Mi is a baj a versengéssel? Az ember társas lény, ezért társaságokat, közösségeket alkot. E közösségek összessége adja ki a társadalmat. A társa nem más mint egy kiegészítő fél amely egy másik féllel együtt egy párt alkot. Például baj-társ (pajtás), két fél amely osztozik az azonos bajon. Röviden ez lenne a meghatározása, az a társ amellyel egy másik fél megosztozik egy közös ügyben, szellemiségben, gondolkodásban, ízlésben, viselkedésben, célban, életmódban stb. Ez így rendben lenne, csakhogy ez darabjára foszlik mire a gyermeket elviszik az óvodában. Ottan már elkezdődik a betanítás. Még megkapja a gyermek ösztönösen játszótársait, ellenben már tápláljak bele a versengést. Majd az iskolában csak a versengésre esik a hangsúly. Ez végig kíséri az embert élete végéig. A társadalom (!) így van felépítve, ami elég szánalmas hiszen pont hogy az ellenkezője van mint a fogalom jelentése. Most természetesen létezhet verseny társ is, evvel nem lenne baj, de már annyira elfajultak a dolgok hogy egy valós élet-halál harc folyik. Ebből fakadóan adódik az egész emberi társadalom és civilizáció önpusztítása. A verseny társ természetes lényege a felmérettetés, az hogy két fél megmérettetik egymással. Ebből mindig az a győztes aki a gyengébbiket javítani tudja és igen is akár maga föle emeli. Nem éppen ez egy mester dolga? Átadni a tudást hogy a tanított még akár meg is haladja? Ez a Természet rendje.
Ennek ellenére egy fonák világban élünk. Helyesbítve, a világ nem fonák, az az a Teremtés, csak a mi világunk az. A civilizáció egy anti-teremtés, mesterséges. Az írott törvény az ember életét már nem szolgálja, hanem az ember szolgálja az írott törvényt. Ez a hamis világkép vezetheti az emberi fajt a teljes megsemmisüléshez. Az iskolában a Természetes rendet fonákjára fordítva a versengést tanítják olyan módon hogy a verseny társat azt le kell győzni, meg kell alázni és nevetve porban kell tiporni. Ez a viselkedés pont jó azoknak akik végtelenül rabszolgasorba szeretnék tartani az emberséget. Amíg az emberek milliárdjai versengenek, jobban mondva verekednek, veszekednek, addig ők szépen hasznot húznak belőle. A nagy zűrzavarból nem tűnik ki semmi, így bármilyen hamis világképpel be lehet helyettesíteni a Természetes világképet. Az a fonák világkép amely uralja mai világunkat nem is ad esélyt másnak csak a leigázásnak, a kiirtásnak és a másik megsemmisítésének. Ez vezet az önmegsemmisüléshez is egyben.
Mi a Természetes világkép? Az összhang, az egyensúly. A világot nekünk pedig egymás torkának ugró vérengző ellenfélként mutatják be. Olyan mintákkal mint például az oroszlán aki nem csak léte fenntartása szándékából vadászik, hanem felsőbbrendűségéből adandóan képes ezt megtenni. A róka levadássza a nyulat, a macska az egeret, a madár a rovart. Ezt így szépen megkapja az ember becsomagolva már óvodás korától fogva. A nagy baj az hogy azok akik erősebbek fizikailag a Természetben nem uralmi vágy miatt vadásszák a kisebbeket, hanem a lét fenntartása céljából. S nem csak saját létük hanem az egész lét megmaradása okán. Az Természetes egyensúlyt kell megőrizni. Ha az összes növényevő elpusztítana a növényzetet, kihalna a Természet, ezért kell egy másik fél amely néha-néha még lenyes egy kicsit a növényevőkből, így az egyensúly megmarad. Szó sincsen itt vérengzős uralkodásról, azt csak a Darwinista falcs világkép tarja elénk. A Természetben az összes elem összhangban áll egymással, kölcsönviszonyban és kölcsönhátasban. Hisz ha a mondjuk a növényzet kipusztul akkor a táj sérül s pont ugyan úgy kipusztulásra ítélt a ragadozó is. Legfeljebb átköltözhet más tájra.
