Mi is a baj a tudatlannal? Azon kívül hogy tudatlan? Az hogy azt hiszik ő a tudatos! Az emberiség mindig megkapta a megfelelő módszert hogy leírja, megmagyarázza magának a valóságot vagy bizonyos kort. Valójában egy kor csak a valóságnak egy szempontja, ez pedig tükrözi az abban a korban született ember szellemiséget. A Földön két féle ember él. De úgy látszik ez nem mindig így volt. Ez valószínűleg ennek a kornak a jellemzője, egy olyan kor amely feldarabol mintsem egyesítsen és gyógyítson. Nincs már két fél amely párt alkot, csak két egymás kárára szegülő rész. Holott a természetes éppen két fél kéne legyen amely egymást kiegészíti. Nő – férfi. Kicsi – nagy. Hosszú – rövid. Az egyik nincs a másik nélkül. Így, az együttműködő szellemiségnek megjelent egy ellen szegülője, egy olyan szellemiség amely mindent a végsőkig akar rombolni és elpusztítani. Ahogy minden korban az emberiség képes volt megmagyarázni azt a kort, az ellen szegülőt is mindig képes volt felismerni.
A hagyományban világszerte ez a ravasz róka, a bolondos ember vagy akár a boszorkány. Egy olyan megszemélyesített jellem amely mindig félre vezet. (Félre, tehát az ember csak a dolgok felét látja, nem az egészet. Részigazság.) A beszelő majom, az utánzó majom, valaki bábúja, a tudatlan ember, vak vezet világtalant, nyáj szellemiség vagy birka mind e jellemet fejezi ki más, más árnyalatban. Egy olyan, mondjuk, lényt aki más, eltérő a többitől, a természetestől. Korszerű kifejezéssel robot, biorobot. Maga a Sátán is ezt a jellemvonást teljesíti be. A másoló, utánzó (imitátor, plagizátor). S ebben a korszakban az utánzás nem más mint a technológia. A mesterséges. A természetes élet utánzása. A csúcs pedig a klónozás és a genetikai módosítás. Ez mind ellentmondásos, hisz mi kéne több a természetesnél? De ha a biorobot jellemvonás a fordítottja a valósnak, akkor szükségszerűen az ellenkező irányban fog tartani. Az egység már rég el lett szakítva, s a két fél messzibbre és messzibbre ér egymástól. A bukott angyal, a tagadó, a negátor újból csak a Sátán neve, pont mint a plagizátor is. Akinek önálló tehetsége, kepéssége nincs, de annál jobban kritizál, ítélkezik és ellentmond. Latin nyelvekben Diavolo, Diabolo, angolul Devil a Sátán neve. E név a dev szógyökre épül amely választást, szétválasztást, DEVizíót, DEVizálást jelent.
AZ ÚR
S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,
Dicséretemre nem találsz-e szót,
Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?
LUCIFER
S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag
Más-más tulajdonokkal felruházva,
Miket előbb, hogysem nyilatkozának,
Nem is sejtettél bennök, úgy lehet,
Vagy, ha igen, másítni nincs erőd,
Nehány golyóba összevissza gyúrva,
(…)
AZ ÚR
Hah, szemtelen! nem szült-e az anyag,
Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?
LUCIFER
Ezt tőled én is szintúgy kérdhetem.
AZ ÚR
Én végtelen időtől tervezem,
S már bennem élt, mi mostan létesült.
