„A technológia nem az ember életének megkönnyítéséért létezik, hanem a hadi ipar gépezetének jobban és pontosabban való működéséért. Amit az ember tömegek felhasználnak,
az csak a mellék termék, a morzsa.”
Mi is a baj a technológiával? A mai világban erre a kérdésre legfeljebb azt a válaszolnának hogy lényegileg semmi, esetleg az elavult technológiával lenne baj, mert az már régi. Életünk jelentős részét betölti a technológia s a mindenféle elektronikus ilyen-olyan szerkentyű, kütyü. Már annyira életünk része, nélkülözhetetlennek gondolnánk, pedig nem is olyan régen még nem is léteztek, s akkor hogyan tudtak meglenni az emberek nélkülük? Hát itt van a turpisság! Az egész alapja a fogyasztói társadalom amiben élünk, evvel becsalta magát életünkben a gép, mert valójában mindenféle elektronikai szerkentyű egy gép. Az előtt mindenki vígan megvolt nélküle, de miután berontott életünkbe, már nélkülözhetetlenné tűnik. Nehéz röviden leírni mi a baj a technológiával, de mint minden eszköz, természetesen attól függ hogyan s mire van használva. Az általánosan ismert sérülést okozó hatásokat nincs miért említeni, de egyaránt fontosak, inkább az olyanokra kéne felhívni a figyelmet amely kevésbe ismertek. Az ismertebbek ilyenek mint a képernyő szemsérülést okozhat, a fülhágató vagy erős zene tompíthatja a halast. A kevésbe ismertebb hatásokról lesz most szó, amelyekről nem csoda nem esik szó.
Mi is a baj a munkával? Nem tudni mennyi ember, valószínűleg nem túl sok vagy akár senki sem, vette észre valójában az utóbbi száz évnek mi volt a lényege. A két világháború mire ment ki, s miért adagolták be szépen a köztudatba a láger fogalmát. Hát hogy az egész emberiség rabszolga legyen egy bolygónyi lágerben. Az önvédelmet kiiktassák. Özönlettek és özönlenek az ismeretterjesztők a különféle borzalmaktól, ellenben a háttérben más bújik meg. A rabszolgaság elhintése az öntudatba. A középkorban ez még nem volt annyira könnyű, a média hiányában, pedig mészárolták kegyetlenül az emberiséget. Akkor még a médiát Bibliának hívtak. A többi történelem. Már aki tudja és számba veszi azt ahogyan volt s nem a hamisítottat, ahol mondjuk a Konkvisztádorok hősként jelennek meg. Tehát, addig mondogatjuk nektek hogy disznók vagytok míg el nem kezdtek röfögni. Kinek volt munkahelye a háború előtt? Az emberek önellátóak voltak, saját földjeiken éltek, többe kevésbé boldogultak. Majd jön a fenevad, az iparosodás. Evvel teljesen elszakadtak a fékek. Az emberiség eszeveszetten halad az önpusztítása felé. Hiába vannak figyelmeztetések, éljen a profit. Az lehet élni fog, meg gyarapodni a GDP csak mi már nem leszünk. A munka valójában egy pszichológiai fegyver. Az ember szerves lény, ezért szerves életvitelre lenne szüksége. Pont ugyan olyan tüneteket mutat mint egy állat ha szervetlen, mesterséges közegbe lesz bezárva. Ez maga a civilizáció (jobban mondva dilizáció vagy debilizáció, mert ebben lassan már beledilizett az egész emberiség) s ennek keretén belül is a munkahely mint intézmény. Majd elkullog az ember önéletrajzzal vegyék fel rabszolgának. Ha majd a fagyi vissza nyal, nagyon fájdalmas lesz.
