„Az iskolákban nem okvetlen az igazságot tanítják,
hanem amit el akarnak hitetni.”
~ Máté Imre (költő 1934-2012)
Létezik a valóságnak egy hivatalos változata, ezt a változatot az intézmények hálózatával tartják fenn. Ennek elhitetéséért a leghatékonyabb eszköz az iskola. Az iskola kötelező, s amióta az iskola kötelező nagyon nagy gondok jelentek meg a nagyvilágban, azóta hatalmas veszélyek leselkednek az emberi fajra. Kilehet nyugodtan mondani, az iskola egy ember elleni cselekedet, akár lelki terrorizmus, s az még hatékonyabb, mert végül a terror cselekmény végső célja is a megfélemlítés. Amióta kötelező oktatás létezik, azóta mindenki munkába jár, holott senki sem akarna dolgozni, mindenki háborúba megy, holott mindenki békésen szeretne éli, s csekély azon gyermekek száma akik tényleg szeretnek iskolába járni. Az iskolában nem folyik tanítás, hanem agymosás, betanítás.
Az előre legyártott öntvény formák (sémák, sablonok) beiktatása az emberek fejebe az egyöntetűsítést célozzak meg. (ikatat-oktat) Ebből kifolyólag a bal agyfélteke kap hangsúlyt, holott az ember javából a jobb agyfélteke használatára hajlamos, ez a világ szerves mivoltából következik. Ez által megjelenik a rekeszítés, amit a félrevezetést követ. Ezek után a háttérben munkálkodó láthatatlan babművésznek könnyű eszemék által egész társadalmakat félrevezetni. Gyakorlatilag az iskola egy elzárt közeg, egy laboratórium, ennek fenn maradásáért elhitették hogy az írástudatlanság és az iskolázatlanság szörnyű követkéményekkel jár, és aki iskolázatlan vagy írástudatlan az, finoman fogalmazva, nem is ember, s nem is tudja majd megállni helyet a társadalomban és a nagyvilágban. Hogy a társadalom, a város, a civilizáció egy másik mesterséges közeg, elfelejtik elmondani, hogy az ember a létezésért a teremtett világban iskolázására nincs szüksége, elfelejtik mondani. Milyen aranyos! A lényeg mindig kimarad. Erre jó az iskola. Arról végképp nem szólnak hogy évmilliókon át az ember iskola és írás nélkül vígan megvolt a Teremtésben. Ennek persze kiparittyázásáért egy „primitív”, fejletlen ősembert mutatnak be, aki a majomtól származik, félállatként éli életét, barbár, embertelen. Csak az a civilizált ember aki a városi törvénykezésnek és etikának engedelmeskedik. Ha mind ezt józan ésszel megvizsgáljuk, csak egy szó juthat eszünkbe: rabszolgatartás.
Az iskola egy rabszolga gyár, a mesterséges öntvény formák beömlesztése a védtelen gyermekek szellemi világában, a lelki világ szétroncsolása, a biorobot előállítása. Aki nem e szerint cselekszik vagy él, az egy vesztes, egy senki, egy sikertelen. Hogy a Természet hogyan működig, rá sem hederít senki. Ezek után könnyű a mű háborúkat előállítani, a különböző népeket egymásra uszítani, vagy azon társadalmon belüli nézeteltéréssel elkülönült embercsoportokat egymásra ugrasztani. S mind ez a magasztos kötelező oktatásnak köszönhető. Ide vezet a tudás hiánya, a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság. Mind e természetes jelenséget az iskolából kiheréltek. Helyébe jöhettek az áltudományok, mint például a történelem, a matematika, a pszichológia. Csak röviden, a történelem az adott politikai-társadalmi viszonyok alapjaként használ, változik a politikai helyzet, változik a történelem is. Érdekes, ezek szerint nem csak a jelenben lehet a jövőre hatni, hanem a múltra is. A könyvek lapjain bármi lehetséges. Az időszámítás az események sík rendszerének vetülete, úgy lehet azt előre-hátra tologatni ahogy csak szükséges. (kitalált középkor, kitalált középkoron túl, Szkítiától Maghrebig blog). A matematika a természetben nem létezik, jelek rendszere amely a számosság létét kelti. Eléggé nehéz rávenni egy bárhol élő bennszülöttet, de akár egy régi parasztot a pénz használatára, ha előbbször nem tanítunk neki matematikát. Nagyon érdekes képen ilyen jelenség természetes úton nem fejlődött ki, csakis a városiasodás fejleménye. A pszichológia még szóra sem érdemes, az első mondat a lélektan bibliájában az hogy nincs lélek. Mindent fonákjára fordít. A pszichológia egyfajta fegyőr, nehogy a védtelen gyermekből kitörjön a természetes viselkedés. Evvel erőszakolják rá a gyermekekre a falcs, alattvalói viselkedést. Az engedelmeskedést, a szófogadást, a moderálást. Illedelmesnek kell lenni a beilleszkedéshez, diplomatikus és törvénytisztelő. Majd a világba kijutott emberpalántából jó adófizető lesz és ha kell áldozza magát a jelenlegi eszmékért, legyen az inkvizíció, feudalizmus, imperializmus, liberalizmus, szocializmus, kapitalizmus, újizmus (fogyasztói társadalom).