LUCIFER
S nem érzed-e eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. -
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
(Madách Imre - Az Ember Tragédiája, Első Szín )
Madách Imre műve nagyon jól leírja a lényeget. Ennek a kornak ez a jellemzője. (asztrológiailag a Halak-Szűz tengely) Egy olyan szellemiség amely folyton ellent mond. S mivel visszájára fordít mindent, mindig vesztesre van ítélve. (A valóság, az igazság kimondása az nem a hazugság tagadása, hanem maga a valóság felismerése. Az csak a tagadó szempontjából tűnhet tagadásnak.) Ilyen a mai mesterséges, iparosodott világ is, a fogyasztói szellemiségével együtt. Végterméke a biorobot. A robot a rab szóból ered, illetve annak egy elvaltozott mása. Mint bokáncs – bakancs, hotár – határ. Az ellenkezők így vannak beállítva, így lettek teremtve, csak már nem működnek a természet rendje szerint. A mi dolgunk hogy felismerjük őket és védjük az élet tudását. Ezt úgy is fel lehet fogni mint egy megpróbáltatást, egy vizsgatételt. Kell-e meg ember a Teremtésben? Ha nem, akkor ki vele. A Teremtésben nem lehet felesleges elem. Feles, Fel-es-leg. Egy olyan fél amelynek nincs haszna, haszontalan. Átkuk az hogy az ellentmondás ámulatában szenvednek. Abban a téveszmében élik le életüket hogy ha ellentmondanak állandóan mindennek akkor ők nagyon vagányak. Az igazság téveszméjében élnek. Az ellentmondás nem ad igazat. Ez manapság egy nagyon sötét szellemiséggé fejlődött amely egyszerűen fel akar számolni az egész emberi léttel, s minden léttel ami a Földön létezik.
Igazából a biorobotok nem értik az emberi beszédet. Olyan a viszonyuk a tudatos emberhez mint a tudatlan kisgyereknek kinek a felnőtt éppen cirkuszol. Úgy testileg ott van, de “szellemileg” máshol. Az egyik fülén be, a másikon ki. A legrosszabb esetben be se mennek. De itt többről van szó. Arról hogy maga a szavak értelmét nem képesek értelmezni, érteni. Számukra ezek csak hangok. Valahogy így működik az állatoknál is, valahogy ilyen az idomítás is. Egyes “szavakra”, egyes hatást gerjesztenek. A szavak hangok. Képzeljük el ha mi is biorobotok lennénk és a szavak nem értelemmel bírnának hanem csak hangok lennének. Ilyen van minden nyelvben. Jaj, juj, psssz, sss, héj, húúú, hűűűhaaa. Jelentés nélküli hangok, szavak amelyeket minden nap használunk. Ezeket bizonyos helyzetben szoktuk alkalmazni. Mélységes jelentésük nincs, csak mechanikus, robotikus. Ha valaki jajt kiált tudjuk valami baj van. Ha valaki megszólít hogy héé, akkor odafigyelünk. Az állatok is így ingerülnek az emberi hangokra. A biorobotok is így működnek. Ha beszelünk hozzájuk látszik a nagy üresség szemükben ahogyan fogalmuk sincs miről van szó. Ezt a rendszer tudja. Mivel a biorobot egy nagyon kezdetleges idegrendszerrel rendelkezik a közlési nyelvezet is ugyan csak egyszerű kell legyen. A többi csak ámítás. És pont ugyan azt a hatást éri el amikor egy kisgyereknek mesélnek, nem érti de elvarázsolja. Ezért a politikusok sokat beszélnek és nem mondanak semmit. (demagógia) A sok üres beszédben itt, ott kulcs mondatok vagy szavak elhangzanak amelyek bizonyos hatást keltenek a biorobotban, de a többi csak töltelek és csomagolás. Ezért egy értelmes, józan eszű ember hiába is kínlódik elmagyarázni legesleg egyszerűbben a mondanivalóját, azt soha sem fogják megérteni. Természetesen mindig arra hallgat akit ő megért. Ennek fejében természetesen adódik hogy az ítélőképesség is hiányzik. Mind ez a nyelvezeten túl nyúlik. A zene, ami jobbára csak fertelmes ritmusos zaj. A szobrok amelyek teljesen groteszkek, vagy bár milyen más művészeti alkotás. (futurizmus) Mert az ők szintjükön csak azt tudják értelmezni. Mint a gyerek, aki nem tud táncolni, de a felnőtteket ugra-bugrálva utánoz saját szintje szerint. Ez mind valójában amolyan Pavlov kutyája féle jelenség. Az már csak hab a tortán hogy a vallásos idomítással, az eszmékkel, a technológiával az egész emberiséget egy kutya, majom szerű állapotra alacsonyítják le..