A valóság szempontokból áll, erre a fonák világképre alapozva több milliárdnyi ember a helyett hogy szempontjaik kiegészítenek egymást, mindegyik sajátját próbálja ráerőszakolni a többire. Ez a nagy versengés vágy, az egyen legyen ott elől (vagy felül) mások kárán. Az emberiség evvel lett félrevezetve, elterítve, fel lett törve. Az emberiség köztudata (kollektív öntudata) teljeset el lett torzítva. A vallások, az eszmék, a politikai irányzatok vírusként hatolnak mint kés a vajban az emberek lelkén keresztül, meggyötörve azt és nem túl kevésszer teljesen megsemmisítve. Az emberek észhez kell térjenek, rá kell döbbenjenek, mind az ami a rendszerből jön téves, még akkor is ha látszólag jónak tűnik. (de az úgy mond alternatív irányzat is teljesen fertőzött, amolyan másodlagos hivatalos szempont) Az ember nem ismerheti a rendszer bonyolult hálózatát, így a háttérben szunnyadó célok kiszámíthatatlanok. Ezek a célok legtöbbször egy emberi életen túl nyúlnak.
A versengés miatt megjelenik a folytonos küzdelem, gyötrődés, félelem. Maga az élet félelmét pont ez szülte meg. A régi paraszti közösségekben versengés ilyen szempontból nem volt, az emberek egymást egészítették ki. Ha valaki jobb volt valamiből a másiknál, ő vette át az irányítást a többiek felett, ő lett aki a többieket arra tanította. Másban pedig más. A városi versengésben már csak egymás megsemmisülésre törekednek az emberek, mintsem hogy egymás értekéit felismerjék. Ezért a civilizált ember értéke nagyon gyatra vagy nincs is egyáltalán. Na, se baj, mert csak ekkor kezdődhet igazán a muri, a sok vérengzés, gyilkolászás, polgárháború, forradalom stb. A háttérben zajló dolgokra a városi embernek már nincs is rálátása. Egész élete a következő napig való tűlelésre összpontosul. Ez a túl-élés. Az életet mégpedig nem túl kell élni, mintha valami ronda, kényelmetlen helyzet lenne, hanem átélni! Az élet pedig nem egy versengés, hanem egy utazás!!! Ezért is nyomják orrba-szájba a sok sportot, mérkőzést. S egy ilyen sport vetélkedőn mindig van egy vesztes, sőt, a második helyezett az első vesztes! Nagyon elfajult gondolkodás. De milyen szép ez a Magyar szó is, mérkőzés. Mert az ember megmeri magát saját magával szemben és verseny társával egyidejűleg. Itt nincsen semmilyen torok vágásos hálaküzdelem. Hogyan lehetne az ember jobb ha állandóan lefejezi a nálánál jobbat???
A lét felfelejtse olyan szerű hogy gátak meghaladtával léphet előre, haladhat. De ez sem a Darwinista torz világkép, hanem a Természet rendje. Bármi megtanulása egy gát, a gát meghaladtával az ember a tökéletesség felé halad, tudása bővül, tehetsége csiszolódik. De egy újabb szint nem jobb mint a régebbi, s a régebbi sem volt rosszabb. A Természet elemei egyenértékűek. Nézzük mondjuk az évszakokat. Melyik évszak jobb? Ki mit mond? S a szerint kinek melyik a kedvence csapatokat alakíthatunk, miután a csapatok megvannak, fel lehet őket fegyverezni a versengés nevében, hadd döntődjék el ki a jobb és igazán kinek van igaza. A háttérben bűvészkedő erők a saját élősködő létük fenntartása érdekében pedig éppen az a cél hogy az ilyen fajta versengés minél többet tartson vagy ha lehet sohase szűnjön. Így mindegyiket ők fegyverezik fel. De hát a négy évszak közül egyik sem jobb, vagy alacsonyabb rendű. Mindegyik helyen és mivolta szempontjából úgy jó amilyen. S egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha akár csak egyet kivennénk, az egyensúly megbomlana.