Az iskola egy szellemi és lelki erőszak. Alapja a rothadó anyagiasság, ha egy intellektüel agytröszt könyvében eszméit tárja fel, az csak úgy lehet! Visszavonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen. Ilyen a Darwinizmus is. S sok más eszme, amelyeket a láthatatlan babművész addig tart fenn, amíg csak szüksége van, majd azt a látszatot kelti az embertömeged számára mintha ők döntöttek volna meg a már elavultnak számított eszmét. A Darwinizmus például a mai ipari társadalom alapköve, evvel egyeben a fogyasztói társadalomé is, mivel a kettő nincs a másik nélkül. A minta egyszerű, egy sík menetrend kialakításával a társadalmat rálehet venni bármire. A Darwinizmust és azt az eszmét amely szerint egy fejletlen fajból egy még fejlettebb alakulhat ki, nem más mint egy az öntudatban elhintett benyomás, betáplálás (imprint, programozás). Célja az új áru felvásárlása, e nélkül az ember ösztönösen sem vásárolna valamiból újabbat, csak ha elromlana vagy szükség szerint. Most már, a vásárlás öncélúvá vált, a teljesen jó árucikk lecserélése történik, csak abból az okból mert régi, s az új az állítólag jobb. Holott az egész szemfényvesztés, fényűzés. Az áruk legtöbbje pont ugyan az, csak kezelhetősége lett átalakítva. Ez adja a jobb, több látszatát.
Az egész már széthullófélben van. Esik szét az intézmények hálózata, a gyermekek egyre rosszabb tanulók (nem is csoda, ezért akarják majd bevezetni az öt vagy három éves kortól való iskoláztatottságot, ez a rendszer szokásos munka sémája, valamit jót elrontok aztán csak én jövök megoldásokkal, amely persze még többet árt), a közgazdaság komában hever, az indoeurópai tákolmány esik szét, az anyagiasság foszlik szét. Mind ennek fejében mi történik? Még erőszakosabb lesz a láthatatlan babművész. Még erősebben tartja a fonalakat, még akkor is ha majd elölről kell neki kezdenie mind ezt. Háború a valóság ellen. A Természet semmibevétele miatt mindannyiunknak drága árat kell majd fizetni. A teremtésben nincs iskola, az élőlények ösztönösen tudják mi dolguk és hogyan kell a létben létezni. Miért az ember lenne a kivétel??? Zsigereink mélyén ott szunnyad pont ugyan az a tudás miáltal a hal tud úszni, a madár tud fészket rakni, a pók halót szőni. Miért az embernek kéne lenni mint egyedüli lény e világban aki önmagától nem tudna mit tenni a saját léte fenntartásáért? S miért az ember lenne kivétel, kinek ősei agyatlan, tudatlan, vérengző ősei lennének? Ez azt feltételezné, mind ez véletlen, s az emberi faj csak véletlenségből élte túl a sok millió évet (Darwinizmus alaptétele), majd jön a háttérben bujkáló babművész, s megmondja mit hogyan kell. S ő honnan tudja? S ha már az emberi faj ilyen „sikeres” a véletlenszerű tűléélesben, miért ne folytatná? Mind ez csak délibábos szendergés, a megvezetés törekvése.