Honnan ellenőrizhetjük le mind ennek valószínűséget? Onnan hogy egy biorobotnak nincs semmi szellemi, érzelmi kapcsolata mind avval amit mond. Abból hogy szemrebbenés nélkül bírnak hantázni, félrevezetni, meghazudtolni. Másodrendben pedig onnan hogy egyszerűen képtelenek felmérni a következményeket. Ezennel egy igazán mesteri cikázást mutatnak be ahogyan ki akarják húzni magukat a következmények büntetése, terhe alól. Így aztán bár milyen rosszat, gonoszat lehet bárkinek, bármikor tenni. Ehhez egy másik jelenség is kötődik. Az hogy képtelenek az élő és anyagi minőség között különbséget teremteni. Becsapom az ajtót vagy jól pofán verem a másikat, ugyan az nekik. Ez csak természetes, hisz ez mind a lélek és érzelmi világ hiányából fakad. Sajnálatos módon ők uralják a világot, méghozzá nagyon gátlástalan módon.
Honnan ellenőrizhetjük le mind ennek valószínűséget? Onnan hogy egy biorobotnak nincs semmi szellemi, érzelmi kapcsolata mind avval amit mond. Abból hogy szemrebbenés nélkül bírnak hantázni, félrevezetni, meghazudtolni. Másodrendben pedig onnan hogy egyszerűen képtelenek felmérni a következményeket. Ezennel egy igazán mesteri cikázást mutatnak be ahogyan ki akarják húzni magukat a következmények büntetése, terhe alól. Így aztán bár milyen rosszat, gonoszat lehet bárkinek, bármikor tenni. Ehhez egy másik jelenség is kötődik. Az hogy képtelenek az élő és anyagi minőség között különbséget teremteni. Becsapom az ajtót vagy jól pofán verem a másikat, ugyan az nekik. Ez csak természetes, hisz ez mind a lélek és érzelmi világ hiányából fakad. Sajnálatos módon ők uralják a világot, méghozzá nagyon gátlástalan módon.
John Trudell amerikai Indián költő és gondolkodó nagyon jól rámutatott és felhívta a figyelmet arra hogy velünk nincs semmi baj. A társadalomban az van elterjesztve hogy velünk, mármint as emberi fajjal, valami baj lenne. Ebben nagy szerepe van a vallásoknak is. „Ti csak kis hülye gyerekek vagytok, hagyjátok a nagy testvért mutassa meg hogy kell.” Evvel egy olyan folyamat indult el amely az emberi szellemiséget szétbombázta. Azok akik szellemileg sérültek lettek vagy már úgy születtek átvették az emberiséget gyötrő láthatatlan babművész szellemiséget. A szokásos ördögi kör jön létre. Holott pont azokkal van baj akik tudatlanok, biorobotok, akik áldozatul estek a rombolásnak, s nem pedig a józan eszű, öntudatos tehetséges emberekkel. A tudatos ember befele fordul, van lelki világa így megteheti. Ha valami baj van azt teszi fel kérdésnek ha ő e az oka. A tudatlan, az aki lelkivilággal nem rendelkezik, kifele fordul, a külső anyagias világban él, mindig másra hárítja tévedéseit, minden bajjal és minden gonddal egyetemben. Ő soha sem hibás, ez a legnyertesebb megoldás, mindig mindent másra kenni. Ezennel egy olyan pokoli helyzetbe jutott mára az emberiség ahol a buta tudatlan oktondi majom a “józan eszű” és a józan eszű, tehetséges ember az elmebeteg akivel valami baj van. Csak néhány ilyen példa: kezdve Jézustól, Giordano Brunno és Galileon keresztül egészen Ghandiig, „mind mind betegek voltak”. Azok kik meg voltak szentül győződve a Főld lapos, na azok voltak a nagy zsenik. Meg a sok pszichopata aki kiirtotta az összes földrészt a szeretet és Isten nevében. Hogy is tud is így élni az emberiség?
