"OLYAN ISTEN NINCS"
~ Magyar közmondás
„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.”
~Jelenések könyve 12:9
Születésünkkel beleszületünk egy már létezett világrendbe, majd megkapunk egy már létező világképet, s ezt mint valóság kezeljük, sőt, mint egyetlen valóság, hisz az úgy volt születésünktől fogva. Megváltoztatni az nagy fejfájással jár, ezt kideríthetjük a történelemből. (például lapos Föld hiedelme) Nincs ez másképp most sem. A Fennvalóról alkotott kép rögzött, illetve a Teremtő létezése. Megkapunk egy patriarchális, büntető, parancsolgató képet, s ehhez kell igazodnunk életünk során. Holott ez ellentétes, hisz pont történelem órán tanuljuk hogy régebben másként volt, más istenekben hittek vagy sőt, nem is hittek istenekben. Sajnos ez az ellentét nagyon kevés emberben merül fel és nyitja fel szemét. Mert valami nagyon nem talál. S hová lettek a régi istenségek?
Alapjában véve az emberiség vagy egy adott műveltség, akár közösség, mindig valamiféle magyarázatról gondoskodott amely valamiféle képen megválaszolná a nagy kérdést, van-e Teremtő? A mostani Teremtő azonban egy kegyetlen, büntető, elnézést nem ismerő, hibákat el nem néző istenség. Szó szerint parancsolataira kell hallgatni, másképpen az ember a Pokolban köthet ki. Tévedés esetekor meg büntetés jár. S ez a Jó Isten? S mitől jó? Hogy ver? S avval mit ér el? Ha az ember hibázik és jó nagy verést kap, aztán megint, s újból megint, attól mi lesz jobb? Ez még úgy elmegy egy rosszalkodó gyermekkel szemben akit jól megruháznak csintalan tette után, de vajon működne ez a felnőtteknél is? Hát nem! Ha csak a felnőtt nem szellemileg fogyatékos, avagy szellemileg nem nőtt fel, csak testileg. S itt már sejthetjük is milyen féle emberek istenképe ez a patriarchális uralkodó istenség.
Alapjában véve az emberiség vagy egy adott műveltség, akár közösség, mindig valamiféle magyarázatról gondoskodott amely valamiféle képen megválaszolná a nagy kérdést, van-e Teremtő? A mostani Teremtő azonban egy kegyetlen, büntető, elnézést nem ismerő, hibákat el nem néző istenség. Szó szerint parancsolataira kell hallgatni, másképpen az ember a Pokolban köthet ki. Tévedés esetekor meg büntetés jár. S ez a Jó Isten? S mitől jó? Hogy ver? S avval mit ér el? Ha az ember hibázik és jó nagy verést kap, aztán megint, s újból megint, attól mi lesz jobb? Ez még úgy elmegy egy rosszalkodó gyermekkel szemben akit jól megruháznak csintalan tette után, de vajon működne ez a felnőtteknél is? Hát nem! Ha csak a felnőtt nem szellemileg fogyatékos, avagy szellemileg nem nőtt fel, csak testileg. S itt már sejthetjük is milyen féle emberek istenképe ez a patriarchális uralkodó istenség.