Mi is a baj az állammal? Az emberek az államra úgy tekintenek mint védelemre, mint azon kereteken belüli életet amiben mind annyian bele születtünk. Ezt így tanítják az iskolákban, ez van a köztudatban. Annak ellenére hogy minden józan eszű ember látja hibáit, bajait, senki nem tesz és nem mer tenni semmit. Holott jól tudjuk, egy paraszti társadalom nem a birokráciáról volt híres. S az emberek mind ezt csak úgy elfogadják, s ha valami nagyon nagy baj jelentkezik, várjak a mindenható államot cselekedjen az emberek érdekében. Na itt a nagy ámítás. Az állam soha sem védte senki érdeket, csak saját magáét. Az emberek, a tömeget, az csak töltelék. Szerencsétlen adófizetők. Ha valaki nem hiszi olvasson utána a város államoknak. Valójában minden ott kezdődött el. Természetesen az iskolákban azt dicsőítik. Ez olyan kereteket szolgál, amely megengedi a hosszútávú félrevezetést. Ez a keretezett szabadság. A törvényes, egyezményes jólét. A sok biorobot pedig elvan ámulatában hogy ez a csúcs. Az ókoriak is azt hitték. Csak most már az egész földet veszélyeztetjük mesterséges életvitelünkkel. Valaki vagy megszokik, vagy megszokik. Úgy látszik a szökés ebben az esetbe jó lenne, már a mozik kezdete óta nyomják az emberek fejébe az űrbe költözést. Ottan ahol az ember még a Természethez sem térhet vissza kínjába. Holott mit is az űr? Egy ŰR!!! De költözzünk ki oda, mert akkor az olyan modern lesz, és az az emberiség újabb evolúciós ugrása. Ja, a nagy semmibe, meg a rabszolgatartás netovábbjába. Mi is a baj a versengéssel? Az ember társas lény, ezért társaságokat, közösségeket alkot. E közösségek összessége adja ki a társadalmat. A társa nem más mint egy kiegészítő fél amely egy másik féllel együtt egy párt alkot. Például baj-társ (pajtás), két fél amely osztozik az azonos bajon. Röviden ez lenne a meghatározása, az a társ amellyel egy másik fél megosztozik egy közös ügyben, szellemiségben, gondolkodásban, ízlésben, viselkedésben, célban, életmódban stb. Ez így rendben lenne, csakhogy ez darabjára foszlik mire a gyermeket elviszik az óvodában. Ottan már elkezdődik a betanítás. Még megkapja a gyermek ösztönösen játszótársait, ellenben már tápláljak bele a versengést. Majd az iskolában csak a versengésre esik a hangsúly. Ez végig kíséri az embert élete végéig. A társadalom (!) így van felépítve, ami elég szánalmas hiszen pont hogy az ellenkezője van mint a fogalom jelentése. Most természetesen létezhet verseny társ is, evvel nem lenne baj, de már annyira elfajultak a dolgok hogy egy valós élet-halál harc folyik. Ebből fakadóan adódik az egész emberi társadalom és civilizáció önpusztítása. A verseny társ természetes lényege a felmérettetés, az hogy két fél megmérettetik egymással. Ebből mindig az a győztes aki a gyengébbiket javítani tudja és igen is akár maga föle emeli. Nem éppen ez egy mester dolga? Átadni a tudást hogy a tanított még akár meg is haladja? Ez a Természet rendje.
"Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala."
Mi is a baj a nyelvvel? A nyelvvel alapjában nincs semmi baj, inkább a nyelv használatával van a gond. S ha baj is van inkább az indoeurópai nyelvekkel, de ezek is inkább nyelvezetek mind sem nyelvek. A nyelvvel a baj a rendszer szempontjából van inkább baj, az a rendszer amely a civilizációt fenntartja. A sok városba csődített tömegeket minél gyorsabban, hatékonyabban kell tájékoztatni, félrevezetni. Ezért egy egyszerű de hatékony nyelvezetet kell alkalmazni. Ilyenek a birodalmi nyelvek, latin, szláv, germán, angol-szász stb. A városi életre jó, de a körülöttük levő világot nem igen tudja valósan észlelni. Az ilyen nyelveket persze csak létező, Természetes és szerves nyelvekből lehet legyártani, azokból lehet áttorzítani. Ezért a szerves nyelvet szét kell rombolni, eltüntetni. S itt jön a gond a nyelvvel. Mert valamilyen szinten a szervesség maradványai csak ott maradnak, s ezek újból fellelhetőek, s akkor majd kisül a csintalanság. Az emberek ráeszmélhetnének a nagy titokra, hogy a saját nyelveik gyökere azonos, csak nekik nem így tanították az iskolában. Mi több, mind végig olyan nyelvet hittek anyanyelvüknek amely mesterséges, amelynek belső logikai félépítése által a végtelenségig lehet nemzeteket félrevezetni. A nyelv, a műveltség olyan mint a számítógépben a működtető (szoftver), ez működteti a számítógépet (hardver). Ha az hibás, a működés is hibás. Pont így van a nyelv használata is, evvel az ember tömegeket szinte végtelenségig lehet félrevezetni, egy olyan zárt körű rendszerbe bezárni amelyet ők a teljes valóságnak hisznek.