Ehhez kell az emberiségnek visszatalálnia. Ez a Természet rendje, nem a felsőbb meg alsóbb rendűség. A nemek harca, munkahelyi versengés, a könyörületlen nyereség nevében folyatódó leigázás csak az emberiség megszűnéséhez vezet. A megmérettetés az igazi sportszerűség, nem pedig a verseny társ porba taposása. Másképpen az ember hogyan is tudná igazából mennyit ér, ha csak nem a külső visszajelzések eredményéből. A civilizált ember sajnos már teljesen elszakadt a Természettől, a külvilágtól s egy teljesen tudathasadásos világban él. Maga által képzett önámításban, ahol a visszajelzés, a javítása vagy a segítés veszélyként észlelt. Az önszabályzó, ónjavító Természetes rend pedig ismeretlen. Idegen lett az ember saját bolygóján, a saját szülő Anya Földjén.
VERSĚNG, VĚRSĚNG
(ver-s-ěng) gyak. önh. m. věrsěng-tem, ~tél, ~ětt, htn. ~ni v. ~eni. Más kiejtéssel.: vörsöny. Molnár A. szerint latinul: disceptat, litigat, azaz felesel, vitáz, perlekedik. Másod ért. bizonyos czél elérése végett valakivel vetélkedik, s rajta ki akar fogni. Az osztályos atyafiak, az örökösök versengenek egymással. Elsőségért, dicsőségért, jutalomért versengeni. V. ö. VERSĚNGÉS. Azon gyakorlatos igék osztályába tartozik, melyek nagyobb nyomatosság végett n hangot vesznek föl, mint berzeng, fetreng, kereng, mereng, borzong, forrong, torzong, szorong, dühöng stb. Elemzésére nézve. l. VERS, (1).
VERS (1)
némely kiejtés szerént: VÉRS v. VÖRS, elavult törzs, mely még néhutt a gyermekek rímjátékos beszédében fenn van: "Vágok vágok fát, de micsoda fát? régi rakottyát; aki velem vers, én is avval vers, fogadjunk fel egy pint borba, huszonkettő ez." E mondatban: verset futni valakivel a ,verset' tárgyesetnek is tekinthető. Ezekben a vers jelent különösebben versenyző v. vetélkedőtársat. Innen értelmezendők származékai: verseng, versengés, versenkedik, verseny, versenyěz, versenyězés. Gyökével: ver, mind hangban, mind alapértelménél fogva is rokon: pěr, honnan per-dül, v. fer, honnan fer-eg, s for, honnan for-dúl, for-og és mások erednek. Tehát eredeti jelentése: fordulás, forgás, vagy forduló, forgó. Hogy a latin verto is e családba tartozik, lehet-e kételkedni ? V. ö. VERS, (2). A ver gyökből úgy képződött vers s képzővel, mint: pěrs, örs, társ, hárs, nyárs, törzs (zs-vel), gyors stb. (Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 1862)
Mi a Természetes világkép? Az összhang, az egyensúly. A világot nekünk pedig egymás torkának ugró vérengző ellenfélként mutatják be. Olyan mintákkal mint például az oroszlán aki nem csak léte fenntartása szándékából vadászik, hanem felsőbbrendűségéből adandóan képes ezt megtenni. A róka levadássza a nyulat, a macska az egeret, a madár a rovart. Ezt így szépen megkapja az ember becsomagolva már óvodás korától fogva. A nagy baj az hogy azok akik erősebbek fizikailag a Természetben nem uralmi vágy miatt vadásszák a kisebbeket, hanem a lét fenntartása céljából. S nem csak saját létük hanem az egész lét megmaradása okán. Az Természetes egyensúlyt kell megőrizni. Ha az összes növényevő elpusztítana a növényzetet, kihalna a Természet, ezért kell egy másik fél amely néha-néha még lenyes egy kicsit a növényevőkből, így az egyensúly megmarad. Szó sincsen itt vérengzős uralkodásról, azt csak a Darwinista falcs világkép tarja elénk. A Természetben az összes elem összhangban áll egymással, kölcsönviszonyban és kölcsönhátasban. Hisz ha a mondjuk a növényzet kipusztul akkor a táj sérül s pont ugyan úgy kipusztulásra ítélt a ragadozó is. Legfeljebb átköltözhet más tájra.