Nincsen siker, az élet nem egy versengés, nincs harc a túlélésért. Ezek mind azon eszmék amelyeket az iskolában halottunk gyerekként. Legyenek jó jegyeid, legyél jó tanuló, menj egy jó egyetemre, majd dolgozzál egy jó munkahelyen, legyen sok pénzed, tudjál venni kocsit, nagy házat, nagy TÉVét, tudjál szabadságra menni sok szép helyre, fizessél adót, tiszteld a törvényt, tartsd be kötelezettségedet a társadalom iránt stb, stb. A gond ott van mind ez mű és természetellenes. A vallásoktól az áltudományokig, az eszméktől a szabályokig, mind a civilizációs rákfene daganatai, az emberiség pedig rabja mar ezer évek óta. De egy dolgot mindenképp mindenkinek kell tudnia:az élet és csak e iránt kötelezett az ember.
Az iskola egy rabszolga gyár, a mesterséges öntvény formák beömlesztése a védtelen gyermekek szellemi világában, a lelki világ szétroncsolása, a biorobot előállítása. Aki nem e szerint cselekszik vagy él, az egy vesztes, egy senki, egy sikertelen. Hogy a Természet hogyan működig, rá sem hederít senki. Ezek után könnyű a mű háborúkat előállítani, a különböző népeket egymásra uszítani, vagy azon társadalmon belüli nézeteltéréssel elkülönült embercsoportokat egymásra ugrasztani. S mind ez a magasztos kötelező oktatásnak köszönhető. Ide vezet a tudás hiánya, a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság. Mind e természetes jelenséget az iskolából kiheréltek. Helyébe jöhettek az áltudományok, mint például a történelem, a matematika, a pszichológia. Csak röviden, a történelem az adott politikai-társadalmi viszonyok alapjaként használ, változik a politikai helyzet, változik a történelem is. Érdekes, ezek szerint nem csak a jelenben lehet a jövőre hatni, hanem a múltra is. A könyvek lapjain bármi lehetséges. Az időszámítás az események sík rendszerének vetülete, úgy lehet azt előre-hátra tologatni ahogy csak szükséges. (kitalált középkor, kitalált középkoron túl, Szkítiától Maghrebig blog). A matematika a természetben nem létezik, jelek rendszere amely a számosság létét kelti. Eléggé nehéz rávenni egy bárhol élő bennszülöttet, de akár egy régi parasztot a pénz használatára, ha előbbször nem tanítunk neki matematikát. Nagyon érdekes képen ilyen jelenség természetes úton nem fejlődött ki, csakis a városiasodás fejleménye. A pszichológia még szóra sem érdemes, az első mondat a lélektan bibliájában az hogy nincs lélek. Mindent fonákjára fordít. A pszichológia egyfajta fegyőr, nehogy a védtelen gyermekből kitörjön a természetes viselkedés. Evvel erőszakolják rá a gyermekekre a falcs, alattvalói viselkedést. Az engedelmeskedést, a szófogadást, a moderálást. Illedelmesnek kell lenni a beilleszkedéshez, diplomatikus és törvénytisztelő. Majd a világba kijutott emberpalántából jó adófizető lesz és ha kell áldozza magát a jelenlegi eszmékért, legyen az inkvizíció, feudalizmus, imperializmus, liberalizmus, szocializmus, kapitalizmus, újizmus (fogyasztói társadalom).
Az iskola egy szellemi és lelki erőszak. Alapja a rothadó anyagiasság, ha egy intellektüel agytröszt könyvében eszméit tárja fel, az csak úgy lehet! Visszavonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen. Ilyen a Darwinizmus is. S sok más eszme, amelyeket a láthatatlan babművész addig tart fenn, amíg csak szüksége van, majd azt a látszatot kelti az embertömeged számára mintha ők döntöttek volna meg a már elavultnak számított eszmét. A Darwinizmus például a mai ipari társadalom alapköve, evvel egyeben a fogyasztói társadalomé is, mivel a kettő nincs a másik nélkül. A minta egyszerű, egy sík menetrend kialakításával a társadalmat rálehet venni bármire. A Darwinizmust és azt az eszmét amely szerint egy fejletlen fajból egy még fejlettebb alakulhat ki, nem más mint egy az öntudatban elhintett benyomás, betáplálás (imprint, programozás). Célja az új áru felvásárlása, e nélkül az ember ösztönösen sem vásárolna valamiból újabbat, csak ha elromlana vagy szükség szerint. Most már, a vásárlás öncélúvá vált, a teljesen jó árucikk lecserélése történik, csak abból az okból mert régi, s az új az állítólag jobb. Holott az egész szemfényvesztés, fényűzés. Az áruk legtöbbje pont ugyan az, csak kezelhetősége lett átalakítva. Ez adja a jobb, több látszatát.
