Fából vas karika, avagy nesze semmi fogd meg jól!
Mi is a baj a törvénnyel? Pontosabban az írott törvénnyel. Az ember évmilliókig természetes közegben élt. Azonban jött egy fordulat, a legnagyobb fordulat talán az emberiség történelmében. Elkezdett a városokba betömörödni, ez az élet lerögzülésévél járt. Eleinte a városok csak alkalmi, ideiglenes szálláshelyek voltak, azonban minél gyakoribbak kezdtek lenni és minél bonyolultabbak. Nagy részük abból a lüktető szerves életmódból fajultak el amelyben az ember még természetes közegében élt. Lassan a város egy igazi elszigeteltséggé vált, a falak elszigetelték az embert a természettől. Ez mind máig tart és csúcspontját éli, ahol az ember már nem csak testileg hanem szellemileg elszakadt a természettől. A hagyományos életben a szabályok a hagyományok voltak, a közösségben megtapasztalt eseményekre és élményekre alapozott tapasztalatok. A városban már nem. Már megjelennek a “rendfenntartó” erők akik olyan előírt törvényeket erőszakolnak rá a lakosságra amelyeket ő nem igazán ismer, se nem sincs beleszólási joga vagy esélye. Evvel ló kerül azok alá akik saját érdekeik számára kihasználják a lakósságot. A városban a szellemiséget felváltja az anyagiasság, így az lesz a jó, az elfogadott ami egy papírra van írva, egy törvény mondjuk. De sem a betartónak, sem a ráerőltetőnek semmilyen módja, sem tapasztalata nincs ennek helyességéről vagy igazáról, meggyőződnie hogy valós tapasztalatok szolgálnak-e alapjául vagy csak kitaláció. Arról végképp nincs semmilyen esély egy zárt közösségbe ezt kikísérletezni majd átvinni nagyobb társadalomra. A város, a civilizáció egy látszatrendet tár az ember elé. Ennél nagyobb zűrzavarban soha még nem élt ember. Röviden: a törvényhozók és a törvénybetartók, mint a törvényalkalmazók között soha semmilyen kapcsolat nem áll fenn. Nincs javulásra esély. Mind ennek alapjául pedig az anyagiasság áll. Ebből következik a sok elfajultság, a társadalmi egyenlőtlenségek és zavargások.