Mi is a baj a munkával? Nem tudni mennyi ember, valószínűleg nem túl sok vagy akár senki sem, vette észre valójában az utóbbi száz évnek mi volt a lényege. A két világháború mire ment ki, s miért adagolták be szépen a köztudatba a láger fogalmát. Hát hogy az egész emberiség rabszolga legyen egy bolygónyi lágerben. Az önvédelmet kiiktassák. Özönlettek és özönlenek az ismeretterjesztők a különféle borzalmaktól, ellenben a háttérben más bújik meg. A rabszolgaság elhintése az öntudatba. A középkorban ez még nem volt annyira könnyű, a média hiányában, pedig mészárolták kegyetlenül az emberiséget. Akkor még a médiát Bibliának hívtak. A többi történelem. Már aki tudja és számba veszi azt ahogyan volt s nem a hamisítottat, ahol mondjuk a Konkvisztádorok hősként jelennek meg. Tehát, addig mondogatjuk nektek hogy disznók vagytok míg el nem kezdtek röfögni. Kinek volt munkahelye a háború előtt? Az emberek önellátóak voltak, saját földjeiken éltek, többe kevésbé boldogultak. Majd jön a fenevad, az iparosodás. Evvel teljesen elszakadtak a fékek. Az emberiség eszeveszetten halad az önpusztítása felé. Hiába vannak figyelmeztetések, éljen a profit. Az lehet élni fog, meg gyarapodni a GDP csak mi már nem leszünk. A munka valójában egy pszichológiai fegyver. Az ember szerves lény, ezért szerves életvitelre lenne szüksége. Pont ugyan olyan tüneteket mutat mint egy állat ha szervetlen, mesterséges közegbe lesz bezárva. Ez maga a civilizáció (jobban mondva dilizáció vagy debilizáció, mert ebben lassan már beledilizett az egész emberiség) s ennek keretén belül is a munkahely mint intézmény. Majd elkullog az ember önéletrajzzal vegyék fel rabszolgának. Ha majd a fagyi vissza nyal, nagyon fájdalmas lesz.