Mi is a baj a jobbal? Az ember azt mondaná semmi. Miért is lenne bármi baj avval ami jobb. Csak hogy egy fogyasztói társadalomban élünk, ez, mint minden más változata a városi létnek, mesterséges. Az élet pedig szerves. A szerves az önszabályzó és ónmegújuló. A mesterséges csak másolni kepés. Ezért is mesterséges a mesterséges. Az önújítás pedig abban nyilvánul meg hogy a városi létre rákényszerített társadalmi formát mindig egy újabbra kell cserélni. Így biztosítva van a folytonos függőség amely a városiasodás lényege, másképpen szétesne az egész és az ember visszatérne a természeti mintákhoz, a szerves léthez. Ebben áll a mesterséges másolgatása. A másik része a dolgoknak az hogy az embert valamivel fogva kell tartani ahhoz hogy városban éljen. Ilyenek az ideológiák, a vallások, a kényelműség s nem utolsó sorban a fogyasztás. A kényelmesség melegalakításhoz a fogyasztás szükséges, a különböző árucikkek beszerzése. Ez már alapjából egy ámítás, kényelmesen lehet egy kertben a fa alatt is lenni, az erdőben, kinn a dombtetőn is! De ez a létező szellemiség ami a mai társadalmat uralja és fogságban tartja a részvevőket. Az ember árucikkekkel elégítse ki kényelmességet, az élet így minél lazább, minél egyszerűbb legyen, idegesség, aggodalom nélküli. Majd a rendszer és a rendszergazdák gondoskodnak a gondok és bajok legjobb megoldásáról. Igen, csakhogy az árucikk az véges, mint az abból gyártott erőforrások is. Ha egy társadalmon belül már a fogyasztok nagy zöme felvásárolt, beszerezett egy bizonyos árucikket, rá kell venni más és más árucikk vásárlására. Még ez is korlatozott, hiszen a szükségletek, ízlések nem azonosak. Az árucikkek felhalmozásával már egy telítettség jelenik meg. Ez pedig egyenesen újból vissza kényszerítené az embert a szerves élethez. Szóval, az a csalafinta turpisság lett kitalálva hogy a vásárlókat vegyék rá pont ugyan azon áru más vagy újabb változatának megvásárlására. Vagy a kifogyhatatlannak tűnő erőforrások mint a benzin, gáz vagy víz újból és újból megvásárlása. Pont ugyan azt az árut folytonosan egy épeszű ember csak nem fogja megvásárolni állandóan! Evvel jelenik meg az újizmus. A termék „jobbítása”, ami természetesen egy ámítás. Hiszen kevés arányában lehet egy bizonyos árú annyival jobb mint az előző régebbi önmaga. Ezt is csak egy idő elteltével, hiszen nem lehet egy újabb változatot egy napról a másikra kitalálni, s a vásárló sem fogja egyből kidobni a nem régiben vett cikket. De az eltelt idő egyre szűkesebb, kevesebb, közben a termék minősége egyre gyengül. Ez álltálában a technológikus cikkeknél jelentkezik, telefonok, TÉVék, számítógépek stb. De egy másik árucikk réteg pont az idő telését használja ki hogy olyan hibás termékeket adjon el ami úgyis egy újabb cikluson belül majd kicserélést igényel. Ilyenek a digitális cikkek (működtetők az az szoftverek), filmek, zene, maga a divat, de akár az autóiparban is ez észlelhető. (Mi a baj a divattal?) Ha lehet a tökéletesen jól működő régit kell úgy bemutatni mint már elavult és az újat jobbként. Ami egy szép nagy hazugság. Például ilyen a termőpán ablak is, ami teljesen alkalmatlan a beton „házakhoz” (inkább komcsi koporsók). Ez nem okoz gondot, majd mindenki lecseréli a régi jó fa ablakaikat az új műanyag termopánra, majd fogja a fejét miért minden tiszta penész. Majd mindenki rohan a penészirtó szerért. Ki van ez találva szépen. Nem beszélve többször annyi a melegítés télen. Egy harmadik réteg maga a termék elavulása. Ez nem csak élelmiszeri cikkeknél van hanem az arámmal működöknél is. Ebben az esetben a gyártás úgy van előállítva hogy egy bizonyos használati idő múlva elavul, elromlik, hibásodik. Akár lehet mondani, önpusztítja magát. De se baj, kell újabbat venni, úgyis van a piacon újabb és jobb.