Mivel a tudatlanoknak nincs lelkiviláguk, nincs lelki, érzelmi összeköttetésük cselekedeteikkel. Az öntudat és a lelkivilág szorosan összekapcsolódik. Ezért ők akár mit tesznek nem vállalják a felelőseget. Nem is képesek felfogni mi az. Nem képesek cselekedeteiket összekötni a következményekkel. Ezennel mindig ártatlannak hiszik magukat. Ez a tudatlanság! Mint a kicsi gyerek aki tintát önt a tejbe, nem tudva mi lesz a következménye. Csak egy pillanatnyi cselekedet. Az eredményt nem tudva előrelátni, előreképzelni. Ha pedig félélőségre vonják, jön a krokodil könnyes bömbölés. A tudatlanok valahol ezen a szinten ragadtak le, legtöbbjük még lennebb. Mivel lelkivilág hiányosságban szenvednek ezért a saját énjük s a saját öntudatuk (ön tudat!) nincs vagy fejletlen. Személytelenek. A személyiségük is rongált vagy nem létező. Így jelenik meg az utánzó majom, a biorobot. Az ilyeneket a rendszert és az egész civilizációt uraló láthatatlan babművész szépen a kebléhez öleli és eszmék által saját katonáivá teszi. Majd gondoskodik róluk vallások, divatok alakjában adni nekik mű lelkivilágot, mű öntudatot és mű életcélt. (fogyasztói társadalom)
Képzeljen el mindenki egy olyan dolgot amit nem ért vagy nem képes tenni. Még akkor sem ha jó bőségesen megfizetik vagy akár ha rákényszerítik. Minden józan eszű embernek van legalább néhány pár ilyen. Most képzeljük el, a tudatlan nem érti a valóságot, nem ért semmiből semmit. Ezért szaladnak a mindenkori rendszer ölébe. Úgy viszonyulnak a rendszerhez mint a gyermek a felnőtthöz. Képtelenek értelmezni bárminek a lényeget. Képtelenek belátni dolgokat. Ezért nem értik mi az az érzelmi kapcsolódás, nem értik érzelmi szinten az eseményeket. A valóságból csak sok lényt látnak akik zavarosan viselkednek egyes eseményekre. De sem a viselkedést sem az eseményt nem ismerik fel. Így lekezelik a tudatos embert. Olyanná tekintik mint egy babút. Sőt mi több, a babút pofán lehet verni nem szól semmit, az ember az viszonyul, visszahat. Így mások lelkivilágának szétrombolásával töltik életüket, akár az emberek közti kapcsolatok szétfaricskálásával. Az élet megvetése, a természet lenézése ebben gyökeredzik. Ez a viselkedés uralja a mai világot. Egy hideg érzéstelen gépies világ. Amiben hiányzik a cselekedetekhez, a viselkedésekhez való érzelmi kapcsolódás. Ezért az erkölcs által korlátozva érzik magukat. Az hogy a tudatlanság és a lelkivilág (értsd az én belső képe) hiányába a zenét, a verset, a festészetet s mindenféle művészetet nem értik az már csak hab a tortán. Mind ebből kifolyólag nem értik sem az érzések mivoltát, nem képesek sem a jóérzés, a jóakarat vagy az erkölcs felismerésére. Nagyon jól tudott dolog, az erkölcstelen ember általában tudatlan is. Ha egy “rosszindulatú” ember szemebe hányjuk rossz cselekedetét, csak néz ránk bambán. Nem ÉRTI miről beszelünk. Pont mint a gyerek aki tintát