A valóság szempontokból áll, erre a fonák világképre alapozva több milliárdnyi ember a helyett hogy szempontjaik kiegészítenek egymást, mindegyik sajátját próbálja ráerőszakolni a többire. Ez a nagy versengés vágy, az egyen legyen ott elől (vagy felül) mások kárán. Az emberiség evvel lett félrevezetve, elterítve, fel lett törve. Az emberiség köztudata (kollektív öntudata) teljeset el lett torzítva. A vallások, az eszmék, a politikai irányzatok vírusként hatolnak mint kés a vajban az emberek lelkén keresztül, meggyötörve azt és nem túl kevésszer teljesen megsemmisítve. Az emberek észhez kell térjenek, rá kell döbbenjenek, mind az ami a rendszerből jön téves, még akkor is ha látszólag jónak tűnik. (de az úgy mond alternatív irányzat is teljesen fertőzött, amolyan másodlagos hivatalos szempont) Az ember nem ismerheti a rendszer bonyolult hálózatát, így a háttérben szunnyadó célok kiszámíthatatlanok. Ezek a célok legtöbbször egy emberi életen túl nyúlnak.
A versengés miatt megjelenik a folytonos küzdelem, gyötrődés, félelem. Maga az élet félelmét pont ez szülte meg. A régi paraszti közösségekben versengés ilyen szempontból nem volt, az emberek egymást egészítették ki. Ha valaki jobb volt valamiből a másiknál, ő vette át az irányítást a többiek felett, ő lett aki a többieket arra tanította. Másban pedig más. A városi versengésben már csak egymás megsemmisülésre törekednek az emberek, mintsem hogy egymás értekéit felismerjék. Ezért a civilizált ember értéke nagyon gyatra vagy nincs is egyáltalán. Na, se baj, mert csak ekkor kezdődhet igazán a muri, a sok vérengzés, gyilkolászás, polgárháború, forradalom stb. A háttérben zajló dolgokra a városi embernek már nincs is rálátása. Egész élete a következő napig való tűlelésre összpontosul. Ez a túl-élés. Az életet mégpedig nem túl kell élni, mintha valami ronda, kényelmetlen helyzet lenne, hanem átélni! Az élet pedig nem egy versengés, hanem egy utazás!!! Ezért is nyomják orrba-szájba a sok sportot, mérkőzést. S egy ilyen sport vetélkedőn mindig van egy vesztes, sőt, a második helyezett az első vesztes! Nagyon elfajult gondolkodás. De milyen szép ez a Magyar szó is, mérkőzés. Mert az ember megmeri magát saját magával szemben és verseny társával egyidejűleg. Itt nincsen semmilyen torok vágásos hálaküzdelem. Hogyan lehetne az ember jobb ha állandóan lefejezi a nálánál jobbat???