Mi is a baj a divattal? De honnan is jön valójában a divat? Mintha a semmiből. A divatot valójában a háttérben ügyeskedő láthatatlan bábművész állítja elő, mikor mire van szüksége. Evvel komolyan megtéveszti az emberi társadalmat, legyen az művészetileg, szellemileg, politikailag. Ez egy szép nagy kamu, mint minden amit a rendszer előállít. S a sok birka mind beveszi, mint ahogy a többit is. Kereszténység, feudalizmus, szocializmus, demokrácia, kapitalizmus és még sok más. Addig mondták az emberiségnek hogy majomból való amíg majommá lett! Gyakorlatilag kulturális barmok. Konzumidióták. Előbbször csak kis adagonként engedik be a köztudatba a jövőbeli divatot, aztán ha elegen hallottak róla, már divat. Majd jöhet az aratás. A Flower Power mozgalommal is ez volt. Eleinte még „Peace, Love and Rock'n Roll” volt a jelige. Aztán majd szépen átment „Sex, Drugs and Rock'n Roll”-ba. Mekkora különbség, ugye? A kereszténység is olyan szép és jó volt, csődítették a sok birkát, emeljék fel a primitív, barbár elmaradott indiánokat, aztán tudjuk mi lett a vége. A legjobban azon csodálkozik el az ember hogy a volt kommunista országokba ennyire bevették a demokráciát. Holott már a szocializmusban is mind a demokráciát építették az elvtársak, s hogy egyáltalán még mindig vannak szocialisták elképesztő. De senki sem veszi észre, senkit sem érdekel. Majd szépen vissza csúszunk a középkorba, úgyis mindig más a hibás.
„Nem voltunk elveszlődve, s nem kellett semmilyen könyv „Az iskolákban nem okvetlen az igazságot tanítják,
Létezik a valóságnak egy hivatalos változata, ezt a változatot az intézmények hálózatával tartják fenn. Ennek elhitetéséért a leghatékonyabb eszköz az iskola. Az iskola kötelező, s amióta az iskola kötelező nagyon nagy gondok jelentek meg a nagyvilágban, azóta hatalmas veszélyek leselkednek az emberi fajra. Kilehet nyugodtan mondani, az iskola egy ember elleni cselekedet, akár lelki terrorizmus, s az még hatékonyabb, mert végül a terror cselekmény végső célja is a megfélemlítés. Amióta kötelező oktatás létezik, azóta mindenki munkába jár, holott senki sem akarna dolgozni, mindenki háborúba megy, holott mindenki békésen szeretne éli, s csekély azon gyermekek száma akik tényleg szeretnek iskolába járni. Az iskolában nem folyik tanítás, hanem agymosás, betanítás.