öntött a tejebe. Nincs ítélőképességük. (ezt angolul a “discernement” szóval jelölik és elkülönítést jelent, elkülöníteni a jó cselekedetet a rossztól, a helyest a helytelentől.) Ők csak néznek a tudatos emberre bambán s valami zűrzavaros viselkedésű lényt látnak. Nagyjából úgy fogják fel a tudatos embert mint ahogy a tudatos ember látja a gyerekeket. Itt van sok zajos gyermek, szaladgálnak össze-vissza, hol ezt teszik hol azt teszik. Majd ha kérdezel tőlük vagy valamiről akarnak beszélni, csak összevisszaság áramlik bélölluk. Se füle, se farka. Majd a józan eszű ember elmosolyogja magát s meg simogatja buksi fejüket. A sok tudatlan is így látja józan embert!!! S miért hiszik magukat a helyesnek vagy az érettnek s miért látják a tudatos, érzelmes embert értetlennek? Mert a láthatatlan babművész által beléjük ültetett eszmék rabjai. Aki pedig nem azt módja, az meg egy rosszul értesült. Itten kell rádöbbenni egy nagyon fontos tényre: létezik egy hivatalos valóság! A civilizáció felépített magának egy mesterséges világot, lakosai a sok tudatlan, a civilizáció valósága a sok mesterséges eszme világa. A tudatos ember pedig egy lázadozó (nonkonformista) buta alak. Ezeket mind meg kell tanítani viselkedni. Ezért is van állig felfegyverkezve a rendszer. Csak egy maroknyi ember tudja valójában mit védenek, egy káprázatot! Ebben a mesterségesen felépített világban az az erkölcsös aki sorban áll és úgy viselkedik ahogy elő van írva. Az a jóérzésű, a jóakaratú aki másnak lemossa a mocskos kezét. Az a rendes aki szolgalelkű. Az az értelmes aki gépiesen betanul valamit és azt hűen vissza adja. A tudatlannak, a biorobotnak csak a fizikai szinten van valamilyen összeköttetése a valósággal. Mivel érzelmi világuk nincsen, marad az öt érzés és a fiziológiai funkciók. De még ezek is szemétre valók. Hiszen csak a képzeltet kepésségére van szükség ha valaki mondjuk egy anyag minőséget tapintás által akarna megítélni. Csak belső érzékre van szükség ha valaki egy ruha vagy festmény minőséget szeretne értékelni. S mintha nem lenne mind ez elég bonyolult, az értékrend, az ízlés egyénenként változik. Ez a Világmindenség sokszerűségéből fakad. A Zseniális Világegyetem így találata ki saját maga túlélését! Az értékelés, az ízlés érzelmi kötödés nélkül egy a gépiesedéshez vezet. Ezért a festményben nem a festő tehetséget és annak a festménybe átöltött lelkiállapota van felismerve, hanem az eszközhasználat és az alkalmazás (technika). Hogyan vegyítette a festéket, milyen vászont használt, hogyan alkalmazta a festéket stb. A zenében ez a szimfonikus zene. A gépies pontosság és a sablonok netovábbja. Nincs önszántság, mesterséges érzelmeket visel. Sajnos a mai világunk teljesen el van gépiesedve és gépiesítve. Ebből az egyedüli kilábalás az önmagunk feltalálása. Az emberiesség félébresztése. A sugallat és a végtelen jóakarat, jóérzés és szeretet.