A lét felfelejtse olyan szerű hogy gátak meghaladtával léphet előre, haladhat. De ez sem a Darwinista torz világkép, hanem a Természet rendje. Bármi megtanulása egy gát, a gát meghaladtával az ember a tökéletesség felé halad, tudása bővül, tehetsége csiszolódik. De egy újabb szint nem jobb mint a régebbi, s a régebbi sem volt rosszabb. A Természet elemei egyenértékűek. Nézzük mondjuk az évszakokat. Melyik évszak jobb? Ki mit mond? S a szerint kinek melyik a kedvence csapatokat alakíthatunk, miután a csapatok megvannak, fel lehet őket fegyverezni a versengés nevében, hadd döntődjék el ki a jobb és igazán kinek van igaza. A háttérben bűvészkedő erők a saját élősködő létük fenntartása érdekében pedig éppen az a cél hogy az ilyen fajta versengés minél többet tartson vagy ha lehet sohase szűnjön. Így mindegyiket ők fegyverezik fel. De hát a négy évszak közül egyik sem jobb, vagy alacsonyabb rendű. Mindegyik helyen és mivolta szempontjából úgy jó amilyen. S egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha akár csak egyet kivennénk, az egyensúly megbomlana.
Ehhez kell az emberiségnek visszatalálnia. Ez a Természet rendje, nem a felsőbb meg alsóbb rendűség. A nemek harca, munkahelyi versengés, a könyörületlen nyereség nevében folyatódó leigázás csak az emberiség megszűnéséhez vezet. A megmérettetés az igazi sportszerűség, nem pedig a verseny társ porba taposása. Másképpen az ember hogyan is tudná igazából mennyit ér, ha csak nem a külső visszajelzések eredményéből. A civilizált ember sajnos már teljesen elszakadt a Természettől, a külvilágtól s egy teljesen tudathasadásos világban él. Maga által képzett önámításban, ahol a visszajelzés, a javítása vagy a segítés veszélyként észlelt. Az önszabályzó, ónjavító Természetes rend pedig ismeretlen. Idegen lett az ember saját bolygóján, a saját szülő Anya Földjén.
VERSĚNG, VĚRSĚNG
(ver-s-ěng) gyak. önh. m. věrsěng-tem, ~tél, ~ětt, htn. ~ni v. ~eni. Más kiejtéssel.: vörsöny. Molnár A. szerint latinul: disceptat, litigat, azaz felesel, vitáz, perlekedik. Másod ért. bizonyos czél elérése végett valakivel vetélkedik, s rajta ki akar fogni. Az osztályos atyafiak, az örökösök versengenek egymással. Elsőségért, dicsőségért, jutalomért versengeni. V. ö. VERSĚNGÉS. Azon gyakorlatos igék osztályába tartozik, melyek nagyobb nyomatosság végett n hangot vesznek föl, mint berzeng, fetreng, kereng, mereng, borzong, forrong, torzong, szorong, dühöng stb. Elemzésére nézve. l. VERS, (1).
VERS (1)
némely kiejtés szerént: VÉRS v. VÖRS, elavult törzs, mely még néhutt a gyermekek rímjátékos beszédében fenn van: "Vágok vágok fát, de micsoda fát? régi rakottyát; aki velem vers, én is avval vers, fogadjunk fel egy pint borba, huszonkettő ez." E mondatban: verset futni valakivel a ,verset' tárgyesetnek is tekinthető. Ezekben a vers jelent különösebben versenyző v. vetélkedőtársat. Innen értelmezendők származékai: verseng, versengés, versenkedik, verseny, versenyěz, versenyězés. Gyökével: ver, mind hangban, mind alapértelménél fogva is rokon: pěr, honnan per-dül, v. fer, honnan fer-eg, s for, honnan for-dúl, for-og és mások erednek. Tehát eredeti jelentése: fordulás, forgás, vagy forduló, forgó. Hogy a latin verto is e családba tartozik, lehet-e kételkedni ? V. ö. VERS, (2). A ver gyökből úgy képződött vers s képzővel, mint: pěrs, örs, társ, hárs, nyárs, törzs (zs-vel), gyors stb. (Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 1862)