“... gondolkodom, tehát vagyok...” Mi is a baj a rációval? Ez újból egy olyan fogalom amely hallatán a legtöbben meg-meg vakargatják fejük búbját. A ráció, a racionalizmus úgy van beállítva mintha az lenne az elme legmagasabb foka, mintha a nélkül még vizet sem tudna inni az ember. Pedig, szokásos módon, pont fordítva van mint ahogyan a hivatalos körök bemutatják. Lássuk is milyen az: “(lat. rationalis – ésszerű) – ismeretelméleti irányzat, amely az észt tartja a megismerés egyedüli forrásának. A racionalizmus ellentétes az empirizmussal, amely szerint a megismerés egyedüli forrása az érzéki tapasztalat. A racionalizmus legtekintélyesebb képviselője Descartes és Spinoza voltak; harcoltak a feudalizmus vallásos-dogmatikus világnézet ellen, az észnek és a jogainak érvényre juttatásáért. Harcuk haladó jellegű volt. Az újkori racionalizmus őse Descartes. Descartes az ész mindenhatóságát igyekezett bebizonyítani, s azt hirdette, hogy az igazság kritériuma az észben van. A racionalisták a matematikát – amelyet a tapasztalattól független, “tiszta” tudománynak tartottak – tekintették a tudomány eszményének. Descartes szerint éppúgy, ahogy a matematikus az ész erejével oldja meg a matematikai problémákat, a filozófus is pusztán az ész erejével elérheti az igazságot. A racionalisták véleménye szerint az érzéki adatok megcsalnak bennünket, csak az ész útján foghatjuk fel a létezőt. Azt hirdették, hogy lelkünkben kész formában velünk született fogalmak vannak. Leibniz is az észt tartotta a megismerés forrásának, de Descartes-tal szemben azt állította, hogy az észnek csak mint képesség, mint “veleszületett elvek” vannak a lélekben.” Mi is a baj az anyagiassággal? Már a meghatározásánál gondba ütközünk: „a filozófia két fő irányzatának egyike, amely egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére – a gondolkodás és a lét viszonyának kérdésére. Ellentétben az idealizmussal, a materializmus leszögezi, hogy az anyag az elsődleges, a tudat, a gondolkodás pedig másodlagos.” (Filozófiai Lexikon 1953, Budapest, Szikra kiadó, 372 old.) Nesze neked életvágy! Majdnem olyan mint a „mindenható istenség” akinek parancsait mindenáron be kell tartani, ha nem baj van. Nem ad esélyt teketóriára, „a filozófia két fő irányzatának egyike, amely egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére”. „egyedül ad helyes, tudományos választ a filozófia alapvető kérdésére”, majd így folytatja: „a materializmus leszögezi, hogy az anyag az elsődleges, a tudat, a gondolkodás pedig másodlagos.” A józan eszű ember csak kapkodja a fejét, hogy miről is van szó? Az anyag a fő, aztán ki mire gondol, van-e tudata, nem fontos. Netán érzelmei is akadnának itt-ott az embernek. Oh dehogy! Badarság! Amit a szem nem lát az nem létezhet, ugyebár. Evvel döngölték be a fekete földbe az emberiséget. A nagy ideológiák harcával. S akinek több katonája van s nagyobb fegyverei az győz. Sajnos az idealizmussal szemben is a materializmus győzött, ez nem azt jelenti hogy az jobb, vagy az az igazi. A gond ott van hogy az anyag és a szellem kiegészíti egymást. Az embernek van teste és van lelke, léki világa. Érez belül és érezi a kívüli hatásokat is. Nem mindegy ha valaki teste fázik meg, vagy egy ember elhidegül valakitől vagy valamitől.
"Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok!" Mi is a baj az intézménnyel? Hát evvel a civilizációs eszközzel jól elintézték az emberiséget. Egy igazi atomtámadás az emberi szellemiség ellen. Int, intéz, intézmény. Az intézmény nem más mint egy zárt körű rendszer. Hogyan lehet intézményes kereteken belül egy látszat hatalmat fenntartani. Az egész a teljes irányítást célozza meg. A hivatalos valóság legszükségesebb eszköze, a félrevezetés fegyvere. Így lehet hivatalos iratokkal könyvekkel, kiadványokkal fenntartani azt a látszat hatalmat amit civilizációnak hívunk. Így ki lehet szorítani a tehetséges embert, azt aki természetes adottságokkal született, maga a társadalomból vagy annak építő, javító folyamatából. Az érdekek kerülnek előtérbe. Kéz kezet mos. Ez az egész rendszer maga az erkölcs és az emberi lélek megsemmisítése, vagy legalább annak legnagyobb és legkidolgozottabb kísérlete. Ez az iskolában látszik meg a legjobban, úgy szintén mint az írott törvényben s a katonai parancsban.