Mivel a tudatlanoknak nincs lelkiviláguk, nincs lelki, érzelmi összeköttetésük cselekedeteikkel. Az öntudat és a lelkivilág szorosan összekapcsolódik. Ezért ők akár mit tesznek nem vállalják a felelőseget. Nem is képesek felfogni mi az. Nem képesek cselekedeteiket összekötni a következményekkel. Ezennel mindig ártatlannak hiszik magukat. Ez a tudatlanság! Mint a kicsi gyerek aki tintát önt a tejbe, nem tudva mi lesz a következménye. Csak egy pillanatnyi cselekedet. Az eredményt nem tudva előrelátni, előreképzelni. Ha pedig félélőségre vonják, jön a krokodil könnyes bömbölés. A tudatlanok valahol ezen a szinten ragadtak le, legtöbbjük még lennebb. Mivel lelkivilág hiányosságban szenvednek ezért a saját énjük s a saját öntudatuk (ön tudat!) nincs vagy fejletlen. Személytelenek. A személyiségük is rongált vagy nem létező. Így jelenik meg az utánzó majom, a biorobot. Az ilyeneket a rendszert és az egész civilizációt uraló láthatatlan babművész szépen a kebléhez öleli és eszmék által saját katonáivá teszi. Majd gondoskodik róluk vallások, divatok alakjában adni nekik mű lelkivilágot, mű öntudatot és mű életcélt. (fogyasztói társadalom)
Képzeljen el mindenki egy olyan dolgot amit nem ért vagy nem képes tenni. Még akkor sem ha jó bőségesen megfizetik vagy akár ha rákényszerítik. Minden józan eszű embernek van legalább néhány pár ilyen. Most képzeljük el, a tudatlan nem érti a valóságot, nem ért semmiből semmit. Ezért szaladnak a mindenkori rendszer ölébe. Úgy viszonyulnak a rendszerhez mint a gyermek a felnőtthöz. Képtelenek értelmezni bárminek a lényeget. Képtelenek belátni dolgokat. Ezért nem értik mi az az érzelmi kapcsolódás, nem értik érzelmi szinten az eseményeket. A valóságból csak sok lényt látnak akik zavarosan viselkednek egyes eseményekre. De sem a viselkedést sem az eseményt nem ismerik fel. Így lekezelik a tudatos embert. Olyanná tekintik mint egy babút. Sőt mi több, a babút pofán lehet verni nem szól semmit, az ember az viszonyul, visszahat. Így mások lelkivilágának szétrombolásával töltik életüket, akár az emberek közti kapcsolatok szétfaricskálásával. Az élet megvetése, a természet lenézése ebben gyökeredzik. Ez a viselkedés uralja a mai világot. Egy hideg érzéstelen gépies világ. Amiben hiányzik a cselekedetekhez, a viselkedésekhez való érzelmi kapcsolódás. Ezért az erkölcs által korlátozva érzik magukat. Az hogy a tudatlanság és a lelkivilág (értsd az én belső képe) hiányába a zenét, a verset, a festészetet s mindenféle művészetet nem értik az már csak hab a tortán. Mind ebből kifolyólag nem értik sem az érzések mivoltát, nem képesek sem a jóérzés, a jóakarat vagy az erkölcs felismerésére. Nagyon jól tudott dolog, az erkölcstelen ember általában tudatlan is. Ha egy “rosszindulatú” ember szemebe hányjuk rossz cselekedetét, csak néz ránk bambán. Nem ÉRTI miről beszelünk. Pont mint a gyerek aki tintát öntött a tejebe. Nincs ítélőképességük. (ezt angolul a “discernement” szóval jelölik és elkülönítést jelent, elkülöníteni a jó cselekedetet a rossztól, a helyest a helytelentől.) Ők csak néznek a tudatos emberre bambán s valami zűrzavaros viselkedésű lényt látnak. Nagyjából úgy fogják fel a tudatos embert mint ahogy a tudatos ember látja a gyerekeket. Itt van sok zajos gyermek, szaladgálnak össze-vissza, hol ezt teszik hol azt teszik. Majd ha kérdezel tőlük vagy valamiről akarnak beszélni, csak összevisszaság áramlik bélölluk. Se füle, se farka. Majd a józan eszű ember elmosolyogja magát s meg simogatja buksi fejüket. A sok tudatlan is így látja józan embert!!! S miért hiszik magukat a helyesnek vagy az érettnek s miért látják a tudatos, érzelmes embert értetlennek? Mert