremtés időpontjától kezdve létezett. Természetes. A feudalizmus, a szocializmus, a kapitalizmus az csak mind ezt utánozni, plagizálni szeretné. Mármint a Természet folyamatát. Persze mindent a fonák szemleletben felmutatva. Engemet mint biorobotot korlatoz az erkölcs, akkor majd téged mint erkölcsös ember fog korlátozni az én ilyen meg olyan izmusom.
Az ember így működik: ami van az emberben azt sugározza kifelé is. Ha jó van akkor jót, ha rossz akkor rosszat. Még lenne nagyon sok amiről belehetne számolni, de az már részlet. Mint a nőiességet szétromboló patriarchális rendszer. Gyakorlatilag egyedüli mentsége az emberiségnek, ha a nő újból nő lesz. Természetesen, ha emberek is újból emberként viselkednek és az erkölcs lesz a vezérlő. Az élet, a Világegyetem egy folyton megújuló rendszer. Ezt észlelhetjük évenként. Kezdődik a tavasszal folytatódik a nyárral, majd jön az ősz és tél. Megtörténik a forduló Karácsonykor, a téli napfordulókor, s indul az egész újra. Valaki gondolná mind ezt emberi kéz megállíthatja? Az egész egy téveszme, egy félrevezetés. FÉLRE vezetés. Az az amikor az ember csak a felét látja a dolgoknak és nem az egészet. Az élet legyőzhetetlen! Az aki az élet felé akarja és helyezi magát az bukni fog. Ez a Sátan, Lucifer aki már nem a világ rendje szerint viselkedik. Azon kivul pedig nincs más. A bukott angyal. A visszataláláshoz vezető út pedig ez, az EGYség s nem pedig a KÉTség.
A félrevezetésből, a dolgok csak felének észleléséből fakad a legesleg nagyobb gond amely bajt okoz a világban, ez az amely csak egy szemszögből mutatja be a világot. Nagyon érdekes hogy ha megvizsgálja közelebbről az ember, rájon hogy a vallás és a tudomány nem is olyan ideken egymástól. Gyakorlatilag pont ugyan annak a csoportnak az agyszüleménye. Ezeket az emberiség köztudatába helyezték be, megfertőzve azt. A vallás lealacsonyítja az embert, bűnössé teszi. A születés bűn, az élét bűn. A tudomány úgy szintén. Az ember a majomból származik, egyedül képtelen bármit megtenni, úgyhogy hagyja csak a rendszert mert ő majd megoldja. Valójában ez pont ugyanannak a sárkánynak két különböző feje. A harmadik talán a civilizáció lenne, az az a városi lét. E nélkül a másik kettő sem nagyon létezne. Evvel nyomják el, semlegesítik meg az ember lelkének és maga az ember természetes kevesletted. A természetes önmagát. Elgondolkodtató az az alap amelyre mind a vallás, mind a tudomány épít. A vallás szerint egy emberfeletti lény teremtette a Világmindenséget a semmiből. A tudomány szerint a Világmindenség egy nagy ősrobbanásból keletkezett a nagy semmiből. Lássuk csak még találunk ilyen hasonlatokat? Vegyük a szent kapitalizmust meg a szent szocializmust. A kapitalizmusban van a középosztály, minden a versengésről szól, aki jobb az győz. A végső cél a fejlődés beláthatatlan végterméke (evolúció). A szocializmus mire épül? A munkásosztályra, a proletárra. Az osztályok közti és egyéni versengésre. Hajsza az örök fejlődésért (progresszió). Milyen érdekes! Mintha egy és ugyan az lenne, csak itt-ott más a szóhasználat. Jaj, és persze az iparosodás a legszentebb mindkettőnél, egyetemben a család szétrombolásával és az erkölcstelen, elszólott élettel. A legaggasztóbb dolog hogy bárhova nézünk pont ugyan ezt a párost kapjuk. Ez is bizonyíték arra hogy nincs igazán két külön része a világnak, mondjuk jó és rossz, hanem két fél pár amely egy egészet alkot kiegészítve egymást, mint a nő és férfi. Az egész emberiség félre van vezetve, de nagyon!