Az egész már széthullófélben van. Esik szét az intézmények hálózata, a gyermekek egyre rosszabb tanulók (nem is csoda, ezért akarják majd bevezetni az öt vagy három éves kortól való iskoláztatottságot, ez a rendszer szokásos munka sémája, valamit jót elrontok aztán csak én jövök megoldásokkal, amely persze még többet árt), a közgazdaság komában hever, az indoeurópai tákolmány esik szét, az anyagiasság foszlik szét. Mind ennek fejében mi történik? Még erőszakosabb lesz a láthatatlan babművész. Még erősebben tartja a fonalakat, még akkor is ha majd elölről kell neki kezdenie mind ezt. Háború a valóság ellen. A Természet semmibevétele miatt mindannyiunknak drága árat kell majd fizetni. A teremtésben nincs iskola, az élőlények ösztönösen tudják mi dolguk és hogyan kell a létben létezni. Miért az ember lenne a kivétel??? Zsigereink mélyén ott szunnyad pont ugyan az a tudás miáltal a hal tud úszni, a madár tud fészket rakni, a pók halót szőni. Miért az embernek kéne lenni mint egyedüli lény e világban aki önmagától nem tudna mit tenni a saját léte fenntartásáért? S miért az ember lenne kivétel, kinek ősei agyatlan, tudatlan, vérengző ősei lennének? Ez azt feltételezné, mind ez véletlen, s az emberi faj csak véletlenségből élte túl a sok millió évet (Darwinizmus alaptétele), majd jön a háttérben bujkáló babművész, s megmondja mit hogyan kell. S ő honnan tudja? S ha már az emberi faj ilyen „sikeres” a véletlenszerű tűléélesben, miért ne folytatná? Mind ez csak délibábos szendergés, a megvezetés törekvése.
Nincsen siker, az élet nem egy versengés, nincs harc a túlélésért. Ezek mind azon eszmék amelyeket az iskolában halottunk gyerekként. Legyenek jó jegyeid, legyél jó tanuló, menj egy jó egyetemre, majd dolgozzál egy jó munkahelyen, legyen sok pénzed, tudjál venni kocsit, nagy házat, nagy TÉVét, tudjál szabadságra menni sok szép helyre, fizessél adót, tiszteld a törvényt, tartsd be kötelezettségedet a társadalom iránt stb, stb. A gond ott van mind ez mű és természetellenes. A vallásoktól az áltudományokig, az eszméktől a szabályokig, mind a civilizációs rákfene daganatai, az emberiség pedig rabja mar ezer évek óta. De egy dolgot mindenképp mindenkinek kell tudnia:az élet és csak e iránt kötelezett az ember.
AZ ÉLETET A TERMÉSZET ADTA,
NEM A RENDSZER.
Ráadás:
1) a latin oktatás „educatus” szó, (educer, ami ex+ducere), vezérlést jelent, pontosabban kivezetést, eredetileg az állatok szelídítésére volt használatos.
2) iskola szavunk: az iskola szóban ottan van az „isk” gyök, régiesen „oskola” is. Varga Csaba értelmezésében az iskola szavunk az ógörög „ászkholé” szóból származik. A „szkholé” szabadidőt jelent, az „a” pedig fosztóképző. Magyarban ez a -talan, -telen. Hozzá lehet még tenni hogy ez egyezni látszik az „ál” szavunkkal. Ami hamisat jelent, nem igazit, falcs. Álszent, álarc, áltudomány stb. Következésképpen, az iskola egy olyan hely ahol az embert megfosztják a szabadidejétől. A „szkholé” szóban az SZKL mással hangzók találhatóak. Ez pont ugyan az mint a SzéKeL(y)ek neve. A szék, szak és szab, szabad pont ugyan az. Szabad, szabadság, szabó stb. Tehát „szabadtalan”, magyarán álszabad. Ez is a szerep amelyet az iskola betölt.