Mi is a baj a vallással? Lehet ez a kérdés döbbentené meg a legtöbb embert. Hogy lehet olyat is feltételezni bármi baja is lenne? Csak ha elkezdi az ember példázni a kereszteshadjáratokat, az inkvizíciót, a bűnbocsajtó cédulákat, akkor vagy megjátssza magát hogy nem hallja vagy kitalál valami olcsó dumát védekezés gyanánt. Hiszen a felsoroltak maguk, például a kereszténység ALAPJAI!!! A népirtás, a nemi erőszak, a gyalázat, az élet pusztítása. Hangsúlyozni kell, itten a vallás intézményes kereteken belüli működéséről esik szó. Az egész emberiség vírusos, ilyen módon a kereszténység sem lehet tiszta, tulajdonképpen álcázott fekete mágia. A nyugati kereszténység még meg őrizgetett itt-ott olyan jelképeket a régi ősvallásból amelyet nyilvánvaló pogánynak kell megbélyegezni. Ellenben egy Ortodox rítus az teljesen szenttelen. A pogány annyi mint vidéki, vidéken elő. Oroszul a paraszt, vidéki az krisztiánin (крестьянин), az az keresztény. Mert a vidéki volt az igazi keresztény, nem pedig a városba betelepülő parazita, idegen horda és uralkodó osztály. Ezért a pogány, avagy a paraszt lesz a legnagyobb ellenség, független mivolta által. Innen az inkvizíció. Ami majd átkerül a többi földrészre ahol kiirtásra kerül az összes őshonősnép. Egyedüli vétkük, a függetlenség. Az hogy nem fogadják el mások által rákényszerített életet, helysebben rabszolgaságot. Ezt teszi egy elfogott állat is, küzd a szabadságért. Mivel genetikailag minden élőlény úgy van beállítva, avval a tudassál amely lehetővé teszi tűlelését ezen a Földön. Az egyedüli határ a testiség, a fizikai körülmények. Ebből a szempontból gyakorlatilag az ember nem bír látni semmi különbséget a szocializmus, a nácizmus vagy az inkvizíció között. Egy és ugyan az. „Én kitalálok egy eszmét, majd lesznek természetesen akik nem fogadják el vagy akinek nem kell. Ezután jön a rákényszerítés. A saját „igazamat” erőszakoljam rá másokra. Ha nem fogadják el akkor bűnösök. Csak nekem van igazam, a többiek mind hibásak és hazugok s én megvédem a világot a rossztól, ezért meg kell őket mind semmisíteni.” S állítólag ez kéne a szeretet vallása legyen.
Fából vas karika, avagy nesze semmi fogd meg jól!
Mi is a baj a törvénnyel? Pontosabban az írott törvénnyel. Az ember évmilliókig természetes közegben élt. Azonban jött egy fordulat, a legnagyobb fordulat talán az emberiség történelmében. Elkezdett a városokba betömörödni, ez az élet lerögzülésévél járt. Eleinte a városok csak alkalmi, ideiglenes szálláshelyek voltak, azonban minél gyakoribbak kezdtek lenni és minél bonyolultabbak. Nagy részük abból a lüktető szerves életmódból fajultak el amelyben az ember még természetes közegében élt. Lassan a város egy igazi elszigeteltséggé vált, a falak elszigetelték az embert a természettől. Ez mind máig tart és csúcspontját éli, ahol az ember már nem csak testileg hanem szellemileg elszakadt a természettől. A hagyományos életben a szabályok a hagyományok voltak, a közösségben megtapasztalt eseményekre és élményekre alapozott tapasztalatok. A városban már nem. Már megjelennek a “rendfenntartó” erők akik olyan előírt törvényeket erőszakolnak rá a lakosságra amelyeket ő nem igazán ismer, se nem sincs beleszólási joga vagy esélye. Evvel ló kerül azok alá akik saját érdekeik számára kihasználják a lakósságot. A városban a szellemiséget felváltja az anyagiasság, így az lesz a jó, az elfogadott ami egy papírra van írva, egy törvény mondjuk. De sem a betartónak, sem a ráerőltetőnek semmilyen módja, sem tapasztalata nincs ennek helyességéről vagy igazáról, meggyőződnie hogy valós tapasztalatok szolgálnak-e alapjául vagy csak kitaláció. Arról végképp nincs semmilyen esély egy zárt közösségbe ezt kikísérletezni majd átvinni nagyobb társadalomra. A város, a civilizáció egy látszatrendet tár az ember elé. Ennél nagyobb zűrzavarban soha még nem élt ember. Röviden: a törvényhozók és a törvénybetartók, mint a törvényalkalmazók között soha semmilyen kapcsolat nem áll fenn. Nincs javulásra esély. Mind ennek alapjául pedig az anyagiasság áll. Ebből következik a sok elfajultság, a társadalmi egyenlőtlenségek és zavargások.