a láthatatlan babművész által beléjük ültetett eszmék rabjai. Aki pedig nem azt módja, az meg egy rosszul értesült. Itten kell rádöbbenni egy nagyon fontos tényre: létezik egy hivatalos valóság! A civilizáció felépített magának egy mesterséges világot, lakosai a sok tudatlan, a civilizáció valósága a sok mesterséges eszme világa. A tudatos ember pedig egy lázadozó (nonkonformista) buta alak. Ezeket mind meg kell tanítani viselkedni. Ezért is van állig felfegyverkezve a rendszer. Csak egy maroknyi ember tudja valójában mit védenek, egy káprázatot! Ebben a mesterségesen felépített világban az az erkölcsös aki sorban áll és úgy viselkedik ahogy elő van írva. Az a jóérzésű, a jóakaratú aki másnak lemossa a mocskos kezét. Az a rendes aki szolgalelkű. Az az értelmes aki gépiesen betanul valamit és azt hűen vissza adja. A tudatlannak, a biorobotnak csak a fizikai szinten van valamilyen összeköttetése a valósággal. Mivel érzelmi világuk nincsen, marad az öt érzés és a fiziológiai funkciók. De még ezek is szemétre valók. Hiszen csak a képzeltet kepésségére van szükség ha valaki mondjuk egy anyag minőséget tapintás által akarna megítélni. Csak belső érzékre van szükség ha valaki egy ruha vagy festmény minőséget szeretne értékelni. S mintha nem lenne mind ez elég bonyolult, az értékrend, az ízlés egyénenként változik. Ez a Világmindenség sokszerűségéből fakad. A Zseniális Világegyetem így találata ki saját maga túlélését! Az értékelés, az ízlés érzelmi kötödés nélkül egy a gépiesedéshez vezet. Ezért a festményben nem a festő tehetséget és annak a festménybe átöltött lelkiállapota van felismerve, hanem az eszközhasználat és az alkalmazás (technika). Hogyan vegyítette a festéket, milyen vászont használt, hogyan alkalmazta a festéket stb. A zenében ez a szimfonikus zene. A gépies pontosság és a sablonok netovábbja. Nincs önszántság, mesterséges érzelmeket visel. Sajnos a mai világunk teljesen el van gépiesedve és gépiesítve. Ebből az egyedüli kilábalás az önmagunk feltalálása. Az emberiesség félébresztése. A sugallat és a végtelen jóakarat, jóérzés és szeretet.
A tudatlanok valójában egy folyamatos ellentétben állnak a valósággal. A valóság pedig elvont lényegű. Az emberi test 80%-a folyadék, mégsem folydogálunk itt össze-vissza. Az ízlésekről nem is említve. Ahány, annyi féle. Minden szempont kérdése. De ehhez is tudatosnak kell lenni. A valóságot pedig nem lehet kijátszani!!! Nem úszhat az ember a medencébe azt mondván hogy repül. Majd ha valaki rákérdez miért vizes, az ember azt feleseli hogy az izzadás. Ez a fonákság a mai világ s ennek a civilizációnak az alapja. “Nem lehet a Föld kerek, mert leesnénk róla!” A magyar a barbár s pogány, holott a Romaiak feszítették fel Jézust. S a sorolás mehet a végtelenségig. Ebből a fonákságból születik az uralmi vagy, az ellenőrzési megszállottság. Minden szem előtt legyen s úgy legyen ahogy elő van írva. Mivel a tudatlan bebörtönözve érzi magát az erkölcs által viselkedését a fejetlenség s a meggondolatlanság jelmezi. A végletekig vitt butaság , ami nem egy alkalommal akár az önpusztításhoz vezethet. Ennek enyhébb változata az amikor valaki egy olyan ábránddal vigasztalja magát ha más is kárban szenvedett. “Nem baj leégett a házam, de legalább az öve is szétdőlt.” Ez az út a teljes önzéshez vezet, amit a vak túlélési ösztönzavarodottság vezérel. Ha nekem nincs, másnak se legyen. Ez pedig a teljes elzártságot szüli, amit nem értek nem jó, amiről nem tudok nem létezik. S ezennel zárul a kör. Visszaérünk a kezdetekhez ahol a láthatatlan bábművész öleben dédelgeti a sok tudatlant, miközben eszméket súg a fülébe és kedvenckét faricskálva belőle.