3) néhány szó az írásbeliségről: írás kétségtelenül létezett, így az írástudatlanság üres fogalom. De mit nevezhetünk írásnak? Manapság az írás fogalma a betűk papírra való vetését jelenti. Ez sajnos egy gépies művelet, ez adja meg részben a sík észjárást. Az igazi írás az a képírás volt. Akár a rovás is meg az, ahol egy rovás jelnek külön képjel párosul. Az ázsiai ábécék meg ilyenek, de a latin az már nem, csak hangokat jelölnek. Ez hatalmas nagy hátrány. Ezért sem tanítják szándékosan a rovást az iskolákban, mert akkor kilátszana a nagy különbség. A gépies írás vonja maga után a gépies olvasást, így a jobb agyfélteke kiiktatódik, mivel nincs rá szükség a kép felismerésére amit egy, mondjuk rovott, képjel hordoz. Jelképeink amelyek a varrottasokon, a párnákon, a népviseleteken találhatóak mind képírás. Akár azok is amelyek a kapukon vagy a híres székely kopjafákon találhatóak. Majd jön a nagy „folklorista” agytröszt s csoportosítja mint paraszt minta, s semmi más. Vegyünk egy példát, tán a legismertebb a mieinkből a kettős kereszt. Ez a rovás ábécé egy (gy) jele. Az Egy az egy-háromság (Grandpierre Atilla - Az egy-háromság, első rész, második rész), maga a Teremtő Isten jele. Egyház=Isten háza.
1) a latin oktatás „educatus” szó, (educer, ami ex+ducere), vezérlést jelent, pontosabban kivezetést, eredetileg az állatok szelídítésére volt használatos.
2) iskola szavunk: az iskola szóban ottan van az „isk” gyök, régiesen „oskola” is. Varga Csaba értelmezésében az iskola szavunk az ógörög „ászkholé” szóból származik. A „szkholé” szabadidőt jelent, az „a” pedig fosztóképző. Magyarban ez a -talan, -telen. Hozzá lehet még tenni hogy ez egyezni látszik az „ál” szavunkkal. Ami hamisat jelent, nem igazit, falcs. Álszent, álarc, áltudomány stb. Következésképpen, az iskola egy olyan hely ahol az embert megfosztják a szabadidejétől. A „szkholé” szóban az SZKL mással hangzók találhatóak. Ez pont ugyan az mint a SzéKeL(y)ek neve. A szék, szak és szab, szabad pont ugyan az. Szabad, szabadság, szabó stb. Tehát „szabadtalan”, magyarán álszabad. Ez is a szerep amelyet az iskola betölt.
3) néhány szó az írásbeliségről: írás kétségtelenül létezett, így az írástudatlanság üres fogalom. De mit nevezhetünk írásnak? Manapság az írás fogalma a betűk papírra való vetését jelenti. Ez sajnos egy gépies művelet, ez adja meg részben a sík észjárást. Az igazi írás az a képírás volt. Akár a rovás is meg az, ahol egy rovás jelnek külön képjel párosul. Az ázsiai ábécék meg ilyenek, de a latin az már nem, csak hangokat jelölnek. Ez hatalmas nagy hátrány. Ezért sem tanítják szándékosan a rovást az iskolákban, mert akkor kilátszana a nagy különbség. A gépies írás vonja maga után a gépies olvasást, így a jobb agyfélteke kiiktatódik, mivel nincs rá szükség a kép felismerésére amit egy, mondjuk rovott, képjel hordoz. Jelképeink amelyek a varrottasokon, a párnákon, a népviseleteken találhatóak mind képírás. Akár azok is amelyek a kapukon vagy a híres székely kopjafákon találhatóak. Majd jön a nagy „folklorista” agytröszt s csoportosítja mint paraszt minta, s semmi más. Vegyünk egy példát, tán a legismertebb a mieinkből a kettős kereszt. Ez a rovás ábécé egy (gy) jele. Az Egy az egy-háromság (Grandpierre Atilla - Az egy-háromság, első rész, második rész), maga a Teremtő Isten jele. Egyház=Isten háza.