Mi is a baj a versengéssel? Az ember társas lény, ezért társaságokat, közösségeket alkot. E közösségek összessége adja ki a társadalmat. A társa nem más mint egy kiegészítő fél amely egy másik féllel együtt egy párt alkot. Például baj-társ (pajtás), két fél amely osztozik az azonos bajon. Röviden ez lenne a meghatározása, az a társ amellyel egy másik fél megosztozik egy közös ügyben, szellemiségben, gondolkodásban, ízlésben, viselkedésben, célban, életmódban stb. Ez így rendben lenne, csakhogy ez darabjára foszlik mire a gyermeket elviszik az óvodában. Ottan már elkezdődik a betanítás. Még megkapja a gyermek ösztönösen játszótársait, ellenben már tápláljak bele a versengést. Majd az iskolában csak a versengésre esik a hangsúly. Ez végig kíséri az embert élete végéig. A társadalom (!) így van felépítve, ami elég szánalmas hiszen pont hogy az ellenkezője van mint a fogalom jelentése. Most természetesen létezhet verseny társ is, evvel nem lenne baj, de már annyira elfajultak a dolgok hogy egy valós élet-halál harc folyik. Ebből fakadóan adódik az egész emberi társadalom és civilizáció önpusztítása. A verseny társ természetes lényege a felmérettetés, az hogy két fél megmérettetik egymással. Ebből mindig az a győztes aki a gyengébbiket javítani tudja és igen is akár maga föle emeli. Nem éppen ez egy mester dolga? Átadni a tudást hogy a tanított még akár meg is haladja? Ez a Természet rendje.