ÁDÁM (térdre esve)
Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
Nélkűled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.
LUCIFER
Féreg! feledted-é nagyságodat,
Melyet nekem köszönhetsz. -
ÁDÁM
Hagyd el azt!
Hiú káprázat volt; ez nyúgalom!
LUCIFER
S te, dőre asszony, mondd, mit kérkedel?
Fiad Édenben is bűnnel fogamzott.
Az hoz földedre minden bűnt s nyomort.
ÉVA
Ha úgy akarja Isten, majd fogamzik
Más a nyomorban, aki eltörűli,
Testvériséget hozván a világra. -
LUCIFER
Fellázadsz-é, rabszolga, ellenem?
Fel a porból, állat.
(Ádám felé rúg. Az ég megnyílik: az Úr dicsőülten, angyaloktól környezve megjelen.)
AZ ÚR
A porba, szellem!
Előttem nincsen nagyság.
LUCIFER (görnyedezve)
Átok, átok!
AZ ÚR
Emelkedjél, Ádám, ne légy levert,
Midőn látod, kegyembe veszlek újra.
LUCIFER
(félre) Mint látom, itt családi jelenet
Fejlődik, szép talán az érzelemnek,
De értelmemnek végtelen unalmas.
Legjobb elsompolyognom. (Indul.)
AZ ÚR
Lucifer!
Szavam van hozzád is, maradj tehát.
Te meg, fiam, beszéld el, hogy mi bánt úgy.
ÁDÁM
Uram! rettentő látások gyötörtek,
És nem tudom, mi bennök a való.
Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám:
E szűkhatáru lét-e mindenem,
Melynek küzdése közt lelkem szürődik,
Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,
A földre öntsd, és béigya porond?
Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?
Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Melyet kigúnyol vérhullásaért
A kislelkű tömeg? Világosíts fel,
S hálásan hordok bármi végzetet;
Csak nyerhetek cserémben, mert ezen
Bizonytalanság a pokol. -
AZ ÚR
Ne kérdd
Tovább a titkot, mit jótékonyan
Takart el istenkéz vágyó szemedtől.
Ha látnád, a földön múlékonyan
Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:
Erény nem volna itt szenvedni többé.
Ha látnád, a por lelkedet felissza:
Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,
Hogy a muló perc élvéről lemondj?
Míg most, jövőd ködön csillogva át,
Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét.
És biztosítva áll nagyság, erény. -
LUCIFER (kacagva)
Valóban, melyre lépsz, dicső a pálya,
Nagyság s erény leszen tehát vezéred,
E két szó, mely csak úgy bír testesülni,
Ha babona, előitélet és
Tudatlanság álland mellette őrt. -
Miért is kezdtem emberrel nagyot,
Ki sárból, napsugárból összegyúrva
Tudásra törpe, és vakságra nagy. -
ÁDÁM
Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj:
Láttam tudásod tiszta alkotását,
Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. -
De, óh, Uram! ki fog feltartani,
Hogy megmaradjak a helyes uton?
Elvontad tőlem a vezérkezet,
Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém.
AZ ÚR
Karod erős - szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.
E két eszközzel álland oldalodnál,
Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,
Vigasztaló, mosolygó géniusz. -
Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben - működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár - az mit se tesz -
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz. -
ANGYALOK KARA
Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
A tömeg hálátlan is lesz,
Mert ne azt tekintse célul,
Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
Szégyenelve tenni másképp;
És e szégyen öntudatja
A hitványat földre szegzi,
A dicsőet felragadja, -
Ámde útad felségében
Ne vakítson el a képzet,
Hogy, amit téssz, azt az Isten
Dicsőségére te végzed,
És ő éppen rád szorulna,
Mint végzése eszközére:
Sőt te nyertél tőle díszt, ha
Engedi, hogy tégy helyette. -
ÉVA
Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!
ÁDÁM
Gyanítom én is, és fogom követni.
Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -
AZ ÚR
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!