Mi is a baj a tudatlannal? Azon kívül hogy tudatlan? Az hogy azt hiszik ő a tudatos! Az emberiség mindig megkapta a megfelelő módszert hogy leírja, megmagyarázza magának a valóságot vagy bizonyos kort. Valójában egy kor csak a valóságnak egy szempontja, ez pedig tükrözi az abban a korban született ember szellemiséget. A Földön két féle ember él. De úgy látszik ez nem mindig így volt. Ez valószínűleg ennek a kornak a jellemzője, egy olyan kor amely feldarabol mintsem egyesítsen és gyógyítson. Nincs már két fél amely párt alkot, csak két egymás kárára szegülő rész. Holott a természetes éppen két fél kéne legyen amely egymást kiegészíti. Nő – férfi. Kicsi – nagy. Hosszú – rövid. Az egyik nincs a másik nélkül. Így, az együttműködő szellemiségnek megjelent egy ellen szegülője, egy olyan szellemiség amely mindent a végsőkig akar rombolni és elpusztítani. Ahogy minden korban az emberiség képes volt megmagyarázni azt a kort, az ellen szegülőt is mindig képes volt felismerni.
Mi is a baj a civilizációval? De valójában mi is a civilizáció? Nekünk ez úgy van bemutatva mint az emberiség fejlődésének a legmagasabb csúcsa. Mármint a városi élet. A többi az barbár, primitív. Csakhogy már a történelem órán felsorolják a sok eltűnt civilizációt. S akkor ha a civilizáció olyan jó és fejlett, akkor azok miért tűntek mind el? Majd jönnek a magyarázgatások. De most amiben élünk ez a csúcs! Persze hogy ez egy félrevezetés! Mit is jelent a civilizált szó? A városban élő és a város törvényének engedelmes lakosságot. Ez a civil, a latin civitas szóból ered ami várost jelent. A város pedig egy olyan hely ahol sok ismeretlen azt hiszi hogy annak a lakosa, s mind annyian pont annyira saját hazájának tekinti mint a többi más ismeretlen akivel együtt megosztja a várost. Gyakorlatilag ez lenne a demokrácia. De nem így van pontosan. A demokrácia szót a görög demosból eredeztetik, s hogy ez állítólag népet jelentene. Ellenben ez is csak egy lepel. A demos pont ugyan azon gyökből fakad mint a démon, a démon pedig megosztót jelent. Aki az egységet megpróbálja megosztani. Az ördög neve is ez az Indoeurópai nyelvekben. Diabolo, diavolo, devil. A dev gyök nem más mint szakasz, darab, rész. Az ördög a részletekben bujkál, nem de? Deviza, devizió, divizál. Kicsit nyakatekerten, idegen szavakkal kifejezve. A demos pedig egy ilyen deviza, negyed lakosságát jelenti. Tudunk-e ilyen elkülönített negyedeket? Persze! Washington DC, Vatikán, Wall Street stb stb. Az ők vezetése alatt áll a Világ, s nem pedig a köznéppé! Csak nem lesz valaki olyan bolond hogy átadja a hatalmat a csőcseléknek! Mi is a baj a világgal? A sorolás akár a végtelenségig folytatódhatna. Egy kicsit más árnyalatból is kéne megközelíteni, egy olyan szempontból amely nincs éppen szem előtt. Az igazat megvallva, éppen hogy a világot uraló láthatatlan babművész terelte el a figyelmet róla. Először is ez a láthatatlan babművész az embertömegeket állat csordává alakította át. Eszközei a megfélemlítés, az téveszmék és elméletek terjesztése. Hogy ez megtörténjen ki kellett találnia a kötelező oktatást. Egy olyan rendszert ahol már kiskorától az ember egy olyan környezetbe van bele kényszerítve ami által mesterséges világlátást fejleszt ki.
|
„Az iskolákban nem okvetlen az igazságot tanítják, hanem amit el akarnak hitetni.” Archives
March 2016
CategoriesMi a baj... a világgal? Mi a baj... a civilizációval? Mi a baj... a materializmussal? Mi a baj... a tudatlannal? Mi a baj... a törvénnyel? Mi a baj... a vallással? Mi a baj... az intézménnyel? Mi a baj... a rációval? Mi a baj... a nyelvvel? Mi a baj... az oktatással? Mi a baj... a divattal? Mi a baj... a jobbal? Mi a baj... a versengéssel? Mi a baj... az állammal? Mi a baj... a munkával? Mi a baj... a technológiával? |